Külföldi városok: Almería

Almería

2024. április 18.

2024 tavaszán Retamarban töltöttem egy hetet egy Erasmus-projekt keretében, innen kirándultunk Almería-ba.

Almería egy 200.000 fős tengerparti város Andalúzia délkeleti részén. Már az ókorban is jelentős kikötő volt, (a római korban Portus Magnus néven). 955-ben "újraalapította" III. Abd ar Rahman, a város gazdasága virágzott az arab uralom alatt, főleg selyem előállításával és exportjával foglalkoztak lakói. A középkorban a mór kalózok bázisa lett, amíg ki nem űzték őket Spanyolországból. A 16. században négy súlyos földrengés is sújtotta a várost, a berber kalózok támadásai pedig egészen a 18. századig tartottak.

Almería Spanyolország legnaposabb városa, évi 3000 órát süt a nap! A városkép az észak-afrikai városokéra emlékeztet, szűk utcák, fehér házak, pálmafákkal szegélyezett sétányok.

Délelőtt a spanyol diákok angol és spanyol nyelvű idegenvezetést tartottak nekünk, amelynek során meglátogattuk a város legfontosabb nevezetességeit. Két részre osztották a csapatot, bejártuk a városközpont nagy részét, a legfontosabb épületek előtt megálltunk és a spanyol diákok angol majd spanyol nyelven is elmondták a legfontosabb tudnivalókat a nevezetességekről. Tartottunk egy kis pihenőt is, ekkor a magyar diákokkal megkóstoltuk a jellegzetes spanyol ételt, a churros-t, amit csokoládészósszal kell enni.

Ágival Almería-ban

A katedrális bejárata

A csapat egy része

Zsolti és az Erasmus-felirat

Itt vettük a churros-t!

A séta során átmentünk a vásárcsarnok épületén is, belül rengeteg zöldség-gyümölcs és persze a tenger minden "gyümölcse" a standokon.

Vásárcsarnok

Teatro Apolo

A vásárcsarnok után megnéztük a város egyik legszebb szecessziós házát, a pillangós házat.

A pillangós ház

El Cable Inglés

A régi vasútállomás

A csapat indul vissza Retamar-ba

Miután a diákok visszaindultak Retamarba, elindultam a városnézés második szakaszára. Úgy terveztem, hogy bemegyek a katedrálisba, az erődbe és legalább egy múzeumot meglátogatok. Néhány lépésre az állomástól már meg is láttam az első múzeumot, a Művészeti Múzeumot. Bár nemsokára zárt, de azért annyi időm még volt, hogy körül tudjak nézni a kétszintes, modern épületben. (Részletes leírás és több kép itt.) Közvetlenül a múzeum mellett áll az önkormányzati hivatal épülete, az 1927-ben, neo-Mudejar stílusban épült faház, amelyben sokáig tüdőbeteg gyerekek szanatóriuma működött.

Balra a múzeum modern épülete, jobbra az önkormányzat épülete

A hivatal kertje

A hivatal épülete délről

Ezután elindultam a városba, a vasútállomáson/buszállomáson kezdtem a sétát, megnéztem az előtte található túristatérképen, hol vannak azok a látnivalók, amelyeket meg akarok nézni.

A modern, busz- és vasútállomás 2000-ben váltotta fel a néhány méterre álló, gyönyörű régi vasútállomást. A színes, szecessziós épület 1895-ben épült, a francia Fargue tervei alapján, és állítólag Dél-Spanyolország egyik legszebb vasútállomása. Sajnos előtte éppen felújították a teret, így nehéz volt jó képet csinálni róla.

A busz-/vasútállomás modern épülete

A régi vasútállomás (használaton kívül)

Csak hogy világos legyen!!

Végigsétáltam a tengerparton, ott, ahol a Las Ramblas gyönyörű, fákkal szegélyezett sétánya kezdődött, egy széles, szökőkutakkal és szobrokkal teli tágas tér fogadott. Úgy tűnt, ez a város szíve, az egyik oldalon a tenger, a másikon a sétány, mindenütt pálmafák! Sajnos körben forgalmas utak, rengeteg autóval és busszal, de így is nagyon hangulatos volt!

Balra a Gran Hotel Almería

Szökőkutak

Továbbindultam a tengerparton, egy csodaszép, árnyas parkban megebédeltem, aztán megkerestem a kikötő bejáratát. Óriási tengerjáró hajók horgonyoztak itt, később fentről, az erődből látszott igazán, milyen nagy területen fekszik a kikötő.

A Nicolas Salmeron park

Almería, kikötő

Visszasétáltam a már látott Virgen del Mar templomba, de sajnos most is zárva volt a kapuja. (Végül este, amikor harmadjára jártam erre, sikerült belülről is megnézni, a leírása itt.)

A Virgen del Mar tér

Santuario de la Virgen del Mar

Egy kedves szobor a parkban

Plaza del Bendicho

Ezután elsétáltam a katedrálishoz, de kiderült, hogy csak délután 4-kor nyit ki, ezért elhatároztam, hogy majd később visszajövök.

A katedrális keleti fala

Püspöki Hivatal

A katedrális harangtornya

A katedrális főbejárata az északi homlokzaton

Plaza de la Catedral

Velazquez a falon

Puerta de los Perdones

A katedrális nyugati fala

A katedrális bejárata a nyugati falon (zárva)

Visszamentem a Campoamor nevű térre, (korábban már jártunk itt a diákokkal), a tér közepén egy fura kis emlékművel, amit egy lakatokkal teli kerítés vesz körbe. A teret színes, régi házak veszik körbe, itt található a Városi Levéltár épülete is.

Plaza Campoamor

Lakatok mindenütt

Városi Levéltár

A szűk, hangulatos kis utcákon át a Plaza Vieja-ra értem, ahol a Mártírok emlékműve és a Városháza épülete várt egy hangulatos, árkádokkal szegélyezett téren.

Plaza de la Administración Vieja

Az egyetem egyik épülete

Plaza de la Administración Vieja

Átjáró a Plaza Vieja-ra

Városháza

Plaza Vieja, jobbra a Mártírok emlékműve

Árkádok a téren

Ezután elindultam az Alcazaba, vagyis az erőd felé. Egy Barcelona-ból érkezett házaspárral együtt kerestük a bejáratot a hatalmas területen elhelyezkedő erődbe, egy helyi lakos figyelmeztetett bennünket, hogy vigyázzunk a bejárathoz vezető utcán. Egyikünk sem értette, milyen veszély leselkedhetne ránk, ezért bátran elindultunk.

Az erődhöz vezető út

A "veszélyes" útszakasz

Az erőd lábánál kis, színes házakban néhány bolt is helyet kapott, az egyik ilyenben egy apró arab üzlet működött (gyönyörű lámpákat, ruhákat és táskákat árult), itt vettem képeslapot és hűtőmágnest.

Ebben a kis arab boltban vásároltam

Balra az erőd bejáratához vezető lépcső

Az erőd bejáratával szemben egy pici, hangulatos tér található, közepén Jayrán király szobra, Almería első királya volt. A szobrot 2015-ben állította a város.

Jayrán király letekint a városra

Jayrán király, mögötte az erőd fala

A kis térrel szemben indult a 10. század végén épült arab erődhöz vezető lépcső. Volt itt minden: buja növényzet, árnyas kertek szökőkutakkal és halastavakkal, régi arab házak, több méter magas falak tetején vezető sétautak és a gyönyörű kilátás a városra és a kikötőre! Ez lett a kedvenc helyem Almería-ban!! (Részletek és több kép az erődről itt.)

Torre de la Guardia és Torre de los Espejos

Torre de la Guardia

Puerta y Torre de la Justizia

Buja növényzet, a város és a tenger

Az erőd lábainál a város

Kilátás a kikötőre

A palota egyik terme

Tavirózsa-tó

Ciszterna

Muro de la Vela

A Déli-toronyban

A Muro de la Vela tetején

Torre del Homenaje

Az arab lakások belső udvara

Lakószoba az arab házakban

Miután megnéztem az erődöt, sétáltam egy kicsit a lábainál fekvő arab negyedben, a La Medina-ban, vagyis Almería legrégebbi, ma is lakott részén. Szűk utcák, színes, alacsony házak, csempével díszített bejáratok, apró, hangulatos terek, igazi arab hangulat, szinte visszarepül az ember az időben!

Ismét Jayrán király tere

Calle Descanso

Alacsony, színes házak

Háttérben az erőd

A bejáratnál színes csempe

Az ablakban csipkefüggöny

Plaza Borja

A Plaza Borja régi házai

Szűk sikátor

Már az erődben lévő egyik térképen kinéztem, hogy itt található a város legrégebbi mecsete. Amikor ideértem, kiderült, hogy ma már jártam itt a diákokkal, és ez a Keresztelő Szent János templom. Kiderült, hogy tényleg itt állt a régi Nagy mecset, amelynek maradványain épült fel a város első katedrálisa, a Szent Mária templom, amelyet 1522-ben egy földrengés pusztított el. A jelenleg is látható templom a 17. század elején épült. Mivel ennek is erődszerű falai vannak, kívülről nem sokat láttam belőle és sajnos most sem volt nyitva. Az épülettel szemben katonai hivatalok erősen őrzött épületei, sajnos a szép kertjét is háló takarta.

Parroquia de San Juan Evangelista

A templom bejárata

Churreria

Ezután visszasétáltam a katedrálishoz, megvettem a belépőt és megnéztem ezt a csodálatos templomot, amely a 16. század elején épült, és nemcsak vallási, hanem védelmi szerepet is betöltött. (Részletek és több kép itt.)

Belső udvar árkádokkal

A fotókiállítás részlete

Alacsony bejárat a templomba

Oltár

Kápolna

A katedrális belső udvara

A katedrális nyugati fala

Közvetlenül a katedrális mellett áll a Gitármúzeum, amely a hangszer 4000 éves (!) történetét mutatja be.. (Részletek a múzeumról és több kép itt.)

A múzeum modern épülete

Miután megnéztem a múzeumot, elindultam vissza az állomás felé.

Falfestmény

Ahogy visszafelé sétáltam a tengerpartra, észrevettem, hogy az eddig már kétszer látott templom most nyitva van, így kihasználtam az alkalmat és belülről is megnéztem a Santuario de la Virgen del Mar-t. (Részletes leírás és több kép itt.)

Virgen del Mar

A templomtól nem messze, az Almería sugárúton lefényképeztem az egyik újságosbódét azok közül, amelyek a spanyol polgárháború idején a föld alatti alagútrendszer lejáratát rejtette.

A Rambla-n éppen könyvkiállítás volt, végignéztem a bódékat, a használt könyvektől kezdve a drága művészeti albumokig volt itt mindenféle könyv.

A Rambla

Feria del libro

Miután leértem a partra, úgy döntöttem végigsétálok a Cable Inglés-en, ami tulajdonképpen egy móló, 1895-ben készült el, 1904 és 1970 között a különböző ércek hajóra szállítására használtak. (Még mindig látszanak a tetején kialakított sétányon a korábban itt futó sínek nyomai.) Az egyik fogadó diákunk szülei szerint az építményt Eiffel cége tervezte. (Kiderült, hogy valóban így van, Eiffel egyik tanítványa volt az alkotó.)