Sintra
2025. július 26.
Sintra egy kb. 30.000 fős város Lisszabontól 30 km-re északnyugatra. A 8. században alapították, a mór uralom alatt politikai és vallási központ volt. A középkorban negyedekre osztották a mór és a zsidó lakosság alapján. A 16. században a humanista művészek kedvelt városává vált, de a 18. századtól az érdeklődés Mafra és Queluz felé terelődött. Az 1755-ös földrengés után az egész várost újjá kellett építeni. A 19. században Sintra újra felemelkedett, rengeteg portugál és külföldi utazó, író, költő és nemes kereste fel a várost, ekkor épültek a romantikus stílusú épületek. A 19. század második felében a tehetősebb polgárok paradicsomává vált, szállodák, panziók épültek ekkor.
Háromnegyed 10-kor érkeztem Sintra-ba, már a vonaton meg akartam venni a jegyet a Királyi Palotába, de nem sikerült, mindig elment a net.
Először besétáltam a központba, útközben megnéztem a Café Saudade szecessziós bejáratát, majd elmentem az 1920-ban, neogótikus és mánuel-stílusban épült városháza előtt, megcsodáltam a színes tornyát, amivel inkább egy kastélyra emlékeztet. Az épület előtt egy gazdagon díszített kőoszlop áll, az eredeti pellengért a 16. században állították fel, majd 1854-ben lebontották, de 1940-ben újra felépítették eredeti formájában.
Azulejo az állomáson
Café Saudade
Városháza
Conde de Ferreira
Pellengér a Városháza előtt
A városházától egy kb. negyedórás sétával értem be a város történelmi központjába, az út egy hegyoldalban vezetett, lent a völgyben az 1976-ban megnyitott Anjos-Teixeira múzeum található, ahol két szobrász (apa és fia) műveit lehet megnézni. (A szobrok egy részét az út melletti sétányon is kiállították.) Elsétáltam a Mór díszkút előtt is, 1922-ben épült, a díszítése ötvözi a mór és a portugál építészeti hagyományokat.
A hegy tetején a mórok vára
A távolban a Királyi Palota
Műalkotás a sétányon
Mór díszkút
Szobor a sétányon (talán Szent Erzsébet?)
A fehér épület a "Hírek múzeuma"
A házak felett a mór erőd
Tíz óra után néhány perccel már ott álltam Sintra egyik legfontosabb épülete, a Királyi Palota előtt. Kiderült, hogy nem gond, hogy nem vettem meg előre a jegyet, senki sem volt előttem a pénztárnál, néhány perc múlva már be is léptem a gyönyörű palotába, amely egészen a 20. század elejéig a portugál királyok nyári rezidenciája volt. (Részletek és több kép itt.)
A palota bejárata
Díszkút a palota előtt
Kilátás a palota árkádja alól
A bejárati lépcső
Az óváros a palota árkádja alól
16. századi csigalépcső
Először a Mánuel-termet néztük meg, amit a 15. század végén Mánuel király nagytermének építettek, majd a 19. században Lajos király lakosztályaként használtak.
Mánuel-terem
Ezután a teraszra vezetett a séta, amelyről gyönyörű volt a kilátás a városra, a környező hegyekre és a palotával éppen szemben álló hegy tetején a mór erődre. A teraszt már a 15. század óta használták pihenésre, a 19. században színes üvegablakokkal fedték be.
A terasz
Kilátás
A következő terem 1857-58-ban V. Pedro és felesége, Estefánia királyné hálószobája volt. (Most éppen restaurálták.)
Hálószoba
A következő 8 terem Maria Pia királynő lakosztályához tartozott. Sajnos az öltözőt, a fürdőszobát, a gardróbot és a szalont éppen felújították, így nem sokat láttunk belőle.
Öltözőszoba
A szalon mennyezete
Gardrób
Ruhásszekrény
Kilátás az ablakból
Díszkút a folyosón
Az emeleti folyosó
Ezután a Palotaőrök terme következett, amely a 16. század előtt a Nagyterem előszobájaként szolgált. Jelenleg a palota makettjét láthatjuk itt.
A palota makettje
Ezután a Nagyterem, vagyis a Hattyúterem következett, amely a mennyezetére festett hattyúkról kapta a nevét. A hattyúk száma (30) megegyezik Fülöp király menyasszonyának, Isabel infánsnőnek a korával. A 19. századig ebben a teremben fogadásokat, bálokat, koncerteket, sőt temetési szertartásokat is tartottak.
Nagyterem vagy Hattyúterem
Hattyúk a mennyezeten
Kilátás a városra és az erődre a terem ablakából
Ezután rövid időre elhagytuk az épületet és kimentünk a Fogadóudvarba. Ebben a kis elegáns belső udvarban, amelyben 15. századi reneszánsz oszlopok és hispán-mór csempékkel díszített trónok és padok állnak, fogadásokat és találkozókat tartottak egészen a 16. századig, amikor befedték az udvart és az így is maradt egészen 1910-ig.
Fogadóudvar
Ezután a központi udvarra vetettünk egy pillantást, ahonnan el lehetett érni a János-szárny minden helyiségét, anélkül, hogy végig kellett volna menni minden helyiségen. Az udvar közepén egy 16. századi szökőkút áll, amelyet két összecsavarodott oszlop alkot.
Központi udvar
A következő terem a Szarkák terme, amelyet korábban királyi fogadásokra használtak, majd a 19. századtól kezdve bálokat tartottak itt. A mennyezeten 136 szarka látható, amelyek egy fehér rózsát tartanak (utalás az angol Lancaster házra, ahonnan Philippa királynő származott), a "por bem" (a tisztességért) pedig férje, I. János mottója volt. A legenda szerint Jánost rajtakapták, hogy egy udvarhölggyel csókolózik, mire ő annyi szarkával díszíttette a mennyezetet, ahány udvarhölgy volt az udvarban. Ez a mennyezeti festés a legrégebbi az egész palotában.
Szarkák terme
Szarkák a mennyezeten
A következő szoba János és Philippa hálószobája volt, egykor arany borította (innen az Aranyszoba elnevezés), de ez a dekoráció elveszett. A 19. században ebédlőként használták.
A következő teremben a királyi pár ruháit, ékszereit és ezüstneműit tartották. A gardróbszobát "Hableány-teremnek" is nevezték, a mennyezet festése miatt.
Gardrób
Hableányok a mennyezeten
A következő terem a 15. században még 3 kisebb szobára volt osztva, de a 18. században lebontották a falakat és egy nagyobb termet alakítottak ki, ahol szintén a királyi pár értékesebb tárgyait tartották.
Faliszőnyeg
A következő terem a Korona-terem, ami a mennyezetre festett óriási koronáról kapta a nevét.
Korona a mennyezeten
A következő termet III. János építtette a 16. században, valószínűleg galériaként. A nevét a mennyezetre festett portugál, török és holland gályákról kapta.
Gályák terme
Gályák a mennyezeten
Terasz
Újra a Gályák termében
Ezután a Hercegi udvart néztem meg, ami a 19. században közvetlen összeköttetésben állt a királyi herceg (a későbbi V. Pedro király) lakosztályával. A kert külső falai a 15. század óta változatlanok. A 16. században mánuel-stílusú ablakokkal törték át a falat. A kertet geometrikus elrendezésű virágágyások és fák díszítik.
A Hercegi udvar
Ezután visszamentem az épületbe, megnéztem azokat a termeket, amelyeket a 16. században építettek III. János király részére. Most királyi portrékat láthatunk itt.
Ezután a palota legpompásabban díszített szobájába, a Címerterembe értem. A négyzet alakú termet, melynek minden oldala 12 méter hosszú, a 16. században építették Manuel király megrendelésére. A fagerendás, nyolcszög alakú kupolában, amely 1518-ban készült el, 72 portugál nemesi család címere látható, középen a királyi címerrel. Érdekes, hogy a Távora család címerét eltávolították, miután összeesküvést szőttek I. Joseph király ellen. A terem falát 18. századi csempék díszítik, amelyek különböző történelmi eseményeket jelenítenek meg.
Címerterem
Folyosó
Benéztünk VI. Alfonso király szobájába is (jelenleg üresen áll), amely korábban a királynő lakosztályának része volt, valószínűleg itt fogadta a fontosabb vendégeket, később pedig itt raboskodott VI. Alfonso, aki 1667-ben betegsége miatt lemondott a trónról, majd 1683-ban bekövetkezett haláláig fogságban tartották. A terem kerámiapadlója 1440-ből származik, ezzel ez a legrégebbi a palotában.
VI. Alfonso szobája
A palota legrégebbi padlója
Ezután egy érdekes terem, a Királynők szobája, következett. Ez a palota legrégebbi terme, de az eredeti funkciója nem ismert. A 15. századtól a királynő lakosztályának része volt. Ma multimédiás kiállítás található benne, a királynők a festményeken nemcsak követnek bennünket a szemükkel (ami elég félelmetes!), hanem beszélnek is hozzánk.
A Királynők terme
Csúcsíves ajtó
A királyi hálószobába értünk, a 17. századi baldachinos ágyat Mozambikból származó fából készítették és ezüsttel díszítették. A díszes ágy körül zajlottak a királyság legfontosabb eseményei: születés, esküvő és halál.
Királyi háló
Ezután kimentem a Királynő udvarára.
Lefelé a lépcsőn
A királynő udvara
Visszamentem az épületbe és megnéztem a palota legkorábbi fennmaradt részét, a Királyi Kápolnát, amelyet valószínűleg I. Dinis uralkodása alatt építettek a 14. század elején. A csempeburkolat szőnyeg hatását kelti, a falak négyzetes festése csempehatású, a fa mennyezetet geometrikus mintázatú mór rácsozat díszíti. A falfestés galambjai a Szentlélek szimbólumai.
A Királyi Kápolna
Galambok a falon
Ezután a Bíróság két terme következett. A királyi bíróság az udvarban és a palota 25 kilométeres körzetében történt bűncselekmények, konfliktusok ügyében ítélkezett. Az első terem az úgynevezett Arab terem, amely váróteremként funkcionált, a közepén egy mór stílusú szökőkúttal. A következő pedig a Tanácsterem, ahol a bíróság ülésezett. A két termet közvetlenül a Központi udvarból és a király lakosztályaiból is el lehetett érni.
Lefelé a lépcsőn
Arab terem
Szökőkút a terem közepén
Tanácsterem
Kép a Tanácsteremről
Eredeti szövet
Kilátás az udvarra
Ezután lementem a földszintre, ahol megnéztem a palota konyháját, amely I. János idején épült és több száz emberre főztek itt. Mivel Sintra környékén sok vadászatot tartottak, itt dolgozták fel a vadakat is. A konyhában már a 15. század eleje óta volt folyóvíz, 1545-ben 14 szakács dolgozott itt, a cukrászok, pékek és sajtkészítők mellett, a 16. században pedig már 29 szakács főzött itt. A konyha két óriási, 33 méter magas kéménye Sintra szimbólumává vált.
A palota konyhája
Az egyik ikonikus kémény belülről
Ezután lementem a Központi udvarba, (amit eddig csak fentről láttam), megnéztem a 15. században készült grotto-t, vagyis mesterséges barlangot, amelynek a ma is látható díszítése a 18. században készült el. Sétáltam egyet a palota teraszos kertjében, ahol árnyas lugasok, virágágyások, a fal tövében elhelyezett padok vártak (az egyiken elfogyasztottam a magammal hozott szendvicsemet), szép volt a kilátás a fal túloldalán álló házakra és a környék hegyeire.
Kút az udvaron
Központi udvar
A csavart oszlopos kút
Grotto
Kilátás a barlangból
Miután néhány japán turistával kölcsönösen lefényképeztük egymást, még egyszer végigsétáltam a palota előtti téren és csináltam néhány képet (és egy videót) a déli homlokzatról.
Pontosan délben jöttem ki a palotából, sétáltam egy kicsit a történelmi városközpontban. Néhány méterre áll az Óratorony, amelynek a története a 16. századra nyúlik vissza. Ekkor a Királyi Palota épületkomplexumának a része volt a torony, az óra csak a 19. században került fel a falára.
Régi házak a palotával szemben
Praca da Republica
Óratorony
Háttérben a palota
Óratorony
Meredek lépcső az óvárosban
Turistaközpont
Néhány méterre a palotától áll a Szent Márton templom, amely 1154-ben épült román stílusban. (Részletek és több kép itt.)
Igreja de Sao Martinho
Templombelső
Főoltár
A templom előtere
Feszület a templom előtt
Főhomlokzat
A templom előtti tér
Miután kijöttem a templomból, vettem néhány ajándékot és egy nagyobb, csempemintás anyagot (igazából egy beszegett abroszt), amiből otthon majd varrni fogok valamit. Ebédre portugál "zöld levest", vagyis caldo verde-t ettem, ami állítólag az egyik legősibb európai fogás, krumpliból, hagymából és durvára vágott kelkáposztából (vagy mángoldból) készül, chorizo-t adnak hozzá. A második fogás ismét tőkehal, ezúttal krumplival, hagymával és besamel mártással megsütve. Mindkettő nagyon finom volt! Egy szűk kis utca lépcsős teraszán ültem, az étterem neve Taverna, a pincér még a telefonomat is feltöltötte, amíg ettem.
Háttérben az Óratorony
Szűk sikátor
Cantinho Lord Byron
... és a fölötte lévő ház
Díszes cégér
Ajándékbolt
Largo Dr. Gregorio de Almeida
Az étterem terasza
Caldo verde
... chorizo-val
Bacalhau com Natas
Balra fent az étterem terasza
Még az étterem teraszán ültem, amikor elgondolkoztam, mi legyen a következő látnivaló. Eredetileg úgy gondoltam, hogy csak a Királyi Palotát látogatom meg, de azért megnéztem, van-e még hely a Pena Palotába. Egyetlen jegyet találtam 15.30-ra, úgy éreztem, ez egy jel, ez az utolsó belépő még rám vár. Gyorsan megvettem az online-jegyet, hozzá egy transzfert is néhány euróért, mert azt írta a honlap, hogy nagyon nagy területű a palota kertje, ráadásul egy hegy tetején áll a kastély és ha nem érek oda a bejárathoz 15.30-ra, akkor nem engednek be. Pontosan az étterem utcája előtt lévő buszmegállóból indult a busz a Pena Palotához, sajnos sima jegyet nem lehetett venni rá, csak egy 13.50-be kerülő napijegyet, ami egész nap érvényes a palotákat, várakat összekötő körjáratra, de tudtam, hogy ezt már nem lesz időm kihasználni. A buszon szerencsére nem voltak sokan, még ülőhelyem is volt, viszont elég sokáig tartott az út, mert a meredek, szűk utakon, amelyek felvezettek a hegy tetejére, sokszor alakult ki dugó.
Buszmegálló
Beszálllás
A buszon
Úton a palotához
Ez már a hegyre vezető út
40 perc múlva, háromnegyed 3-kor érkeztem meg a palota elé. Ez még valóban csak a palota kertjének a bejárata volt, innen egy kis busz vitt fel a hegy tetejére, a palotához. Persze gyalog is fel lehetett volna menni, de egyrészt rettenetesen meleg volt, másrészt megért néhány eurót, hogy ne kelljen izgulnom, odaérek-e időben a bejárathoz. (Ezért tanácsolta a honlap is, hogy vegyem meg a transzferre a jegyet.)
Megérkeztünk a palotakert elé
A hegy tetején a palota
A palotakert bejárata
Palotakert
A bejárati rész
A kisbusz
Buszon
Megérkeztünk
15.10-kor felértünk a hegy tetejére, mivel még nem volt fél négy, nem mehettem be a jeggyel, be kellett állnom egy jó hosszú sorba. Szerencsére a palotához vezető fedett folyosón kellett várni, nem a tűző napon. Pontban fél négykor végre beengedtek bennünket, így megnézhettem ezt a különleges, színes épületet, amely 1854-ben épült egy korábban itt álló kolostor helyén. (Részletek és több kép itt.)
A palota sárgára festett falai
A színes Pena palota
A palota kapuja
Csúcsíves folyosó
Várjuk a sorunkat
Kilátás
Ez már az én időpontom!
Csempedíszítés a falakon
Először az egykori kolostorépületet néztem meg, amelyet Ferdinand alakított át palotává.
A kolostorban
A kolostor kerengője
A kerengő
A következő teremben a király monogramjával ellátott porcelán étkészleteket láttunk, majd az ebédlőben a megterített "királyi asztalt" csodálhattuk meg.
Porcelánok
Ebédlő
Az ebédlő mennyezete
A palota tornya az udvarból
A következő terem Carlos király kamarásának szobája volt, majd a király irodája, hálószobája és fürdője következett.
A kamarás szobája
A király irodája
Nimfák és szatírok a falvédőn
Carlos király hálószobája
Fürdőszoba
Újra az udvaron
A következő épületrészben a kolostor egykori börtöncellájából kialakított borospincét néztük meg, majd egy porcelánnal díszített falfülke mellett mentünk el, amit tárolónak használtak.
A korábbi cella
Falfülke
Pillantás az udvarra
Díszes faragás
Ezután felmentünk az egykori kolostor második emeletére, ez a rész egykor 14 cellára volt osztva, amelyeket egy belső folyosó kötött össze. Ferdinand itt alakította ki a magánlakosztályát, a szobák nagy részét később Amelia királynő használta.
Faágat formázó korlát
Pillantás az udvarra a második szintről
A második szint folyosója
Óratorony
Amelia királynő titkárának hálószobája
A királynő udvarhölgyének szobája
Hálószoba
Fürdőszoba
Amelia királynő öltözőszobája (korábban Ferdinand király irodája)
Teaszoba
Amelia királynő irodája
Telefonszoba
Nappali
A nappali mennyezete
Zöld szalon
Ezután az egykori kolostor utolsó termei következtek, amelyek korábban a kolostor apátjának szobái voltak. A két termet galériává alakították át, ezek a termek vezetnek át a palota régi részéből az új palotába.
A galéria első terme (korábban az apát szobája)
A galéria második terme
Innen már az új palotaszárnyban haladtunk tovább, az első szoba a Dohányzószoba volt, a második pedig a reprezentációs célokra használt Nagyterem, amit sajnos éppen restauráltak. A következő terem az utolsó portugál király, II. Mánuel irodájaként szolgált, ennek közelében volt a király hálószobája is.
Dohányzószoba
Nagyterem
Színes üvegablak
Zajlik a munka
II. Mánuel király irodája
A király hálószobája
A következő terem 1910-ig Mánuel király osztrák nevelőjének, Franz Kerausch-nak a szobája volt, ma pedig II. Ferdinand életét mutatja be. Ferdinand a Szász-Coburg-Gothai-házból származott, Bécsben született, (édesanyja Koháry-lány volt!), 1836-ban feleségül vette Mária portugál királynőt, (Leopoldina lányát!!!), 11 gyerekük született, (köztük Mária Anna, az utolsó magyar király, IV. Károly nagyanyja!), majd felesége halála után elvett egy operaénekesnőt, Elise Henslert. Ferdinánd híres műgyűjtő és amatőr művész is volt, ezt mutatja be ez a szoba.
II. Ferdinánd
Kard Ferdinánd gyűjteményéből
Jobbra Ferdinánd levele Elise-hez
A következő termet a palota utolsó lakóinak szentelték. Itt élt Ferdinánd unokája, Carlos, a felesége Amelia és a gyerekeik, köztük Mánuel, Portugália utolsó királya. 1910-ben, amikor kikiáltották a köztársaságot, Amelia királyné a palotában tartózkodott, innen indult száműzetésbe.
Amelia királyné és II. Mánuel a Pena palotában
A következő terem a "Szarvas-terem", amelyet eredetileg a palota új szárnyának ebédlőjeként használták.
Ebédlő
Agancsok a falon
Ezután lementünk a földszintre és megnéztük a palota konyháját.
Konyha
Miután kijöttünk az épületből, egy óriási teraszra értünk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a környező, erdőkkel borított dombokra. Innen jól lehetett látni a palota bonyolult szerkezetét, a különböző stílusú (és különböző színű) bástyákat, tornyokat és falakat. (Az egyik falon egy páva mászkált, izgultunk, hogy le ne essen a magasból.) Miután kifényképeztem magam, visszasétáltam a palota kapujához, közvetlenül a bejáratnál volt a buszmegálló, itt felszálltam a minibuszra, ami levitt a hegy lábához.
A palota teraszán
Kilátás
A palota egyik tornya
A palota bejárati része
Szelfi a buszmegállóban
Már a buszon
A palota fala a buszból
A busz alsó megállója
Néhány perc alatt leértünk a bejárathoz, még sétáltam egy kicsit a parkban, aztán kimentem a buszmegállóba. Éppen akkor ment el a 434-es, elég sokat kellett várni a következőre.
Palotakert
Buszmegálló a palota előtt
Megjött a busz
Megérkeztünk a városközpontba
Mivel úgyis álltam a buszon, leszálltam a központban, (bár a következő megálló az állomás lett volna), úgy döntöttem, inkább sétálok a levegőn egy megállót. Visszamentem ugyanazon az úton az állomásra, amin délelőtt jöttem. Szerencsére néhány perc múlva, 17.50-kor indult a vonat, még a peronon vettem gyorsan egy jégkrémet és egy üveg vizet, aztán beszálltam. A vagonban nem működött a légkondicionáló, borzasztó meleg volt egész úton.
Úton az állomásra
A hegyen a Királyi Palota
Városháza
Vasútállomás
A lisszaboni vonat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése