Tirana

 Tirana

2025. április 20-22.

Ápr. 20.

Este 10 óra után néhány perccel már le is szálltunk Tirana-ban. A reptérről óránként mennek be buszok a központba, mikor végeztünk az útlevélellenőrzéssel (elhagytuk az EU-t!), megkerestük a buszmegállót, 4 euro volt a jegy fejenként, lehetett kártyával is fizetni. 23.00-kor indultunk, legelöl ültünk, kb. fél óra alatt már bent is voltunk a város főterén. 

Tirana Albánia fővárosa, kb. félmillió lakosával az ország legnépesebb városa. Ez az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Iszlám kulturális központ, továbbá katolikus és ortodox érseki székhely. Az ország központi részén fekszik, az Adriai-tengertől 35 kilométerre, a Lana és a Tirana folyók partján, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál. 

A város környéke ősidők óta lakott, a késő római korban Tirkan néven volt itt egy település, ebből az időszakból egy templom, valamint egy várfal maradt fenn. A mai várost 1614-ben alapították, a környék török ura, Szulejmán Pasha Mulleti még ebben az évben mecsetet, fürdőt és pékséget építtetett ide. A város a 18-19. század fordulóján indult fejlődésnek, ekkor sok középületet és villát emeltek. 1920-ban központi fekvésének köszönhetőn lett az ország fővárosa. A szocializmus idején iparvárossá fejlődött, textilgyárak, vegyipari üzemek települtek ide. Tirana központjában ma számos felhőkarcoló emelkedik, a Szkander bégről elnevezett főteret néhány éve felújították, ma már csak a gyalogosok használhatják.

Bár tudtuk, hogy a tértől csak néhány percre van a szállásunk, de azért nem volt egyszerű megtalálni a sötétben, melyik irányba is kell elindulnunk.

A gépünk

Felszállás előtti szelfi

Megérkeztünk

Tirana, Teréz Anya reptér

Megérkeztünk a főtérre

A reptéri busz menetrendje

Úton a szállodába

Toptani Kaplan pasa türbéje

Az egykorivár megmaradt bástyája

Az utcánk

Rruga Jeronim de Nada

15 perc múlva már a Hotel Antik Brillant előtt álltunk, a szállásunk a szálloda melletti kis utcában, (Rruga Fiona Pustina) egy önálló apartmanban van. Elég apró, de van benne egy kényelmes ágy, fürdőszoba, konyhasarok, még egy kis zárt udvar is tartozik hozzá. 

Hotel Brilant Antik

Az ágyunk

Konyhasarok

Az apartman udvara

Rruga Fiona Pustina éjfélkor

Ápr. 21. 

Másnap reggel 8-kor indultunk útnak, visszasétáltunk a főtérre, (tényleg csak néhány percre van!), megkérdeztük, honnan indul a busz a buszállomásra, kiderült hogy nem onnan, ahol leszálltunk a reptéri buszról, de csak néhány méterre onnan. (Tiranában a buszállomás a város északi részén van, elég messze a központtól, innen indulnak a távolsági buszok.) Felszálltunk egy helyi buszra, amikor jegyet akartunk venni, csak intettek, hogy üljünk le. Ahogy elindultunk, egy kalauz körbejárt, mindenkitől beszedte a jegy árát. Tudtuk, hogy 40 lek (vagyis 40 cent) lesz a buszjegy, ezért kikészítettem 80 centet (helyi pénzünk ekkor még nem volt), de nem fogadta el a kalauz, kiderült, hogy valóban lehet euróval fizetni, de centet nem fogadnak el, így végül egy eurót adtam. A kalauz után nem sokkal megérkezett az ellenőr is, aki ellenőrizte a nemrég megvásárolt jegyeket. (És ez így ment minden megállóban.) Kb. félóra volt az út, óriási volt a forgalom, ráadásul mindenütt építkezések, útfelújítások nehezítették a haladást. Olyan igazi "déli" volt a hangulat, dudálás, hajmeresztő sávváltások (persze index nélkül), az autók között motorosok szlalomoztak, valahogy mégis haladtunk. 9 után szálltunk le a buszról, az utca egyik oldalán modern irodaházak (alattuk üzletek), a másikon pedig ... hát valami, amit nehéz lenne buszállomásnak nevezni! Tulajdonképpen egy építési terület, a közepén egy hatalmas betonplaccon álltak a buszok, össze-vissza, a sofőrök a buszok mellett állva kiabálták a városok nevét, a gyalogosok, motorosok, taxik pedig a buszok között szlalomoztak. Igazi balkáni hangulat volt! Megkerestük a berat-i buszt, mivel csak 9.45-kor indult, addig átmentünk az út túloldalára és egy pékségben vettünk spenótos-túrós bureket és ásványvizet, jóízűen megreggeliztünk aztán elindultunk Beratba.

Délután ötkor értünk vissza Tiranába, felszálltunk a 92-es buszra, azzal visszamentünk a központba. Mivel a busz nem ott tett le bennünket, ahol reggel felszálltunk, kerülőúton mentünk vissza a szállásra. De így legalább útközben megnéztünk néhány nevezetességet, izgalmas formájú toronyházakat, a 2002-ben épült Szent Pál katedrálist (amelynek alapkövét II. János Pál pápa tette le 1993-ban, amikor Tiranába látogatott), valamint a Nagymecsetet, vagyis a Namazgah mecsetet, amelyet 2024 októberében adtak át, 8000 személy befogadására is alkalmas, (ezzel ez a balkán legnagyobb mecsete!), központi kupolája 30 méter magas és négy sarkán egy-egy 50 méter magas minaret áll.

A pékség, ahol reggel a bureket vettük

Az Albán bank múzeuma

Izgalmas toronyházak

Szent Pál katedrális

Teréz anya szobra a katedrális előtt

Namazgah mecset

Namazgah mecset

A mecsettel szembeni park

Hazamentünk, lepakoltunk, kicsit pihentünk, aztán megvacsoráztunk az utcánk sarkán a Mister Potato étteremben. Kint ültünk a teraszon, szemben velünk a Nagymecset. Kifaggattuk a pincért a helyi jellegzetes ételekről és végül musaka-t és fërgesë-t kértünk, (ez utóbbi albán lecsó tojással, túróval, hússal), hozzá pedig dahlé-t ajánlott a pincér, ami az ayran-ra emlékeztetett bennünket, (az útikönyv szerint ez a vajkészítés során megmaradó író). Az ételeket jellegzetes öntöttvas tálakban hozták, ez sokáig melegen tartja a fogásokat. Minden nagyon finom volt, jóllaktunk, de sajnos közben besötétedett és cseperegni kezdett az eső. Azért még elindultunk, megnéztük a főteret, de elhatároztuk, hogy holnap majd világosban visszajövünk.

A szállásunk udvarán

Timi az étterem teraszán

Dhallé

Fërgesë

Musaka

A buszban albán népviselet

A Szkander bég tér délkeleti sarkán áll az Et'hem Bej mecset, amelyet 1791-ben Molla Bey kezdett építeni, majd 1821-ben fia Haxhi Ethem Bey fejezett be. Ennek is csak az előterébe tudtunk bemenni, szép festmények díszítették a falát. Mellette áll az 1830-ban épült Óratorony. Miután meghallgattuk a müezzint, megnéztük a következő épületet, az Operaházat, mellette a Tirana szálló, balra tőle pedig az 1981-ben megnyitott Nemzeti Történeti Múzeum épülete, amelyet éppen renováltak, de a homlokzatán lévő óriási mozaikot nem takarták le. A mozaik címe "Albánok" és az albán történelem ókori és modern alakjait ábrázolja.

Óratorony

Et'hem Bey mecset

A mecset előtere

Operaház

Balra a Tirana International Hotel

Szkander bég tér

Mozaik a Nemzeti Történeti Múzeum falán

Jobbra az Opera

A tér nyugati oldalán áll az Albán bank bejárata (ezt az épületet láttuk délután a másik oldalról) és a Bábszínház épülete (1925 és 1944 között az albán nemzetgyűlés székhelye!), mögötte pedig a 2012-ben felszentelt Krisztus Feltámadása katedrális modern épülete, amely a Balkán egyik legnagyobb ortodox katedrálisa. Mellette áll egy szintén modern, 46 méter magas óratorony.

Albán bank

Bábszínház

Érdekes lámpák

A katedrális északkeleti fala

Háttérben a "4ever Green" torony

Óratorony

Krisztus Feltámadása katedrális

Pénzügyminisztérium

A minisztérium főbejárata

Miután megnéztük a legfontosabb épületeket, a szemerkélő esőben lesétáltunk a Lana folyó partjára, átmentünk a hídon, amelyet modern, színes emberalakok díszítettek. A híd túloldalán már meg is láttuk következő célunkat, a piramist, amelyet 1988-ban építettek Enver Hodzsa, az albán diktátor múzeumaként, de 1991-ben már be is zárták. Ezután konferenciaközpont, majd a koszovói háború idején NATO-bázis volt. Később teljesen tönkrement, a romos épületet végül drágább lett volna lebontani, mint felújítani, így újrahasznosították a rengeteg betont, és egy holland építésziroda kultúrális központtá alakította. A belsejébe színes dobozokat állítottak, a nagy részük még teljesen üres, de az egyikben egy kávézó, a másikban pedig egy ajándékbolt kapott helyett. Amikor bementünk, bentről éppen egy koncert hangjai szűrődtek ki. A piramis külső falára lépcsőket építettek, mivel közben elállt az eső, úgy döntöttünk, mi is felmászunk a tetejére. Szédítő élmény volt, (kicsit a Néprajzi Múzeum épületére vezető lépcsőre emlékeztetett) főleg, hogy közben dörgött és villámlott a közelben, reménykedtünk, hogy nem fog éppen belénk csapni az egyik villám. (Timi lehúzta a fejét, mert amikor felértünk, nem akart ő lenni a legmagasabb pont.) Volt fent egy kávézó (szintén színes "dobozban"), Timi szakértőként értékelte, megkérdezte, nem árulnak-e kávébabot, de csak nagy kiszerelésben volt, így nem vettünk. 

"Acélemberek" a hídon

A Lana folyó

A piramis

Színes "dobozok"

A piramis belsejében

Ajándékbolt az egyik dobozban

A tető belülről

Lépcső a tetőre

Nyitható tetőablak

A piramis csúcsa

A kávézó esőáztatta terasza

Miután leereszkedtünk a meredek lépcsőn, átmentünk az ETC hídon, újra lefényképeztük a Szent Pál katedrálist. Mivel elfogyott a készpénzünk, vettünk fel leket egy automatából. Ezután megnéztük a Tiranai várat, ami tulajdonképpen csak az egykor itt állt várnak a maradványait jelenti. A bizánci eredetű várat a 4. században emelték, majd a 17. században újjáépítették. A 19. század elején a Kruja-ból ideköltöző Toptani család vette birtokba az erődöt, de 1820-ban az oszmán hatóságok (több más albán várral együtt) ezt a várat is lerombolták, csak az északkeleti bástya és néhány fal maradt meg belőle. A vár helyén most éttermek, kávézók, üzletek vannak, amelyeknek a sétány felőli falát várfalszerűen alakították ki.

Az ETC híd

Szent Pál katedrális

Kisvonat az egykori vár területén

Éttermek az egykori várban

A vár sétány felőli kapuja

A vár sétány felőli fala

Mivel közben teljesen besötétedett, hazafelé vettük az irányt. Még venni akartunk ásványvizet, ezért bementünk a Toptani bevásárlóközpontba, jól sejtettük, hogy az alsó szinten van egy élelmiszerbolt, igaz, már csak néhány perc volt zárásig, de gyorsan bevásároltunk, aztán hazasétáltunk.

Toptani pláza

A pláza belülről

A Toptani másik bejárata

Ápr. 22. Tirana, Saranda

Kedden reggel összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállásról, és 8.15-kor elindultunk. Úgy terveztük, hogy mielőtt felszállunk a buszra, még megyünk egy kört a főtéren, nappali fényben is lefényképezzük a tegnap este látott épületeket. Először az utcánk sarkán lévő eklektikus épületet fényképeztük le (előtte modern szobor), amely 1929-ben épült, egykor ez volt az olasz nagykövetség, ma pedig az egykori politikai üldözöttek integrációjának központja. Vele szemben áll a már többször megcsodált Nagymecset, mellette pedig az albán nemzetgyűlés 1956-ban emelt épülete. Elmentünk a várfal északkeleti bástyájának alapja mellett (ez a tiranai vár egyetlen látható maradványa), majd végigsétáltunk a Murat Toptani sétányon, (éppen takarították a tegnapi eső után!). 

Az utcánk reggel

A háttérben a politikai üldözöttek központja

A Nagymecset

Sorompó az albán parlamenthez vezető úton

Parlament

Fan Noli park

A tiranai vár északkeleti bástyájának alapja

A "várfal"

Kávézó a Toptani sétányon

Takarítják a sétányt

Ezután jobbra fordultunk a főtér felé, ahol megpillantottuk a Bunk'Art 2 nevű betonbunkert, amely egykor a kormánytisztviselők számára kialakított óvóhely volt, ma pedig a kommunista diktatúrát bemutató kiállítás kapott benne helyet. A kiállítás még nem volt nyitva, de az előtérbe azért benéztünk, a betonkupola belső részét rengeteg fénykép borította. A bunker mellett mindenütt minisztériumi épületek állnak, jobbra például az Infrastrukturális és Energiaügyi Minisztérium meghökkentően színes épülete áll.

Bunk'Art 2

A bunker bejárata

A kupola belseje

Bejárat

Infrastrukturális és Energiaügyi Minisztérium

Azt terveztük, hogy 8.45-kor felszállunk a buszra, és már fél 9 volt, így a Szkander bég téren körbenyargaltam, (Timi közben megnézte, nyitva van-e az Opera melletti könyvesbolt, sajnos még zárva volt), és újra lefényképeztem a tegnap este már látott épületeket. Középen áll a  tér névadójának 1968-ban felállított lovasszobra, amit tegnap nem is láttunk, főleg azért, mert nem lehet a közelébe menni, be van kerítve, építkeznek körülötte.

Óratorony

Et'hem bej mecset

Szkender bég szobra

Operaház

Nemzeti Történeti Múzeum

Albán bank

Bábszínház

Háttérben a múzeum

Turisztikai és Környezetvédelmi Minisztérium

Szelfi a téren

Szobor a Zogu bulváron

Albán Egyetem

Mivel már 8.50 volt, elkezdtük keresni azt a buszmegállót, ahonnan tegnap reggel a buszállomásra indultunk, de meglepő módon nem találtuk! A főtér ugyanis több tér rendszeréből áll, és nem volt egészen világos, hol van az a része, ahol fel kell szállnunk a buszra. Végül az Urani Pano utcán találtunk egy buszmegállót, hamarosan jött is a busz (a kalauz a tegnapi volt), de így is izgultunk, mert megint óriási dugóban araszoltunk, féltünk, hogy lekéssük a 9.45-ös buszt Saranda-ba. Végül csak kiértünk a buszállomásra, megvettük a jegyet, 18 euróba került fejenként, (a neten 16 euró szerepelt!), még arra is volt időnk, hogy a már ismert pékségben vegyünk egy-egy bureket és hozzá dhallé-t. Búcsút vettünk Tirana-tól és a (tényleg valódi balkáni) buszállomástól és 9.45-kor elindultunk Saranda-ba.

Források:

Tirana – Wikipédia

Dienes Tibor: Albánia (4. kiadás)