Korfu
2025. április 23.
Korfu (görögül Kérkira) a Görögországhoz tartozó Jón-szigetek közül a második legnagyobb területű sziget, éghajlata mediterrán, ez a legnedvesebb hely Görögországban, így az Égei-tengeri szigetekkel ellentétben a sziget zöld és termékeny. A sziget legnagyobb települését is Korfunak hívják. A városnak kb. 23.000 lakosa van, óvárosa 2007 óta az UNESCO világörökség része.
Fél 10 után érkeztünk meg Korfura Albániából egy szárnyashajóval. Miután kiszálltunk, elég sokáig álltunk sorba, mire mindenkinek megnézték az útlevelét, sőt, még a táskánkat is átvilágították, mint a repülőtéren. Majdnem 11 óra volt (itteni idő szerint), mire végre kijutottunk a terminálból. Kiderült, hogy innen még busszal kell menni a városközpontba, de mi nem oda igyekeztünk, hiszen először Sissi kastélyát akartuk megnézni. Az információban a hölgy elmagyarázta az utat, sőt, rá is rajzolta a térképre az útvonalat. A 15-ös busszal kellett indulni, ami 11.20-kor indult a terminál mellől. 2 euróba került a jegy fejenként, amit sokaltunk, főleg, hogy csak néhány megállót utaztunk. (Tiranában csak 40 cent volt a buszjegy, igaz, ott nem lehetett kártyával fizetni.)
Kiszállás
Ők indulnak vissza Albániába
A főváros és környéke
Korfu óvárosa
Buszmenetrend
Megjött a buszunk
Néhány perces út után megérkeztünk a Saroco térre, ami a város központi buszállomása, itt kellett átszállnunk a 10-es buszra, ami az Achillion kastélyhoz vitt. Mivel csak délben indult a busz, sétáltunk kicsit a téren, lefényképeztük a környező házakat.
Menetrend
Szökőkút
Saroco tér
A 10-es busz
Pontosan délben elindultunk, (a jegy újabb 2,5 euró volt fejenként) az óvárostól délre, a parttal párhuzamosan haladtunk. Útközben egy kis baleset érte a buszunkat, egy autóval ütköztünk, a két sofőr gyorsan elintézte a dolgot, telefonáltak, kitöltöttek néhány papírt és kb. 10 után már tovább is indultunk. Fél egykor érkeztünk meg a kastély elé, ami egy Gastouri nevű kis faluban található. Megvettük a jegyet, (Timi kapott diákkedvezményt), aztán megnéztük a kastélyt. (Részletek és több kép itt.)
Megérkeztünk
Háttérben a kastély
A kastély bejárata
Achillion
A császárné szobra a bejáratnál
Aphrodité, Artemisz, Apollón és Hermész szobra
Timi a lépcsőn
Kilátás a teraszról
Timi a teraszon
Kilátás a tengerre
A múzsák oszlopcsarnoka
"Haldokló Achilleiusz"
Lord Byron szobra
"Győztes Achilleusz"
Kilátás a szigetre
"Támadni készülő birkózók"
Múzsák kertje
Múzsák oszlopcsarnoka
A főbejárathoz vezető lépcsősor
Achilleion
A főbejárat előtt
"A jövő tengerésze"
A palota kapuja
Timi fényképez
Fagyizunk
Kilátás a szigetre
Körbejártuk a parkot, fényképezkedtünk a kilátóteraszon, gyönyörködtünk a kilátásban, aztán bementünk az ajándékboltba, de végül a palotán kívül vásároltunk képeslapokat, sőt még egy magyar nyelvű könyvet is a kastély történetéről. Vettünk egy finom fagyit, aztán a 14.20-as busszal visszaindultunk a városba.
A tenger a buszból
Ciprusi ház
Buszmegálló a parton
Apró sziget a tengeren
3 óra előtt értünk vissza a városba, a Saroko téren szálltunk le, innen gyalog indultunk be az óvárosba. Úgy számoltunk, kb. 1 óránk van, mert 4-re vissza kellett érnünk a kikötőbe. Úgy terveztük, 3/4 4-kor megkeressük a buszmegállót, pontosan nem tudtuk, hol van, mert mi nem ezzel a busszal érkeztünk a kikötőből, de úgy gondoltuk, nem lesz nehéz megtalálni, a térképen is több helyen jelölték a buszmegállókat. (Hát, ebben jó nagyot tévedtünk!)
Először a Georgiou Theotoki utcán indultunk el, az árnyas sétálóutcát kétoldalon vendéglők, üzletek szegélyezték. Aztán a Evgeniou Voulgareos utcán mentünk tovább, ez már az óváros része, tipikus szűk, macskaköves utca. Itt áll Kostas Georgakis szobra, aki geológiát tanult a genovai egyetemen, amikor 1970-ben 22 éves korában felgyújtotta magát Genovában, a Piazza Matteottin a görög katonai junta elleni tiltakozásul.
Megérkeztünk a Saroko térre
Sétálóutca
Kostas Georgakis szobra
Az utca egyenesen a 14. században épült Szent Annunziata templom egyetlen megmaradt részéhez, a nemrég felújított harangtoronyhoz vezetett. A templom többi része a második világháborúban pusztult el, amikor 1943 szeptemberében a németek lebombázták.
Harangtorony
Montsenigoy lépcső, háttérben a harangtorony
Innen néhány méterre a Városháza térre értünk, amelynek délnyugati oldaláról tekintettünk le a katedrálisra és a mellette álló régi városházára. Az 1553-ban épült Szent Jakab és Szent Kristóf katedrálist belülről is megnéztük, részletek és több kép róla itt.
Városháza tér, háttérben a katedrális
Az egyetem
A Városháza tér napernyői
Szent Jakab és Szent Kristóf katedrális
Főhomlokzat
Templombelső
Utolsó vacsora
Ferenc pápa fényképe
Főoltár
A templom mellett áll a Régi városháza, amely 1691-ben épült mészkőből, reneszánsz stílusban, eredetileg a velencei flotta tisztjeinek a klubháza kapott itt helyet, később a helyi arisztokrácia találkozóhelyévé vált. 1720 és 1903 között az épületben a Teatro di San Giacomo, vagyis a város színháza működött, majd városházaként használták.
Régi városháza
Ezután folytattuk a sétát a festői óvárosban, nézelődtünk az olaszos hangulatú utcákon, majd elértünk a Plakada t' Agiou Spiridona térre, amely a közeli Szent Szpiridon templomról kapta a nevét. A tér nyugati oldalát a Bankjegy múzeum épülete zárja le, a délkeleti részen pedig a Kyra Pharenomeni, vagyis a Külföldiek Szűz Mária temploma, amelyet 1689-ben építették az Epirus-ból származó görögök, innen a neve. Vele szemben áll a Keresztelő Szent János templom, amelynek megcsodáltuk jellegzetes harangtornyát. Ezután elindultunk a tenger felé közben még lefényképeztük a Szent Spiridon templom tornyát.
Hűsölés az árnyékban
Plakada t' Agiou Spiridona
Bankjegy múzeum
Kyra Pharenomeni templom
A templom déli oldala
Keresztelő Szent János templom
Fagyizó
Timi vásárol
Sétálóutca
A Szent Spiridon templom tornya
Az óváros keleti szélén kiértünk a Spianada térre, ennek északi részén áll a brit kormányzó számára a 19. században épült Szent Miklós és Szent György palota, amelyben ma az Ázsiai Művészetek Múzeuma működik.
Ázsiai Művészetek Múzeuma
A múzeum előtt Frederick Adam szobra
A palota keleti fala
A múzeum bejárata
Innen már látszott Korfu egyik fontos látnivalója, a Régi erőd, amelynek alapköveti még a 6. században tették le, majd a bizánciak építették tovább. A mai kialakítás a velenceieknek köszönhető, akik 1386 és 1797 között uralkodtak a szigeten. Ők főleg a török támadások ellen erősítették meg az erődöt, egy mesterséges csatornával választották el a szárazföldtől, amivel egy felvonóhíd kötötte össze. Később az angolok kezére került, akik barakkokat és kórházat építettek itt. Jelenleg az erőd területén levéltár, könyvtár és a Kulturális Minisztérium irodái működnek, de a többi része látogatható.
A Régi erőd
Kilátás a tengerre
Mivel már elmúlt fél 4, úgy döntöttünk, itt az ideje visszaindulni a kikötőbe. Mivel a térképen itt, az erőd közelében jelölték a buszmegállót, nyugodtak voltunk, hogy időben kiérünk a komphoz. Elkezdtük keresni a buszmegállót, de kiderült, hogy itt csak a városnéző buszok állnak meg, a rendes buszok nem. Megkérdeztünk néhány embert, de senkinek sem volt fogalma arról, honnan indul a 16-os busz, ami a kikötőbe visz. Végül valaki közölte, hogy gyalog kb. 5 percre van a megálló, el is indultunk, de kiderült, hogy egyáltalán nincs a közelben buszmegálló. Végignyargaltunk az óvárost szegélyező úton, jobbra végig a tengert láttuk, de nem tudtuk igazán élvezni a kilátást, mert féltünk, hogy lekéssük a kompot és a szigeten ragadunk. Mivel már csak 10 percünk maradt 4-ig, úgy döntöttünk, inkább taxit fogadunk, de még azt sem láttunk sehol. Végre egy kanyar után megláttunk egy teret, ahol rengeteg taxi várakozott, Timi már majdnem beült egybe (ő futott elől), de szóltak, hogy a sorban legelsőbe kell beszállni, és akkor megláttuk a buszmegállót, amiben éppen bent állt a 16-os busz!! Gyorsan felpattantunk, boldogan kifizettük az újabb két eurót, (később kiderült, hogy a teljes korfui buszozásunk 18 euró helyett mindössze 1 euróba került, legalábbis a kártyámról ennyit vontak le!), de még mindig nem nyugodhattunk meg, mert a busz nem indult el, csak 4-kor, nekünk addigra pedig már régen a terminálban kellett volna lennünk. (A komp 16.30-kor indul, csak az útlevélellenőrzés miatt kellett 30 perccel korábban érkezni, így reménykedtünk, hogy megvárnak.) Szerencsére végül néhány perc alatt a kikötőbe értünk, 16.10-kor már az ablaknál álltunk a bevándorlási hivatal tisztviselője előtt, (senki nem állt már a sorban!), bemutattuk az igazolványunkat és már rohantunk is a hajóhoz. 16.30-kor visszaindultunk Albániába.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése