Külföldi városok: Torun

Torun

2023. augusztus 12.

Torun egy 200.000 lakosú város Észak-Lengyelországban, a Visztula mentén. Óvárosa 1997 óta az UNESCO világörökség része. Torun eredetileg egy kis nyugat-mazoviai település volt, 1233 óta város, amikor a Német Lovagrend várat épített a kis lengyel falu mellé. A város fontos kereskedelmi csomóponttá vált és csatlakozott a Hanza-Szövetséghez is. A város hányatott történelme során tartozott a Porosz Konföderációhoz, a Lengyel Királysághoz és a Német Birodalomhoz. (Egy érdekes adat: 1910-ben a lakosság 66%-a német volt, ez a szám 1939-re 4%-ra csökkent.

11.55-kor indult a buszom Lodz-ból Torunba, délután 3-kor érkeztem meg, majd elindultam felfedezni a várost. A buszállomás mellett először egy parkon mentem keresztül, egy kis dombon egy múzeum üzemelt. A park szélén egy forgalmas keresztút, a túlsó oldalán pedig egy szép, vöröstéglás templom, az 1904-ben, neogótikus stílusban épült evangélikus Szent István templom, ez már az óváros határa.

Torun, autóbuszállomás

Szent István templom

A templom közelében egy kis parkot láttam, a közepén egy régen ott állt templom alapjaival. Kiderült, hogy ezek a Szent Miklós dominikánus kolostor és templom romjai, amely a 14. században épült, de 1834-ban lebontották. Érdekes, hogy a színes üvegablakait a Malbork várba, néhány szobrot és festményt pedig a Szent Jakab templomba szállították. A kolostor és a templom helyén a 19. században katonai élelmiszerraktárt és irodákat hoztak létre, innen az új név: Nowy Arsenal.

Nowy Arsenal

Így nézett ki egykor a templom

A templom romjai

Ezután a Male Garbary utcán az Újváros felé vettem az irányt. Szép, 19. századi épületek szegélyezték az utcákat, némelyik elhanyagolt állapotban, de a legtöbb szépen felújítva. A Rynek Nowomiejski, vagyis az Újvárosi tér egyik padján megettem a szendvicsemet, de mivel esni kezdett, továbbindultam. Azért még lefényképeztem a tér közepén álló egykori evangélikus templomot.

Rynek Nowomiejski

Egykori evangélikus templom

Jobbra a Szent Jakab templom

Evangélikus templom

Már a térről is látszott egy karcsú templomtorony, így ennek irányában indultam el. Az 1897-ben épült Szent Katalin templom 86 méter magas tornya a legmagasabb a városban. A templom előtti villamosmegállóban átvészeltem egy komolyabb záport, aztán visszamentem a térre.

Szent Katalin templom

Templombelső

Kilátás a megállóból

Az Újvárosi tér északkeleti sarkán áll a Szent Jakab templom, melynek kialakítása szokatlan ebben a régióban. A háromhajós elrendezés, ahol a két oldalhajó fele olyan magas, mint a középhajó, amely támpillérekkel van alátámasztva, inkább Nyugat-Európára jellemző. A gótikus templom 1309-től 1424-ig épült, az Újváros polgárai számára. Eredetileg a ciszterci apácáké volt, 100 évig protestáns volt, majd a Benedek-rendiekhez került. A Baltikumból Santiago de Compostella-ba vezető zarándokút fontos állomása. Sajnos, nem volt nyitva, így belülről nem tudtam megcsodálni.

Szent Jakab templom

Főbejárat

A templom délkelet felől

A kagyló a zarándokút jele

Ezután megnéztem a várat, (legalábbis a romjait), amit még a Német lovagrend épített a 13. században. (Részletek és több kép itt.)

A romok és a Visztula között egy többszintes reneszánsz épület áll, ami a Szent György Lovagok Testvéri Társaságának nyári rezidenciája volt, feltehetőleg a vár romjainak alapján épült fel. Gazdag előkelőségek és kereskedők találkozóhelye volt, ma pedig Ifjúsági Központ működik benne.

Óriási kódex

Sétány a Visztula mellett

Szent György kastély

Ezután a 15. századi Híd-kapun keresztül visszamentem a városfalon belülre és a Mostowa utca baloldalán egy nagyon érdekes épületet pillantottam meg, a Hotel Spichrz hófehér, egyforma ablakokkal és ugyanolyan alakú vakablakokkal díszített épületét. Bementem a belső udvarra, ahol egy rajz és egy többnyelvű információs tábla mesélt az épület nem mindennapi történelméről. Az épület eredetileg magtár volt, a svédek építették 1719-ben. A 19. század elején kaszárnya lett belőle, majd 1823-ban a porosz hatóságok élelmiszerraktárrá építették át. 1999-ben a mostani tulajdonosok elkezdték a helyreállítását, a földszinten éttermet, fölötte pedig szállodát alakítottak ki.

Brama Mostowa, azaz a Híd-kapu a Visztula felől

A Híd-kapu város felőli oldala

Hotel Spichrz

Bejárat az udvarba

A hotel belső udvara

Rajz a korabeli magtárról

A Mostowa utcáról befordultam a Ciasna utcára, melynek jobboldalát majdnem teljesen az Esken-ház vöröstéglás épülete uralta. A gótikus épület a 14. században egy gazdag toruni kereskedőcsaládjának palotája volt, de a 19. században magtárrá alakították át és vörös téglákkal borították be, innen származik mai neve: Vörös magtár.

Chopin emléktáblája

Esken-ház

Ezután megnéztem a Keresztelő Szent János Székesegyház gyönyörű épületét, amelyet 1260-ban kezdek el építeni, így ez Torun legrégebbi temploma. (Részletek és több kép itt.)

Keresztelő Szent János Székesegyház

A székesegyház dél felől

Ezután elindultam lefelé a Zeglarska-n, baloldalon megnéztem a barokk stílusú Dambski-palotát, amelyet 1693-ban építetett Dambski püspök, ma pedig a Copernicus-Egyetem képzőművészeti fakultása működik itt. Az utca végén már látszott a Zeglarska-kapu, ami Torun óvárosát védő 13. századi fal egyik kapuja volt. A falrendszer 8 kapuból és 30 toronyból állt, a fal 120 cm széles és 6 méter magas volt és közel 500 évig ellenállt minden ostromnak.

Dambski-palota

A palota bejárata

Brama Zeglarska, azaz a Vitorlás-kapu

Háttérben a dóm

Dambski-palota

Brama Klasztorna, azaz Kolostor-kapu

A Visztula

A Kolostor-kapun keresztül visszamentem a városfalon belülre (kicsit olyan érzésem volt, mint tavaly nyáron St.Malo-ban, ahol ugyanígy jártam falon kívül és belül), és megkerestem a kaputól nyugatra álló Ferde tornyot. A torony valamikor a városfal része volt, de a 18. században elvesztette védelmi szerepét, később börtönként, majd lakóházként funkcionált. 146 centivel tér el a függőlegestől, ennek oka, hogy a talaj nem stabil alatta, elképzelhető, hogy még tovább dől.

Kolostor-kapu

Pod Krzywa Wieza

Étterem a fal tövében

A Monka étterem

A Ferde torony

Feljáró a toronyba

Ezután a Kopernika utcán megkerestem Kopernikusz állítólagos szülőházát. A gótikus Kopernikusz-ház tulajdonképpen két ház egymás mellett, az egyik ház homlokzata a 14. század közepéről, a másiké a 15. század végéről származik. Kopernikusz apja krakkói kereskedő volt, aki 1456 körül költözött Torunba, elvette a város egyik előkelő családjának lányát. A két ház egyikében született 1473. február 19-én a híres csillagász, akinek az életét és munkásságát bemutató múzeum ma ebben a két épületben található.

Kopernikusz szülőháza

A múzeum bejárata

Ezután megérkeztem az Óváros központjába, a Piactérre. Az első épület, amit megláttam, a tér délnyugati sarkán álló Szentlélek templom. A 18. században épült későbarokk, háromhajós evangélikus kápolnaként, neobarokk tornyát a 19. században kapta. A templom mellett már látszott a Régi Városháza, ami Európa egyik legszebb épülete, Torun fénykorát jelképezi. 1274-ben kezdték építeni reneszánsz stílusban, de a 14. század végén újjáépítették és kibővítették, ekkor gótikus stílusjegyeket kapott. Jelenleg ez a polgármester székhelye és itt ülésezik a városi tanács is. A városháza előtt áll Kopernikusz 1853-ban felállított bronzszobra. A városházával szemben áll a neoreneszánsz Artushof, amelynek mai épülete a 19. századból való, de szépen illeszkedik a középkori épületek közé. A tér keleti oldalán áll a Csillag-ház, melynek gyönyörű, gyümölcsökkel és virágokkal díszített homlokzata 1697-ből származik, de a 15. században itt lakott Calimachus, a híres itáliai humanista, III. Kázmér lengyel király diplomatája, és fiának nevelője.

Szentlélek templom

Régi Városháza

A Városháza tornya

Kopernikusz szobra

Artushof

Csillag-ház

Piactér

A Városháza északról

A városháza belső udvara

A torony az udvarról nézve

A tér északnyugati sarkán már látszik a Nagyboldogasszony templom, amely a 13-14. században épült a pomerániai gótikus építészet iskolapéldájaként, eredetileg a ferences szerzetesek kolostora volt, majd a 16. században a protestánsok kezére került. A kolostorépületben 1568 óta protestáns gimnázium működött. A 18. század első felében a templom és a kolostor visszakerült a katolikusokhoz. Ezt a templomot már nem néztem meg belülről, indultam vissza a buszállomásra. Megkerestem a Dominikanska utcát és a már ismert úton néhány perc alatt oda is értem.