Ljubljana
2025. január 2.
Ljubljana Szlovénia fővárosa, egyben földrajzi, kulturális, tudományos, gazdasági, politikai és közigazgatási központja, közel 300.000 fő lakja. A városközponton keresztülfolyik a Ljubljanica folyó. A mai város helyén az ókorban a római Emona város állt. Ljubljana nevét először a 12. század első felében említik. A középkortól 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, majd később a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991 óta a függetlenné vált Szlovénia fővárosa. Nevének eredetére több magyarázat is létezik, van aki a szerelem (ljubiti) szóra, mások a Ljubovid személynévre vezetik vissza eredetét, de lehet, hogy a folyójáról kapta a nevét.
Ljubljana kb. 300 m tengerszint feletti magasságban fekszik a Ljubljanai-medencében. Történelme mondákban és jelentős történelmi eseményekben is bővelkedik:
A monda szerint az aranygyapjút megszerző Iaszón görög királyfi legyőzte az itteni tóban tanyázó sárkányt, így vált a a sárkány a város jelképévé. Az itteni mocsarakban találták meg a világ legrégebbi kerékmaradványát, amely Kr. e. IV. évezredből származik. A város területén Kr. e. 2000 körüli bronzkori népek cölöpépítményes településére (Kr. e. 2000 körül) utaló nyomokat találtak, később illírek, majd kelták éltek itt. Kr. u. 15-ben alapították meg a rómaiak Emona városát, erre haladt át a borostyánút. A fallal megerősített városban 5-6000 ember élt. Később a hunok elpusztították, majd a VI. században szlovén törzsek vették birtokba. Első írásos említése 1144-ből származik, 1220-ban városi rangra emelték, saját pénzt is veretett. 1511-ben egy földrengés lerombolta, utána reneszánsz stílusban újjáépítették, majd a század végén megérkezett a barokk stílus is. 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajos miniszterelnököt, ekkor már vonat kötötte össze Béccsel. 1895-ben újabb földrengés pusztított a városban, ekkor historizáló, eklektikus és szecessziós épületeket emeltek, amelyek ma is díszítik a város sétálóutcáit, köztereit.
2024 szilveszterét Bled-ben töltöttük, innen indultunk 2025. január 2-án Ljubljana-ba. Dél körül értünk a fővárosba, felvetettük a jegyzőkönyvet Hédi bőröndje miatt (valami kifolyt a csomagtartóban a buszból), beraktuk a csomagokat a csomagmegőrzőbe és elindultunk felfedezni a várost.
Megérkeztünk Ljubljana-ba
Valami folyik a buszból!
Timi jegyzőkönyvet ír
Buszállomás, Ljubljana
A központba vezető Miklosiceva cesta-n indultunk el, ezen az 1906-ban létrehozott sugárúton, amelyet szebbnél szebb szecessziós épületek szegélyeznek. Az egyik a színes Vurnik-ház, vagyis a Cooperative Business Bank székháza, a város egyik leghíresebb épülete. 1921-ben épült Ivan Vurnik építésze tervei alapján, ez a szlovén nemzeti stílusú építészet egyik legszebb példája. A homlokzat geometrikus mintája a szlovén zászló színeiben pompázik, ezt Vurnik bécsi származású felesége, Helena készítette.
A kerületi bíróság épülete
Díszes homlokzat a Tavcarjeva utca sarkán
A Vurnik-ház
Az utca másik oldalán áll a hófehér Grand Hotel Union, amely 1905-ben épült Josip Vancas tervei alapján. (A híres építész Sopronban született horvát szülőktől, Zágrábban és Bécsben járt egyetemre, majd főleg Boszniában és Szlovéniában tervezett historizáló, eklektikus és szecessziós épületeket.)
Hátul a Ferences templom tornya, jobbra a Grand Hotel
Grand Hotel Union
A szállodával szemben áll a Mezőgazdasági Szövetkezet székháza egy olyan szecessziós palotában, amely szintén Josip Vancas munkája
Gyönyörű szecessziós homlokzatok
Mezőgazdasági Szövetkezet
Megérkeztünk a Preseren térre, amely Ljubljana egyik legfontosabb tere, középen áll Preseren szobra.
France Preseren Szlovénia legnagyobb költője, 1844-ben írt Pohárköszöntő című versének hetedik versszaka 1991 óta Szlovénia nemzeti himnusza. Megállapítottuk, hogy ő a szlovénok Petőfije: az ő szerelmét is Júliának hívták és szintén 1849-ben halt meg. (Igaz, nem csatában, hanem az alkoholizmusa miatt kialakult májzsugorban.)
A tér északkeleti sarkán áll a Galerija Emporium épülete. A luxusáruház több mint 100 nemzetközi divatmárka termékeit forgalmazza 1999 óta 7000 négyzetméteren.
Vele szemben, a tér északi oldalán áll az 1660-ban épült, meglepően rózsaszínűre (hivatalosan korallszínűre) festett Angyali üdvözlet templom, vagyis a város Ferences temploma. (Részletek és több fotó itt.)
Galerija Emporium
Balra a Hotel Union kupolája
Angyali üdvözlet temploma
A templom homlokzata
Templombelső
Betlehem
Stációk
Kápolna
Modern üvegablak
Modern festmény egy kápolnában
Főhajó az orgonával
A téren áll a Nemzeti Közegészségügyi Intézet és az 1873-ban épült Hauptmann-ház, amely túlélte az 1895-ös földrengést, 1904-ben szecessziós stílusban felújították, színes kerámialapokból kirakott geometrikus mintákkal díszítették a homlokzatát. Mellette áll az 1897-ben épült, zöld színű Frisch-ház, amelyet különleges torony díszít.
Nemzeti Közegészségügyi Intézet
Karácsonyfa a téren
Balra a Hauptmann-ház, jobbra a zöld Frisch-ház
Preseren szobra
A teret a barokk óvárossal a Hármas híd köti össze. Ezen a helyen már 1280-ban állt egy fából készült híd, amelyet 1842-ben egy kőből készült híd váltott fel. Ez a kőhíd később már szűknek bizonyult, ezért 1932-ben két oldalsó hídpályával toldották meg, melynek korlátai illeszkednek az eredeti hídhoz, így azzal egységes képet alkotnak. (Természetesen ez is Pecnik műve, így a világörökség része.)
Hármas híd, hátul a Kresija-palota
A híd korlátja
Miután átkeltünk a hídon, gyönyörű látvány tárult elénk: Előttünk a Stritarjeva utca, amely a barokk óvárosba vezet, az utca két sarkán két érdekes épület, mindkettő tetején egy-egy kis tornyocska, köztük pedig a várhegy a rajta álló várral.
A két épületet az 1895-ös földrengés után Leopold Theyer grazi építész tervezte és 1898-ban fejezték be. A jobboldali a Fülöp-kastély, amelyet Filip Schreyer kereskedő építtetett reneszánsz stílusban. A szemben álló épület a Kresija-palota, ma itt működik a az idegenforgalmi iroda, mellette pedig az Önkormányzati Hivatal és a Városi Könyvtár.
Azt mondják, hogy a homlokzatokon lévő kis tornyokat Ivan Hribar polgármester kifejezett kérésére építették, aki csodálta a cseh kultúrát, és azt akarta, hogy Ljubljana hasonlítson Prágára, a "száz torony városára". A valószínűbb magyarázat azonban az, hogy a tornyok a város régi védőfalának városkapuira emlékeztetnek, amelyek korábban itt álltak.
A Stritarjeva utca végén áll a Robba-kút, amelynek alakjai Szlovénia három folyóját (Száva, Krka és Ljubljanica) jelképezik. A háromoldalú barokk obeliszket formázó szökőkutat az olasz Francesco Robba tervezte 1751-ben.
A két torony, háttérben a várhegy a várral
A hármas híd, háttérben a Ferences templom
Stritarjeva utca
A Fülöp-kastély
A Ciril Metodov trg, háttérben a katedrális tornyai
Balra a kút, jobbra a Városháza
Robba-kút
Stritarjeva utca, háttérben a Preseren tér, jobbra a városnéző kisvonat
Ezután a Városháza elé értünk, az eredetileg reneszánsz épületet később barokk stílusban építették újjá. Mivel nyitva volt a kapuja, bementünk és megcsodáltuk a falfestéssel díszített belső udvarokat, és a földszinten kiállított műtárgyakat.
Városháza
A Városháza főhomlokzata
Főbejárat
A Városháza boltozatos földszintje
Kiállítás
Karácsonyfa a belső udvaron
Díszkút
Ljubljana térképe
Festmény a falon
Belső udvar
Ljubljana jelképe, a sárkány
Belső udvar a díszkúttal
Festett falak
Gyerekek alkotásai
Az emeletre vezető lépcső
Ezután végigsétáltunk a főutcán, ami tulajdonképpen három hosszúkás tér összefüggő láncolata. Az első a Mestni trg, a Városháza előtti régi főtér, aztán a Stari trg és végül délen a kissé lejtős Gornji trg. Itt végre igazi városisas hangulat volt, nyitva voltak az éttermek, bárok, sok ember sétált az utcán. Lementünk a Ljubljanica partjára is, itt is számos vendéglő teraszán ültek a helyiek és a turisták, élvezték a látványt.
Házak a főutcán
Mestni trg
Miközben a főutcán (vagyis a főtéren) sétáltunk, észrevettük, hogy a jobboldali mellékutcák mindegyike a folyópartra vezet. Mi is lesétáltunk a folyóhoz, nagyon szép volt a parti sétány, sok kiülős étteremmel és bárral, nagyon hangulatos volt, még a borongós időben is.
A Ljubljanica
Textilüzlet
A bolt kirakata
Kávézó a Stari trg-on
Régi ház felújításra váró homlokzata
A Stari trg vége
Régi üzlet a Stari trg-on
Miután elértünk a Stari trg végére, balra fordultunk, itt indult el felfelé a Gornij trg, amely egy lejtős utca, kétoldalán szépen felújított, középkori házak, színes homlokzattal.
Épület a Gornij trg sarkán
A Gornij trg
Középkori házak a Gornij trg két oldalán
Hátul a Szent Flórián templom tornya
Néhány perc múlva a Szent Flórián templom előtt álltunk, amely 1696-ban készült el barokk stílusban, de mai formáját 1934-ben nyerte el, amikor Joze Plecnik átalakította a várhoz vezető Ulica na grad-ot. Áthelyezte a templom bejáratát, amelyhez egy saroklépcsőt is épített, az egykori főbejárat fülkéjébe pedig Nepomuki Szent János szobrát állította, amelyet még Francesco Robba készített 1727-ben.
Szent Flórián templom
A templom mellett balra fordultunk, a várhoz vezető Ulica na grad-ra. A Plecnik tervezte sétálóutca nagyon hangulatos, az utcát borító kövekből színes mintát raktak ki, az utca két oldalán pedig középkori házak, némelyik még felújításra vár. Az utca egyre szűkebb és meredekebb lett, ahogy felfelé kapaszkodtunk a vár irányába. A végén már a várfal mellett mentünk, sajnos pont olyan magas volt a mellvéd, hogy nem láttunk rá az alattunk elterülő városra. Az út utolsó szakasza már az erdőben vezetett, innen már láttuk a hegy tetején magasodó várat.
Középkori lakóház erkélye az Ulica na grad sarkán
A várhoz vezető út, az Ulica na grad
Háttérben a Szent Klement ortodox templom tornya
Fa borítás a házfalon
Úton a várba
Szelfi a várfal előtt
Lejtős ház
Hédi és Etelka
Út az erdőben
Amikor 6 éve itt voltunk Timivel, nem néztük meg belülről a várat, ezért most jegyet vettem, és megnéztem a vár összes kiállítását. (Részletek és több kép itt.)
A vár kilátótornya
A vár déli oldala
A vár bejárata
A kaputorony alatt
A kápolna és a torony
Batthyány emléktáblája
A Szent György-kápolna
A kápolna ajtaja
A toronyba vezető lépcső kezdete
Lépcső
A toronyban
Kilátás a toronyból
A vetítőteremben
A kápolna és a torony
Történelmi kiállítás
A világ legrégebbi kereke (rekonstrukció)
18. századi pénzesláda
16. századi tányérok
Tito mellszobra
Partizánok által használt fegyver
Ljubljanai képeslapok
Bábkiállítás
Marionett-bábok
Ágyú a vár folyosóján
Karácsonyfa a várudvaron
A nemesek cellája az Erasmus-toronyban
Várudvar
Balra az Erasmus-torony
Fegyverkiállítás
Páncél
Lándzsa és alabárd
Kiállítás a vár felújításáról
Sárkány
A vár alagsorában
A sikló felső állomása
Szemben a kijárat
A hídon
A vár esti fényben
Miután megnéztem a várat, elindultam lefelé a hegyről, ezúttal a meredekebb úton, amely közvetlenül a belvárosba vezetett. Sajnos, egyáltalán nem volt kivilágítva, ráadásul csúszott is az eső miatt, így elég kalandosra sikerült az ereszkedés. A telefonnal világítottam magam elé, hogy lássam, hová lépek. Szerencsére az út utolsó része már ki volt világítva, így végül elég gyorsan leértem.
Ez már a belváros
Végre leértem
A Krekov térre értem le, innen néhány percre, a Vodnikov téren megnéztem a Bábszínház szépen kivilágított épületét, jobbra mellette a sikló, amely egyenesen a várba viszi fel a turistákat. Továbbsétáltam a központ felé, a sétálóutcán jobbra áll a Szent Miklós-székesegyház barokk épülete, amelynek története a 13. századra nyúlik vissza. Korábban egy román, majd egy gótikus templom állt itt, ennek maradványain épült a mai templom a 17. században.
A bábszínház épülete
A libegő kivilágított útja a várba
Szent Miklós-székesegyház
A székesegyház főhomlokzata
A templom nyugati kapuja
A székesegyház a piac felől
Közvetlenül a székesegyház mögött, a folyó partján áll Ljubljana központi piaca, a Trznica, amely tulajdonképpen egy oldalt nyitott, oszlopsorral szegélyezett tér. A Vodnikov trg-on, a város felől találjuk a zöldséget, gyümölcsöt, virágot, mézet, kézműves termékeket árulók standjait, a folyó felőli oldalon pedig egy érdekes, reneszánsz hatású, oszlopos épület áll, a Központi Nagycsarnok, amelynek földszintjén, a halpiac, az emeletén pedig különböző üzletek kaptak helyet. Az épület az 1940-es években épült, Jozé Plecnik tervei alapján, így ez is a világörökség része. A kétemeletes épület követi a folyó ívét, annak jobb partján áll a Sárkány-híd és a Hármas híd között. Végigsétáltam a már kissé néptelen piacon, néhány árus volt már csak nyitva, akik forralt bort, ennivalót és ajándéktárgyakat árultak.
A központi piac
Plecnik árkádsora a város felől
Háttérben a székesegyház
Kirakodóvásár
Halpiac
Fent a kivilágított vár
A folyó, háttérben a Hármas híd
Oszlopsor a folyóparton
Hármas híd és a Ferences templom
Sétálóutca
Közben felhívott Timi, kiderült, hogy ők is éppen akkor indultak el lefelé a várból, amikor én leértem, így megvártam őket a lépcső alján. Elindultunk éttermet keresni, végigsétáltunk az óvároson, végül egy indiai étteremben ültünk le a Ljubljanica jobb partján. Ahogy bementünk, megcsapott bennünket a curry illata, így tudtuk, jó helyen járunk. Nemsokára Hédi és Etelka is befutott, így végül mindannyian itt vacsoráztunk. Finom levest ettünk, aztán csirkét finom mártásban, Dani pedig valamilyen nagyon csípős fogást.
Timi és Dani
Namasté étterem
Joghurtos leves zöldfűszerekkel
Chicken korma
Miután jóllaktunk, a folyóparton visszasétáltunk a központba, közben megcsodáltuk a (különböző színekkel) kivilágított vár látványát. Elmentünk a Kongresszus tér mellett, itt áll a Ljubljanai Egyetem épülete is.
Az egyetem épülete
Park Zvezda
Modellvasút a kirakatban
Preseren tér
Hédivel és Etelkával a főtéren
Timivel és Danival
Ferences templom
Miklosiceva utca
Újra a vasútállomáson
Lepakoltunk az állomáson, mi Timivel még visszamentünk sétálni a városba. Szemerkélt az eső, néhol már az esernyőt is elő kellett venni, de ez nem zavart bennünket, jót sétáltunk a kivilágított, még mindig nyüzsgő városban.
Hármas híd, középen a vár
Hármas híd
Preseren tér
Búcsú Ljubljana-tól
A Ljubljanica éjjel
Éppen 10-kor értünk vissza az állomásra, kivettük a bőröndöket a csomagmegőrzőből. Az állomást este tízkor bezárták, a biztonságiak mindenkit kizavartak az épületből. Lepakoltunk egy padra, Hédi és Etelka találtak egy bárt az állomással szemben, ami még nyitva volt, oda költöztünk be, ittunk egy-egy kávét, feltöltöttük a telefonokat, még wifi is volt. Aztán fél egykor kimentünk az állomás elé, pontosan érkezett a busz, ezúttal sem volt tele, elhelyezkedtünk és már robogtunk is hazafelé.
Cappuccino
Kissé álmosan a bárban
2025. jan. 3.
Hajnali egykor indultunk, ezúttal egyáltalán nem álltunk meg sehol, egy órával a jelzettnél hamarabb, már néhány perccel 6 előtt megérkeztünk Budapestre. Timiék elrohantak a vonathoz, mi pedig a hétórás busszal hazajöttünk Csongrádra. 8.40-kor megérkeztünk, 9-kor már a lakásban voltam.
Indul a buszunk
Forrás: Ljubljana – Wikipédia
