Antwerpen
(Belgium)
2012. július 7.
Antwerpen Kelet-Flandria legnagyobb és legérdekesebb városa, lakosainak száma kb. 530.000 fő, a Schelde folyó torkolatánál fekszik. Tengeri kikötője Európában a második legnagyobb, csak Rotterdam előzi meg. Nevének eredetére több magyarázat is létezik: a legenda szerint egy óriás élt ezen a tájon, aki a folyó közepén állva megvámolta az arra járó hajósokat, a nem fizetők karját tőből kitépte és a vízbe dobta. Az óriást egy fiatal hős, Brabo pusztította el úgy, hogy levágta a kezét és bedobta a folyóba (ezt a pillanatot örökíti meg a Városháza előtti szobor). (flamandul kezet dobni: "hand werpen"). A másik, hétköznapibb, magyarázat szerint a "aan het werf" (vagyis a "mólónál") kifejezésből ered a város neve.
A város első írásos említése 726-ból származik, ekkor már kereskedelmi központként működött. A középkorban a német-római császárság része volt, (főként katonai állásként) stratégiai fontosságát egészen a 2. világháborúig megőrizte. A város fejlődésében meghatározó szerepet játszott, hogy Brugge kikötője tönkrement, így Antwerpen vette át a korábban virágzó kereskedőváros szerepét. Kikötője Európában a 2. legnagyobb, csak a rotterdami nagyobb nála. Egy másik meghatározó epizód volt, hogy Merész Károly burgundiai uralkodó 3 óriási gyémántot adott át Louis Berkennek, mert azt hallotta, hogy az antwerpeni ékszerészmester egy új módszert talált ki a gyémánt metszésére. Ekkor kezdődött a híres antwerpeni gyémántművesség története.
A reneszánsz idején tovább fejlődött a város, a kikötő idevonzotta a kereskedőket és a bankárokat, itt nyílt meg Európa első tőzsdéje. A városnak ekkor több mint 100.000 lakosa volt. Itt élt Mercator, a térképész, Plantin, a híres nyomdász és Rubens, aki több mint 1500 képet festett itt.
1796-ban a város francia uralom alá került, Napóleon kiszélesíttette a kikötőt, hogy támaszpontként használhassa az Anglia elleni támadáskor. 1830-ban Belgiumhoz került, de ebbe az itt élő hollandok nagyon nehezen törődtek bele. Az első világháború alatt rövid ideig Belgium fővárosa is volt, ma pedig műemlékekben gazdag, pezsgő gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ.
Először 2012-ben jártunk Antwerpenben, amikor egy hetet töltöttünk Hollandiában, Eindhovenben. Ekkor néztük meg a belga Antwerpen városát.
Reggel 7-kor keltünk, ráérősen megreggeliztünk és elindultunk az állomásra. 9-kor indult a vonat Antwerpenbe. Dordrechtben kellett átszállni. Itt kiderült, hogy nem indul a vonat, visszamentünk Bredába, ott pont lekéstük a csatlakozást, átmentünk Roosendaalba. Itt is vártunk kb. fél órát, nem is arra a vágányra érkezett a vonat, ahol ki volt írva, mert késett. A vonat Amszterdamból ment Brüsszelbe, tele volt emberekkel, a peronon álltunk huszadmagunkkal. Nem volt levegő, meleg volt, szerencsére csak félóra volt az út. 12.15-kor értünk Antwerpenbe 11 óra helyett. Elindultunk a sétálóutcán, megnéztük a főteret, (olyan, mint a brüsszeli), bementük a katedrálisba (pedagógusigazolvánnyal 3 Euró), láttunk Rubens-képeket, szárnyas oltárokat. Ezután kimentünk a Schelde-folyó partjára, megnéztük a Húsházat, a Steen-t, ami az egykori vár része volt. Ezután bementünk a Szent Pál és a Borreomi Szent Károly templomba. Előbbi nagyon érdekes, fekete-fehér színű volt, a másikban pedig éppen egy esküvőt tartottak. Az esketés alatt egy fúvós zenekar hangosan játszott. Megkerestük a régi kikötőt, gyönyörű vitorlásokat, yachtokat láttunk. Éppen elindultunk vissza az állomásra, amikor elkezdett esni az eső. Csak egy futó zápor volt, hamar elállt. Az állomásnál még megcsodáltunk néhány ékszerbolt kirakatát, vettünk belga csokit, megnéztük az óriáskereket. Hatkor indult vissza a vonat, Dordrechtben átszálltunk és este nyolcra hazaértünk. Megvettük a jegyeket Leidenbe és hazasétáltunk. Vacsorára paradicsomlevest, vadast és készen vett sült csirkét ettünk rizzsel. És még Antwerpenben vettünk kész palacsintát, ez volt a desszert. Éjfélkor feküdtünk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése