Modena
2024. július 20.
Modena egy kb. 185 ezres város Emilia-Romagna tartományban. Ősi város, egyetemét 1175-ben alapították, ez volt Itália második egyeteme a bolognai után. Jogi és orvosi kara évszázadokon át Európa-szerte híres volt. Az olasz katonatiszteket a modenai Olasz Katonai Akadémián képzik, amelynek egyes részei a barokk hercegi palotában kapnak helyet. Modena az etruszk Mutina nevű településből ered, először a kelták, majd a rómaiak foglalták el, ekkor a Gallia cisalpina nevű provincia központja lett. Attila, a gótok és a longobárdok támadásai és egy hatalmas árvíz után a város teljesen elpusztult, de a 9. század végén újra felépítették. Sokáig az Este-k uralkodtak, majd 1796-ban elfoglalták a franciák, majd az osztrákok, 1861-ben pedig Olaszország része lett.
A város ma leginkább az autógyártás fellegvára, mivel a legtöbb híres olasz autógyár itt található: Ferrari, Lamborghini, Maserati. A szakácsok körében is jól ismert, mivel itt gyártják a balzsamecetet. A város híres szülötte Enzo Ferrari mellett Luciano Pavarotti operaénekes és Stefano Modena forma 1-es autóversenyző.
.
9.55-kor érkeztem Modenába, az aluljáróban aranyos gyerekrajzok fogadtak a falon. Az állomás előtti térképen megnéztem, hogy szerencsére aránylag közel van a városközpont, itt is a legfontosabb látnivalókra koncentráltam, vagyis a világörökségi listán szereplő dóm, a Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande hármasára.
Elindultam a Via della Manifattura dei Tabacchi-n, ami (nevéhez méltón) egy 1851-ben megnyitott és 2001-ben bezárt dohánygyár szépen felújított téglaépületei között vezetett. Még a karcsú gyárkéményt is meghagyták, úgy láttam, az épületekben lakásokat és irodákat alakítottak ki.
Megérkeztem
Aluljáró az állomáson
Modena, vasútállomás
Modena térképe
Gyárkémény
A volt dohánygyár
Via della Manifattura dei Trabacchi
A gyárépületek között vezető sétálóutca után a Via Sgarzeria-n folytattam a sétát, gyönyörű, színes homlokzatú házak és paloták között, amíg a kis Piazza S. Domenico-ra értem. Az aprócska, de nagyon hangulatos tér közepén a Szabadság emlékműve azoknak állít emléket, akik elestek a szabadságért. A tér egyik oldalán az 1468-ban épült élénk színű Palazzo Tacoli, a másikon pedig az 1731-es San Domenico templom barokk homlokzata látható. Sajnos, a tér teljes területe parkoló, próbáltam úgy fényképezni, hogy ne legyenek benne autók, de nem nagyon sikerült.
Via Sgarzeria
Monumento alla Liberta
Balra a Palazzo Tacoli, jobbra a Chiesa San Domenico
San Domenico
Innen már csak néhány lépés, és már ott is álltam Modena egyik legnagyobb terén, a Piazza Roma-n, amelynek legfontosabb épülete, a teret északról lezáró Palazzo Ducale, vagyis az egykori hercegi palota, amelynek épületében most a Katonai Akadémia működik. (Részletek és több kép itt.)
Ciro Menotti szobra
Piazza Roma
A tér déli része
Palazzo Ducale
Főhomlokzat
Szobor az épület oldalán
Háborús áldozatok
Belső udvar
A Piazza Roma déli része már tulajdonképpen a következő tér, a Piazzale San Giorgio-ban folytatódik. Itt is gyönyörű, színes házak, éttermek napernyői és nyüzsgő tömeg fogadott. A téren áll a barokk homlokzatú Chiesa di San Giorgio. (Részletek és több kép itt.)
Piazzale San Giorgio
A Palazzo Ducale a Piazzale San Giorgio-ról nézve
Chiesa di San Giorgio
Templombelső
Főoltár
Miután megnéztem a templomot, a Piazza Giuseppe Mazzini-n keresztül megérkeztem az első világörökségi helyszínhez, a dóm szabadon álló harangtornyához, a Torre della Ghirlandina-hoz. (A torony előtti téren a Piazza della Torre-n áll Allessandro Tassoni, olasz író és költő szobra.) Nem csak kívülről csodáltam meg a 86 méter magas tornyot, hanem fel is másztam a tetejére. (Részletek és több kép itt.)
Árkádok
Piazza Giuseppe Mazzini
Torre della Ghirlandina
Allessandro Tassoni szobra
Piazza della Torre
A katedrálist a toronnyal összekötő boltív
Bejárat
Az a bizonyos vödör
Sala della Secchia
Piazza Grande
A háttérben a San Domenico és a Palazzo Ducale
Via Lanfranco a boltívvel
Miután lejöttem a toronyból, megnéztem a Piazza Grande-n álló dómot. (Részletek és több kép itt.)
Duomo di Modena
Déli homlokzat
Bejárat oroszlánokkal
Főhajó
Szószék
Utolsó vacsora a szentélykorláton
Kripta
San Gimignano sírja
Nyugati homlokzat a Piazza Duomo felől
Miután megcsodáltam a dómot, körbesétáltam a Piazza Grande-t, vagyis a dóm előtti teret, ami szintén a világörökség része. Itt áll a Palazzo Communale, vagyis a Városháza, előtte pedig a rózsaszín veronai márványból készült Preda Ringadora. (Részletek és több kép itt.)
A dóm délkeletről
Palazzo Communale
Preda Ringadora
A dóm nyugati homlokzata a Piazza Duomo-ra néz, ez sokkal kisebb, mint a Piazza Grande, de sokkal hangulatosabb. A Corso Duomo sétálóutcán értem vissza a Via Emilia Centro-ra, itt állt a Chiesa della Madonna del Voto. A barokk templomot 1634-ben kezdték építeni hálából, hogy a véget ért az 1630-as pestisjárvány.
Piazza Duomo
Corso Duomo, szemben a templom
Chiesa della Madonna del Voto
Ezután leültem a templom melletti árnyas parkban, a Piazza Giacomo Matteotti-n, megettem az ebédemet, hűsöltem egy kicsit, közben megcsináltam az utasfelvételt a másnapi járatra. Örültem, hogy sikerült, mert a tegnapi informatikai leállás állítólag a repülőtársaságok honlapját is érintette, de úgy látszik, ma már minden működik. Ezután sétáltam a Via Cesare Battisti-n a színes napernyők árnyékában, majd a szomszéd utcán, a Via Coltellini-n megcsodáltam a Zsinagóga épületét, amelynek főhomlokzata a Piazza Giuseppe Mazzini-ra néz. A téren áll a névadó filozófus, politikus, forradalmár és szabadságharcos mellszobra.
Piazza Giacomo Matteotti
A torony ernyőkkel
Via Cesare Battisti
Via Coltellini
Zsinagóga
A Via Coltellini-re néző homlokzat
A Zsinagóga térre néző főhomlokzata
Piazza Giuseppe Mazzini
Mazzini szobra
Ezután az Albinelli-piac felé indultam, útközben megnéztem a Piazza XX. Settembre teret, amelyet a 20. század első éveiben hoztak létre, miután lebontották a környező lepusztult házakat. A tér közepén valamikor egy monumentális szökőkút állt. A Mercato Storico Albinelli a város ősi piaca, ahol főleg helyi termékeket árusítanak, de sok étkezési lehetőség is van.
Piazza XX. Settembre
A piac bejárata
Mercato Storico Albinelli
Színes tészták
Ezután még betértem a Palazzo Communale épületében működő információs irodába, ami olyan volt, mintha egy ásatás helyszínén lennék, mindenütt romok a padló alatt, a mennyezeten pedig csillagképek.
Ezután a már ismert úton visszaindultam az állomásra, megvettem a jegyet, a vonat 13.38 helyett 13.58-kor indult el, de 14.21-re így is megérkeztem Bolognába.
Vasútállomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése