Rotterdam
(Hollandia)
2024. március 31.
Rotterdam Hollandia második legnagyobb városa, 664 ezer lakosa van, 37 km hosszan elnyúló kikötőjével Európa legnagyobb kikötővárosa (korábban a világ legnagyobbja volt, de mára Sanghaj és Szingapúr leelőzte.) A Maas és a Rajna torkolatvidékén fekszik, a Nieuwe Maas folyó két partján.
1340-ben kapott városi rangot, de virágkora a 17. század végére tehető, amikor Hollandia meggazdagodott a Kelet-Indiákról behordott javakból. (Itt volt a Holland Kelet-indiai Társaság egyik központja.) Rotterdam ekkor vált fontos hajózási központtá. Rövid hanyatlás után a 19. század végén elkészült a tengerre kivezető csatorna, a Nieuwe Waterweg, ekkor épült a 45 méter magas Witte Huis is, amely elkészültekor, 1898-ban Európa legmagasabb irodaépülete volt. Ez az egyetlen épület, amely túlélte a régi kikötő 1940-es bombázását. ekkor a belváros is szinte teljesen megsemmisült.
A város leghíresebb szülötte Rotterdami Erasmus, a híres humanista tudós, filozófus és teológus, a reformáció szellemi előfutára. Erasmus törvénytelen gyerek volt és nevének némileg ellentmondó módon csak 4 évig élt Rotterdamban, sőt az sem teljesen biztos, hogy itt született.
1955 óta itt van az Eszperantó Világszövetség központi hivatala, vagyis Rotterdam jelképesen Esperantujo fővárosa.
Fél négy után már meg is érkeztünk, közvetlenül a vasútállomás mellé, innen nagyon gyorsan megtaláltam a szállást. A főutcából (ami összeköti az állomást a kikötővel) nyíló egyik kis sétálóutcán van, alatta egy étterem, azt is a tulaj üzemelteti. Egy borzasztóan meredek lépcsőn kellett felmenni a szobába, (még jó, hogy nem volt nálam bőrönd, nem tudom, hogy vittem volna fel). A szobám nagyon kicsi, nincs ablaka, de kényelmes az ágy, van hűtő és még egy vízforraló is. Kipakoltam, kicsit pihentem, aztán elindultam felfedezni Rotterdam-ot.
Először megnéztem a városházát, aztán a Laurentskerk-et, előtte Erasmus szobrával. Utána megkerestem a kockaházakat, sőt bementem a múzeumba is, érdekes megnézni, hogyan lehet berendezni ezeket a furcsa házakat. A házsor egyik oldala egy forgalmas közlekedési csomópontra néz, de a másik oldala a régii kikötőre nyílik, szóval itt folytattam a sétát. Itt már elkezdett esni az eső, de végül is volt ernyőm, és valahogy illett is a sok víz az alkalomhoz, hiszen innen végig a kikötő(k)ben, a rakparton sétáltam. Az Erasmus-híd lábánál megkerestem a helyet, ahonnan majd holnap a komp indul, aztán pedig több parkon, és újabb kikötőkön keresztül elértem az Euromast-hoz, ami egy óriási torony és egyben kilátó is. Először egyáltalán nem terveztem, hogy felmegyek rá, már sötétedett is, így útközben többször is vissza akartam fordulni, de úgy gondoltam, ha már eljöttem idáig, ráadásul nyitva is van, akkor miért ne? Jó drága volt a belépő, de óriási élmény volt a panorámalift (nem csak a fülke oldala, hanem még a padlója is üvegből volt), és főleg a gyönyörű kilátás a kivilágított városra. Villamossal visszamentem a központba, aztán hazasétáltam a szállásra.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése