Padova
2024. július 18.
Padova (vagy magyarosan Pádua) egy 200.000 fős nagyváros Észak-Olaszországban. A Pó-síkság keleti határán terül el, Veneto régió déli részén, a Brenta folyó partján, kb. 30 km-re Velencétől. A legenda szerint születését a trójai háborúnak köszönheti: a hős Anténór, egy trójai túlélő alapította a várost. A valóságban eredetileg szegény halászfalu volt, amely a Brenta folyó mentén alakult ki az időszámításunk előtti első században, Patavium néven. A római időkben fontos gazdasági központ volt, majd 601-ben a lombardiai Agilulf király elfoglalta. 1167-ben már szabad városállamként csatlakozott a Lombard Ligához. 1222-ben alapított egyeteme Európa egyik első felsőoktatási intézménye volt, számos magyar hallgatója volt (pl. Janus Pannonius) és a 17. században oktatott itt Galileo Galilei is. A falakkal körülvett városban 1337-ben a Da Carrara család vette át az uralmat az eddig itt uralkodó Scaligeriktől. 1405-ben a város elvesztette a függetlenségét, Velence hatalmába került, majd 1509-ben I. Miksa foglalta el. Ezután osztozott a többi észak-itáliai város sorsában: francia, majd Habsburg uralom és 1866-ban csatlakozás Olaszországhoz. Az első világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchia itt írta alá a fegyverszünetet.
Itt született Páduai Szent Antal (temploma híres zarándokhely) és a híres építész, Andrea Palladio.
Két helyszíne is szerepel az UNESCO világörökségi listáján: a világ legrégebbi bonatikus kertje és a városközpont különböző épületeiben látható 14. századi freskók.
2024 júliusában jártam Padovában, 8.20-kor érkeztem vonattal Vicenzából. Az volt a tervem, hogy a két legfontosabb látnivalóra koncentrálok (a botanikus kertre és a freskókra), mivel nem tudtam, mennyi időt vesz igénybe a megnézésük, a további program megtervezését későbbre hagytam. Az állomáshoz legközelebb a Scrovegni-kápolna volt, ezért elindultam a Corso del Popolo-n. Amikor átmentem a várost átszelő csatornák egyikén, az úttól jobbra, a távolban felfedeztem egy templom kupoláját, így aztán máris eltértem a tervtől. Mivel tudtam, hogy a kápolna csak 9-kor nyit, addig meg még volt egy fél órám, úgy gondoltam, addig megnézem a templomot.
Padova, vasútállomás
Hotel Grand Italia
Szemben az Universitá Popolare
Távolban a Santa Maria del Carmine templom
Útközben elmentem egy egyetemi épület és egy kis kápolna mellett, követtem a Via Giotto-t egészen a Piazza Mazzini-ig. Itt a házak teteje felett már egészen közelinek tűntek a templom tornyai, kiderült, hogy tulajdonképpen megkerültem az egész épületkomplexumot.
Oratorio della Beata Vergine
Emlékmű a Piazza Mazzini-n
A házak fölött a torony és kupola
Megkerültem a házsort és már ott is álltam a Santa Maria del Carmine templom befejezetlenségében is monumentális homlokzata előtt. Szerencsére már nyitva volt, így belülről is megcsodálhattam. (Részletek és több fotó itt.)
Santa Maria del Carmine
Templombelső
Főoltár
Kerengő
Petrarca szobra
Kolostor
Miután megnéztem a templomot, a Via del Carmine-n visszasétáltam a Corso-ra,
Látkép a Ponte del Carmine hídról
Miután visszaértem, már ott is álltam a Giardine dell'Arena előtt. A késő romantikus stílusú zöld parkot 1907-ben hozták létre, miután az önkormányzat 1880-ban megvásárolta a Scrovegni-kápolnát és az ókori aréna területét. A parkot középen átszelő sétányon egykor kocsik és villamosok jártak, a gyalogos összeköttetést a két rész között föld alatti átjárók biztosították. A park bejáratát Garibaldi szobra őrzi.
Garibaldi
Giardini dell'Arena
A korábbi kocsiút
A Scrovegni-kápolna
Rendezvény a kertben
A parkban éppen egy egyetemi rendezvényt tartottak, az egyik biztonsági embertől megkérdeztem, hogy juthatok be a kápolnába, kiderült, hogy a parkból sehogy, vissza kell mennem a Corso-ra, kétszer balra fordulni és ott lesz a bejárat. Megtettem, közben lefényképeztem az út túloldalán álló gyönyörű palotákat is.
Palazzo Zuckermann
Poste Italiane
Amíg a bejáratot kerestem, végigsétáltam a római aréna megmaradt fala mellett. Az aréna i.u. 70 körül épült és főleg gladiátorjátékokra használták. A méretei hasonlóak voltak a veronai arénáéhoz, elliptikus alapja volt és nyolcvan kétszintű ív határolta. A középkorban lebontották, a köveit és márványát a város új épületeinek építésére használták fel. Megmaradt részei jelenleg az utcáról és a parkból láthatóak. Tervezik, hogy kiássák az alapjait, amit jelenleg több réteg föld fed.
Az Arena maradványai
Végül a Piazza Eremitani-n megtaláltam a bejáratot. Megvettem a jegyet, kiderült, hogy kombinált jegy, érvényes a kápolnába és a múzeumba is (sőt, még a szemben lévő palotában látható kiállításra is, de sejtettem, hogy arra már nem lesz időm). Bár mondta a pénztáros, hogy "immediately" menjek a kápolnába, de akkor még nem értettem, miért olyan fontos, gondoltam, előbb megnéztem a múzeumot. Még szerencse, hogy minden csak olaszul volt kiírva, így visszamentem a pénztárhoz, hogy kérjek angol nyelvű prospektust. Ekkor a hölgy még határozottabban szólt, hogy menjek a kápolnába most azonnal! Kiderült, hogy 15 percenként engednek be 15-20 embert, ha lekésed az időpontodat, újra meg kell venni a jegyet! Na, akkor már szaporáztam a lépteimet, és még éppen odaértem a park sarkában álló kápolnához, amelyben gyönyörű Giotto-freskókat csodálhattam meg. (Részletek és több fotó itt.)
Az aréna bejárata a Piazza Eremitani felől
Chiesa degli Eremitani
Háttérben az Aréna fala
Jobbra a múzeum épülete
Az udvaron modern művészeti alkotások
A múzeum bejárata
Scrovegni-kápolna
Jézus születése
A kápolna déli oldala
Miután megnéztem a kápolnát (és magamhoz tértem), visszamentem az Eremitani-múzeumba, amely az egykori kolostor épületében kapott helyet. A földszinten régészeti kiállítást, az emeleten pedig egy gazdag képtárat rendeztek be. (Részletek és több kép itt.)
A múzeum előtti park
A kolostor belső udvara
A Casuccio-gyűjtemény
Bellini: Egy fiatal szenátor arcképe
Freskótöredék a falon
Giordano: Demokritosz
Meytens: Mária Terézia császárnő portréja
14. századi faliszőnyeg
Giotto feszülete a Scrovegni-kápolnából
Dal Santo: Krisztus levétele a keresztről
Danieletti: Parasztfilozófus
A múzeum udvara az ablakból
Miután kijöttem a múzeumból (még kb. 1 hetet lehetett volna bolyongani, de még sok érdekes dolog várt rám Padovában), bementem a szomszédos Eremitani-templomba. (Részletek és több kép itt: )
Chiesa degli Eremitani
Templombelső
Jacopo de Carrara síremléke, alatta Petrarca soraival
Szentély
Mantegna freskóia az Overtari-kápolnában
Mantegna: Szent Kristóf testének szállítása
MIután megnéztem a templomot (és Mantegna csodálatos freskóit), továbbindultam a via Zabarella-n majd a Via del Santo-n a Szent Antal bazilika felé. 10 perc múlva már a Piazza del Santo-n álltam, a monumentális Szent Antal bazilika előtt. Természetesen megnéztem ezt a híres zarándokhelyet, Páduai Szent Antal nyughelyét. (Részletek és több kép itt.)
Via Zabarella
Via del Santo
Festett homlokzat
Szent Antal bazilika
Piazza del Santo
A bazilika homlokzata
A főhajó a szentéllyel
A Szent Antal maradványait tartalmazó koporsó
Szent Antal csuhája
Freskók
Szent Jakab kápolnája
Szent Antal sírja
Kerengő
Ajándékbolt
Magnólia-udvar díszkúttal
A könyvtár bejárata
A bazilika és a kegytárgy-árusok
Miután megnéztem a bazilikát, elindultam a botanikus kert felé. Mivel éppen ebédidő volt (fél egy), egy kis falatozóban vettem egy kis Melanzane parmigiana-t, vagyis sajtos rakott padlizsánt (kicsit hasonlított a muszakára), fel is melegítették, a Via Orto Botanico egyik kis hídján megettem.
Melanzane parmegiana
Kilátás a hídról
A túloldalon a botanikus kert könyvtára
Via Orto Botanico
Miután jóízűen megebédeltem, megnéztem a világ legrégebbi botanikus kertjét, amelyet 1545-ben alapítottak és még ma is az eredeti helyén áll. (Részletek és több fotó itt.)
A kert bejárata
A déli kapu
Goethe pálmája
Tavirózsák
Botanikai múzeum
Gombák
Miután kisétálgattam és kigyönyörködem magam a botanikus kertben (nagyon jólesett az árnyék a tikkasztó hőségben), visszasétáltam a városközpontba. Közben újra elmentem a Szent Antal bazilika impozáns homlokzata előtt.
A bazilika főhomlokzata, előtte a téren kegytárgy-árusok
Szent Antal bazilika
Virágos ablakok
Kerámia az ablakban
A Piazza Antenore-n megnéztem Padova alapítójának, Antenor-nak a sírját (néhány tudós úgy véli, hogy inkább egy 9. századi magyar harcos sírja lehet!), valamint a Palazzo Santo Stefano-t, amely 1000-ben épült és eredetileg egy benedekrendi kolostor része volt. Többször átépítették, 1868 óta a prefektus székhelye, 2019 óta pedig múzeum. A Palazzo Romanin Jacur palota a 15. században épült, velencei gótikus stílusban, a 19. században neogótikus stílusban átépítették. A falán látható emléktábla szerint 1306-ban itt élt Dante száműzetésben, de ez utóbbi nem bizonyított tény. Jelenleg könyvesbolt működik benne.
Antenor (állítólagos) sírja
Palazzo Santo Stefano
Palazzo Romanin-Jacur
Velencei erkély
Dante emléktáblája
Ezután megérkeztem a Városháza elé, amely egy több, különböző korszakból származó épületből álló komplexum. A keletre néző épület, az 1932-ben elkészült Moretti-Scarpari szárny (a két tervező-építészről kapta a nevét) a városháza ünnepélyes bejárataként épült. A bejáraton áthaladva egy gyönyörű, reneszánsz belső udvarra érünk, ahol Albanese szobra a régi Padovát ábrázolja, diadalmas hölgy formájában. Az udvarról monumentális lépcső vezet az épületkomplexum többi szárnyába de itt visszafordultam, és először megnéztem az egyetem épületét.
Moretti-Scarpari szárny
A városháza bejárata
A városháza udvara
Padova allegorikus szobra
A lépcső
A városháza épületével szemben áll a Palazzo Bo, vagyis a padovai egyetem főépülete. A nevét onnan kapta, hogy korábban egy szálloda működött az épületben ("huspitum bovis" vagyis ökrök szállodája). Az 1222-ben alapított egyetem Itália második, a világ 5. legrégebbi, máig fennmaradt egyeteme. Bár a belső termeket nem tudtam megnézni (csak hétvégén lehet egyénileg megnézni, a következő vezetett túra pedig csak késő délután indult), de a gyönyörű folyosókat, udvarokat azért persze megcsodáltam. (Részletek és több kép itt.)
Az egyetem bejárata
Díszudvar
Miután megcsodáltam az egyetemet, megnéztem a néhány méterre álló legendás Pedrocchi kávézót, amelyet 1772-ben alapított a bergamói Francesco Pedrocchi, majd 1800-ban megörökölte a fia, Antonio, aki megvette a szomszédos épületeket és az így kibővített épületet klasszicista stílusban egységesítette. Minden helyiséget más stílusban rendezett be, van itt görög, római és reneszánsz terem is. 1831 és 1916 között a kávézó éjjel-nappal várta a vendégeket. A zöld szobában a közeli egyetem hallgatói ingyen kaphatnak vizet és kávét és használhatják az internetet. A kávézó specialitása a hideg, mentás tejszínnel felengedett espresso.
Caffé Pedrocchi
Ezután átsétáltam a Piazza dela Frutta-ra, (a nevéből is következtethetően zöldség- és gyümölcspiacot tartottak itt), és megnéztem Padova talán leghíresebb épületét, az Igazságügyi Palotát, vagyis a Palazzo della Ragione-t. (Részletek és több kép itt.)
Balra az Igazságügyi Palota
Piazza della Frutta
Palazzo della Ragione
Vének tornya
Árkádok
Palazzo del Podestá a Piazza delle Erbe-n
Az egyik lépcső
A szalon, középen a faló
Freskók
A faló
Focault-inga
Szégyenkő
Emeleti loggia
Miután lejöttem az emeletről, zajos társaságot figyeltem meg az épület alatti egyik bár teraszán, úgy tűnt, egy frissdiplomás fiatalembert ünnepelnek, legalábbis a "dottore, dottore" kiáltásokból erre következtettem. Ezután a Piazza Garibaldi érintésével visszasétáltam a vasútállomásra.
Piazza Garibaldi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése