Gjirokastra
2025. április 24.
Gjirokastra egy kb. 20.000 lakosú város Albánia déli részén, a Drino folyó völgyében. Szűk, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, mint "a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája".
A területen már a i.e. 1. században éltek emberek, de a város története a 12. században kezdődik, amikor a Bizánci Birodalom erődöt építtetett a mai várhegyre. Az erőd körül később kialakuló település Argiropolisz, majd Argirokasztron néven jelentős kereskedelmi központtá vált. 1417-ben az Oszmán Birodalom kebelezte be a várost, fellegvára a 1. században épült. A 19. század elején a janinai pasa tovább bővítette a várat. A 20. század elején a görögök rövid időre elfoglalták. A 2. világháború után Enver Hoxha múzeumvárossá nyilvánította a szülővárosát. (A szülőházát 1997-ben felrobbantották, majd 2003-ban renoválták. )
Fél 12-kor érkeztünk busszal Saranda-ból, itt is egy parkolóba érkeztünk, sehol egy váróterem, vagy menetrend, de a soför figyelmeztetett bennünket, hogy 13.45-kor indulunk vissza, ez volt aznap délután az egyetlen busz Saranda-ba.
Úgy gondoltuk, nem lesz bonyolult az út, hiszen láttuk a várat, így toronyiránt mentünk. Először végigsétáltunk a főút mellett, majd amikor úgy éreztük, a legközelebb vagyunk a várhoz, elindultunk felfelé. Később kiderült, rövidebb út is lett volna, mert az óváros központja (ami a világörökség része), közelebb volt hozzánk, mint a vár, (ahová egyébként sem akartunk bemenni, csak útjelzőnek használtuk), de akkor kimaradt volna az a kis csendes utca, amin végül is felkapaszkodtunk a hegyre.
Útközben elmentünk a város 2016-ban épült ortodox katedrálisa mellett, majd kb. 15 perc után elindultunk egy meredek utcán felfelé. Először modern házak között mentünk, de ahogy az út egyre meredekebb lett, a házak is egyre régebbiek lettek. Gyönyörű, kőből és fából készült középkori házak között kapaszkodtunk egyre feljebb, itt már alig jártak autók, emberekkel is alig találkoztunk.
Gjirokastra buszállomása
A buszállomás épülete
Háttérben a vár
A katedrális kupolája a harangtoronnyal
Ortodox katedrális
Itt indulunk felfelé
Délben felértünk a hegy tetejére, ott álltunk a vár falánál, de erről az oldalról nem lehetett bemenni. Egy szakaszon körbesétáltuk a falakat, gyönyörű volt a kilátás a városra, a völgyre és a környező hegyekre. Elindultunk vissza, a város felé egy másik úton, és akkor beértünk az óvárosba! Gyönyörű házak, üzletek, mindenütt kézzel készült szőnyegek, rengeteg ember, teljesen más világ, mint a hegy másik oldalán lévő csendes utcában.
A vár lábánál
Balra a vár fala
A vár egyik bástyája
Alagút a vár alatt
Az óváros felső vége
Végigsétáltunk a főutcán, vettünk képeslapot.
Timi nézelődik
Sétálóutca
Étterem a vár falainál
Tipikus utca Gjirokastra-ban
A város leglátványosabb háza a főtéren
Timi vásárol
Az Ismail Kadare utca
Az Ismail Kadere utcán sétálva egy karcsú minaretet pillantottunk meg, így arrafelé indultunk tovább. Kiderült, hogy a minaret az 1797-ben épült Bazár-mecsethez tartozik, amit belülről is meg tudtunk nézni. (Részletek és több kép itt.)
Bazár-mecset
A mecset bejárata
A mecset belseje
A mecset nyugatról
Miután megnéztük a mecsetet, továbbsétáltunk az Ismail Kadare utcán, hiszen ez vezetett következő úticélunkhoz, a diktátor Enver Hodzsa szülőházához. Egészen pontosan a szülőház helyén 1966-ban épült tipikus albán házhoz, amelyben 1991-ig Antifasiszta Múzeum működött, ma pedig a Néprajzi Múzeum gyűjteményének ad helyet.
Városháza
Emlékmű a gimnázium előtt
Néprajzi Múzeum
A ház északi oldala
Kilátás a múzeum elől
Miután lefényképeztük a múzeum épületét, elindultunk vissza a városközpontba, majd (ezúttal egy rövidebb úton, a Doktor Vasil Laboviti utcán) leereszkedtünk a hegyről és visszamentünk a buszállomásra.
Háttérben a vár
Szűk utca a domboldalban
Szocialista emlékmű
Itt megyünk le a hegyről
Díszes garázskapu
Leértünk a főútra
Fél kettőkor leértünk a központba, vettünk ásványvizet, aztán 13.45-kor visszaindultunk Saranda-ba.
Források:
Dienes Tibor: Albánia (4. kiadás)
