Külföldi városok

Howth

2025. november 1.

Howth egy 8500 fős kisváros Dublintól keletre, a Howth Head félsziget északi részén. Korábban egy kis halászfalu volt, ma pedig az elővárosi vasút egyik végállomása. Kikötőjében számos halétterem található, a tóparti sziklákon pedig turistautak vezetnek, emiatt a város a dubliniak és a turisták kedvelt kirándulóhelye. A horgászok a sziklás parton számos halfajt foghatnak, a madármegfigyelők pedig rengeteg madárfajt találnak itt. A félszigettől északra, Howth-szal szemben található kis sziget, az Ireland's Eye, védett madárrezervátum.

10.12-kor érkeztünk Dublinból, a buszmegálló neve Howth Summit volt. A félsziget közepén található hegy tetején voltunk, előtte végigjártuk Howth néhány utcáját. A legfontosabb, amit megjegyeztünk, az a kikötő volt, eljött mellette a busz, úgy terveztük, ide mindenképpen visszajövünk. Ahogy leszálltunk, megnéztük a félsziget térképét, úgy tűnt, a sziklákon vezető ösvény közepénél vagyunk, vagyis balra és jobbra is vezet egy út. Először a világítótornyot akartuk megnézni, ez körülbelül szemben volt azzal a ponttal, ahol álltunk, egy földnyelven lehet megközelíteni. Sajnos, nem lehet közel menni, egy kerítés állta az utunkat. Elindultunk az ösvényen déli irányba, úgy számoltunk, hogy így nem fog szemünkbe sütni a nap, amikor a világítótornyot fotózzuk. Kb. egy kilométer múlva visszafordultunk, és elindultunk északra, végigmentünk a sziklák tetején vezető ösvényen. Végig lélegzetelállító volt a kilátás, hallottuk, ahogy a lent a hullámok a parthoz csapódnak, vijjogtak a sirályok, sütött a nap, gyönyörű volt!

Howth Summit megálló

A félsziget térképe

A sziklákhoz vezető út

Timi és a tenger

Balra a földnyelv végén a világítótorony

A toronyhoz vezető ösvény

Timi sziklákkal

A toronyhoz vezető út zárt kapuja

Útelágazás

Házak a félszigeten

Újra az útelágazásnál

Indulunk észak felé

Szelfi a háttérben a toronnyal

Timi az ösvényen

Timi fényképez

Tömeg a sziklán

A szikla szélén

Út a szikla szélén

A következő szikla mögött házakat pillantottunk meg, lassan beértünk Howth-ba. Itt már nagyon sok ember járt az úton, sokan ebből az irányból mentek ki a sziklákhoz, alig fértünk el az ösvényen. Az út magasan a sziklák fölött vezetett be a városba, a jobb oldalon néhány ház, köztük a Balscadden House, amelyben Yeats, a nagy ír költő is eltöltött 3 évet, sok művét inspirálta az itteni gyönyörű táj. Ahogy továbbmentünk, megláttuk lent a Balscadden Bay-t, vagyis egy gyönyörű öblöt, amely egyben a városi strand is. Innen észak felé fordult az út, elmentünk az 1804-ben épült Martello-torony mellett, és már lent is voltunk a kikötőben, amely két részből áll, a keleti részén gyönyörű jachtok ringatóztak a kék tengeren, a nyugati része pedig inkább iparinak tűnt, itt nagyobb áruszállító hajók, halászcsónakok, tűzoltóhajók sorakoztak. Miután megcsodáltuk és lefényképeztük a kikötőt, végigsétáltunk a Harbour Road-on.

Balra Howth, jobbra Ireland's Eye

Kilátópont

Tömeg az ösvényen

Timi mögött Howth házai

Howth térképe

Szikla ellenfényben

Szemben Ireland's Eye szigete

Kerítés kőből

A Howth-ba vezető út

Balscadden House

A ház bejárata

Yeats emléktáblája

Balra Balscadden Bay, jobbra a kikötő

Ház a Balscadden Road-on

A strand fentről

Pálmák

Házak színes ajtóval

Timi és a Martello-torony

Balscadden Bay

Szemben a sziklák és a házak

A kikötő keleti része

Jobbra a kikötő, balra a város

Howth házai a Harbour Road-on

Pálma a kikötőben

Jachtok a kikötőben

Játszótér a parton

A kikötő nyugati része

Sirályok a parti sétányon

Hajók a kikötőben

Információs iroda

Szobor fából

Mivel már délután 2 volt, úgy döntöttünk, itt az ideje ebédelni. Rosie's éttermét választottunk, egyrészt mert nagyon tetszett a kirakata és a berendezése, másrészt pedig mindenképpen meg akartuk kóstolni a fish and chips-et (végül is a tengerparton vagyunk), de olyan helyet kerestünk, ahol mást is lehet enni. Így végül a rántott hal és sült krumpli mellé lasagne-t rendeltünk, mindkettő nagyon finom volt.

Itt ebédeltünk

Rosie's Café

Lasagne

Fish and chips

Tetszik a dekoráció!

Miután ráérősen megebédeltünk, ránéztünk az órára és tudatosult bennünk, hogy lassan indulnunk kell, ha nem akarjuk lekésni a repülőt. Elsétáltunk a vasútállomásra, úgy gondoltuk, ez gyorsabb lesz, mint a busz, ami rengeteg helyen megállt idefelé jövet. Ez így is volt, de elég sokat kellett várnunk a vonatra, csak 15.25-kor indult vissza Dublinba.