Zágráb
2023. augusztus 3.
Zágráb Horvátország fővárosa, Budapest és Belgrád után a Kárpát-medence harmadik legnagyobb városa, kb. 800.000 lakosa van. Már a római korban is lakott volt, első írásos említése 1134-ből származik. A Száva folyó bal partján, a Medvednica-hegység lábánál fekszik, neve egy hosszabb helymeghatározás lerövidült formája: "a Medvescak patak partja mögött" (horvátul "za grebom potoca Medvescaka"), a középkori magyar neve Gréc volt. Zágráb történelme sok szálon kötődik Magyarországhoz. 1091 körül Szent László királyunk alapította meg a zágrábi püspökséget és a Kaptol-on (a Káptalandombon) felépítette a Szent István székesegyházat. 1242-ben IV. Béla adott szabad királyi városi rangot Gradec-nek, a Felsővárosnak. Érdekes, hogy a Káptalandomb és a polgárváros, Gradec egymástól függetlenül fejlődött, csak 1850-ben egyesült a két rész, ekkor jött létre Zágráb városa, amelyet 1885-ben bővítettek ki az ekkorra elkészült Alsóvárossal.
Fél 1 után érkeztünk meg Zágrábba. Még a buszon kaptam egy üzenetet a zágrábi szállásadótól, hogy mégsem tud fogadni minket (nem voltam meglepve, már hetek óta írnak arról a fb-on, hogy a Booking nem fizeti ki a szállásadókat, ők pedig sorban mondják le a foglalásokat). Még a buszpályaudvaron gyorsan foglaltunk egy másik szállást, egy hostelt, ami sokkal közelebb volt a központhoz, így gyalog indultunk el.
Zágráb, buszpályaudvar
Először a Branimirova utcán végigsétáltunk a buszállomástól az 1892-ben épült, neoklasszicista vasútállomásig. Itt kezdődik az Alsóváros, amelyet a 19. században alakítottak ki egy akkor még beépítetlen területen, sakktáblaszerű utcákkal, szabályos háztömbökkel, kulturális épületekkel, reprezentatív palotákkal. Arra is figyeltek, hogy az épületek köré parkokat tervezzenek, ekkor alakult ki a terek és parkok füzéréből az úgy nevezett "Zöld patkó", amelynek egyik szára a vasútállomás előtt elterülő Tomislav király tér, a névadó szobrával, amelyet 1947-ben állítottak fel.
Tomislav király tere
A király lovasszobra, háttérben a Műcsarnok
Vasútállomás
A park közelében meg is találtuk a szállást. Egy bérház belső udvarán volt, a szobánk kényelmes, bár nem túl nagy. Két szobához tartozott egy fürdőszoba, (valószínűleg valamikor kollégium lehetett a szálló), de nem voltak szomszédaink, így gyakorlatilag saját fürdőszobánk volt. Az épület belül nagyon modern, sok a közösségi helyiség, igazi fiatalos hostel. Lepakoltunk a szobában és elindultunk megnézni a várost.
A szállás bejárata
A szobánk
Fürdőszoba
Terasz
Beszélgetősarok
Lépcsőház
Belső udvar
Középen a szálló épületének utcai homlokzata
Először természetesen a már látott parkban néztünk körül. Lefényképeztük a Műcsarnok sárga épülettömbjét, ez Zágráb egyik legszebb középülete. Bármilyen meglepő, de a budapesti Milleniumi Kiállításra készült 1896-ban. Már előtte felmerült, hogy a városnak szüksége van egy reprezentatív kiállítási épületre, és a horvát művészek azt kérték, hogy építsenek a magyar fővárosban egy olyan pavilont, amely Horvátországot képviseli és a kiállítás után a lebontott vasvázat Zágrábban újra felállíthatják. Így is tettek, a vázat Zágrábba szállították és 1898-ban már meg is nyílt az első kiállítás az épületben, amely így Horvátország legrégebbi kiállítóhelye. A Műcsarnokkal szemben a "Kivégzettek" című szobor a fasizmus áldozatai előtt tiszteleg.
Műcsarnok
Kivégzettek
Szelfi a Műcsarnok előtt
A Műcsarnok északkelet felől
A tér déli részén áll a Hotel Esplanade gyönyörű szecessziós épülete, amelyet 1925-ben építettek, eredetileg az Orient Express utasainak részére, akik itt szálltak meg. Azóta számos prominens vendége volt az ötcsillagos szállónak, pl. Orson Welles, Francis Ford Coppola vagy Kirk Douglas.
Hotel Esplanade
A tér nyugati házsora
A tér déli része a szoborral és a pályaudvarral
A Műcsarnok délkeletről
A Zrinjevác (így hívják a zágrábi emberek ezt a három parkból álló teret, amely a már említett Zöld Patkó keleti szára) középső részén áll a Horvát Tudományos és Képzőművészeti Akadémia 1880-ban, olasz neoreneszánsz stílusban emelt (most éppen renoválás alatt álló) épülete. Előtte Strossmayer püspök szobra, akinek adományaiból 1860-ban létrejött az Akadémia. A diakovári püspök egyben jelentős népművelő, politikus és mecénás is volt, az Akadémia mellett a zágrábi egyetem alapját is az ő adományai képezték. Fiatal diákként került a politikai életbe, 1848-ban támogatta Jellasicsot, harcolt a Monarchiától való elszakadásért.
Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia
Kémiai Laboratórium
Az Akadémia épülete észak felől
Az Akadémia épülete után a Zrinjevác harmadik, legészakibb parkja következett, a Zrínyi Miklós tér, amelyet 1826-ban hoztak létre, jószágvásárok megtartására és a szigetvári diadal 300. évfordulójának alkalmából kapta meg Zrínyi nevét. A gyönyörű, zöld terület tele van szökőkutakkal, padokkal, zenepavilonnal és rengeteg szoborral, amelyek között számos ismerős nevet is felfedeztünk, például Kőszeg hős védőjét, Jurisics Miklóst, vagy Frangepán Kristóf hadvezért (aki egyébként Corvin János sógora volt).
Jurisics Miklós szobra
A park részlete
Frangepán Kristóf szobra
Szökőkút
Balra a Régészeti Múzeum épülete
Ezután a rövid Prága utcán keresztül (amely valamikor nagyon elegánsnak számított, és egykor Mária Valéria nevét viselte) a Jellasics térre mentünk. Az utca közepén észrevettük, hogy egy látszólag üres parkolóban egy turistacsoport figyelmesen hallgatja az idegenvezetőt, aki lelkesen magyaráz valamit. Mivel nem láttunk semmi érdekes épületet, megvártuk, amíg elmennek, és elolvastuk az egyik ház falán lévő emléktáblát. Kiderült, hogy ezen a helyen egykor a város zsinagógája állt, amely 1867-ben épült, de 1941-ben a fasiszta városvezetés lerombolta.
Az egykori Zsinagóga emléktáblája
Ezután megérkeztünk a Jellasics térre, ami tulajdonképpen az Alsóváros központja. Egykor itt falusi vásár- és piactér volt, déli oldalán kórház és fogadó, az északi oldalán pedig kis házak sorakoztak. A 19. század közepén azonban a tér teljesen megváltozott. Az északi oldalra gyönyörű épületeket emeltek, 1866-ban pedig felállították Jellasics óriási lovas szobrát. A szobrot a 2. világháború után eltávolították, de 1990-ben újra felállították, érdekes, hogy kicsit elfordítva, így a kezében lévő karddal már nem Magyarország felé sújt. Jellasics megítélése egyébként Horvátországban nyilván sokkal pozitívabb, mint nálunk, az ő kormányzósága alatt egyesült az ország, támogatta a horvát kultúra fejlődését.
Jellasics tér, a bán szobrával
A tér déli házsora
Ezután egy kis utcán, a tér keleti részén felmentünk a Káptalandombra, a püspöki székhelyre, Zágráb középkori magjának egyik felére (a másik, az innen nyugatra fekvő Gradec). Itt épült meg az első zágrábi katedrális, amely a tatárjárás során elpusztult. Annak a helyén épült meg az új, látványos székesegyház, a kor nagy francia katedrálisainak mintájára, amelyet aztán a 16. században a török fenyegetettség miatt védőfallal vettek körül. Sajnos, a Káptalandomb összes temploma felújítás alatt állt, (később olvastam, hogy a 2020-as földrengés miatt) egyikbe sem lehetett bemenni, sőt, külső felvételeket is alig tudtunk készíteni.
A Szűz Mária Mennybevitele Székesegyház mai formáját egyébként a 19. században nyerte el, 105 méter magas kettős harangtornya a város legmagasabb építménye, Zágráb egyik jelképe (már, amikor látszik). Előtte áll a Szűz Mária négy angyallal nevű szoborcsoport, amely 1873 óta díszíti a katedrális előtti teret.
Katedrális
Szűz Mária szobor
Káptalan utca
Jobbra a védőfal bástyája
Végigsétáltunk a Káptalan utcán, mindkét oldalon gyönyörű, főleg barokk épületek sorakoztak, majd az utca végén balra fordultunk. Itt áll a sarkon az Assisi Szent Ferenc templom gótikus épülete és a hozzá tartozó kolostor. Sajnos ebből sem sokat láttunk, teljesen fel volt állványozva. A 13. században épült, de állítólag már korábban is állt itt ferences kolostor. A földrengések, átépítések ellenére aránylag változatlanul maradt a gótikus, egyhajós templom, kár, hogy nem tudtuk megnézni. A templom mögött kezdődött az Opatovina park, amelyben még látszanak a Káptalandomb nyugati védőfalának maradványai.
Káptalan utca
Az állványok mögött az Assisi Szent Ferenc templom
Opatovina park
A park, háttérben a fal mögött a Felsőváros
Ezután egy lépcsőn leereszkedtünk a Káptalandombot és a Felsővárost elválasztó Tkalcic utcára. Egykor itt folyt a Medvescak-patak, amelynek partján malmok működtek. A 19. században a patakot elvezették, az utca elhanyagolttá vált, csak a 20. század második felében hozták rendbe, most rengeteg kávézó, étterem, üzlet működik benne. Mindjárt a kaputól balra megláttunk egy bőröndöket áruló üzletet, gyorsan vettünk is Timinek egy új gurulós bőröndöt, mert a réginek elromlott a kereke. Az egyik étterem napernyői mögött egy szoborba öntött nőalakot vettünk észre, kiderült, hogy Marija Jurics Zagorka írónőnek a szobra, aki romantikus és történelmi regényeket írt és ő volt az első horvát újságírónő is, sőt ő indította útjára az első, nőknek szóló horvát folyóiratot, a Női lapot is. Balra benéztünk az egyik kis utcába, a Skalinska utcába, a távolban pont rá lehetet látni a katedrális (felállványozott) tornyaira. Utóbb kiderült, hogy Zágráb egyik legfestőibb képét kaptuk el, számos művész is megörökítette ezt a látványt. Az utcában egykor egy lépcső vezetett fel a Káptalandombra, ma mindkét oldalán számos étterem és bár található.
A Felsővárosba vezető kapu
Tkalcic utca
Ez jó lesz!
