Külföldi városok: Bydgoszcz

Bydgoszcz

2023. július 12-13.

Bydgoszcz egy kb. 330.000-es város Észak-Lengyelországban, a Visztula és a Brda folyók mentén. Mivel a borostyánút mellett fekszik, már a 12. században jelentős település volt, ekkor épült román stílusú temploma is. A 15-16. században a só- és a gabonakereskedelem központja volt, Torunhoz hasonlóan tartozott a Porosz és a Lengyel Királysághoz is. A város történelmének egyik tragikus eseménye, hogy a 2. világháború kitörésekor a lengyelek megölték a város 358 német lakóját. Ezt az eseményt a német propaganda „Blutsonntag”-nak nevezte el, megtorlásként pedig megölték a város 37.000 lakosát.

2023. július 12.

Este 8-kor érkeztem Torunból Bydgoszcz-ba, már a buszból észrevettem, hogy az óváros közelében járunk, így arra gondoltam, nem megyek el a végállomásig, hanem (ha van megállója a busznak), inkább leszállok, így közelebb leszek a szállásomhoz. Szerencsére hamarosan tényleg megálltunk, egy éppen leszállni készülő férfit megkérdeztem, jól sejtem-e, hogy az óvárosban vagyunk, mivel igent mondott, gyorsan leugrottam én is a buszról. Jó döntés volt, kiderült, hogy a Jagiellonska nevű sugárúton vagyunk, ahonnan néhány perces séta után már a Brda folyón átívelő hídon voltam, ... ahonnan aztán nem is tudtam elmozdulni néhány percig, annyira gyönyörű volt a látvány! A folyó a lemenő nap fényében, a partján vöröstéglás épületek, és egy furcsa alakú, három részből álló, favázas épület, amelyről később kiderült, hogy valamikor a város magtára volt, ma pedig turisztikai centrum és múzeum működik benne.

A Brda folyó, jobbra az egykori magtár

Innen néhány percre máris az óváros főterén találtam magam, az egykori piactéren, amely 1346 óta a város központja, körülötte gyönyörű épületek, földszintjükön mindenütt kávéházak, éttermek, nyüzsgött a tömeg. A tér egyik oldalán a 16. században épült városháza, a másikon pedig a 18. századi könyvtár.

A tér keleti része

A tér déli házsora, balra a könyvtár

A tér északi része

A tér északnyugati része, balra a városháza, háttérben a katedrális tornya

A tér mögötti első utcában, a Dluga-n állt a szállodám, a Hotel Ratuszowy, egy szépen helyreállított épületben. Mivel már elmúlt 8 óra, nem volt recepció, de küldtek kódot a kapuhoz, a szobámat pedig nyitva hagyták, így be tudtam menni. (A recepciós még fel is hívott 8 előtt, hogy biztosan megkaptam-e az üzenetet.) A szobám a legfelső emeleten volt, egyszerű, de kényelmes, az ablaka pedig a sétálóutcára nézett.

Hotel Ratuszowy

A szobám

Kilátás a Dluga-ra

Lépcsőház

A szálloda épülete

Miután lepakoltam, úgy éreztem, még túl korán van, ezért sétálni indultam a városba.

A sétát (stílszerűen) a sétálóutcán kezdtem, az utcám (a Hosszú utca) valamikor a város kereskedelmi központja volt. Az utca két oldalán álló polgárházak a 18-19. század fordulójáról származnak. A szállótól néhány méterre parkoló villamos arra utalt, hogy itt egykor villamosvonal működött. Innen nem messze áll a Vásárcsarnok tornyos épülete, amely 1906-ban épült, bejárata felett a város címere látható. Az egyik utca végén megpillantottam a Bobola Szent András templom karcsú tornyát, amely 77 méteres magasságával a legnagyobb a városban. A templom egyébként 1903-ban a protestánsoknak épólt, de most a jezsuitáké. Visszamentem a főtérre, újra lefényképeztem a tér körül álló házakat. Az egyik legszebb a Városi Könyvtár épülete, amely a 18. században épült, főbejáratát egy bájos kútszobor díszíti, a "Libával játszó gyerekek", amely 1909 óta díszíti a főteret. Az épületben őrzik a benedekrendi kolostor egykori könyvgyűjteményét, amelynek legrégebbi darabjai a 15. századból származnak, és ezzel a város legrégebbi könyvgyűjteménye.

Ezután kívülről megnéztem a dóm vöröstéglás épületét, majd átsétáltam "Bydgoszcz Velencéjébe", vagyis a Malom-szigetre, ahol a folyó mentén hangulatos sétányok, éttermek várták az andalgókat.

Dluga

Vásárcsarnok

Szent András templom

A könyvtár

A könyvtár épülete, jobbra a szoborcsoport

Városháza

Dóm

Balra a Malom-szigetre vezető híd

Bydgoszcz Velencéje

A terület térképe

Nagy nehezen otthagytam a szigetet és visszamentem a hídra, ahol először találkoztam az óváros szépségével. Újra megcsodáltam a favázas gabonaraktárakat, amelyek a 18-19. század fordulóján épültek. Korábban több ilyen is volt a városban, de csak ez a három maradt meg. Ezután továbbindultam a folyó mentén, hangulatos éttermek, kávézók között. Az egyik bárban élőzene volt, a zenekar a teraszon játszott a vendégeknek. Mivel lassan besötétedett, hazasétáltam a szállodába.

Az egykori gabonaraktárak

A raktárak hátsó homlokzata

Hangulatos kávézó

2023. július 13.

Csütörtökön fél 8-kor keltem, hajat mostam, aztán levittem a bőröndöt a recepcióra. Ezután úgy gondoltam, még nem megyek át Gdansk-ba, inkább felfedezem Bydgoszcz városát napfényben is. Először megnéztem a bíróság neoreneszánsz és neogótikus épületét, amely 1905-ben épült. Szemben vele III. (Nagy) Kázmér lovasszobra, aki 1346-ban városi rangot adott Bydgoszcz-nak (a király bal kezében a város alapítólevele). Nem mellesleg ő volt Luxemburgi Zsigmond dédapja, valamint az 1335-ös visegrádi királytalálkozó résztvevője. Innen a Pod Blankami utcán indultam tovább, ahogy egy modern ház belső udvarába bekukkantottam, megpillantottam egy vöröstéglából kirakott falat. Kiderült, hogy egy erődített torony, az egykori városfal egyetlen máig fennmaradt része.

Reggeli kilátás a Dluga-ra

Az egykori városfal maradványai

A bíróság épülete

Nagy Kázmér szobra

Városfal egyetlen megmaradt része

Ezután újra megnéztem a Malom-szigetet, ezúttal a sétány másik oldaláról közelítettem meg. Itt áll a Rother-malmok épületkomplexuma, amely valamikor a város iparterülete volt, malmokkal, magtárakkal, ma pedig a szépen restaurált épületekben kulturális centrum működik. A Malom-szigeten működött 1594 és 1688 között a királyi pénzverde is, ma pedig egy hathektáros zöld oázis a város közepén.

Jobbra a Rother-malmok épülete

Padok különböző szögben

Bydgoszcz Velencéje

Miután nagy nehezen otthagytam a csatornákat, megnéztem a katedrálist, vagyis a Szent Martin és Szent Miklós katedrálist. (Részletes leírás és több fotó itt.)

Szent Márton és Szent Miklós katedrális

A katedrális déli oldala

Templombelső

A templom délkelet felől

A templom után a városháza épülete következett. Addig nézegettem és fotóztam az épületet, amíg eszembe jutott, esetleg be is mehetnék. Úgy gondoltam, megkérem a portást, hadd készítsek néhány képet a lépcsőházról, de túl komolyan vették a kérésemet, bevezettek egy irodába, aztán kerítettek valakit, aki tud angolul, aztán engedélyt kértek valakitől, hogy megmutassák az épületet. Végül hármasban indultunk felfedezni a városházát, nagyon fontosnak éreztem magam (főleg, amikor a polgármester irodájában a város kulcsát is a kezembe adták.) Maga az épület a 17. században épült, egykor jezsuita kolostor volt. A 18. század végétől iskolaként használták, majd 1879 óta városháza. Kísérőim elmesélték, hogy a polgárok nem itt intézik az ügyes-bajos dolgaikat, arra egy újabb épületet emeltek a városban, ez inkább a reprezentációt szolgálja, itt vannak polgármester és helyetteseinek irodái és a tanácsterem.

Itt fut keresztül a 18. meridián

Városháza

2. világháborús emlékmű

Piactér

A városháza lépcsőháza

Díjak a vitrinben

A polgármester irodája

A város zászlója

A város kulcsa a kezemben!

Tanácsterem

Kilátás a főtérre

Lépcsőház

Aranyos tolmácsommal

Ezután újra a főtér, majd átsétáltam a hídon, közben újabb fotók a kedvenc látképemről: csatorna, favázas házak. A képeken nem látszik jól, de a folyó felett, egy kötélen egyensúlyozik a "Kötéltáncos" szobra, amelyet Lengyelország 2004-es EU-csatlakozásának alkalmából készített Jerrzy Kedziora. A másik irányba nézve pedig látszik a a háttérben a dóm, lent a folyóparti sétányon pedig egy érdekes alak, egy bronzba öntött "Tutajos" néz ránk. A szobornak magyar vonatkozása is van, a csatornát ugyanis egy magyar térképész, Csáky Ferenc Flórián tervezte, az ő egyik rajza alapján készült a szobor, amelynek elkészítését a magyar állam is támogatta. (Részletek a szoborról itt) Ha tudtam volna a magyar vonatkozásról, valószínűleg lementem volna a partra és közelebbről is megnézem a szobrot, de sajnos csak később olvastam róla.

Főtér felhőkkel

Sétahajó a folyón

Brda folyó, háttérben a katedrális

A kép előterében a "Tutajos" szobra

A Brda túlpartján a város újabb negyedébe érkeztem. Az útikönyvek szerint a város ezen részének legszebb utcái a Gdanska és a Dworcowa, így ezeket fedeztem fel először. A Jagiellonska és a Gdanska sarkán áll a 16. század végén épült gótikus, vöröstéglás templom, hivatalos nevén a Szegények Klára temploma a Boldogságos Szűz Mária Mennybemeneteléről. Nemsokára balra fordultam a Dworcowa utcába, ahol további szép épületeket és üzleteket csodáltam meg.

Klára-templom

Múzeum

Gdanska utca

Régi ház

Ezután visszatértem a Gdanska-ra, megnéztem az 1876-ban épült Szent Péter és Pál templomot és a mögötte elterülő gyönyörű Nagy Kázmér parkot. A parkban gyönyörű virágágyások, sétányok, egy kis tó, szobrok és a középpontban az Özönvíz-szökőkút, amelyet 1904-ben állítottak fel. A bronzszobor a 2. világháborúban megsemmisült, csak a talapzata maradt meg, de helyreállították.

Szent Péter és Pál

A templom bejárata

Templombelső

A templom a park felől

Nagy Kázmér park

Szent Péter és Szent Pál templom

Özönvíz-szökőkút

Szökőkút, háttérben a templom

Kávézó a parkban

Mini-könyvtár

Ezután visszatértem a Jagiellonska-ra, Egy újabb parkon keresztülsétálva megkerestem a bazilika épületét.

Tanárképző központ

Nagy Kázmér Egyetem

Kopernikusz Egyetem

Parkrészlet

Központi sétány

Egy körforgalom mellett, egy plázával szemben áll a Vincent de Paul bazilika, amelyet már idefelé jövet a buszból kinéztem. (Részletes leírás és több kép a templomról itt.)

Ebédre egy különleges levest ettem, zöldséges hallevest sóskával. Nagyon finom volt, de akkora volt az adag, hogy alig bírtam megenni. A közeli buszállomáson megtudakoltam, hogy jutok el Gdanskba, mivel kb. egy óra múlva ment egy busz, villamossal visszamentem a szállásra, elhoztam a bőröndöt (senki nem volt a recepción, így egyszerűen benyitottam az irodába, szerencsére nem volt zárva), aztán visszamentem a buszállomásra. Közben még egyszer megcsodáltam a hídról nyíló látképet, csináltam egy videót is (közben belerúgtam egy kutyáknak kirakott fémtálba, amit a fagyisok tettek ki a korlát mellé). Megvettem a jegyet a Flixbus-ra, közben majdnem otthagytam a bőröndöt, már annyira megszoktam, hogy egész nap anélkül mászkáltam, hogy a pénztáros hölgy szaladt utánam szólni miatta.