Sottomarina
2024. július 18.
Sottomarina a hasonlónevű félszigeten fekszik a Velencei lagúnában, a földnyelv tulajdonképpen a Lido és Pellestrina folytatásának is tekinthető. Sottomarina nem önálló település, Chioggia városának része, amellyel egy 700 méter hosszú híd köti össze. A település a 7. században Clodia Minor néven volt ismert, Clodia Major lett a mai Chioggia. Saját önkormányzata volt, saját törvényeket adott ki. Volt 3 temploma, egy kórháza és egy tornya, amely egy kis szigeten állt a félsziget északkeleti sarkánál. (A kis sziget neve ma is Del Buon Castello.) A város 1379-ben elpusztult a Genova és Velence közötti háborúban. Velence a 17. század végéig megtiltotta az újjáépítését, ebben az időszakban lakatlan volt és árvizek pusztították. A 18. században megépült a murazzi, a kőpart, ami megvédi a várost a hullámoktól. A várostól délre ömlik a tengerbe a Brenta folyó, amelyet többször szabályoztak, eltereltek, legutóbb 1930-ban épült egy töltés, amivel a további eliszaposodást és a maláriát akarták megelőzni. Azóta Sottomarina partjának déli oldala évente átlagosan három méterrel szélesedik a folyó által a partra hordott üledék miatt. Míg a szomszédos Chioggia lakói halászok voltak, Sottomarina lakói inkább földműveléssel foglalkoztak. Ma a város forgalmas tengerparti üdülőhely, homokos strandja 5 és fél kilométer hosszú és néhol 300 méter széles. Az első hotelek a 2 km hosszú sétánnyal együtt a 20. század legelején épültek.
Este hat után érkeztem Sottomarina-ba, a Piazza Europa-n szálltam ki, a mellette lévő parkban megnéztem a csendőrök emlékművét, aztán elindultam a part felé, (útközben láttam egy "Budapest" nevű kávézót is),
Monumento ai Carabinieri
Budapest kávézó
Megtaláltam az Aldit, tényleg ott volt mellette a lejáró a gyönyörű, homokos strandra, és 10 perccel azután, hogy leszálltam a buszról, már a tengerben ringatóztam. Nagyon kellemes és tiszta volt a víz, tökéletesek a hullámok, de végül negyed 8-kor valahogy rávettem magam, hogy kijöjjek a vízből. Gyorsan átöltöztem, és elindultam vissza. Akkor még az volt a terv, hogy átmegyek a Sottomarina-t és Chioggia-t összekötő hídon, és a 20.17-es busszal visszamegyek Padovába, ahonnan 22.20-kor indul az utolsó vonatom vissza Vicenza-ba.
Pálmák a strandon
Bagni Clodia
Irány a tenger!
Végigsétáltam Sottomarina főutcáján, a Lungomare Adriatico-n, úgy tűnt, ez tulajdonképpen egy üdülőváros, mindenütt hoteleket, éttermeket láttam. Aztán befordultam balra, a Viale Veneto-ra, itt már a szállodákat felváltották a lakóházak, ez volt a település régebbi része. Elmentem a San Martino templom előtt és már ott is álltam a Chioggia-ba vezető híd lábánál.
Sottomarina
A San Martino tornya
San Martino Vescovo
Viale Veneto
Fél 8-kor ott álltam a hídon, ami először a Chioggia és Sottomarina közötti szigetre, majd tovább Chiogggia-ba vezetett, és rájöttem, hogy nem lesz már időm átmenni, ha el akarom érni a buszt. Kicsit fájó szívvel lemondtam Chioggia-ról, de megígértem magamnak, hogy mindenképpen visszajövök! Így aztán ráérősen végigsétáltam a Fondamenta Lungolaguna-n, ezen a part menti sétányon, amelynek egyik oldalán színes házak, a másikon pedig a lagúnán ringatózó csónakok és a távolban, a lemenő nap fényében Chioggia házai látszottak.
Ponte Isola dell'Unione
Csónakok a lagúna partján
Színes házak a parton
A legkeskenyebb ház
Balra fent Chioggia
Naplemente a lagúnán
Víztorony
19.40-kor visszaértem a buszmegállóba, úgy tűnt, még a korábbi buszt is elérem. Elég nagy tömeg volt, de nem csodálkoztam, hiszen gondoltam, hogy sokan strandoltak itt, akik most akarnak visszamenni Padovába. Kiderült, hogy nem ezért van tömeg, hanem azért, mert nem megy busz Padovába! Három litván lánnyal ismerkedtem meg, ők már 6 óra óta vártak! Azt mesélték, kijött a busz Padovából, aztán kiírta, hogy "fuori servizio" és üresen (!) visszament a városba. Mindig, amikor megérkezett egy újabb busz, reménykedtünk, hogy na majd most, de nem! Végül, negyed 9 körül egy sofőr azt mondta, ne is várjunk, mert egyetlen busz sem megy ma már Padovába! Az olaszok azonnal telefonálgatni kezdtek, jöttek is értük kocsival, de mi turisták kétségbeesve néztünk körül, hiszen semmilyen közlekedési eszközzel nem tudtuk elhagyni a várost. Végül fél 9-kor jött egy busz, ami Velencébe ment. Úgy gondoltuk, mindegy, akkor legyen Velence, onnan pedig majd megpróbálunk eljutni valahogy Padovába (ill. én Vicenzába). A sofőr nem beszélt angolul (viszont nem kért pénzt a jegyért), így kézzel-lábbal, mutogatva próbáltuk megtudni, hogy Velencében pontosan hová fogunk érkezni. Végre megértette, mit akarunk, kiderült, hogy a Piazzale Roma-ra érkezünk, ami közvetlenül a Santa Lucia pályaudvar mellett van. Amikor elindultunk, próbáltam élvezni az utat, és nem arra gondolni, hogy ha az utolsó vonatom 22.20-kor indul Padovából, akkor az azt jelenti, hogy valamikor jóval 10 óra előtt indul Velencéből, vagyis jó eséllyel nem fogom elérni. Mindegy, majd lesz valami, gondoltam, legfeljebb majd egész éjjel sétálok Velencében, éjszaka még úgysem láttam ezt a csodálatos várost.
Piazza Europa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése