Külföldi városok: Ferrara

Ferrara

2024. július 19.

Ferrara egy kb. 130.000 fős város Emilia-Romagna tartományban, a Pó folyó közelében. A város eredete bizonytalan, feltehetőleg a Pó torkolatához tartozó lagúnák lakosai alapították. Első írásos említése 754-ből származik, a 12-13. században a Lombard Liga tagja volt. Először az Adelardi, majd a d'Este család birtokolta. I. Ercole uralkodása alatt, aki a késői 15. és a korai 16. század legnagyobb művészeti patrónusa volt a Mediciek után, Ferrara kulturális központtá nőtte ki magát, különösen a zene területén. Ercole fia, I. Alfonz feleségül vette Lukrécia Borgiát, és sikeresen harcolt Velence ellen. Az ő fia is híres mecénás volt, támogatta például Carlo Gesualdo-t. (A zeneszerző meggyilkolta első feleségét, a második viszont Eleonore d'Este, a ferrarai herceg lánya lett.) A ferrarai udvarban élt Torquato Tasso, a híres költő is, az egyetemen megfordult Kopernikusz és Paracelsus is. A város a pápai államok közé tartozott, majd osztrák fennhatóság alatt volt. 1861-től az Olasz Királyság része lett. A várost egy 9 km hosszú fal veszi körül, amelynek legnagyobb része a 15-16. század során épült.

Délután fél 5-kor érkeztem a ferrarai állomásra. Úgy gondoltam, kényelmesebb lesz a városnézés a táskám nélkül, ezért kerestem a csomagmegőrzőt, de nem találtam. Végül megkérdeztem a büfében, azt mondta az eladó, hogy szemben van egy bár, ott próbáljam meg. Azt hittem, ez valami nem hivatalos szívesség lesz, de kiderült, hogy nem én vagyok az első, aki próbálkozik. A bárban közölték, hogy 5 euro lesz, adtak egy blokkot és elmondták, meddig vannak nyitva. Így aztán táska nélkül indultam felfedezni a várost.

A térképen úgy láttam, elég messze van a központ, és már elég késő volt, így megkerestem a legrövidebb utat és elindultam a Corso Piave-n. Útközben elmentem a Mazza stadion és néhány szép templom mellett, egy ideig modern lakóházak között haladtam, de a városközponthoz közeledve egyre régebbiek lettek a házak, szűkebbek az utcák, festőibbek a sikátorok. A Via Ripagrande-ról balra fordultam a Corso Porta Reno-n és máris a Piazza della Cattedrale-n álltam.

Megérkeztem Ferrarába

A csomagmegőrző bár

Stadio Paolo Mazza

Chiesa Parocchiale della Beata Vergine Addolorata

Acquedotto di Ferrara

A Corso Piave és a Corso Isonzo kereszteződése

Piazetta Gusmaria

Via Ripagrande

Sikátor

Corso Porta Reno

Tiszta középkor!

Chiesa di San Paolo

Miután átmentem a Porta Reno masszív boltíve alatt, már ott is álltam a város (egyik) központjában. Velem szemben a Torre della Vittoria 57 méter magas, négyszögletes, bástyaszerű tornya, ami középkorinak látszik, de igazából 1927-ben épült. (A korábban itt állt torony a 16. században egy földrengés következtében összeomlott.) A téren áll a katedrális is, sajnos a homlokzat egy részét felújítás miatt letakarták, de szerencsére azért be lehetett menni megnézni. (Részletek és több kép itt.)

Porta Reno

Torre della Vittoria

Cattedrale di Ferrara

A homlokzat

Oltár

Miután kijöttem a templomból, megnéztem a szemben álló épületet, a Palazzo del Municipio-t, vagyis a Városházát, amely a 16. századig az Este család lakhelye volt, a boltív fölött jobbra Niccolo d'Este lovasszobra, balra pedig fia, Borso látható. A mai homlokzat egy neogótikus rekonstrukció, amely magában foglalja a Torre della Vittoria-t.

Visszanézve a Corso Porta Reno felé megcsodáltam a 16. század második felében épült Óratorony fehér márvány homlokzatát, amelyre 1864-ben került fel a csillagászati óra.

Palazzo del Municipio

A Torre della Vittoria alatt

Torre del Orologio

Palazzo del Municipio, boltív a szobrokkal

Ezután néhány lépés, és már a Piazza Savonarola-n álltam, melynek közepén névadója, a politikus és prédikátor, Girolamo Savonarola emeli vádlón kezét. A ferrarai származású domonkos szerzetest máglyán égették el 1498-ban Firenzében, eretnekséggel vádolva.

A tér északi oldalán pedig Ferrara legfontosabb nevezetessége, a Castello Estense, vagyis az Este család vára. Bár a múzeum már nem volt nyitva, de így is be tudtam járni a festői várárokkal körülvett, felvonóhidakkal, masszív bástyákkal ellátott gyönyörű középkori várat. (Részletek és több kép itt.)

Piazza Savonarola, háttérben a vár

Savonarola

Torre Leoni a vízesárokkal

Torre Marchesana

Torre dei Leoni

Ágyúgolyók

Várudvar ágyúgolyókkal

Belső udvar kúttal

Átjáró a vár és a rezidencia között

18.10-kor, miután kigyönyörködtem magam a várban, visszaindultam a vasútállomásra. Útközben még átmentem a Piazza Cortevecchia-n, vagyis a piactéren, ahonnan már látszott a Szent István templom karcsú tornya. Fél hétre visszaértem, felvettem a táskámat és a 18.45-ös vonattal (ami 18.53-kor indult) elindultam Bolognába.