Bologna 2024

 Bologna

2024. július 19-20.

Bologna egy közel 390.000 lakosú város a Pó-síkságon, az Appeninek szomszédságában. A hetedik legnagyobb olasz város, az első európai egyetem székhelye. A várost az i.e. 5. században alapították az etruszkok, majd i.e. 189-ben Bononia néven római kolónia lett, a Via Aemilia megépítése közlekedési csomóponttá tette. Ahogy más római városoknak is, Bolognának is sakktáblaszerű szerkezete volt, észak-dél és kelet-nyugati utcák osztották részekre a várost, ez a szerkezet a mai napig megmaradt. Ásatások során két templomot, piaccsarnokot, tanácstermet és egy színházat is találtak ebből az időből. A római birodalom bukása után az 5. században éledt újra a város, ekkor épült a Santo Stefano templomegyüttese. 728-ban elfoglalták a longobárdok, majd 1167-ben csatlakozott a Lombard Ligához. 1256-ban eltörölték a jobbágyságot és a rabszolgaságot. Ekkor kb. 70.000 ember élt itt, így Bologna a 6. vagy a 7. legnagyobb város volt Európában. A városközpont tornyok erdeje volt, mintegy száz család magas lakótornya, templomtornyok és középületek tornyai uralták a városképet. A következő évszázadok során felváltva uralkodott itt a pápa és a Visconti, majd a Bentivoglio család. Később osztozott a többi észak-olasz város sorsában: francia, majd osztrák uralom, majd csatlakozás az egységes Olaszországhoz. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett a szövetséges bombázások során, amíg 1945. április 21-én egy lengyel egység felszabadította. 1980. augusztus 2-án egy szélsőjobboldali csoport bombát robbantott a vasútállomáson, amelynek 85 halálos áldozata és 200 sérültje volt. Bologna ma az egyik legjómódúbb és legszebb városképpel rendelkező város Olaszországban.

07.19.

Este fél 8-kor érkeztem Bolognába. A szállásom nagyon közel volt, csak a vasútállomással szemben induló sugárúton, a Via Amendola-n és a folytatásán, a Via Marconi-n kellett végigsétálnom és már ott is álltam a Via Riva di Reno-n, a szálloda előtt. Illetve ez nem is szálloda, egy modern irodaépületnek 2 emeletét foglalja ez a furcsa szállás, ami egyben egy képzőművészeti galéria is. A folyosókon és a szobákban is mindenütt modern festmények vannak kiállítva a falakon, mintha egy múzeumban lennénk. A recepción megkaptam a kulcsomat, aztán felmentem, a teraszon megvacsoráztam (humusz avokádóval, bagett és tiramisu), aztán megcsináltam a duolingo-t és korán lefeküdtem.

Megérkeztünk Bolognába

Bologna, vasútállomás

Árkád a Via Amendola-n

Camera Confederale del Lavoro

ResArt Lacomus

A szobám

Terasz

Képek mindenütt

09.20.

Másnap korán keltem, már reggel 6.15-kor megcsináltam az aznapi duolingo-t, 8.45-kor kijelentkeztem, otthagytam a recepción a táskámat, aztán bevásároltam a közeli boltban. Kisétáltam az állomásra (táska nélkül még közelebbinek tűnt), megvettem a jegyet Modenába (4,3 euro). A vonatom a a 3-as vágányról indult, de ott egy másik vonat állt. Kiderült, hogy nem csak egy 3-as vágány van, akkora a pályaudvar, hogy külön keleti és nyugati 3-as vágány is van. Elég kaotikus volt az állomás, óriási volt a tömeg, nem volt egyszerű megtalálni a piacenza-i vonatot, de végül sikerült.

A szállodám

Bologna, vasútállomás

Innen indul a vonatom

Miután visszajöttem Modenából, délután fél 3 előtt szálltam le a vonatról, első utam a vasútállomás melletti buszpályaudvarra vezetett, hiszen innen indul majd éjfélkor a buszom Milánóba. Meg akartam nézni, pontosan honnan indul majd a busz, ne este, a táskával a vállamon kelljen majd keresgélni. Közben elmentem a Porta Galliera előtt, majd a Parco della Montagnola mellett, ami Bologna legrégebbi és legzöldebb parkja, a 17. században nyitották meg. 19. és 20. századi szobrokat állítottak fel benne.

Ma is késnek a vonatok!

Ugye, hogy két 3-as vágány van!

Vasútállomás

Porta Galliera

Scalinata del Pincio

Piac a Via Irnerio-n

Statua di Parco della Montagnola

Ezután végigsétáltam a Via dell'Indipendenza-n, amely 1890 óta Bologna egyik fontos bevásárlóutcája. Ebben az utcában áll a Arena del Sole, amely 1810-ben épült szabadtéri színháznak egy domonkos kolostor épületében. 1888-ban alakították át a ma látható formára, azóta állandó színházként működik. Előtte áll Garibaldi lovasszobra.

Árkád a Via dell'Indipendenza-n

Garibaldi szobra

Arena del Sole

Negyed négykor érkeztem meg a főtérre, a Piazza del Nettuno-ra. Számos gyönyörű épület áll itt, például a Via Rizzoli és a tér sarkán álló Palazzo Re Enzo, amely 1246-ban épült, és a nevét onnan kapta, hogy 1249 és 1272 között itt raboskodott Enzo szardíniai király, akinek egyik törvénytelen gyermekétől származik a legenda szerint a később Bolognát uraló Bentivoglio család (Enzo állítólag a szerelmének mondta ezeket a szavakat: "Amore mio, ben ti voglio (szeretlek).") 1905-ben Rubbiani tervei alapján teljesen átépítették a palotát neogótikus stílusban. Vele szemben áll a tér nyugati oldalán a Palazzo d'Accursio, vagyis a Városháza. Az épület északi fele tulajdonképpen egy fedett tér árkádokkal, ez a Sala Borsa, ami eredetileg a pápa nyári rezidenciája volt, de 1568-ban botanikus kertté alakították, volt posta, majd 1880-tól itt működött a tőzsde (innen a neve is). Az 1920-as évektől egy bank székhelye és működött itt egy étterem is. A második világháború után kosárlabda-csarnok lett, ma pedig multimédiás könyvtár működik itt. A felújítási munkálatok során fedezték fel az ókori forum romanum romjait. A tér közepén, a két épület között áll a Fontana del Nettuno, Giambologna bronzszobra 1567-ből, Bologna egyik szimbóluma.

Palazzo Re Enzo

Via Rizzoli

Palazzo d'Accursio, a Sala Borsa bejárata

Sala Borsa

Palazzo Re Enzo a Torre dell'Arengo-val

Az ellenállás mártírjai 1943-1945

Fontana dell Nettuno

A Piazza del Nettuno folytatása a Piazza Maggiore, itt áll a befejezetlen homlokzatával is lenyűgöző Basilica di San Petronio. (Részletek és több kép itt.)

Basilica di San Petronio

Főhajó

Főoltár

Meridián vonal

Színes üvegablakok

Szelfi a homlokzat előtt

Miután kijöttem a bazilikából, végigmentem a templom keleti fala mentén futó szűk Via dell' Archiginnasio-n, ami a Piazza Galvani-ra vezetett. Ide néz a bazilika déli homlokzata, a tér közepén pedig 1879 óta áll Luigi Galvani szobra, amely az első polgári emlékmű volt Bolognában. A tudós a 18. században élt Bolognában, ő az elektromosságtan megalapítója. A téren áll Bologna egyik legfontosabb épülete, az Archiginnasio, vagyis a híres bolognai egyetem. (Részletek és több kép itt.) 

Via dell' Archiginnasio

Sikátor árkáddal és asztalokkal

Piazza Galvani

Indul a városnéző kisvonat

A templom déli homlokzata

Palazzo dell'Archiginnasio

Bejárat

Belső udvar

Miután megcsodáltam az egyetem épületét, visszaindultam a Piazza Maggiore-ra. A tér északi oldalán, a bazilikával szemben áll a Palazzo del Podestá, amely 1200 körül épült a podesta és tisztviselőinek székhelyeként. Az emeleten volt az egykori tárgyalóterem, a Salone del Podestá, amit 1581 és 1767 között színházként, később pedig futballpályaként (!) használtak. Az épülethez tartozik a Torre dell Arrengo, amely 47 méter magas, eredetileg védelmi célokra építették, harangja különleges alkalmakkor szólal meg. A Piazza del Nettuno-n áll a Palazzo d'Accursio, amely tulajdonképpen egy épületkomplexum, amelynek legrégebbi része 1293-ban épült, amikor 3 régi nemesi házat (köztük a d'Accorso családét is, innen a név) lebontottak és a helyükön egy gabonatárolót építettek a nép számára. 1334-ben lebontották, de később újra felépítették és a városi tanács gyűléseit tartották itt. A belső lépcső fokai olyan szélesek és laposak, hogy az urak akár lóháton is felmehettek rajta. 1444-ben került az óra az Accursio-toronyba. Az épületet többször átépítették, szobrokkal és freskókkal díszítették, a vatikáni palotához hasonlóan, hiszen Bologna volt a pápai állam második legfontosabb városa. 1580 óta az épület bejáratát a Bolognában született XIII. Gergely pápa óriási bronzszobra uralja.

Árkád az egyetem előtt

Palazzo del Podestá, középen a Torre dell Arrengo

Basilica di San Petronio, jobbra a harangtorony

Via de' Pignattari

Palazzo d'Accursio

A Városháza bejárata, fölötte XIII. Gergely pápa szobra

Belső udvar

Jobbra a Palazzo del Podestá

Palazzo Re Enzo

Piazza Re Enzo

Már délután 5 óra volt, úgy gondoltam, még kisétálok a két ferde toronyhoz. A két ferde torony 1109 és 1119 között épült, a magasabbat az Asinelli,  az alacsonyabb,  nagyobb dőlésszögűt a Garisenda család építtette. A 97 méter magas Asinelli-torony a 14. században a város tulajdonába került, börtönként és erődként használták. Egykor a két tornyot egy fából készült híd kötötte össze, amely egy tűzvészben megsemmisült. A Garisenda-torony ma 48 méter magas, eredetileg 12 méterrel magasabb volt, de a 14. században a laza talaj miatt megdőlt, ezért lebontották a tetejét. A 19. században került önkormányzati tulajdonba. 2023 októberében a város lezárta a tornyot, majd decemberben bejelentették, hogy az összeomlás veszélye fenyegeti, és megkezdték a törmelék felfogására szolgáló gát építését. 

Sokan megörökítették a tornyokat, először Dante az Isteni színjátékban, de írt róluk Goethe, Dickens és Szerb Antal is.

Kicsit üldögéltem, pihentem és ettem a tornyok árnyékában, aztán a Via Rizzoli-n és a Via Ugo Bassi-n visszasétáltam a Via Marconi felé, útközben még fényképeztem néhány szép árkádot, ha már a bolognai árkádok 2021 óta a világörökség részei.

A két torony, köztük a Chiesa dei Santi Bartolomeo tornya

Torre della Garisenda és a Torre degli Asinelli

Torre della Garisenda

Torre degli Asinelli

Az Asinelli-torony alapja

f

Strada Maggiore

Az Asinelli-torony alulnézetből

Árkád a Via Rizzoli-n

Piazza del Nettuno újra

Árkád a Via Ugo Bassi-n

Elegáns árkád

Miután befejeztem a városnézést, bevásároltam a szállásomhoz közeli boltban, aztán a Piazza di Martiri-n (a körforgalom közepén) megvacsoráztam. Finom kuszkuszt ettem zöldségekkel és csirkével, még fagyi is volt desszertnek. Miután jóllaktam, visszamentem a táskámért a hotelbe, aztán kisétáltam a buszállomásra. Útközben elmentem a Porta Galliera előtt, amely Bologna egykori városfalának kapuja volt. Már korábban, a 13. században is állt itt egy kapu, valószínűleg fából, majd 1333-ban épült egy erőd, amelybe belefoglalták a kaput. Ezt az erődöt egy év múlva a lakosság lerombolta. 1661-ben aztán teljesen átépítették, ekkor kapta mai formáját, érdekes, hogy a város felőli homlokzata egy barokk templomra hasonlít, míg a külső inkább egy erődre, ami a védelmi funkcióját hangsúlyozza. 

Piazza di Martiri

Fagyi

A körforgalom és benne a merőleges zebra

Porta Galliera

Autóbuszállomás

A buszállomáson légkondicionált váróterem és egy makulátlanul tiszta mosdó fogadott. Előtte kicsit aggódtam, hogyan fogom eltölteni azt a néhány órát a busz indulásáig, attól féltem, bezár az állomás, és valahol kint kell majd várnom az utcán, ráadásul szombat este. Hát, kár volt aggódni! Az állomás egész éjjel nyitva van (szinte ötpercenként érkeztek a buszok még éjfélkor is!), két biztonsági őr mászkált körülöttünk és amíg vártam, azalatt kétszer mosták fel az egész állomást. Végül olvastam néhány órát a kényelmes váróteremben, aztán 23.25-kor kimentem, megnézni, mi a helyzet. Akkora forgalom volt, hogy 2 ember irányította a buszokat és az embereket. Az egyik rögtön megkérdezett mindenkit, aki kiment a peronra, hogy hová megy. Mutattam az applikáción, hogy a Lausanne-i buszt várom. Mondta, hogy a 25-ös kocsiállásról megy. Körbe kellett mennem, mert az állomás egy részét éppen felújították. Végül megtaláltam a 25-öst, ott állt a másik forgalomirányító, ő is megerősítette,  hogy ide jön majd a busz. Türelmesen vártam, közben láttam, hogy a pasi többször körbejár, és azt kiabálja, "Flixbus, Traiani", gondoltam, biztos valaki késik, őt keresik. Közben közeledett a 23.50, gondoltam, megkérdezem, mi a helyzet a buszommal. A válasz: "go, 10 minutes", amit én úgy értelmeztem, hogy 10 perc múlva jön, és nyugodtan vártam tovább. Erre újra megismételte, hogy "go, 10 minutes", de most azt is hozzátette, hogy "sorry". Akkor jöttem rá, hogy azt mondta, 10 perce elment. Persze, kétségbeestem és felháborodtam, 3 órája itt várok, mégis lekésem, mert rossz információkat mondanak, de csak annyit tudott mondani, sorry. Már kezdtem tervezgetni, hogy jutok haza, ha lekésem a repülőt Milánóban, amikor odarohant a pasi, és elkezdett kiabálni, hogy ott van, menjek gyorsan. Kiderült, hogy a buszom végig ott állt velünk szemben, egy másik kocsiállásnál, ki volt rá írva, hogy Traiani, és ezek szerint eddig engem kerestek! Persze, rohantam, ahogy közelebb értem, már látszott, hogy a busz elejére, a szélvédő jobb alsó sarkába, egy kb. A5-ös papírra, filccel ki volt írva, hogy Lausanne, de ez onnan persze nem látszott, ahol mi álltunk. Amíg beszálltam, azért megkérdeztem a sofőröket, mégis miért van más kiírva felülre, mire felnéztek, azt mondták, ja tényleg, és levették a feliratot. Aztán a szokásos olasz módon reagáltak: "Mit idegeskedek, itt vagyok, nem? Megvártak, most már mehetünk, nem lesz semmi gond!" Hát, kellett vagy 10 perc, amíg megnyugodtam. Aztán már élveztem az utazást, kicsit aludtam is a háromórás úton. 

A buszállomás éjszaka

Középen felújítás

Rengeteg busz

Forrás: Bologna – Wikipedia