Külföldi városok: Késmárk

Késmárk

2024. január 4.

A 8.46-os vonattal először Késmárkra utaztam. Gyönyörű volt az út, végig látszottak a háttérben a Magas-Tátra hófödte csúcsai.

Vasútállomás, Poprád

Megjött a vonat

Úton Késmárkra

Kb. 25 perces út után értem Késmárkra.

A gyönyörű szepességi város a Poprád folyó partján, a Magas-Tátra lábánál fekszik, kb. 15.000 lakosa van. Már a késő kőkorszakban lakott volt, eredetileg 3 falu állt a helyén, de ebből kettő a husziták dúlása után elpusztult. 1251-ben IV. Béla németeket telepített ide, a város neve is a német Käsemarkt, vagyis sajtvásár szóra vezethető vissza. 1269-ben városi jogot kapott, 100 év múlva már városfalak védték. A 16. században viszály dúlt Késmárk és Lőcse között a Magyarországot Lengyelországgal összekötő kereskedelmi útvonal fölötti ellenőrzési jog miatt. A 17. századtól kezdve a felvidéki evangélikusok központja volt, így nem csoda, hogy a város a Rákóczi-szabadságharc idején (német jellege ellenére) a vallásszabadságot zászlajukra tűző kurucokat támogatta. 1583-tól a Thököly-család birtokolta, Thököly Imre itt született, és a 20. század eleje óta itt nyugszanak Törökországból hazahozott hamvai is az új evangélikus templomban.

Először megcsodáltam az 1914-ben, szecessziós stílusban épült vasútállomást, amely egy dombon áll, nem messze a Poprád folyótól. Ezután a főtér felé vettem az irányt.

Megérkeztem

Vasútállomás

Poprád folyó

Iskra mozi

Néhány perc alatt kiértem a főtérre, ami tulajdonképpen a főutca kiszélesedése (érdekes, hogy a Szepesség városaira jellemzőek ezek az orsó alakú, vagy éppen csak kiszélesedő terek, alig láttam klasszikus, téglalap vagy négyzet alakú főteret).

A főtér legfontosabb és legimpozánsabb épülete az 1461-ben, gótikus stílusban épült Városháza. Többször is leégett, de mindig újjáépítették, 1642-ben tornyot építettek hozzá, amelyet (egy újabb tűzvész után) rézzel fedtek be, majd emeletet építettek rá, ekkor klasszicista stílusban átépítették. Második szintjét 1922-ben kapta.

A főteret a középkorban gótikus és reneszánsz házak szegélyezték, de sokat a 19. és 20. században átépítettek. Körbesétáltam a téren, lefényképeztem a színes, cégéres házakat, aztán a Szent Kereszt templom felé vettem az irányt.

Városháza

A városháza előtt

Szégyenketrec

Városháza

A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére épült gótikus templom kicsit el van rejtve a város házai között. Én is alig találtam meg, kerültem egy jó nagyot, mert láttam ugyan azt a kis közt, amin elvileg be kellett volna fordulnom, de nem bíztam benne, hogy a szűk, sáros kis átjáró tényleg a templomhoz vezet. Egy kis dombon, színes házsoroktól körülvéve áll az 1486-ban épült templom, nem véletlenül tűnik úgy, mintha egy másik főtér közepén állnánk, ez ugyanis egy később elpusztult kis szláv halászfalu központja volt. Korábban egy román stílusú kápolna állt a helyén, valamikor fal övezte, ennek maradványait még itt-ott lehet látni. 1533 és 1673 között az evangélikusoké volt, ekkor a német lakosság nagy része protestánssá vált. Főoltára Lőcsei Pál iskolájának hatását tükrözi (róla még ma sokat fogok hallani). Sajnos a templom nem volt nyitva, így csak körbesétáltam, és -fényképeztem. (Elég nehéz volt jó képet csinálni róla, mert nagyon szorosan veszik körbe a házak.)

De a legnagyobb meglepetést a mellette álló reneszánsz harangtorony okozta, amely 1591-ben épült és egykor őrtoronyként is használták. Ez volt az első ilyen jellegű épület, amit láttam, (a héten még sokat fogok látni), nagyon meglepő volt az itáliai stílusú torony (a sgraffito díszítést különösen tájidegennek találtam), néhány percig csak álltam és bámultam, próbáltam befogadni a látványt. Gyönyörűen felújították, a mellette álló templom kicsit omladozó falai után üdítő volt a krémszínű falak és a teljesen ép pártázat látványa, nem beszélve a csodálatos fekete-fehér díszítésekről a torony felső részén.

Szent Kereszt-templom

A templom előtti tér

Főhomlokzat

Román támpillérek

A templom bejárata

A reneszánsz harangtorony

Középkori kapu

Ezután visszasétáltam a főtérre, és megkerestem a néhány száz méterre álló épületegyüttest, a két evangélikus templomot.

Városháza

A főtér színes házai

Svetlonosky park

Késmárknak ugyanis két híres evangélikus temploma van. Először az újat, az 1898-ban, újbizánci stílusban épült, kissé feltűnő színű templomot pillantottam meg. Érdekes, keleties hangulatú, itt is szükség volt néhány percre, amíg megemésztettem a látványt. Építésze, az osztrák Theophil Hansen Bécs számos épületének tervezője is volt. 1909 óta ennek a templomnak az egyik oldalkápolnájában nyugszik Thököly Imre, emiatt sok magyar látogatja az egyébként puritán berendezésű templomot. Sajnos, én nem tudtam megcsodálni belülről, mert a templom csak bizonyos napokon tart nyitva és ma nem az a bizonyos nap volt. (Egyébként kedden és pénteken, én pedig csütörtökön jártam arra.) Így aztán, az maradt, hogy körbesétáltam és minden oldalról lefényképeztem.

Új evangélikus templom

Főbejárat

Sajnos, ugyanez vonatkozott a mellette álló evangélikus fatemplomra is. Ez különösen azért volt fájó, mert a templom a világörökség része és állítólag csodálatos belső tere van. A külseje viszont elég puritán, a fehérre meszelt falak nem sejtetik, milyen szépségek rejt az épület. (Részletes leírás és több fotó itt.)

Evangélikus fatemplom

A két templom közelében áll az "evangélikus negyed" harmadik fontos épülete, az evangélikus líceum. 1775-ben épült, 150.000 darabos könyvtára Közép-Európa legnagyobb iskolai könyvtára, őríznek itt könyveket Kálvintól és Husztól, de van egy latin-magyar szótáruk is 1590-ből. Magának az iskolának az eredete a 13. századra nyúlik vissza, 1787 és 1852 között líceumként (egyfajta főiskolaként) működött, diákjai közé tartozott pl. Thököly Imre, Kazinczy Ferenc és Görgei Artúr.

Mivel az ajtaját nyitva találtam (és egyébként is beszélni akartam valakivel a templomok nyitvatartásáról), így belülről is megnéztem az épületet (bár a könyvtárat sajnos csak vezetett túrán lehet megnézni). Így is kaptam egy kis ízelítőt az iskola hajdani hangulatából, az ódon lépcsők, folyosók, korlátok megidézték a múltat. A falakon tablók mutatták be az egykori diákok életútját.

Evangélikus líceum

Emléktáblák a líceum falán

Ezután visszasétáltam a főtérre, és a főutcán végigsétálva megkerestem az utolsó célpontomat, a Thököly-várat.

Városháza - megint

Útközben elmentem a pálos templom barokk homlokzata előtt. A három korábbi ház helyén épült templom 1741-ben készült el (a helyet a késmárki protestánsok ajándékozták a katolikusoknak).

Pálos templom

A templom elől már látszik következő célpontom, a vár, amely északról tulajdonképpen lezárja a főtérnek nevezett főutcát. A vár előtt áll Thököly lovasszobra, szemben vele pedig az 1898-ban épült polgári fiúiskola szecessziós épülete, amelyben ma általános iskola működik. (Több kép és leírás a várról itt. )

Thököly-vár

Thököly szobra a vár előtt

Én és Thököly

Általános iskola a várral szemben

A vár kapuja

A vár belső udvara, középen a várkápolna

Várkápolna

Miután megnéztem a várat, visszaindultam a vasútállomásra, készítettem néhány képet a váróteremről és az állomás épületének néhány részletéről, majd a 11.15-ös vonattal továbbindultam Nagyőrre.