Külföldi városok: Vicenza

Vicenza

2024. július 17-19.

Vicenza egy 110.000 fős város Észak-Olaszországban, a Bacchiglione folyó partján, a Monti Berici északi lábánál fekszik. A római korban keresztülhaladt rajta egy fontos út, a Via Gallica és i. e. 157-ben már fontos római központ volt Vicetia néven. Ebből a római városból aránylag kevés emlék maradt meg, három híd és egy vízvezeték néhány íve. Később vandálok, hunok és nyugati-gótok pusztították, majd 489 után bizánci uralom alá került. 589-ben püspöki székhely lett, a 7. században számos benedekrendi kolostor épült a környéken. 899-ben magyar csapatok fosztották ki és pusztították el. Sokáig Velence és Verona uralma alá tartozott, míg 1001-ban végre önálló lett, a város vezetése próbált függetlenedni a püspökségtől. 1404 és 1797 között velencei, később (mint a többi észak-olasz város) francia, majd osztrák uralom alatt állt, míg 1866-ban az Olasz Királyság része lett. Mindkét világháborúban súlyos károkat szenvedett, de az 1960-as években gazdasági fellendülés következett, (amelyet "északkelet csodájaként" emlegettek), az utóbbi évtizedekben is nő a lakosság száma, míg egész Olaszországban csökken. Ma fontos ipari központ, különösen ékszerészetéről és ruhaiparáról híres, Olaszország ékszereinek jelentős része itt készül.

Andrea Palladio városaként is ismert, az építész számos késő reneszánsz épületet valósított meg a városban. Emiatt 1994 óta a belváros az UNESCO világörökségi listáján szerepel, 1996 óta Veneto régió területén található Palladio-villákkal együtt. Palladio mellett itt született Roberto Baggio labdarúgó és Amy Adams amerikai színésznő is, akinek édesapja itt szolgált katonaként.

07.17.

2024. július 17-én, 20.40-kor érkeztem Vicenza-ba, ahol a következő két éjszakát töltöm.

Még a vonaton beszéltünk a tulajjal, hogy lehet, hogy kések (eredetileg 9-ig kellett volna odaérnem), végül 21.02-kor megérkeztem. Egy családi ház udvarából nyílik a kis apartman, az ajtó nagyon különleges, még a tulaj is alig bírta kinyitni. Egyébként nagyon kényelmes és tiszta, de sajnos nincs ablaka, csak a kertre néző ajtó, amit viszont nem lehet zárni, csak a spalettákat (a nehezen nyithatókat), így mindig sötét van bent. Ez engem nem nagyon zavart, nappal gyakorlatilag nem is láttam a házat, pedig két éjszakát is töltöttem itt. A tulaj elég sokat beszélt, elmesélte az egész életét (ő legalább tudott angolul!), a ház a felesége szüleié volt, de ő alakította ki benne az apartmanokat. Részletesen elmesélte az egész folyamatot, honnan vannak a téglák a szoba falában, stb. Az ágyam mellett nyílt egy ajtó, kérdeztem, hogy hová vezet, közölte, hogy a nappalijába. Kipakoltam, ettem valamit, lezuhanyoztam és már aludtam is.

Vicenza, vasútállomás

Megérkeztem

Az ágyam

Íróasztal

Retró rádió

Az a bizonyos téglafal

A fürdőszoba pajtaajtaja

07.18.

Reggel 7-kor ébredtem, megreggeliztem, kicsit furcsa volt, hogy lámpát kellett gyújtani, hiszen az egyetlen ablakon (vagyis az ajtón) zárva voltak a spaletták. Fél 8-kor elindultam (sikerült kinyitni és be is zárni a furfangos ajtót), végigsétáltam a még alvó városon és 20 perc múlva már az állomáson voltam. Megvettem a vonatjegyet Padovába, (4,8 euró), és 8 után néhány perccel elindultunk. Rengetegen voltak a vonaton, persze, hiszen Velencébe ment! Amikor elindultunk, kicsit megijedtem, mert a vonaton a kiírás olyan volt, mintha a másik irányba indultunk volna. (Az állomások visszafelé futottak a kijelzőn, később is többször láttam ezt, nem értem, miért kell minden állomás előtt és után végigmutatni azokat az állomásokat, amiket már elhagyott a vonat, ráadásul visszafelé.)

Az a bizonyos ajtó

Az udvar

Balra az ajtóm

A szállásom

Via Edmondo de Amicis

Vasútállomás

Ezt a napot Padovában és Sottomarinában tötöttem, csak 23.20-kor értem vissza Vicenzába, 20 perc alatt hazasétáltam, igyekeztem halkan kinyitni a kaput és a szobám furfangos ajtaját. Lezuhanyoztam és éjfélkor már aludtam is.

Megérkeztünk Vicenzába

07.19.

Reggel 7-kor keltem, hajat mostam, összepakoltam és fél 9-kor elindultam a városba. A kulcsot a teraszon egy asztalra kellett tennem, így is tettem, de amikor ki akartam nyitni a kaput, kiderült, hogy csak kulccsal lehet, vagy a szobából egy gombbal, de a szobát addigra már bezártam. Még jó, hogy nem kellett bedobni valahová, mert nem tudtam volna kimenni. Mindegy, végre kint voltam az utcán. A veronai élmények miatt itt inkább nem hagytam a táskát a szálláson, úgy gondoltam, gyorsan megnézem a várost, és már megyek is tovább Ferrara-ba.

Végigsétáltam a Via dei Cairoli-n egészen a körforgalomig. Ott bevásároltam az Aldi-ban, aztán belépéptem a fallal körülvett belvárosba. Itt, a Porta Nova környékén szinte teljes épségben láthatók a városfal maradványai.

Az udvar

A ház

Körforgalom

A városfal

Porta Nova

Loyolai Szent Ignác

Virágos udvar a Via Giampaolo Bonollo-n

A térképen, amit a házigazdámtól kaptam, láttam, hogy a közelben van egy kis park. Úgy gondoltam, ez jó helyszín lesz megreggelizni. A Salvi-kert valóban gyönyörű kis park lehet, ... amikor éppen nem áll felújítás alatt. Sajnos majdnem az egész el volt kerítve, mindenütt korlátok, munkagépek, alig tudtam néhány képet készíteni. Pedig egyébként tényleg szép, egy kis patak folyik át rajta, aranyos hidakkal, sok fa, szökőkút és modern szobrok de sajnos mégsem tudtam itt reggelizni, hiszen nem találtam egy padot sem, ahová leülhettem volna. Viszont találtam valami mást: A parkban álló Loggia Valmarana a világörökség része, hiszen Andrea Palladio (akinek ma egész nap a nyomában járok majd) egyik tanítványa, Gian Luigi Valmarana építette 1591-ben, abból a célból, hogy értelmiségiek és tudósok találkozási pontja legyen.

A park bejárata

Loggia Valmarana

Korlátok és kerítés

Giardini Salvi, háttérben a Torrione del Castello

Fontana dei Cavalli Alati

Múzsa

Már a parkból is látszott a Torrione del Castello masszív téglaépítménye, így arra vettem az irányt. A 12. században épült, 1343-ban a Scaliger-ek újjáépítették és a középkori városfal része lett. Mára csak a torony és a kapu maradt meg az egykori kastélyból, előtte pedig a négyzet alakú tér, a Piazza del Castello. A nyolcemeletes toronyban egyébként múzeum és képzőművészeti galéria működik. Közvetlenül mellette látható az 1694-ben épült Palazzo Valmarana Salvi palota díszes kapuja. A téren végre találtam egy megfelelő padot, (egy könyvesbolt előtt), ahol végre megreggeliztem.

Porta Castello

Torrione del Castello

Porta del Castello

Balra a torony, jobbra a Palazzo Valmarana Salvi kapuja

Piazza del Castello

A több részből álló téren számos gyönyörű palotát fényképeztem, melyeknek nagy részét természetesen Palladio építette, így mindegyik része a világörökségnek. Giuseppe Garibaldi emlékműve 1887 óta díszíti a Palazzo Thiene Bonin Longare palota melletti teret. A palotát 1572-ben Palladio tervezte, de halála után Scamozzi fejezte be, valószínűleg az 1600-as évek elején. A tér keleti szélén áll az 1658-ban épült Palazzo Piovini, amelyet egy Palladio-tanítvány tervezett. A tér déli oldalát egy nagyon érdekes, keskeny homlokzatú, befejezetlen palota uralja, a Palazzo Porto. Ez a palota is Palladio tervei alapján készült, az építész római látogatásának hatását mutatja. Érdekes a homlokzat három óriási oszlopa és a girlandokkal gazdagon díszített fríz.

Balra Garibaldi, jobbra a Palazzo Thiene Bonin Longare

Palazzo Piovini

Piazza Castello

Palazzo Porto

Piazza Castello

Miután megcsodáltam a tér palotáinak gyönyörű homlokzatát, továbbindultam a Contrá Vescovado-n a dóm felé. Néhány perc múlva már a dóm főhomlokzata előtt álltam, a festői Piazza del Duomo-n. Mivel közben kinyitott a dóm (úgy terveztem, hogy akkor érjek ide), bentről is meg tudtam csodálni ezt az óriási templomot. (Részletek és több kép itt. )

Contrá Vescovado

A dóm nyugati homlokzata

Cattedrale di Santa Maria Annunciata

Templombelső

Szent Jakab és Szent Antal kápolnája

Szentély

Altemplom

Thiene kápolna

Lavinia Thiene síremléke

A dóm előtti tér közepén II. Vittorio Emanuele szobra áll, körben pedig (természetesen) gyönyörű paloták. Nyugaton a Palazzo Vescovile, amelyben az Egyházmegyei Múzeum működik, keleten pedig a Palazzo delle Opere Sociali, amelynek helyén korábban egy kórház és két templom áll. Így nem meglepő, hogy ezzel az épülettel van egybeépítve a dóm különálló harangtornya.

Palazzo Vescovile

II. Vittorio Emanuele

Palazzo delle Opere Sociali

A tér déli része

A dóm délkeleti sarka, Palladio kupolájával

A szentély

A harangtorony

A dóm térről már látszott a következő célom, a Basilica Palladiana, ezért elindultam a Contrá Giuseppe Garibaldi-n, elmentem egy bájos kis szökőkút mellett, amely 1984 óta díszíti az egyik sarkot és libikókázó (vagy ahogy Csongrádon mondják palincsozó) gyerekeket ábrázol. A Basilica előtti aprócska téren, a Piazetta Palladio-n áll a híres építész szobra, egyik kezében egy iránytűt és egy rajztekercset tart.

Miután kívülről körbejártam az épületet, a Piazza dei Signori tér felőli bejáraton bementem, megvettem a kombinált jegyet, ami 4 szabadon választott múzeumba volt érvényes (végül 3-at láttam, de így is megérte) és megnéztem Palladio fő művét, a Basilica Palladiana-t. (Részletek és több kép itt.)

Contrá Giuseppe Garibaldi

Fontana dei Bambini

Contrá Pescherie Vecchie

Az utca végén a Basilica Palladiana

Palladio szobra

Basilica Palladiana

Az emeletre vezető lépcső

Üzletek a földszinten

Torre Bissara, az óratorony

A Basilica a Piazza dei Signori felől

Emeleti loggia

Torre del Tormento

Piazza delle Erbe

Piazza dei Signori a Chiesa di San Vincenzo-val

A Basilica nagyterme és a kiállítás paravánjai

A mennyezet

Kilátás a felső teraszról

Terasz a Basilica tetején

Loggia dei Capitaniato

A Basilica a Piazza dei Signori felől

Miután kijöttem a Basilica-ból, megkérdeztem a pénztáros csajt, nem hagyhatnám-e itt néhány órára a táskámat. Legnagyobb meglepetésemre előhúzott egy német nyelvű űrlapot, kitölöttem (válllalva, hogy nincs benne semmi veszélyes dolog) és már mehettem is táska nélkül várost nézni.

Először a Piazza dei Sgignori-t akartam felfedezni, de sajnos éppen egy fesztiválra készültek, így a tér tele volt műanyag székekkel, teherautókkal, amiről éppen kirakodtak, és munkásokkal, akik a színpadot állították fel. Még szerencse, hogy fentről már megnéztem és lefényképeztem a tér legfontosabb épületeit, például a Loggia del Capitaniato-t, amely 1571-ben épült, természetesen Palladio tervei alapján, három boltívből áll és stukkóval díszített. A tér északkeleti végén két oszlopon Szent Márk oroszlánja és a megváltó szobra vigyázza a teret.

Loggia del Capitaniato

Chiesa San Vincenzo

Piazza dei Signori, balra a Basilica

A két oszlop

San Michele detta dei Servi

Balra az óratorony, középen a két oszlop

Chiesa di San Gaetano

Ezután következő úti célomhoz értem, a Szent Korona templomhoz, amelyben Palladio Valmarana kápolnája is található. (Részletek és több kép itt.)

Chiesa di Santa Corona

Főhajó

Veronese: A mágusok imádása

Szentély

Cappella Thiene

Az altemplomba vezető lépcső

Cappella Valmarana

Kerengő

Cappella della Sacra Spina

Bellini: Krisztus megkeresztelése

A templom délről

Innen már csak néhány lépés volt Palladio egyik legfontosabb és legszebb épülete a Teatro Olimpico. Természetesen ide is érvényes volt a kombinált jegyem, ráadásul óriási szerencsémre néhány perccel azután, hogy megérkeztem, egy nagyon klassz előadás kezdődött a színházban, fényjátékkal, zenével mutatták be a gyönyörű épület történetét, jellegzetes részleteit. Nagyon hangulatos volt! (Részletek és több kép itt.) A színház előtti téren a Piazza Matteotti-n áll Fedele Larmpertico (vicenzai közgazdász, író és politikus) szobra.

Corso Palladio

Piazza Matteotti

Fedele Lampertico szobra

A Teatro Olimpico bejárata

A színház színpada

Nézőtér

Színpadkép

Előtér

Folyosó

Miután megnéztem a Teatro Olimpico-t, kisétáltam a Bacchiglione folyó partjára, a Ponte degli Angeli hídhoz.

Szelfi a Bacchiglione partján

A Teatro Olimpico-val szemben áll a Palazzo Chiericati, amely Palladio legérettebb alkotása. 1550-ben kezdett dolgozni rajta, de a palota csak 1680-ban lett teljesen kész. Mivel két patak is folyik a közelben, Palladio megemelt helyzetűre tervezte. Állítólag ennek a palotának a klasszikus vonalai és mértani arányai inspirálták Inigo Jones, angol építészt, aki megismertette Angliában a palladianizmust.

Ide is érvényes lett volna a jegyem, de itt volt az ideje továbbutazni Ferrarába, így visszasétáltam a Basilica-hoz, felvettem a táskámat és elsétáltam a vasútállomásra. Fél kettőkor odaértem, de vettem hűtőmágnest és képeslapot (sokalltam az árát, ezért az árus végül ideadta 2 euróval kevesebbért). 14.03-kor indult a vonat, hiába vártam félórát, a végén mégis majdnem lekéstem, mert azt hittem, az egyes vágányhoz nem kell lemenni az aluljáróba, hiszen ott álltam a vonat mellett. De kiderült, az ajtók csak a másik oldalon nyílnak, így lerohantam a lépcsőn, a túloldalon fel és még éppen elcsíptem.