Itt vettük a bőröndöt
Tkalcic utca, háttérben a Szűz Mária templom tornya
A háttérben Marija Zagorka szobra
Skalinska utca, háttérben a katedrális
Ezután a párhuzamos Radic utcán, ami a Felsőváros keleti határa, elindultunk felfelé, a Kőkapu felé. Az egykori négy városkapuból egyedül ez maradt fent. Már a középkorban is említik, mai külseje 1760-ból ered, amikor az addig fából készült kapu egy tűzvészben elpusztult. A Máriát a Gyermekkel ábrázoló képet állítólag a hamuban érintetlenül találták meg, azóta sokan zarándokolnak ide, hogy megcsodálják és imádkozzanak a Kőkapui Szűz Mária-kápolnában. A kápolna előtti rács 1758-ból származik és a horvátországi barokk kovácsmesterség legszebb alkotása. Érdekes, hogy a kapu L-alakú, északról megyünk be és egy 90 fokos fordulattal nyugati irányban hagyjuk el. Tényleg sokan imádkoztak a kápolnában, olyan volt, mintha egy templomban lettünk volna. Egy kis ablakfülkében egy törékeny nőalakot láttunk, kiderült, hogy egy híres horvát regény főhősét, Dora Krupicsevát ábrázolja.
Radic utca
Balra a Kőkapu
A kapu északról
A barokk rács
A kapu nyugati bejárata
Dora Krupicseva
A kapu két bejárata
A kaput elhagyva tulajdonképpen beléptünk a Felsőváros területére. A középkori Gradec egy dombon elterülő háromszögletű fennsíkon alakult ki. Létrejötte annak köszönhető, hogy IV. Béla király engedélyezte az itt lakóknak, hogy védőfalakat emeljenek és szabad királyi városnak kijáró előjogokat is kaptak. A falak a 17. századig, a török veszedelem elmúlásáig maradtak fenn, ekkor lebontották azokat, és várost "kinyitották", így az tovább terjeszkedhetett. Az addig itt álló kis faházakat pompás paloták váltották fel, majd a horvát államiság legfontosabb intézményei telepedtek ide. Itt működik a parlament, az Alkotmánybíróság és ez a kormány székhelye is.
Először a meredek Kő utcán a Felsőváros (sőt, egész Horvátország!) legfontosabb terére értünk. Ez a Szent Márk tér, amely az egykori Gradec piactere volt, majd számos fontos történelmi esemény színtere lett. A tér közepén áll a Szent Márk templom, a város egyik legrégebbi építménye, egyben egyik jelképe. A 13. században épült, ebből az időszakból maradt fenn a déli falban lévő román kori ablak és a harangtorony alapzata. A gótikus boltozat és szentély a 14. század 2. feléből származik, a pompás gótikus déli kapuval együtt. A templom legszembetűnőbb dísze a tetőt díszítő két címer, a bal oldali Horvátországé, a jobb oldali pedig Zágrábé. Sajnos csak a külsejét tudtuk megcsodálni, ugyanis ebbe a templomba sem lehetett bemenni. A templom mellett áll a Báni palota egyszintes, barokk épülete, amelyet a 19. században Kulmer báró kezdett el építeni, de 1808-ban az udvar megvásárolta a befejezetlen épületet. Itt kapott helyet a központi levéltár, az országgyűlés, a törvényszék és a bánok lakása. Jelenleg itt van a miniszterelnöki hivatal és itt működik a horvát kormány. (Az épület minden sarkán fegyveres őrök álltak, nem is tudtunk közelebb menni a kordonoktól.)
Kő utca
Szent Márk templom
Báni palota
Ezután elindultunk a Lotrscak-torony felé. Útközben megláttuk a Szent Cirill és Metód templom zöldes tornyát, és úgy megörültünk, hogy végre egy templomot nem restaurálnak, hogy megnéztük belülről is. A görög katolikus templom 1880-ban épült neobizánci stílusban, azon a helyen, ahol korábban Szent Vazul kápolnája állt. A templom mellett egy katolikus papnevelde is működik.
Cirill és Metód utca
Szent Cirill és Metód templom
Templombelső
Az utca végén áll a Lotrscak-torony masszív, négyszögletes tömbje. A torony a 13. század közepén épült, ez az egykori városi erődítményrendszer legjobb állapotban fennmaradt bástyája. 1887 óta minden délben ágyúlövés dörren a toronyban, ez ma már hagyománnyá vált. A tornyot ma kiállítási helyiségnek használják.
Lotrscak-torony
A torony közelében áll a Szent Katalin templom, Zágráb legszebb barokk temploma. A jezsuiták építették 1632-ben. Az egyhajós templomot az 1880-as földrengés után felújították. Sajnos, ezt sem tudtuk belülről megnézni, mert zárva volt.
A háttérben a Cirill és Metód templom tornya
Katalin tér, balra a Kortárs Művészetek Múzeuma
A Szent Katalin templom homlokzata
Zenészek a torony lábánál
A torony
A torony mellett van a sikló felső állomása. A világ legrövidebb siklója (a pálya csak 66 méter hosszú, 30 méter a szintkülönbség és az út 55 másodpercig tart) 1890-ben épült, azon a helyen, ahol egykor egy lépcső kötötte össze az Alsó- és a Felsővárost. Megvártuk, ahogy az egyik kabin felhúzza a másikat, aztán ugyanazon az úton elindultunk vissza. A Katalin téren egy furcsa plakátot láttunk, a Tönkrement Párkapcsolatok Múzeumát reklámozta. A gyönyörű barokk Kulmer-palotában működő kicsit morbid kiállítást egy horvát pár hozta létre, és bárki bővítheti, vagyis küldhet nekik egy tárgyat, amelynek története van.
Sikló
A sikló felső állomása
Tönkrement Párkapcsolatok Múzeuma
Mielőtt visszaértünk a Szent Márk térre, a bal oldalon megnéztük a Régi Városháza épületét, rajta Tesla emléktáblájával. Ezen a helyen már a középkor óta állt városháza, de az épületet a 19. században elbontották, a helyén emelték az első zágrábi színházat, a tánctermében ülésezett a horvát szábor. Jelenleg itt ülésezik Zágráb város közgyűlése.
Régi városháza
Tesla emléktáblája
A téren újra lefényképeztük a Szent Márk templomot, (tetején a két címerrel), a báni palotát, valamint a tér keleti oldalán álló Parlament 1910-ben épült, neoklasszicista stílusú épületét. Ennek az épületnek a helyén állt az a barokk palota, amelyben a 18. században összeült a szábor, vagyis a horvát parlament. Működött itt nyomda, és itt kezdődött meg 1776-ban a felsőfokú jogi oktatás. Fontos események színhelye volt a ma látható épület is, hiszen itt határoztak 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchiától való elszakadásról és 1991-ben a Jugoszláviából való kiválásról.
Szent Márk templom
Báni palota
Parlament
Kőkapu
Étterem a Kőkapu mellett
Sikátor
Újra a Tkalcicon
Meredek lépcső a Felsővárosba
Szőlőtőkék a hegyen
Miután visszaértünk a Tkalcicra, a Bombay grill nevű indiai étteremben megvacsoráztunk. Lencselevest, spenótos és curry-s csirkét rendeltünk rizzsel és fokhagymás naan kenyérrel.
Bombay grill
Lencseleves
Turisták tömege a sétálóutcán
Nemsokára a Dolac nevű (sajnos már teljesen üres) piacra értünk, ami 1930-as megnyitása óta Zágráb legnagyobb és legnépszerűbb piaca. Kár, hogy már nem voltak itt az árusok, állítólag ez Európa egyik legszebb nagyvárosi piaca.
Dolac
A piacot őrző kofa
Ezután leértünk a Jellasics térre, majd a térről nyíló Gajeva utcán hazasétáltunk. (Ebben az utcában lakunk, néhány sarokra innen.) Én még visszamentem a közeli újságoshoz hűtőmágnesért, aztán kiültünk a szálláson a teraszra és ettünk egy kis gyümölcsöt, aztán lefeküdtünk aludni.
Jellasics tér
Gajeva utca esti fényben
Terasz a szállásunkon
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése