Külföldi városok

San Marino

2016. július 20.

A 9.25-ös busszal indultunk Riminiből San Marino-ba. Majdnem lekéstük, mert nem a Burger King elől indult, ahogy az útikönyv írta, hanem jóval messzebbről. Az út gyönyörű volt, 40 percig dombok, kisvárosok, falvak között utaztunk. San Marino egyébként a világ legrégebbi és legkisebb köztársasága, egy Marino nevű dalmát kőfaragó alapította, aki a keresztényüldözés elől menekült a Monte Titano-ra, vagyis a Titán hegyre. A busz egy parkolóban rakott ki bennünket, ahonnan egy kisvasúttal felmentünk a hegy tetejére. (A sofőr előtte gondosan elmagyarázta minden utasnak, hogy 3 euróért csak felfelé visz bennünket, lefelé sétálnunk kell. Megértettük.) Gyönyörű, meredek, macskaköves utcákon sétáltunk, városfalak és mögötte a lélegzetelállító kilátás az egyik oldalon a tengerig a másikon pedig Olaszország belső része felé. Felmentünk egészen az erődig, aztán megnéztük a dómot (szerencsére volt nálunk kendő, mert egy szigorú néni szólt Timi rövidnadrágja miatt), aztán a Piazza della Liberta-n megnéztük a Palazzo Publico-t. Úgy tűnt, hamarosan őrségváltás lesz, de végül csak egy egyenruhás katona jött ki, akivel fényképezkedni lehetett. Vettünk hűtőmágnest, képeslapokat, sőt, még egy magyar nyelvű könyvet is találtunk a miniállamról. Felvonóval jöttünk le Borgo Maggiore-ba, sajnos itt nem sok időnk volt, csak megkerestük a buszmegállót és a 13.12-es busszal hazamentünk Rimini-be. Egyébként az ország kb. 60 négyzetkilométeres, 9 helységből áll, (ezek közül néhány önként csatlakozott a köztársasághoz) és kb. 30.000 lakosa van.