Külföldi városok: Athén

Athén

2024. augusztus 9-13.

Athén Görögország fővárosa, 650.000 lakosa van, de az elővárosokkal együtt az ország lakosságának 35%-a, majdnem 4 millió ember él itt. Az Attikai-síkságon terül el, délnyugaton az Égei-tenger, északon és keleten pedig hegyek határolják.

Athén az ókori Görögország legfontosabb városa volt az ókori görög civilizáció fénykorában, az i. e. 1. évezredben. I.e. 500-tól 300-ig az egész nyugati világ vezető kulturális, kereskedelmi és tudományos központja, itt gyökerezik az a fogalom, amit ma "nyugati civilizációként" ismerünk. Ebben az időben a város lakossága elérte a 310.000-et. 529-ben a Bizánci Birodalom minden filozófiai iskolát bezáratott, mert nem értett egyet azok pogány gondolkodásával, tanaival. A bizánci uralom idején Athén elszürkült, a keresztes hadjáratok idejére egy közepes vidéki város szintjére süllyedt. 1458-ban az Oszmán Birodalom része lett, amikor II. Mehmet szultán elfoglalta, a Parthenonban mecsetet működtettek. A velencei ostrom idején lőpor és lövedék raktárat rendeztek be itt, egy eltéved velencei ágyúgolyó több hordó lőport robbantott fel, így a templom súlyos károkat szenvedett. A görög függetlenségi háború után Athén az újonnan létrejövő Görög Királyság fővárosa lett, ekkor (1833-ban, alig 5000 lakója volt. A következő évtizedekben újjáépült a város, főleg neoklasszikus stílusban. 1896-ban itt tartották az első újkori Nyári Olimpiai Játékokat. A 2. világháborúban elfoglalták a németek, ekkor megint súlyos károkat szenvedett. A háború után gyors növekedésnek indult, ami túlzsúfoltsághoz és légszennyezéshez vezetett. Athén lett Európa első kulturális fővárosa 1985-ben és 2004-ben újra olimpiát rendezett.

08.09.

Péntek reggel korán keltem, megnéztem Rasovszky Kristóf aranyérmet érő úszását (és Betlehem Dávid bronzérmét), délelőtt bepakoltam, a Mozi menzán megebédeltem, aztán a 12.48-as vonattal elindultam Ferihegyre. Mivel a vonat késett, az állomáson még megnéztem a kajak-kenu versenyeket is (2 ezüst és 1 bronz). Végül 13.05-kor indultunk, 13.51-re értünk Kecskemétre. Innen busszal mentem tovább (vágányfelújítás van a hétvégén), 15.21-kor indultunk tovább Ceglédről, később kiderült, éppen Timi vonatát vártuk, így majdnem egyszerre értünk Ferihegyre. A reptéren találkoztunk Csatlós Vivivel és Kis-György Ritával, ők éppen Mallorca-ra indultak nyaralni. A gépünk persze késett, 18.00 helyett 19.30-kor szálltunk fel, 22.10-kor értünk Athénba, de olyan nagy volt a reptér, hogy 20 percbe telt, amíg elértük a kijáratot. Megvettük a jegyet az X95-ös buszra, 22.47-kor értünk be a központba, a Szintagma-térre. Innen metróval mentünk tovább, már éjfél is elmúlt, mire a szállásunkra értünk.

Ferihegy, vasútállomás

A gépünk

Felszálltunk

Naplemente

Ez már Görögország

Leszálltunk

Athén, Szintagma-tér

08.10.

Fél egykor szálltunk le a metróról az Agios Nikolaos megállóban, innen kb. 10 perces sétára volt a szállásunk a Stavropoulou utcában. A háziak már az ajtóban vártak (út közben többször beszéltünk, tudósítottam őket, hol járunk), megmutatták a lakást, aztán hazamentek. Mi még lefényképeztünk mindent, a lakás egy csendes kis mellékutcában van (a környéken egyébként még éjfél után is nagy volt az élet, sokan voltak az utcákon), az alagsorban (most derült ki a számomra, hogy a szállás nevében az underground szó nem a metró közelségére utal, ahogy először gondoltam, hanem arra, hogy a lakás föld alatt van), de elég nagyok az ablakok, így nappal elég világos. Van egy hálószoba, nappali (aminek az egyik fele köríves, ez pont az utcasarkon van), egy konyha és egy kicsit retró fürdőszoba. Lezuhanyoztunk, kipakoltunk, de csak fél 3-kor aludtunk el. (Ez otthon fél 2, mert egy óra az időeltolódás.)

Éjfél után átszállás a Monasztiraki megállóban

Az Agios Nikoleos megálló

Konyha

Fürdőszoba

Nappali az íves fallal

Egy kis ajándék a háziaktól

Nappali

Hálószoba

Előszoba

Mivel későn feküdtünk le, másnap (aznap) jó sokáig aludtunk, csak 11-kor indultunk el a városba.

A lakás bejárata az alagsorban

Lépcsőház

Jobbra a mi lejáratunk

A ház bejárata

Jobbra a házunk

Útközben a metrómegállóba lefényképeztük a görög katolikus Szentháromság-templomot a sarkon, egy pékségben vettünk finom spenótos-ricottás lepényt, aztán egy kis parkban megettük. A metróállomáson megvettük az ötnapos jegyet 8,2 euróért, és elindultunk a városba. (Egy 90 percig érvényes jegy egyébként 1,2, a napijegy pedig 4,1 euró.)

Szentháromság-templom

A templom az Acharnon felől

Itt reggeliztünk

Spenótos lepény

Piac a Michail Voda utcában

Metró graffitivel

Az volt a terv, hogy megnézzük, mekkora a sor az Akropoliszon, ha tudunk, bemegyünk, ha nem, akkor veszünk estére jegyet a neten. A kérdés végül eldőlt, mert ahogy kiszálltunk a metróból, Timi szandálja elszakadt egy rossz mozdulatnál, így mindenképpen vissza kellett mennünk egy másik cipőért, ráadásul borzasztó meleg volt, rossz ötlet lett volna pont délben az árnyék nélküli dombon kószálni. Így végül visszamentünk, a reggel már látott piacon vettünk egy-egy nyáriruhát magunknak (ajándékba kaptunk egy-egy övet), aztán bevásároltunk a boltban (alig bírtuk hazacipelni a sok gyümölcsöt, vettünk sárga- és görögdinnyét, őszibarackot, nektarint), aztán hazamentünk, kicsit sziesztáztunk.

Akropolisz metrómegálló

Ókori emlékek a metrómegállóban

Kiállítás

Háttérben az Akropolisz

Délután négykor indultunk el újra, még otthon megvettük a jegyet az Akropoliszra, este 6-ra, úgy gondoltuk, akkor már nem lesz olyan meleg, de még marad elég időnk a nyolcórás zárásig. Kombinált jegyet vettem, ami 10 euró pluszért még további 6 helyszínre is jó volt. (Timinek sehová sem kellett jegy, mert 25 év alatti EU-s polgár.) Fél ötkor jöttünk fel a metróból, szintén az Akropolisz megállóban, úgy gondoltuk, mivel még van időnk, megnézzük az egyik helyszínt, ami benne volt a jegyemben. Néhány perces sétával elértük Hadrianus kapuját, amely 132-ben épült, az Athénba látogató Hadrianus császár tiszteletére (tulajdonképpen így ez nem is városkapu, hanem egy emlékmű). 18 méter magas, és két felirat található rajta, az egyiken ez áll: "Ez Athén, Thészeusz városa", a másikon pedig: "Ez Hadrianus városa, nem pedig Thészeuszé", mivel a kapu a klasszikus várost választotta el a császári várostól.

Metrómegálló az Akropoliszon

Hadrianus kapuja

A kapu mögött, óriási területen régészeti kiállítás, melynek legfontosabb része a Zeusz templom. Ez Athén leginkább lenyűgöző római műemléke, amely csaknem 700 évig készült. I. u. 131-ben készült el, ez volt az ókori Görögország leghatalmasabb temploma, 104 korinthoszi oszlop tartotta, amelyek közül ma már csak 15 áll, illetve csak 14, mert az egyiket egy vihar 1852-ben ledöntötte.

Balra Zeusz temploma

Az egykori fürdőház alapjai

Középen a ledőlt oszlop

Miután megnéztük a régészeti helyszínt, átsétáltunk az út túloldalára, a Zappeion-kertekbe, amely a Királyi kertek és a Zeusz-templom között helyezkedik el. Szép sétányok, virágágyások és főleg sok árnyék! Eredetileg árpaföldek voltak itt, de a Zappasz fivérek szép parkká alakították. Közepén áll az 1888-ban felavatott, klasszicista stílusú Zappeion kiállítási csarnok, amelyet eredetileg az olimpia elődjének számító játékok céljára terveztek, de tartottak itt vásárokat, kiállításokat is. Az 1896-os első újkori olimpián ez volt a vívóversenyek helyszíne, a 2. világháború alatt pedig kórház és kaszárnya.

Zappeion-kert

Zappeion-csarnok

Mivel már fél 6 volt, elindultunk vissza, az Akropolisz felé. A sétány elején (a 2004-es olimpiára a görögök márvánnyal borított sétányokkal kötötték össze a város legfontosabb látnivalóit) Melina Mercouri szobrát láttuk, aki színésznő és politikus volt, ő volt Görögország első női kulturális minisztere.

Melina Mercouri

Az Akropoliszra vezető sétány

Mivel előre megvettük a jegyet este hatra, úgy volt, hogy nem kell beállni a sorba, de kiderült, hogy Timi ingyenjegyéért mégis be kell. De nem tartott sokáig, így végül néhány perccel 6 után már be is jutottunk. Szerencsére nem volt már nagy a meleg, így kellemes sétát tettünk a hegyen, megnéztük a különböző épületek romjait, Dionüszosz színházát és persze a legfontosabb épületet, a Parthenónt. (Részletek és több kép itt.)

Az Akropolisz

Timi sorban áll

Dionüszosz színháza

Dionüszosz temploma

Római vásárcsarnok maradványai

Aszklépiosz szentélye

Heródes Atticus odeonja

A Parthenón

Szárnyatlan Niké temploma

Kilátás a városra

A Parthenón északkelet felől

Középen Zeusz temploma

A Parthenón északról

Az Erektheion

A kariatidák

A Védelmező Athéné szobrának alapjai

Propülaia

A kapu alatt

Egészen zárásig sétáltunk fent, háromnegyed 8 körül mindenkit elkezdtek leterelni a hegyről. Ahogy a Propülaia óriási oszlopai között ereszkedtünk lefelé, egy osztag katonát láttunk, akik közvetlenül mellettünk masíroztak felfelé.

Miután leértünk, elindultunk megkeresni a szomszédos Filoppapou hegy oldalában Szókratész börtönét. Állítólag ebben a barlangban raboskodott az i.e. 399-ben tartott tárgyalásáig. A 2. világháború idején itt rejtették el az Akropolisz és a Nemzeti Régészeti Múzeum kincseit a náci fosztogatók elől. A hegyen gondozott park, padokkal, sétányokkal. A barlang bejáratai rácsokkal le voltak zárva, így csak benézni lehetett, bemenni nem.

Lefelé az Akropoliszról

Szókratész börtöne

Fent az Akropolisz

Miután lejöttünk a hegyről, végigsétáltunk az Akropolisz oldalán végigvezető sétányon, ahol jó volt a hangulat, utcazenészek játszottak, egy fiú labdával zsonglőrködött és sokan sétálgattak. Az utat egyik oldalról az Akropolisz dombja, a másikról pedig gyönyörű villák, házak szegélyezték, sok nagykövetség is itt kapott helyet.

A sétány

Utcazenész

A kivilágított Akropolisz

Utcazenész

Ezután sétáltunk egyet a Plakán, ami Athén egyik leghangulatosabb kerülete. Sok ház alapjai még az ókorból származnak, de a homlokzatuk már 18. századi. A 19. század elejéig ez volt Athén központja, 1840-ben még 19.000 ember élt itt. Az új központ létrehozásával a Plaka taverna-negyeddé vált, rengeteg étterem, bár, üzlet kapott helyet a régi házakban. Az 1990-es években újjáéledt a negyed, a lepusztult házakat restaurálták, száműzték a közlekedést a szűk utcákból, sétálóutcákat alakítottak ki. Azóta nemcsak a turisták kedvelt helyévé, hanem a város egyik legdrágább kerületévé vált. Ha már itt voltunk (és még este 10-kor is minden üzlet nyitva volt!), vettünk néhány ajándéktárgyat, képeslapot, könyvet, hűtőmágnest. Néhány perc séta után kiértünk a Monasztiraki-térre, ahonnan metróval hazamentünk. Este 11-kor értünk haza, ettünk jól behűtött dinnyét és fagyit. Próbáltunk hamarabb lefeküdni, mint előző nap, de végül így is fennmaradtunk 1-ig.

Jobbra a Lüszikratész-emlékmű

Belső udvar

Athén legrégibb háza

Hadrianus könyvtárának fala

Aioluo

A Modern Görög Kultúra múzeuma

Monasztiraki-tér

Monasztiraki metróállomás

08.11.

Másnap reggel 9-kor indultunk, azt terveztük, hogy megnézzük Athén másik világörökségi helyszínét, a Daphni-kolostort. Először metróval elmentünk a Hagia Marina megállóig, aztán a 866-os busszal a kolostorig. Néhány perc séta után már ott is álltunk előtte, de az egész terület drótkerítéssel volt körülvéve. Tudtuk, hogy néhány évig felújították (az 1999-es földrengés megrongálta), de az internet azt jelezte, hogy már nyitva van, így elég csalódottak voltunk, hogy belülről nem tudjuk megnézni. Legalább kívülről körbe akartuk fényképezni, így elindultunk a kerítés mellett futó főúton végig és próbáltunk benézni. Már éppen visszafelé jöttünk, amikor észrevettük, hogy emberek mozognak bent, ezért visszamentünk a bejárathoz. Zárva volt, de találtunk egy csengőt, megnyomtuk, és a kapu kinyílt. Bent egy pasi elmagyarázta, hogy tulajdonképpen zárva vannak egy rendezvény miatt, de menjünk gyorsan, nézzük meg. (Úgy láttuk, ezt még többeknek is megengedte utánunk, ennyi erővel ki is nyithatták volna a kaput.) Mindegy, nagyon örültünk, hogy bemehetünk, és megnézhetjük ezt a gyönyörű bizánci templomot. Az egyik melléképületben egy kis múzeumot is berendeztek, (tényleg nagyon pici volt, 2 apró terem), egy másikban pedig egy japán tematikájú időszaki kiállítást néztünk meg, megdöbbentő fotók ábrázolták a 2011-es cunami pusztítását. (Részletek és több kép itt.)

Daphni-kolostor

A bizánci templom

Templombelső

Freskók

Krisztust ábrázoló mozaik a kupolában

Oldalkápolna

A múzeum épülete

A kiállítás részlete

A japán kiállítás

A kolostor megmaradt falai

Miután megnéztük a kolostort, visszaindultunk a buszmegállóba. Néhány száz métert sétáltunk az Iera Odos-on, vagyis a Szent Úton, amely egykor Athén központjától Eleusis-ba vezetett. A buszmegállóban sajnos nem tudtuk, hogy a busznak integetni kell (mint Máltán), különben nem áll meg, így a 866-os busz elzúgott előttünk. Szerencsére néhány perc múlva jött egy 811-es, ezzel visszamentünk a metrómegállóba, onnan pedig a központba.

Iera Odos, a Szent Út

A buszmegálló táblája a földön

Az út túloldala

Dél előtt nem sokkal érkeztünk meg a Monasztirakira, Athén egyik leghíresebb terére. A szó "kis kolostort" jelent, mert az itt álló Pantanassa bazilikához egykor egy kolostor is tartozott, amely ma már nem áll. A tér nagyon forgalmas, két metróvonal is találkozik itt, valamint rengeteg bevásárlóutca, így mindig tele van emberrel. A téren álló templom éppen nyitva volt, így bementünk. (Részletek és több kép itt.)

Monasztiraki tér

Pantanassa bazilika

A bazilika belseje

Miután kijöttünk a templomból, megnéztük a tér másik fontos épületét, a metrómegállótól balra álló egykori oszmán mecsetet. 1759-ben épült, az építője állítólag kidöntött egyet a Zeusz templomát tartó oszlopok közül, a törökök ezt szentségtörésnek tartották, az ugyanebben az évben kitört pestisjárványt ennek tulajdonították, a építészt pedig leváltották. Jelenleg az épületben múzeum működik.

Az egykori mecset

Közvetlenül az épület mögött egy újabb régészeti helyszín. Itt meg akartuk nézni Hadriánus könyvtárának romjait, (ez is benne volt a kombinált jegyben), de a dolgozók éppen sztrájkoltak, így csak kívülről tudtunk bekukucskálni a kerítésen.

Hadriánus könyvtára

A könyvtár megmaradt falai

Fél egykor megéheztünk, közvetlenül a Monasztiraki tér mellett, az Adrianou utcában találtunk egy éttermet, az Efcharis-t. Egy hangulatos (légkondicionált) belső udvarban ültünk, előételként kenyérszeleteket hoztak olivás mártogatóssal, egy üveg vizet, főételként muszakát és gyrost ettünk, (mindkettő nagyon finom volt), és amikor fizetni akartunk, még desszertet is hoztak, mézes piskótát. Mindezért összesen 28,50-et fizettünk.

Efkcharis étterem

A belső udvar

Előétel

Muszaka

Gyros

Az alátéten az udvar képe

És az étterem az utcáról

Mézes piskóta

Az asztalunk

Jobbra az étterem

Innen néhány perces sétára áll a Pammegiston Taxiarchon görög ortodox templom, ami már sokkal nagyobb volt, mint a Pantanassa bazilika. (Részletek és több kép itt.)

Pammegiston Taxiarchon templom

Templombelső

Közvetlenül a templom mögött terül el a Római agóra, itt áll a Szelek tornya nevű nyolcszögletű, márványból készült épület, amelyet eredetileg napóraként, vízóraként használtak. A tetejét Tritón, a halfarkú tengeristen bronzból készült szobra díszítette, állítólag ez volt a mai szélkakasok őse. Később egy ortodox templom harangtornyaként, majd a dervisek szent templomaként is használták. Vele szemben áll a Madrasa-kapu, amely egy 1721-ben épült iszlám iskola bejárata volt, a 19. században börtönként és kivégzőhelyként használták, ma már csak a kapu áll az épületből.

Római agóra, balra a Szelek tornya

Szelek tornya

Madrasa-kapu

Ezután sétáltunk egy nagyot a Plaka gyönyörű, macskaköves utcáin, apró, árnyékos terein. Megcsodáltuk a szépen rendben tartott, színes házakat, a sok növényt, belestünk az apró kertekbe.

Hadriánus kapuja

Lisikratous utca

Római kori sztoa (piaccsarnok) megmaradt oszlopai

Háttérben a Lüszikratész-emlékmű

Ahogy megint elsétáltunk az Adrianou utcán a tegnap este már látott Benizelos-ház előtt, észrevettük, hogy most nyitva van, így megnéztük Athén legrégebbi házát. Belépőt nem kellett fizetni, de adományokat szívesen fogadtak. (Részletek és több fotó itt.)

A ház utcai homlokzata

A kétszintes ház a déli udvarról nézve

Zárt erkély a déli homlokzaton

A déli udvar

Az egyik földszinti helyiség

A szobába vezető ajtó az emeleten

Szoba kandallóval

A középső szoba

A nyári szoba

Nyitott terasz

Miután megnéztük a házat, már fél 3 volt, így úgy éreztük, ideje végre elindulni a strandra. Először hazametróztunk átöltözni, szerencsére a metróvonalunk másik végállomása éppen Pireuszban volt, így át sem kellett szállnunk. Végül nem mentünk el a végállomásig, hanem leszálltunk az utolsó előtti, Neo Faliro nevű állomáson, éppen az Olympiakos Pireus stadionja, a Karaiskakis stadion mellett. Futva elértük a villamost, és negyed órával később már a strandon voltunk. Eredetileg az Edem nevű megállóban akartunk leszállni, de előtte eggyel, a Flisvos nevű megállóban sokan leszálltak, ráadásul kb. 3 méterre volt a strand a villamossíntől, így mi is leszálltunk. Már a villamosból is láttuk, hogy felhős az ég, először azt hittük, esni fog, de aztán láttuk, hogy furcsa, vöröses színe van a felhőknek, akkor meg azt gondoltuk, homokvihar lesz. (Este kiderült, mekkorát tévedtünk!)

Gyorsan letettük a törölközőt a homokos/apró kavicsos parton, és már mentünk is be a tengerbe. Úsztunk egy órát, aztán napoztunk .... volna, de a napot majdnem mindig eltakarták a már említett felhők. Végül naplementéig maradtunk, este 8-kor kezdtünk szedelőzködni, a villamost éppen lekéstük, átmentünk a szemben lévő buszmegállóba, de végül busz sem jött, így mégis a következő villamossal mentünk vissza. Rengetegen voltak, kisgyerekes családok, fiatalok, idősek, tele volt a villamos. Gyorsan jött a metró, fél 10-kor már otthon is voltunk. Ekkor kaptam meg Ritusék üzenetét Mallorcáról, hallottak az erdőtűzről, kérdezték, jól vagyunk-e. Gyorsan elolvastuk a híreket, kiderült, hogy Athéntól északra, kb. 35 km-re ég az erdő, 25 méter magas lángokkal küzdenek a tűzoltók, és már Athén északi külvárosait fenyegeti a tűz. Nagyon megijedtünk, mert ezek szerint éppen felénk tart a tűz! Timi egy térképen folyamatosan követte az útját, és látszott, ahogy egyre közelebb jön. Nyugtalanul feküdtünk le aludni, előtte átgondoltuk, nem kellene egy nappal hamarabb, már másnap hazamenni.

Monasztiraki metróállomás

Karaiskakis stadion

Plisvos megálló

Paralia Flisvos strand

Most már tudjuk, mi volt ez a felhő

Timi a strand bejáratánál

Gomolyog a füst a város felett

Félelmetes!

Eltakarja a napot

Naplemente

Úszás után

Megjött a villamos

Neo Faliro állomás

Megérkeztünk a Hagios Nikolaos-ra

08.12.

Hát ez a nap nem indult jól! Hajnali 4.51-kor jött egy üzenet a telefonomra, hogy vészhelyzet van, elmondták, hogy melyik kerület lakosai hová menjenek a szomszédos kerületek közül. Egyelőre a mi kerületünket nem említették, de gyorsan megnéztem a térképet, és kiderült, hogy már tényleg nagyon közel van hozzánk. Gyorsan megnéztem a lehetőségeket, hogyan tudnánk repülővel, vagy busszal hazamenni. Timit nem ébresztettem fel, de én már nem tudtam visszaaludni, szóval ma éjszaka is csak néhány órát aludtam.

Végül reggelig nem jött több üzenet, így úgy gondoltuk, várunk estig a döntéssel. 10 óra után indultunk el a városba. Az első célunk a Kallimarmaro (jelentése: szép márvány) stadion volt, melynek hivatalos neve: Panathinaiko-stadion. Ez volt a helyszíne az első újkori olimpiai játékoknak 1896-ban, és az i.e. 330-ban épült ókori stadion alapjaira építették. Az akkori, patkó alakú stadion befogadóképessége 50.000 fő volt. Később a rómaiak a nyitott végéhez egy íves falat építettek és arénaként használták. 1895-ben az ókori stadiont átépítették, a tribünöket márvánnyal borították. A 2004-es olimpián itt tartották az íjászatot és itt volt a maratonfutás befutója is.

Az Hagios Nikolaos metróállomás

Kallimarmaro

A stadion

Miután megnéztük a stadiont, trolival visszamentünk a Syntagma-térre, amelyet 1837-ben hoztak létre az új belváros központi tereként. 1843. szeptember 3-án a királyi palota (ma ez a parlament épülete) erkélyéről hirdette ki Otto király az alkotmányos monarchiát, innen a tér neve: a syntagma szó görögül alkotmányt jelent).

Mivel csak néhány perc hiányzott a délhez, úgy terveztük, megnézzük a minden egész órában látható őrségváltást az 1932-ben készült emlékmű, az ismeretlen katona sírja előtt. Nagyon látványos a népviseletbe öltözött gárdisták masírozása, az egyik útikönyvben azt olvastam, naponta 3x1 órát őrködnek, és azért lépnek ilyen lassan, hogy a hosszas álldogálásban elgémberedett lábuk miatt el ne essenek. Nem volt nagy tömeg, így az első sorból nézhettük a látványosságot.

Syntagma-tér, háttérben a Parlament

Az őrségváltás megtekintése után átmentünk a szomszédos Királyi kertekbe, amelyet 1840-ben Amália királyné alakított ki, 1920 óta pedig nyilvános park lett, azóta a hivatalos neve Nemzeti kertek. A parkban ókori romok is találhatóak, van itt botanikai múzeum és játszótér is. Az egyik árnyas részen álló padon megettük a mai spenótos lepényünket is (egészen megszerettük ezt a finom, laktató péksütit).

Nemzeti kertek

Sétány pálmákkal

Itt ettünk

Ezután visszamentünk a Monasztiraki térre és mivel végre nyitva volt, megnéztük Hadriánus könyvtárát. (Részletek és több kép itt.)

Monasztiraki tér

A könyvtár megmaradt fala

Ezután kimentünk Pireuszba, csak este értünk haza.

Az egyik ablakunk

A híradóban a tűz

08.13.

Utolsó nap korán keltünk, fél hatkor már figyeltük a híreket, de úgy tűnt, a tűz nem terjedt tovább, kezdtünk reménykedni, hogy el tudjuk hagyni az országot. 6-kor elindultunk, szerencsére gyorsan jött a metró, egy automatából megvettük a jegyet a reptéri buszra. A Syntagma-téren éppen bent állt a busz, még ülőhelyünk is volt. 6.45-kor indultunk, Timi a telefonján követte hol tartunk, hiszen észak felé kellett megkerülnünk a várost a reptérről elválasztó hegyláncot, és volt olyan pont, ahol csak néhány kilométerre voltunk a tűz által fenyegetett résztől. Végül fellélegeztünk, fél 8 után néhány perccel megérkeztünk a reptérre. (Itt egyébként elég erősen lehetett érezni a füstszagot.) Megreggeliztünk, megettük a baklavát is, amit Timi hozott ajándékba Isztambulból. Nem volt kiírva semmi a járatunkról, így reménykedtünk, hogy most már nem lesz semmi gond. Végül azért majdnem egyórás késéssel szálltunk fel, sajnos nem ablak mellett ültünk, így nem láttuk a tüzet és a füstöt fentről. Fél egykor szálltunk le Ferihegyen, a 13.13-as vonattal elmentem Félegyházáig. Mivel csak egy óra múlva indult a csatlakozás Csongrádra, olvastam egy órát a váróteremben. Fél 4-kor kellett volna indulnia a vonatnak, de bemondták, hogy túlmelegedtek a sínek, így pótlóbusz indul majd 15.50-kor. Végül 16.15-kor indultunk el, 16.45-re Csongrádra értünk, hazabicikliztem és 5-kor már otthon is voltam. Timi is kb. akkor ért haza Debrecenbe.