Fél 2-kor értem vissza Bilbao-ba, a Moyua téren szálltam ki, amit formája alapján Plaza Eliptica-nak is neveznek, 8 sugárút fut itt össze, ez a város egyik központja. A metróból egy úgynevezett Fosterito-n keresztül jöttem fel a felszínre, ezeket az acélból és üvegből készült árnyékolókat az őket tervező Norman Foster, angol építészről nevezték el. Bár esett az eső, de így is látszott, milyen szépek a virágágyások, a szökőkutak és a teret szegélyező épületek. Az Alameda Recalde sugárúton indultam el észak felé, közben megcsodáltam a Casa Montero szecessziós erkélyeinek hullámzó vonalát, ami nagyon emlékeztet Gaudi barcelonai épületeire.
A Bizkaia Tartományi Tanács palotája
Plaza Moyúa
Fosterito
A Casa Montero szecessziós épülete az Alameda Recalde-n
Ez már inkább art deco
És ez is
Két órakor értem a Guggenheim Múzeumhoz, a város újkori történetének leghíresebb épületéhez. 1997 októberében nyílt meg a modern, mészkőből és titániumból készült múzeum, amely a folyóról nézve egy vitorláshajóhoz, a város felől pedig egy szirmait bontogató virágra hasonlít. Frank Gehry, egy kanadai-amerikai építész tervezte, 100 millió dollárba került a felépítése, emiatt sokan kritizálták. Nagyon impozánsak a belső terek is, a bonyolult ívek, lekerekített vonalak, a tetőablakon beáradó fény. A kiállításokat nem néztem meg, úgy gondoltam, itt inkább az épület az érdekes. (Részletek és több kép itt.) A múzeumtól balra, a folyó menti parkban áll Bilbao legmagasabb épülete, a 41 emeletes, 165 méter magas Torre Iberdrola, A háromszög alaprajzú toronyházat egy argentin építész tervezte, irodák és üzlethelyiségek vannak benne.
A múzeum előtt áll Puppy, egy 12,4 méter magas, 38.000 növénnyel díszített kutyaszobor, amelyet az amerikai Jeff Koons készített.
A múzeum és a folyó között áll Anish Kapoor "Magas fa és a szem" című alkotása, amely 73 rozsdamentes fényvisszaverő gömbből áll, amelyek visszatükrözik a várost, a múzeumot, az embereket, a felhőket és a folyót.
Nem messze tőle áll a 10 méter magas, bronzból és acélból készült óriáspók, a "Maman", amelyet 1999-ben alkotott a francia Louise Bourgeois. A szobor az anyaság erejét és ellenállóképességét testesíti meg.
Középen a La Salve híd piros pillére
A múzeum dél felől
Balra a toronyház, jobbra a kutyus
Torre Iberdrola
Puppy
A virágokkal borított szobor
A bejárat lőtt
A belső tér
Lépcsőház
Az épület részlete fényképen
Pihenősarok
Magas fa és a szem
A folyó túlpartján a Residencia Fundadora
A Nervió folyó
A múzeum a víz felől
Szelfi a múzeummal
Magas fa és a szem
A múzeum tulajdonképpen egybeépült a folyón átívelő La Salve híddal, amely 1972-ben készült el, de 2007-ben kapott egy kiegészítést, ekkor épült a feltűnő, élénkpiros színű pillér. A múzeumot közvetlenül a híd alá tervezték.
A pók mögött a La Salve híd
Maman
Szelfi a pókkal és a híddal
A híd alatt
A híd egyik pillére
A pillér belsejében
A szintkülönbséget áthidaló lépcső
A híd mögött a múzeum
Felkapaszkodtam a folyó szintjéről a több méterrel magasabban lévő Alameda de Mazzaredo-ra és visszaindultam a Moyúa térre.
Az Alameda de Mazarredo házai
Plaza Jado
A "Number 16" angol nyelviskola
A flamand stílusú Chávari-palota
Újra a Moyúa téren
Bár ezzel tulajdonképpen megnéztem a két legfontosabb dolgot, amit Bilbao-ban mindenképpen fel akartam keresni (a Vizcaya-hidat és a Guggenheim Múzeumot), úgy döntöttem, az eső ellenére még elmegyek az óvárosba, felkeresem a katedrálist és a Siete Callas-t, vagyis a híres Hét utcát, amelyek az ősi városmagot alkotják.
3 óra után szálltam ki a Casco Viejo metróállomáson, közvetlenül mellette az Areatzako park fái, mellette áll a San Nicolás de Bari templom, amit 1756-ban emeltek egy korábban itt álló templom helyén. A park közepén egy különös, kagyló formájú épület, az Areatzako Kioskoa áll, amely egy 1928-ban, art deco stílusban épült zenepavilon. A park déli részén, közvetlenül a parton áll a gyönyörű, neobarokk Arriaga színház, amelyet 1890-ben nyitottak meg, nevét pedig egy helyi születésű zeneszerzőről kapta. A folyó túloldalán áll a La Concordia állomás (vagy ahogy a helyiek hívják: a Santander pályaudvar) épülete, amelyet 1902-ben nyitottak meg és gyönyörű, szecessziós stílusú üvegablakai még a túlpartról is feltűntek.
San Nicolás de Bari
Areatzako park
A kagyló formájú zenepavilon
Sétány a Nervió folyó partján
Arriaga színház
La Concordia vasútállomás
Néhány percre innen található a Plaza Nueva tökéletes téglalap alakú tere, amelyet a 19. században alakítottak ki neoklasszikus stílusban. Érdekes, hogy a térre egyetlen utca sem vezet, hanem az épületek közötti árkádokon juthatunk be. A tér hosszabbik oldalán 18, rövidebbiken pedig 15 boltív látható. Minden vasárnap délelőtt régiségpiacot rendeznek itt, de állítólag a környék legjobb pintxos bárjai is itt vannak. A tér északi részét az Euskaltzaindia, vagyis a Baszk Nyelv Királyi Akadémia épülete zárja le.
A Plaza Nueva-ra vezető lépcső
Átjáró a térre
Plaza Nueva
Szelfi a téren
Pálmafák
Euskaltzaindia
Pillantás az árkádok alól a térre
A Victor Montes étterem
A Plaza Nueva-tól a Posta Kalea vezetett az óváros közepén álló Szent Jakab katedrális felé, az utcát gyönyörű épületek és a Bilbao-ra jellemző zárt erkélyek díszítették. (Málta fővárosában, La Valetta-ban láttam hasonló épületeket.)
A katedrálist a 14. század vége és a 16. század eleje között építették, (ez a város egyik legrégebbi épülete), de a helyén már Bilbao 1300-as megalapítása előtt állt egy román stílusú kápolna a zarándokok számára. A háromhajós katedrális francia mintára épült gótikus stílusban, a nyugati kaput a harangtoronnyal együtt a 19. század végén neogótikus stílusban építette újjá egy helyi építész. A templom fontos állomása a Santiago de Compostella-ba vezető Szent Jakab zarándokútnak, ezért 2015 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel.
Posta Kalea
Díszes épület
Jellegzetes zárt erkélyek
A sarkon étterem, mögötte a katedrális
A katedrális északi sarka
Angyal-kapu
A templom előcsarnoka
Apró üzlet a katedrális falánál
Catedral de Santiago
Plaza Santiago
A nyugati kapu
A tér házai
Középen a Paret-kút
A katedrális és a folyó között húzódik az óváros legrégebbi része, a Siete Calles, vagyis a Hét utca, amelyek egymással párhuzamosan, a folyóra pedig merőlegesen futnak. A hét közül a legrégebbi a Somera, amelynek épületeiben a középkorban vendégházak működtek. Mivel még mindig esett az eső, alig voltak turisták, így még hangulatosabb volt a szűk sikátorokban bolyongani. Miközben az utcákat jártam fel-alá, kiértem a folyó partjára, itt áll a 15. századi Szent Antal templom, ami a közeli Szent Antal híddal együtt a város címerében is szerepel. Közvetlenül a folyóparton áll az Erriberako Mercatua, vagyis a Ribera piac, amely 10.000 négyzetméteres alapterületével Európa legnagyobb fedett vásárcsarnoka, ezen a helyen már a 14. században is árultak halat és húst.
Sikátor az óvárosban
Calle Somera
Calle Artekale
A zarándokút jele a kagyló
St. Anton templom
A Szent Antal híd
Színes házak a túlparton
Szelfi a híddal és a templommal
Háttérben a Martzana Kaia házai
Erriberako Mercatua
A vásárcsarnok bejárata
Calle Somera
Az volt a tervem, hogy itt, az óvárosban keresek egy éttermet, ott eszek, mielőtt kimegyek a reptérre. Be is ültem egy jónak tűnő étterembe, de nem vettem észre, hogy ez kínai. Inkább valami tipikusan spanyolt (azaz baszkot) akartam enni, ezért végül hallgattam a ChatGPT ajánlására és az atlétikai klub bárjába ültem be, ahol a konyha ugyan még nem működött, de így legalább megkóstolhattam a híres pintxos-t vagyis ezeket az apró (egyébként nem is annyira apró) falatokat, amelyeket főleg az italok kísérőjeként szolgálnak fel a bárokban (hasonlóan a spanyol tapas-hoz, de itt Baszkföldön vagyunk!) A pultra kitett tálcákról kellett választani, nem volt könnyű, rengeteg íz és szín, alig bírtam dönteni, melyiket kóstoljam meg. Végül 3-at választottam, hal, polip, sült paprika, sajtok és zöldségek, valóságos ízkavalkád és még jól is laktam vele.
Graffiti
Az étterem
A klub címere
Pintxos
Női WC
... és a férfi
Az étterem
A pult, fent a pintxos-választék
Pontosan 5-kor jöttem ki az étteremből, itt volt az ideje azon gondolkozni, hogy jutok ki a reptérre. Mivel a reptér csak néhány kilométerre van a várostól, nem aggódtam túlzottan, de amikor megnéztem a neten, mik a lehetőségek, kicsit megijedtem, mert azt írta, hogy az első busz 18.50-kor indul, az nekem már késő, hiszen 19.40-kor zár a kapu. Picit pánikba estem, már azt terveztem, hogy taxival megyek ki a reptérre, de azért még adtam egy esélyt a tömegközlekedésnek. Miután észrevettem, hogy a szállodám közelebb van, mint a legközelebbi metrómegálló, visszagyalogoltam a városközpontba. Átkeltem a Mesedeetako zubia nevű hídon, (a betonból készült híd lámpaoszlopait díszes kovácsoltvas szárnyas oroszlánok díszítik), a túlparton egy volt kolostor épületében működik a Bilborock nevű koncertterem. Megkerestem a San Frantzisko utcát, ez átvezetett a sínek felett, majd az Iturrriza utcán elgyalogoltam a szállodámig.
Mesedeetako zubia híd
Szárnyas oroszlánok a hídon
A Nervión folyó
Szelfi a hídon
Bilborock
Távolban az Abando állomás
Calle Iturriza
Szemben az Assisi Szent Ferenc templom
Fél hatkor elhoztam a táskámat, metróval elmentem a San Mamés állomásra (gondoltam, itt taxit is hamarabb találok, mint bárhol az utcán), megkérdeztem az információs pultnál, mikor megy a reptéri busz, azt mondták, 6-kor indul (vagyis néhány perc múlva). Nagyon megkönnyebbültem, már csak azt kellett tisztázni, elég lesz-e a kártyámon lévő 3,25 (ami a feltöltött 5 euróból maradt, miután egész nap utazgattam!), de a hölgy megnyugtatott, hogy 70 centbe kerül a buszjegy. (Jó, hogy végül nem hívtam taxit!)
A busz pontosan indult, végighajtottunk a városközponton, elmentünk a Guggenheim Múzeum előtt is, majd át a színes Salve hídon és észak felé hagytuk el a várost.
Újra az utcámban
Folyosó a szálláson
A szálloda bejárata
Colegio Público Juan Manuel Sánchez Marcos
A reptéri busz
Estadio San Mamés
Dona Casilda Iturrizar park
Plaza Eliptikoa
A Guggenheim Múzeum a buszból
Balra a Puente de la Salve híd
20 perc alatt kiértünk a reptérre, az egyik üzletben még megvettem egyik kedvenc spanyol íróm, Zafón egyik könyvét spanyolul, el is kezdtem olvasni. Pontosan 20.10-kor felszálltunk és 22.45-kor leszálltunk Budapesten.
