Namur 2

 Namur

Belgium

2024. április 5. 

2024 tavaszán jártam Belgiumban, akkor látogattam meg másodszor Namur városát.

18.48-kor értem vonattal Namur-be, bár már késő volt, de gyönyörű napfényben fürdött a város.  Most sokkal jobban tetszett, mint 7 éve, pedig most sem volt sokkal több időm, mint akkor, de most volt egy konkrét tervem, a harangtornyot akartam megnézni, amiről a legutóbbi látogatásom alkalmával még nem tudtam, hogy a világörökség része. 

Namur a Sambre folyó partján fekszik kb. 115.000 lakosa van, az azonos nevű tartomány székhelye. Már a kelta időkben fontos kereskedelmi központ volt, majd a Merovingok egy várat emeltek a folyó mellett. Később a Flamand Grófság része lett, tartozott Burgundiához, Spanyol-Németalföldhöz (ekkor megerősítették a várat), majd francia és holland uralom alá került. Mint a környék többi városa, Namur is 1830 óta Belgium része. Mindkét háborúban jelentős károkat szenvedett, ma fontos ipari és kereskedelmi központ.

Az állomásról dél felé, a központba indultam, átvágtam a Galerie Werenne art deco mennyezete alatt, aztán végigmentem a Rue St. Joseph-en és megnéztem az Eglise Saint Joseph különleges, vörös színű barokk homlokzatát. A templomot a karmeliták építették 1655-ben, a kolostoruk építését követően. Ezután továbbmentem a Rue de l'Ange-on, egészen az 1781-ben létrehozott Zöldségbpiacra, majd megnéztem az ott álló, 13. századi Keresztelő Szent János templomot. 

Namur

Galerie Werenne

Passage Werenne

Rue St. Joseph

Église St. Joseph

Rue de Fer

Rue de l'Ange

Église Saint-Jean Baptiste

Marché aux legumes, a Zöldségpiac

Église Saint-Jean de Baptiste

Sikátor

Rue de l''Ange

Végre megtaláltam a Beffroi-t, vagyis a harangtornyot, ami miatt most újra eljöttem Namur-be.  Teljesen el van dugva a tőzsde épülete mögé, alig látszik ki a tornya, nem csoda, hogy 7 éve nem láttam meg, (igaz, akkor nem is kerestem). A torony 1388-ban épült a városfal részeként, 1746 óta pedig a város harangtornyaként funkcionál, 1999 óta szerepel a világörökségi listán. (Részletek és több kép itt.) 

A tőzsde épülete

A torony teteje az átjáró fölött

Szobor a tőzsde épülete előtt

Harangtorony

A torony a lemenő nap fényében

Virágok a falon

Az átjáró, mögötte a Place d'Armes

Szelfi a toronnyal

A harangtorony, előtte a tőzsde

Ezután még kimentem a Sambre folyó partjára, lefényképeztem a túloldali citadellát, aztán az 1825-ben épült színházat, amelyet 1863-ban, egy tűzvész után újjáépítettek. Innen nem messze áll az Hotel de Ville, vagyis Namur városházája, amelyet 1878-ban építtetett a dúsgazdag Frans Kegeljan, majd 1919-ben eladta a házát a városi tanácsnak.

Turisztikai iroda a folyóparton

A Sambre folyó a citadellával

Sambre

Quai des Joghiers

Szelfi a citadellával

Rue de Pont, háttérben a tőzsde

Pont du Musée

Place du Théátre

A namur-i színház

Hotel de Ville, a Városháza

Namur, vasútállomás

Egy boltban bevásároltam, majd visszamentem az állomásra és a 20.10-es IC-vel hazamentem a szállásomra, Charleroi-ba.

Forrás: Namur (település) – Wikipédia

Binche

 Binche

Belgium

2024. április 4.

2024 tavaszán Belgiumban jártam, akkor kerestem fel Binche városát.

Binche egy 33 ezer lakosú francia nyelvű kisváros Vallóniában.  A 25 toronnyal körülvett, erődített város híres a karneváljáról és építészeti örökségéről. A területet egykor gallok és kelták lakták, a római időkben egy fontos út mellett feküdt, ezért fontos kereskedelmi központ volt. A 12. században építették itt az első várat és erős sáncokkal vették körül a várost, amelyek a mai napig is láthatóak. A város első írásos említése 1124-ből származik, vagyis idén 900 éves! II. Lajos magyar király özvegye, Mária 1528-ban Németalföld helytartója lett, 1545-ben megkapta bátyjától, V. Károlytól Binche birtokát. Ezután sokat tartózkodott itt, leromboltatta a vár középkori részét, és egy gyönyörű reneszánsz palotát építtetett a helyén. A város virágzott, különösen a textilipara jelentős, a binche-i csipke luxusterméknek számított. A 17. századtól hanyatlás kezdődött, a város lakosságát pestis és háborúk tizedelték. A 19. században bányászati központ lett, de a 20. század második felére a szénkészletek kimerültek. 

9.40-kor érkeztem, mindkét oldalról megcsodáltam az 1911-ben, neogótikus stílusban épült impozáns állomásépületet és az állomás előtti kellemes teret. Kb. félóra alatt bejártam a várost, lefényképeztem a Jóreménység apátság egykori menedékhelyét, a 12. században, román stílusban épült Szent Ursmer templomot, a városfal ma is látható részeit, majd 2 perc múlva megérkeztem a főtérre, ahol éppen tatarozták a 14. században épült városházát és annak harangtornyát, amelyet reneszánsz stílusban újjáépítettek, miután a francia hadsereg 1554-ben kifosztotta a várost. A harangtorony 1999 óta a világörökség része. (Részletek és több fotó itt.)

Binche, vasútállomás

A vasútállomás a város felől

Place Eugéne Derbaix

Rue des Promenades az egykori városfallal

A Jóreménység apátság egykori menedéke

Église collegiale Saint Ursmer

Balra a városháza és a torony

Balra a színház, jobbra a harangtorony

Beffroi de Binche

Utcakép

Újra az állomáson

Place Eugéne Derbaix

Forrás: Binche – Wikipédia