Külföldi városok: Gent

Gent

(Belgium)

2024. március 30.

Gent Flandria legjelentősebb városa, 265.000 lakosa van, ezzel Belgium második legnépesebb városa, félúton fekszik Brüsszel és a tengerparti Ostende között. A történészek szerint a város régi neve (Ganda) egy kelta szóból származik, amely azt jelenti: folyók találkozása. Már a római korban is lakott volt, a 4. században megtámadták a frankok. A középkorban Európa második legnagyobb városa volt (Párizs után). Három folyó partján fekszik, 26 szigeten, így nem alakult ki egy egységes központja. Az egyik központ a 14. században jött létre, amikor Flandria őrgrófja a Lys folyó bal partján egy erődöt emelt (itt áll ma a Gravensteen kastély). De ekkor már több apátság, monostor is állt a város területén, amelynek első lakói szerzetesek, földművesek, iparosok és kereskedők voltak. A 12. századra Gent jelentős gyapjú- és lenfeldolgozó központtá vált, a 14. században pedig Európa legnagyobb textilvárosa lett. Ekkor a város burgundi uralom alá került, itt született meg 1500-ban V. Károly. Ez volt Antwerpen virágkora, a várost 13 km hosszú városfal védte, iparosai 54 különböző céhbe tömörültek. Híres szülötte, V. Károly, megharagudott a városra, 800 éves apátságát lebonttatta, (ennek helyére épült a citadella), óriási sarcot vetett ki a polgárokra, ekkor kezdődött a hanyatlás. A fellendülés ismét a textiliparnak volt köszönhető, itt állították fel 1810-ben az első szövőgépet Belgiumban, 8 évvel később már 10.000 szövőmunkás dolgozott a városban. (Itt született meg a belga munkásmozgalom is.)

Fél kettőkor érkeztem meg Gentbe, Sint Pieters állomásra. A busz egy modern, nem túl szép épület előtt tett le, de aztán átmentem az állomás régi részébe, amelyben gyönyörű falfestmények ábrázolták azokat az állomásokat, ahová el lehet jutni innen. Mivel nálam volt az összes cuccom, úgy gondoltam, kényelmesebb lesz anélkül felfedezni a várost, ezért megkerestem a csomagmegőrzőt. Szerencsére elég egyszerűen működött, nem kellett előre online foglalni, mint a legtöbb városban, csak a szekrény méretét kellett kiválasztani, megjegyezni néhány ábrát jelszóként és már mehettem is. Szerencsére közben elállt az eső, így nyugodtan sétálhattam ebben a gyönyörű városban.

Sint Pieters, a vasútállomás délről

A vasútállomás a város felől

Gazdag díszítés a falakon

Ostende

Az állomás északkeleti sarka, jobbra a csomagmegőrző

Ez a szekrényem (ha esetleg elfelejteném a számát)

Az állomás előtti tér

Az első célom a Kis Beginaudvar volt, ezért elindultam a Koningin Elisabethlaan-on (vagyis az Erzsébet királynő utcán), és néhány perc múlva már a Citadelpark-ban voltam. A parkot 1875-ben hozták létre egy korábbi erőd helyén, majd 1913-ban újratervezték és új épületeket emeltek a világkiállítás számára. 1938-ban bunkereket építettek, de ezek nem lettek készen a háború kitöréséig. A parkban számos szobor, emlékmű és épület található, pl. a Szépművészeti Múzeum, a Városi Kortárs Művészeti Múzeum, a Velodrome, az egykori fellegvár megmaradt részei, egy szabadtéri színház és háborús emlékművek.

Koningin Elisabethlaan

Oswald de Kerchove de Denterghem, belga politikus emlékműve a Citadelparkban

I. Balduin király szobra

Kaszinó

A régi erőd maradványai

Kuipke velodrome

Pavilon a parkban 1885-ből

Festői részlet vízeséssel

Kortárs Művészeti Múzeum

Szépművészeti Múzeum

A múzeum északról

Miután délről észak felé átszeltem az egész parkot, a Sint-Pietersplein-re értem, amelynek keleti oldalát két épület uralja: a Szent Péter apátság és a Szent Péter templom. Ez utóbbit belülről is megnéztem. (Részletek és több fotó itt.)

Sint-Pietersplein az apátsággal

Onze-Lieve-Vrouw-Sint-Pieterskerk

Főhajó

Szószék

A templom északi fala

A templom keleti tornya

Miután megnéztem a templomot, először északról próbáltam megkerülni, de ott egy zárt kaput találtam (egy egyetemi campus működik itt), így visszamentem a térre, és egy másik campus mellett a Muinkschelde partjára értem. A túloldalon aztán több parkon átsétálva megérkeztem a célomhoz, a Kis Beginaudvarhoz. Előtte benéztem egy modern lakópark udvarára, ahol fából készült vadlovak vágtattak a házak közötti füves területen. Láttam egy érdekes vöröstéglás épületet is, ami 1853-ban épült lovardának, ma pedig tornaterem működik benne.

Muinkschelde

A templom a túlpartról

Vadkacsák és biciklik

Muinkpark

Koning Albertpark

Vadlovak

Arena van Vletingen, az egykori lovarda

És végre ott álltam a Kis Beginaudvar kapujában, Nagyon békés, nyugodt hely, egy kis oázis a város közepén és érdekes a története is. (Részletek és több kép itt.)

A beginaudvar bejárata

Begina az ablakban

Onze-Lieve-Vrouw ter Hoyekerk

Szent Godelieve kápolna

Onze-Lieve-Vrouw ter Hoyekerk

Főhajó

Szószék

Az egykori temető

Miután kisétáltam magam a beginaudvarban, elindultam észak felé, a városközpontba. Közben elmentem az 1866-ban elkészült Sint-Annakerk eklektikus (és befejezetlen) homlokzata előtt. Érdekes, hogy a templomban néhány év múlva egy szupermarket nyílik majd, ami természetesen kiváltotta a helyiek tiltakozását. Ezután elmentem az Önkormányzat modern épülete előtt, majd kiértem a Muinkschelde partjára. A túloldalon áll a De Krook 2017-ben emelt épülete, amelyben könyvtár és egy kávézó működik, ahonnan gyönyörű a kilátás a csatorna partján álló házakra.

Sint-Annakerk

Önkormányzati Hivatal

Muinkschelde, balra a De Krook

Kilátás a folyóra, háttérben a Belfort

Tipikus genti utca

Szökőkút az Oranjeberg-en

A Hawaiian Poké Bowl étterem homlokzata

Negyed ötkor értem az Emile Braunplein-re, ami tulajdonképpen a város (egyik) központi tere. A nyugati részén a Sint-Niklaaskerk hátsó homlokzata látszik, a tér közepén a Stadshal (számomra kicsit tájidegen) modern épülete terpeszkedik, amely 2012-es megépítése óta számos kritikát kapott. A tér keleti oldalát a Posztócsarnok, Harangtorony és az egykori börtön hármasa zárja le, amely 1999 óta a világörökségi része. (Részletek és több kép itt).

Sint-Niklaaskerk

Stadshal

Stadshal és Belfort

Belfort

A Posztócsarnok bejárata

A Posztócsarnok belülről

A torony makettje

A torony és a Posztócsarnok a Sint-Baafsplein felől

A Posztócsarnok délkeleti homlokzata a Sint-Baafsplein-re néz, ennek északi részén áll a Királyi Holland Színház épülete. Vele szemben áll a téren Jan Frans Willems, flamand író szobra, aki a Királyi Tudományos Akadémia egyetlen holland nyelvű képviselőjeként a flamand nyelvért küzdött. A tér délkeleti oldalán áll a román stílusú Szent Bávó katedrális. (Részletek és több kép itt.)

Sint-Baafsplein

Királyi Holland Színház

Sint-Baafskathedraal

Főhajó

Rokokó szószék

A katedrális makettje

Ezután megkerültem a templomot és a mögötte lévő téren megnéztem a Van Eyck fivérek emlékművét, ami az 1913-as világkiállításra készült. A téren lévő játszótéren fából készült bárányok is várják a gyerekeket, utalva a híres oltárkép központi témájára, a bárány imádására. A térről továbbsétálva hamarosan elértem Geeraard de Duivelsteen komor épületét. A vár tulajdonképpen egy komplexum, amely több különböző korszakból származó épületrészből áll. A legrégebbi részei a 13. századból származnak, valószínűleg a város védelmi tornya volt. A kastély a Geeraard de Duivelsteen (Geeraard az ördög köve) nevet kapta Geeraard Vilain lovag, gróf és a kastély ura után, akit sötét bőrszíne miatt Geeraard de Duivelnek (Geeraard az ördög) hívtak. Az épület ma a genti Nemzeti Levéltárnak ad otthont.

A katedrális délről

Maaseikplein

A Van Eyck fivérek szobra

Geeraard de Duivelsteen

A vár egyik ajtaja

Kajakos a Reep-en a vár előtt

Ezután visszaindultam a főtérre, amelyet Gent egyik polgármesteréről, Emile Braun-ról neveztek el, A Stadtshal-tól néhány méterre a polgármester halálának 10. évfordulójára, 1937-ben készült szökőkút áll, a "Térdeplők szökőkútja", amelynek figurái Nárciszt ábrázolják, aki beleszeret saját tükörképébe. Van, aki szerint a készítő, Georges Minne, a genti oltár egyik témájára, az "élet forrására" is utalhatott.

A téren áll egy kis harangtoronyban a Roeland nevű harang, mely egykor a Belfort-ban függött, de 1914-ben megrepedt, ezért leszerelték, és a téren állították fel. A Szent Miklós templommal szemben áll egy nagyon különleges ház, a Metselaarhuis, a Kőműves Céh székháza, amely a 14. században épült, de azóta többször átépítették. A ház homlokzatán 6 táncoló figura látható, amelyek térbeli szélkakasként működnek. A Szent Miklós-templom a város egyik legrégebbi temploma, a 13. század elején kezdődött az építése egy korábbi román stílusú templom helyén, a helyi "Schelde gótikus stílusban" (a stílus a közeli folyóról kapta a nevét). Erre a stílusra jellemző a Tournai környékéről származó kék-szürke kő használata, az egyetlen nagy torony az átjáró felett, és a karcsú tornyok az épület sarkaiban.

Maaseikplein, háttérben a katedrális és a Belfort

Stadshal az Emile Braunplein-en

Térdeplők szökőkútja 1937-ből

A Roeland harang

Sint-Niklaaskerk

A Sint-Niklaaskerk nyugati homlokzata

Metselaarhuis

Miután körbefényképeztem a Szent Miklós templomot, megnéztem a templom mögött álló egykori postaépület homokkő tömbjét,amely 1909-ben épült neogótikus és neoreneszánsz stílusban. Egykor itt volt a városba érkező postakocsik állomása. Ma üzletek és egy luxusszálloda üzemel az épületben.

De Post

A postaépület belülről

Freskók a posta épületében

Továbbsétáltam a Leie folyón átívelő Sint Michielsbrug-hoz, amely a túlparton álló Szent Mihály templomról kapta a nevét, a híd egyik lámpaoszlopán Mihály arkangyal bronzszobra látható. A késő gótikus Szent Mihály templom helyén egykor egy kápolna állt, a jelenlegi épületet 1440-ben kezdték építeni. Eredetileg egy 134 méter magas tornyot is terveztek hozzá, de ez sohasem készült el. A hídról gyönyörű volt a kilátás a Leie két partjára, amelyeket szépen restaurált középkori házak szegélyeznek. A két rakpart, a Graslei és a Korenlei volt a 11. és a 18. század között Gent kereskedelmi központja. A legfontosabb árucikkek a gabona és a kő voltak. Az itt álló házak gótikus és barokk homlokzataikkal, hamis utcai frontjaikkal és pompás párkányzatukkal valamikor raktárként vagy a helyi céhek székházaiként szolgáltak. A házak nagy része már nem eredeti, többször átépítették, felújították őket, sokat az 1913-as világkiállításra. Nagyon szép volt a lemenő nap fényében fürdő Graslei, a házak aranydíszítései csillogtak, rengetegen sétáltak a rakpartokon.

Sint-Michielskerk

A híd és a templom

Kilátás a hídról a folyóra

Graslei

Grasbrug

Sint-Michielsbrug

A Graslei céhházai

A Leie két ága

Korenlei

A Graslei házai az alkonyi fényben

Innen néhány perces sétával eljutottam a vizesárokkal körülvett, 10. századi Gravensteen várhoz, ahol a múzeum már nem volt nyitva, de a várudvarra még be tudtam menni. (Részletek és több kép itt.)

Gravensteen

A vár nyugati oldala és a Leie folyó

Kaputorony

Várudvar

Miután kijöttem a várból, megnéztem a vele szemben, a Sint-Veerleplein-en álló információs iroda érdekes épületét, aztán átmentem a Leie folyó hídján és megcsodáltam a Groot Vleeshuis, vagyis a Nagy Húscsarnok szürke homokkőből rakott, csipkés párkányzatú, 1420-ből való hosszúkás épületét. Ez volt a mészárosok munkahelye, sőt, itt működött a céhházuk és a kápolnájuk is.

Információs iroda a Sint-Veerleplein-en

Groot Vleeshuis

A Vleeshuis északkeleti homlokzata

Ezután visszaértem a Korenmarkt-ra, vagyis a város egykori gabonapiacára. Itt áll a már látott postaépület. Továbbsétáltam a főtérre, ezúttal a tér északi sarkát uraló Városházát néztem meg. Az 1301-ben épült Stadhuis számos különböző építészeti stílust ötvöz, az északi homlokzata késő gótikus, a keleti rész reneszánsz, a déli barokk és rokokó jegyeket mutat. A 19. században neogótikus részletekkel egészítették ki.

A posta épülete az óratoronnyal

A Stadshal és a Belfort

Posztócsarnok, Mammelokker és a Belfort

A Városháza déli homlokzata

Keleti homlokzat

Északkeleti sarok

A városháza a Botermarkt felől

Mivel már majdnem 6 óra volt, elindultam vissza. Útközben elmentem a De Vooruit nevű 100 éves épületben működő művészeti centrum mellett, bevásároltam egy szupermarketben és a már ismert úton visszamentem a vasútállomásra.