Bled
2018. július 25.
Az éjszakát Ljubljana-ban töltöttük, reggel korán keltünk, a 9-es busszal indultunk Bledbe. Az autópályán mentünk, szemben az Alpok gyönyörű hegycsúcsaival, kb. ¾ óra alatt odaértünk, de a város szélén akkora volt a forgalom, hogy csak 10-kor szálltunk le. Sajnos, így pont lekéstük a buszt, ami a Vintgar-szurdokba vitt volna bennünket, így egy kisbusszal mentünk, ami viszont 1 euró helyett 5-be került fejenként. Viszont néhány perc alatt a szurdok bejáratánál voltunk. A szurdokot 1891-ben fedezték fel, a pallókat, lépcsőket részben a helyiek építették, hogy minél több látogató élvezhesse a látványt. A szurdok egyébként 1,5 kilométer hosszú és két szikla, a Hom és a Borst hegy között húzódik. Megvettük a jegyet, aztán elindultunk. Gyönyörű volt a Radnova patak zöld vize, a sziklák, a vízesések látványa és robaja. Bár hétköznap délelőtt volt, rengetegen voltak, ráadásul a szurdok kétirányú, így sokszor várni kellett, és elég bonyolult volt a fényképezés is (ilyenkor az egész sor ránk várt). Azért csináltunk néhány nagyon szép felvételt, bár egyik sem adja vissza a táj drámaiságát! Timi az egyik helyen épített egy tornyot a patak medrében található kövekből. Egy óra alatt értünk a szurdok végére, aztán visszaindultunk. A szurdok bejáratához közel, egy szép sziklás helyen megettük a szendvicseinket, annyira jól éreztük magunkat, hogy nem figyeltük az időt, és majdnem lekéstük a buszt. Visszamentünk Bledbe, Szlovénia egyik legnépszerűbb alpesi nyaralóhelyére. Sétáltunk a tó körül, gyönyörű látványt nyújt, közepén a sziget, rajta a híres templomtorony, a háttérben pedig az Alpok!! Egy blogban olvastam, hogy a tóban mindenütt lehet fürödni, így tulajdonképpen be is lehet úszni a szigetre. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk! Kerestünk egy jó helyet, ahol könnyen le lehetett menni a partra, és már ugrottunk is be a vízbe. Nagyon kellemes volt, a várakozásainkhoz képest nem is hideg (azt hittem, egy alpesi tó ennél jóval hűvösebb!!), viszont kristálytiszta. Nagyon hirtelen mélyült, a parttól néhány méterre már nem ért le a lábunk, de mi úgyis úszni akartunk! Elég messze volt a sziget, de végül kimásztunk a partjára. A sétányon megkerültük, (kicsit furcsa volt víztől csöpögő hajjal, fürdőruhában sétálni a turistacsoportok között!), aztán a túlsó oldalon napoztunk egyet a stégen. A templomot nem néztük meg, több tábla is tiltotta, hogy fürdőruhában felmenjünk a lépcsőn, (ezek szerint mások is választották már ezt a módját a sziget felkeresésének), így természetesen fényképezni sem tudtunk. Kb. egy óra múlva visszaúsztunk, az utolsó néhány száz méteren már nagyon izgultam, hogy megvan-e még a ruhánk és főleg az igazolványaink, de persze minden ott volt. Felöltöztünk, visszasétáltunk a városba, megnéztük a templomot, sétáltunk a tóparton, óriási szállodák is épültek ott. Az egyik plakáton láttuk, hogy Dali-kiállítás van, így azt is megkerestük. A Casino alatti épületben volt, de végül is nem mentünk be, mert azt mondták, hogy képek nincsenek, csak néhány szobrot lehet látni, ahhoz képest meg túl drága volt. Megnéztük a Park szálloda híres cukrászdáját is, ahol a bledi krémest lehet kapni, de venni nem vettünk, mert előző nap Ljubljana-ban már megkóstoltuk, ott sokkal olcsóbb volt. A hetes busszal akartunk visszamenni, de 18.45-kor jött egy busz Bohinjból, ami nem az autópályán ment, így legalább a közbenső falvakat, városokat is megnéztük. Fél 9-kor értünk haza, elindultunk éttermet keresni. Végül egy falafelesnél kötöttünk ki, én tabuleh-t ettem, nem volt túl jó, de a vegyes saláta, amit hozzá rendeltünk, nagyon finom volt. Este 10-re értünk haza, lezuhanyoztunk, aztán alvás. Éjszaka még hallottam, hogy zuhog az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése