Külföldi városok: Lőcse

Lőcse

2024. január 4.

Lőcse egy 14.000 fős város, az egykori Szepes vármegye székhelye és legjelentősebb városa. Nevét a rajta átfolyó patakról kapta, a "levoca" szó szlovákul bal oldali patakot jelent. A területen már a 9. században szláv erőd állt, majd a 12. században szászok kezdték benépesíteni, de ez a település a tatárjáráskor megszűnt. A visszatérő szepesi szászok, a cipszerek alapították meg a mai települést, egy jól védhető, kiemelkedő területen. A 13. században már fal vette körül, ezek a 15-16. században már 44 hektár területet zártak körbe, ezzel az ország legjelentősebb települései között volt. 1323 óta szabad királyi város, fejlett kézműipara, vásárai voltak. Háborúk, ostromok, tűzvész és pestis pusztította, de mindig újjászületett. Nyomdái és iskolái évszázadokig híresek voltak.

Itt játszódik Mikszáth Kálmán "A fekete város" című regényéből készült hétrészes tévésorozat, amelyet eredeti helyszíneken, részben tehát itt, Lőcsén forgattak. A város történelmi központja 2009 óta a világörökség része.

Busszal érkeztem Porprádról, bár körbekérdeztem a buszon, hogy valóban ez-e a központi megálló, mégis sikerült a város szélén leszállnom. Először nagyon mérges voltam, (korán sötétedik, drága minden perc, nem akartam felesleges gyaloglással tölteni), de aztán rájöttem, hogy az először nagyon messzinek látszó városközpont tulajdonképpen csak néhány percre van. Az irányt el sem tudtam volna téveszteni, hiszen előttem egy domb emelkedett, ennek a tetején látszott a fallal körülvett óváros. A meglehetősen meredek Vysoka utcán indultam el a főtér felé.

A távolban a városközpont

Vysoka utca

Lőcse főtere, amelynek mai neve Pál mester tér, (korábban Körtérnek is nevezték), a mai Szlovákia legnagyobb főtere, 65 polgárház veszi körül. A 18. századig a teret "lábasházak" vették körbe, hogy esőben is száraz lábbal lehessen körbemenni a téren. Mára csak 3 háznak maradtak meg az árkádjai. A házakat módos kereskedők építették, a lakóépületek mögött raktárakat is létesítettek. (Lőcsének 1321-től árumegállító joga volt, a fő kereskedelmi útvonal pedig éppen a főtéren vezetett keresztül.) A különböző iparosok a főtérre vezető utcákban telepedtek le.

A főtér házai

Az első épület, amit a főtéren megláttam, az evangélikus templom volt, amely 1837-ben épült klasszicista stílusban. Helyén egykor Magyarország legnagyobb fedett piaca állt.

Vele szemben áll Lőcse legikonikusabb épülete, a régi városháza. Az eredeti épület a 15. században épült gótikus stílusban, de 1550-ben leégett. 1615-ben reneszánsz stílusban, a mai árkádos formájában építették át. Végleges formáját 1895-ben, Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el. A déli oldalon látható falfestések az 5 polgári erényt ábrázolják: mértékletesség, elővigyázatosság, derekasság, türelem, igazságosság. Harangtornya 1651-ben épült. Az előtte álló szégyenketrecet 1850-ben használták utoljára, a kovácsoltvas építményben bűnözőket és léha erkölcsű asszonyokat szégyenítettek meg.

Régi városháza

Szégyenketrec a városháza előtt

A városháza árkádjai

Falfestés, három erény az ötből

Betlehem

A városháza, balra a harangtorony

Harangtorony

A harangtorony keletről

Ezután a régi városháza melletti álló Szent Jakab templomot néztem meg. Egyelőre csak kívülről, mert ekkor még azt hittem, itt sem lesz szerencsém, a szemben lévő épületben lévő iroda ugyanis zárva volt és az ablakában lévő papír szerint ezen a héten a templom zárva tart. Így csináltam néhány képet minden oldalról, bekukucskáltam a templom sötét előterébe, kicsit sajnáltam, hogy nem nézhetem meg a híres faoltárt.

Szent Jakab templom

Adventi koszorú a templom előtt

A nyugati homlokzat

A templom északról

Az a bizonyos papír

A templom bejárata

Pillantás az előtérbe

A Kereskedőház a templom felől

A templom kelet felől

Ezután körbesétáltam a főteret, megnéztem a keleti oldalon álló Thurzó-házat, amelyet két szomszédos ház egybeépítésével hoztak létre a 15. században. Építtetői a betlenfalvi Thurzó-család az 1530-as évekig lakta a pazar palotát, majd el kellett adniuk az épületet. (Állítólag sok lányuk született, akiknek hozományt kellett adniuk.). 1902-ben vásárolta meg Csáky gróf, neki köszönhető a homlokzat sgraffito díszítése, amit budapesti iparművészeti főiskolások festettek meg 1904-ben. Az épületben ma levéltár működik.

Thurzó-ház

A főtér háttérben a templom és a régi városháza

A főtér északi részén áll az 1831-ben, empire stílusban épült városháza, ami 1922-ig Megyeházaként működött. A történeti Magyarország legreprezentatívabb megyeházája volt, jelenleg a járási hivatal működik benne.

A mellette lévő épület az úgynevezett Kis-Megyeháza, amelyben bíróság és börtön működött, ma a levéltár használja. A homlokzatán látható sgraffito díszítés Szepes vármegye címerét ábrázolja.

A régi Megyeháza másik oldalán nyílik a Vetrova utca, mellette egy középkori boltíves átjáró, amely felett egy zsoldoskatonát ábrázoló freskó látható.

Az egykori Megyeháza

Kis-Megyeháza

Vetrova utca

Középkori átjáró freskóval

A tér északnyugati oldalán, egy Kino feliratú házban működik az információs iroda. Érdemes volt betérni, nemcsak azért, mert a hűtőmágnes és a képeslapok mellett gyönyörű vászontáskát is vettem, hanem azért, mert a hölgytől megtudtam, hogy rosszul értelmeztem a Kereskedőház ablakában látott feliratot, a templom nem jan. 1-től 6-ig, hanem 1-én és 6-án tart zárva, ezért ma mégis meg tudom nézni. Legközelebb (és aznap utoljára) délután négykor indul vezetés, az iroda pedig azért volt zárva, mert csak az időpont előtt néhány perccel jelenik meg ott valaki, akitől jegyet lehet venni.

Az információs iroda (és a mozi) épülete

Mivel alig negyed 4 volt, úgy gondoltam, a hátralévő időben felfedezem a város többi nevezetességét. Először a tér északnyugati részének házait csodáltam meg, köztük a Stela szállodát, amelynek épülete a 14. századból származik. Eredetileg két különálló ház állt itt, amelyek az 1538-as tűzvészkor megsemmisültek, majd néhány évvel később egy épületként építették újjá. Tipikus lőcsei patrícius-kereskedő ház, leghíresebb tulajdonosa Hans Schwab kereskedő volt, aki 1671-ben felajánlotta a háza több helyiségét evangélikus istentisztelet céljára.

A tér északnyugati része

Hotel Stela

A tér közepén, a parkban áll az egykori Kereskedőház. Eredetileg a kereskedők áruinak megmérésére szolgált, majd volt pénzváltó, tőzsde, katonai raktár, hadi kórház, kaszinó, iskola, tűzoltó raktár, jelenleg pedig a városi önkormányzat hivatala működik benne. Ennek az épületnek a túlsó, templom felőli oldalán van az az iroda, ahol jegyet lehet venni a székesegyház megtekintéséhez.

Az egykori Kereskedőház

A főtér közepén lévő park

A tér délnyugati részén újabb izgalmas történeteket rejtő házak sorakoznak. A legmagasabb ház neve Spillenberg-ház, több generáción keresztül orvosok lakták. Ebben a házban lakott a "lőcsei fehér asszony", azaz Korponayné Géczy Julianna.

A mellette álló sgraffito-homlokzatú ház a 16. században a lengyel Krupek Sebestyéné volt. Később a gyönyörű, festett homlokzatot fehérre meszelték, de 1980-ban lengyel restaurátorok állították helyre.

A kék-fehér festésű 43. számú ház egykori tulajdonosa, Máriássy János volt az első, aki 1654-ben nemes és magyar létére házat vehetett a szász polgárok városában.

A következő ház egykor a Thurzó-családé volt, egy időben kaszárnyaként is használták, de 1903 óta posta működik benne.

A tér nyugati oldala

Balra a Krupek-ház festett homlokzata, jobbra a Spillenberg-ház

Jobbra a Máriássy-ház, balra a posta

Szepességi Múzeum

Szelfi a régi városházával

Miután egyelőre búcsút vettem a főtértől, felkerestem a város déli részének legfontosabb nevezetességét a minorita templomot és kolostort. A Klastorska (vagyis Kolostor) utcán sétáltam végig, majd egy kis téren, a Lengyel-kapu mellett megtaláltam a templomot.

Klastorska (Kolostor) utca

Az épületegyüttest 1308-ban alapította Donch László gróf Assisi Szent Ferenc kisebbik (azaz minorita) rendje számára, Szent László tiszteletére. (Nevezik gimnáziumi, jezsuita és fekete templomnak is.) A templom főbejárata délről nyílik, a kapu fölött faragott kő rózsaablak látható. A nyugati torony 14. századi kezdeményéből mára csak egy romantikus átjáró maradt a nyugati bástyasétányon. Az új harangtorony a Kolostor utcai oldalon a 18. században készült el.

Észak felől a ferences kolostor csatlakozik a templomhoz, amelynek keleti oldala emeletes. A régi kolostort a 15. században részben a városfalba építették be. A templom és a kolostor a jezsuiták kezébe került, ők barokk stílusban építették át, az egyik épületszárnyának helyén húzták fel 1915-ben, szecessziós stílusban a gimnáziumot (a Szepesség legjobb gimnáziuma volt!), ezt 1920-ban államosították.

Sajnos az épületegyüttes zárva volt, így csak a kerítésen keresztül tudtam készíteni néhány képet a kolostor és a gimnázium épületéről. A templomot megkerülve átsétáltam a gótikus átjárón, és a városfal tövében, a kolostor masszív fala mentén sétáltam vissza a főtérre.

Minorita templom

A kolostorépület

A déli főbejárat, fölötte a rózsaablak

Balra a nyugati torony megmaradt része az átjáróval

A nyugati torony alatti átjáró

A városfal részlete

Átjáró

A fal és a kolostor épülete között

A gimnázium épülete

Délután 4-kor találkoztunk az idegenvezetővel a Szent Jakab templom előtt és bementünk. Ő szlovákul mesélt a tudnivalókról, de mindenki kapott az általa beszélt nyelvnek megfelelő leírást, így egyedül fedezhettük fel a templom szépségeit. (Részletes leírás és több fotó itt.)

Szent Jakab templom

A világ legnagyobb gótikus faoltára

Üvegablak

Szószék

Ünnepi fények a főtéren

Miután kijöttem a templomból, végigsétáltam a Kosicka-n, vagyis a Kassai utcán, és megnéztem az 1751-ben épült, késő barokk stílusú Szent Lélek minorita templomot, amely a Kassai-kapu közelében áll. Érdekes, hogy a templom utcai homlokzata asszimetrikus, a tornya a nyugati oldalon emelkedik. Mivel éppen mise kezdődött, csak néhány percre surrantam be és készítettem 2 képet a barokk templombelsőről.

Balra a Kassai-kapu tornya, jobbra a Minorita templom

Kassai-kapu

Minorita templom

Templombelső

Ezután visszasétáltam a főtérre, megnéztem Lőcsei Pál mester házát, akinek a nevével ma nagyon sokszor találkoztam. A hagyomány szerint ebben a 15. században épült házban élt a középkor egyik legtehetségesebb fafaragója. A ház ma múzeum, a mester életét és műveit mutatja be.

A főtér házai

Lőcsei Pál mester háza

Utolsó kép a városházáról

Ezután a Menhard-kapun keresztül elhagytam az óvárost és a városfal mentén egy forgalmas úton visszasétáltam a buszállomásra. Útközben elsétáltam az evangélikus temető mellett, kár, hogy sötét volt már, állítólag egykor ez volt Csehszlovákia legszebb temetője. Híres lőcsei polgárok nyugszanak itt, például Dénes Ferenc, akinek a Magas-Tátra legtöbb turistaútját köszönhetjük, vagy Marschalkó János, aki a Lánchíd kőoroszlánjait alkotta. De lőcsei volt Probsner Zsófia is, akit csak lila ruhás nőként ismerünk, ő volt Szinyei Merse Pál felesége.

A 17.32-es busszal hazaindultam Poprádra, negyed hétkor megérkeztem,