Külföldi városok: Saranda

Saranda

2025. április 22-25.

Saranda egy kb. 17.000 lakosú kisváros Albánia délnyugati részén, a Jón-tenger partján. Az ókorban a közeli Phoiniké városának kikötőjeként szolgált Onkhészmosz néven. Itt találhatóak Albánia egyetlen ismert ókori zsinagógájának mozaikpadlós romjai. A település a 7. században elnéptelenedett, a 20. századig jelentéktelen halászfalu volt, amely csak a 2. világháború után indult fejlődésnek. Jelenleg ez Albánia legdélebbi kikötővárosa, dinamikusan fejlődő üdülőváros, fontos turisztikai célpont. Albániában itt a legmagasabb az évenkénti napsütéses órák száma, meghaladja a 2900-at. A város az amfiteátrumszerű Sarandai-öböl partján fekszik, a Korfui-szoros északi végpontjánál, kelet felől dombok határolják. Korfuval rendszeres kompjárat köti össze. A városban jelentős görög kisebbség él.

Ápr. 22.

Délután három óra előtt 10 perccel érkeztünk meg Saranda-ba, ebben a városban is óriási dugó volt, egy egyirányú utcában araszoltunk a hegyoldalban, de a parkoló autóktól alig tudtunk haladni. Rögtön a megálló mellett megláttuk egy mecset karcsú minaretjét így arra kanyarodtunk. Néhány perc múlva megérkeztünk az apartman elé, de senki nem várt bennünket, így felhívtuk a szállásadónkat, aztán gyorsan leszaladtunk a tengerpartra.

Megérkeztünk Saranda-ba!

Minaret

Sarandai mecset

A mecset és a minaret

Önkormányzati Hivatal

Szemben Saranda kikötője

A parti sétány pálmákkal

Kavicsos tengerpart

Végre megjött a nő (5 perc helyett majdnem egy óra múlva), kicsit veszekedni kellett (már kifizettem a szállást online, de újra el akarta kérni készpénzben az összeget), kicsit mérgesek voltunk, mert így kevesebb idő jutott a városnézésre.

A szállásunk bejárata

Színes konyha

Hálószoba

Kilátás az erkélyről

Nappali

Végül aztán 5 óra előtt elindultunk felfedezni a várost. Először a néhány percre lévő kikötőbe mentünk (a szállás kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy közel legyen a kikötő és a buszállomás, mindkettő kb. 2 percre van!), mert másnap Korfura akartunk utazni. Kiderült, hogy a kompok még nem járnak, csak a hétvégén kezdődik a szezon, viszont az egyik társaság szárnyashajót üzemeltet, ami drágább, de sokkal gyorsabb, mint a komp. 40 euró volt a jegy, a reggel 9-es hajóra vettük meg, hogy minél több időnk legyen, mivel az utolsó járat már 16.30-kor visszaindul Korfuról (ami ott 15.30, mert van egy óra időeltolódás Görögországgal). Miután megvettük a jegyet, vettünk hűtőmágnest és ajándékot, aztán végigsétáltunk Saranda néhány évvel ezelőtt kialakított tengerparti sétányán, jobbra a kavicsos tengerpart, balra szállodák, éttermek és üzletek, és mindenütt pálmafák!! Mivel nagyon meleg volt (pedig hideget és esőt igért az előrejelzés!), úgy éreztük magunkat, mintha nyár közepe lenne.

Tengerpart, jobbra a kikötő

A háttérben Saranda szállodasora

A kompkikötő

A kikötő a magasból

Pálmasor a parton

Ókori romok a strandon

A sétány részlete

Hasan Tahsini, albán csillagász, matematikus, filozófus mellszobra

Bilal Xhaferi, albán író emlékműve

Pálmák

Jachtkikötő

Delfinek a parton

Cica egy étteremben

Miután elsétáltunk a jachtkikötőig, elindultunk felfelé a városba. Megnéztük Saranda legnagyobb görög ortodox templomát, a Szent Charalambos templomot, előtte egy nagy, tágas tér szökőkúttal és padokkal. Éppen egy rendezvény volt, először azt hittük, esküvő, de kiderült, hogy egy keresztelőbe csöppentünk, a gyerekek neve egy nagy táblán ki volt írva a templom előtti téren.

Szent Charalambos templom

A templom bejárata

A gyerekek neve a táblán

Lufik és pillangók

A tengerhez vezető út

Ezután megkerestük a helyet, ahonnan majd Butrintiba indul a busz, mindenki azt mondta, hogy a zsinagógánál keressük. Kiderült, hogy a zsinagógának csak az alapjait láthatjuk, hiszen az épületkomplexum már nem áll, a romok viszont szabadon megtekinthetőek ... mármint, ha nem félünk a területen kóborló kutyáktól. Legyőztük a félelmünket, a kutyák elég békésnek tűntek, így bementünk.

A régészek szerint a 4. században kezdtek itt építeni egy keresztény bazilikát, amit az 5. század végén zsinagógává alakítottak át, ez lett a környéken élő gazdag zsidó közösség kulturális központja is. Később keresztény templommá alakították át, majd egy földrengés (vagy egy szláv invázió) elpusztította. Az épületkomplexum az egykori Onhezmi erőd területén állt, amelyet még i.e. 4. században kezdtek el építeni, 20 tornya volt, a déli fala pedig a tengerparton húzódott.

Bejártuk a romokat, érdekes volt, hogy a terület szorosan körbe van építve házakkal, minden képen szállodák, vagy lakóházak látszanak a háttérben. Állítólag az épületek alatt további feltáratlan romok rejtőznek, a régészek remélik, hogy ezeket is fel tudják majd tárni. (De akkor mi lesz a most rajta álló házakkal?)

Az erőd története

A bazilika-zsinagóga épületkomplexumának alaprajza

Az épület megmaradt falai

Miután bejártuk a romokat, megtaláltuk a buszmegállót, ahonnan Butrintiba indul majd a busz (ez egy utcával lejjebb van, mint ahol a hivatalos buszállomás van), átmentünk a szemben lévő Miquësia (vagyis barátság) parkba, aztán pedig hazasétáltunk.

Miquésia park

Jobbra a házunk

A lakás bejárati ajtaja

Kicsit pihentünk, közben felhívtam a One-t, megrendeltük a Világ Napijegyet, mert kiderült, hogy innen nagyon drága a netezés, ráadásul a szálláson sem működött a wifi, bár szerencsére ez másnapra megoldódott. Este 8-kor újra elindultunk sétálni, megnéztük a kivilágított kikötőt, végigsétáltunk a parton, az egyik sarkon felfedeztük az egykori Onhezmi erőd megmaradt falrészét, aztán pedig megvacsoráztunk a Çuçi nevű gyorsétteremben. Souvlakit ettünk pitában, (nagyon finom volt), miután jóllaktunk, még vettünk ásványvizet, aztán hazasétáltunk.

Úton a partra

Háttérben a kompkikötő

A tengerpart

Étterem a parti sétányon

Jachtkikötő

Étterem

Az erőd megmaradt fala

Itt vacsoráztunk

Souvlaki pitában

Ápr. 23.

Másnap reggel 8-kor indultunk a kikötőbe, reggelire az egyik pékségben vettünk spenótos-túrós bureket. Ezt még Tiranában szerettük meg, ez is nagyon finom volt, ráadásul ezt könnyebb volt megenni, mert Tiranában egy nagy, köralakú darabban sütik és aztán vágják fel szeletekre, mint a pizzát, így viszont nagyon nehéz megenni, hiszen a szeletek oldalt nyitottak. Itt más technikával sütik, így könnyebben ehető. A kikötő mellett találtunk egy széles stéget, ott ültünk le reggelizni, közben figyeltük az ébredező várost, aztán 9-kor szárnyashajóval átmentünk Korfura.

A tengerpartra vezető lépcső

A kikötő

Itt reggeliztünk

Burek

Délután ötkor értünk vissza Saranda-ba, mivel már nagyon éhesek voltunk, rögtön a kikötő mellett találtunk egy aranyos kis éttermet, ami kimondottan halételeket kínált. Nagyon tetszett a dekoráció, ráadásul az asztaloktól a tengerre nyílt a kilátás, így leültünk és rendeltünk. Hallevest választottunk, amihez olivás piritóst hoztak, sügért sült krumplival (ez utóbbit valamiért a leveshez hozták ki), valamint spagettit tenger gyümölcseivel. Minden finom volt, ha lehetett volna kártyával fizetni, teljesen elégedettek lettünk volna!

Fish Restaurant Ladi

Timi az étteremben, jobbra az asztalunk

Ezekből eszünk majd egyet!

Kilátás az asztalunktól

Teríték

A menü

Timi az asztalunknál

Várjuk a vacsorát

Halleves

Krumpli rozmaringgal

Sügér sült paprikával, koktélparadicsommal és citrommal

Spagetti a tenger gyümölcseivel

Háttérben az étterem

Miután jóllaktunk, hazasétáltunk, közben bevásároltunk. Otthon úgy gondoltuk, megnézünk egy görög tematikájú filmet (ha már a mai napot Görögországban töltöttük), a Bazi nagy görög lagzi 3. részét választottuk, közben megettük a hazafelé úton egy pékségben vásárolt finom pohárkrémet.

A kikötő

Útfelújítás

Desszert

Ápr. 24.

Az utolsó teljes napunkon otthon reggeliztünk, aztán 9-kor elindultunk a buszállomásra, megvettük a jegyeket Gjirokastra-ba, hogy biztosan legyen helyünk (a buszok többsége itt csak egy kisbusz, nem akartunk kockáztatni, hogy nem férünk fel), aztán még sétáltunk egyet a városban. 10-kor elindultunk Gjirokastra-ba.

Az utcánk reggel, szemben a tenger

Általános iskola

A zsinagóga romjai

Ez lesz a buszunk

A buszállomás

Barátság park

Három óra után néhány perccel érkeztünk vissza Saranda-ba, gyorsan megebédeltünk a már ismert (és néhány percre lévő) gyorsétteremben, aztán vettünk ki pénzt az automatából, mert nem tudtuk, lehet-e majd a belépőt kártyával fizetni (végül lehetett), és fél négykor már indultunk is a következő világörökségi helyszínre, Butrintibe.

Este 7 után érkeztünk vissza Saranda-ba, a kikötő fölött egy ajándékboltban vettünk hűtőmágnest és képeslapot Butrintiről, (mert ott nem volt semmilyen ajándékbolt), aztán bevásároltunk és hazasétáltunk. Otthon megvacsoráztunk, megnéztünk egy romantikus filmet, aztán összepakoltunk és lefeküdtünk aludni.

Szelfi a kikötővel

Naplemente

A kikötő esti fényei

Az ablak festve van!

A tengerparti sétány

Ápr. 25.

Pénteken reggel 7-kor keltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk, aztán még egy utolsó sétát tettünk a parton, elbúcsúztunk a tengertől, megkerestük a kötelező kavicsokat, amit minden városból hozunk. Aztán elsétáltunk a buszállomásra, megvettük a jegyeket, (a buszunk már bent állt), de még volt időnk, így úgy döntöttem, még elszaladok a kikötőbe, mert este észrevettem, hogy csak mágnest vettem a városról, de képeslapot nem. Lementem a parti sétányra, hátha ott is találok egy ajándékboltot, de még egyik sem volt nyitva, így végül tényleg el kellett mennem a kikötőig. Még éppen láttam, (és fel is vettem), ahogy elindul a szárnyashajó Korfura (tegnapelőtt ezzel a járattal mentünk mi is.) Megvettem a képeslapokat, aztán visszamentem az állomásra (addig Timi egy parkban vigyázott a táskákra.)

Reggeli nyitókép

A kihalt strand

Kóbor kutyák a parton

Szemben a kikötő

Búcsúszelfi

Timi a strandon

Én, a tenger és pálmák

Az utcánk a strandról nézve, balra a második házban laktunk

Teknősök a kertben

A házunk, lent a sárga résznél van a bejárat

Már bent áll a buszunk

Jachtkikötő

A parti sétány

Szelfi a parton

Indul a szárnyashajó

Visszamentem a buszállomásra, elfoglaltuk a helyünket és fél 10-kor visszaindultunk Tirana-ba. Útközben a buszból még láttuk az utcánkat, sőt a házunkat is.