Sibenik
2023. augusztus 8.
Sibenik egy kb. 42 ezres város, neve a horvát sib (bozót) szóból ered. A 9. században már biztosan állt itt egy erőd, ekörül alakult ki a város. Első írásos említése 1066-ból való, Szent László király uralkodása alatt elfoglalták a magyarok, majd Velence birtoka lett. Ezután többször is gazdát cserélt, ennek ellenére a fejlődése töretlen volt. 1412-től 400 évig velencei uralom alatt élt, de a város autonómiát élvezett. A törökök többször is sikertelenül akarták elfoglalni, a 17. század közepén egy pestisjárvány a lakosság háromnegyedét megölte. 1797-ben Habsburg uralom alá került, majd Napóleon serege foglalta el. A 19. század végén a város fejlődése új lendületet kapott, kórház, vízerőmű épült, a lakosság száma elérte a tízezer főt. Az első világháború után a Jugoszláv Királysághoz tartozott, 1941-ben német és olasz csapatok foglalták el, majd 1991-ben a független Horvátország része lett.
Negyed tizenkettőkör érkeztünk meg Sibenikbe, a buszállomás közvetlenül a tengerparton volt. Először végigsétáltunk a tengerparton, világos volt az irány, hiszen láttuk a katedrális tornyát az óváros háztetői felett. A 14. századi Palota-kapun mentünk be az óvárosba, amely a Rektori palota épülete alatt vezet át a tengerparti sétányról a városfalon belülre.
Buszállomás, Sibenik
A tenger Sibeniknél
Háttérben a katedrális tornya
A Palota-kapu, a Rektori palota alatt
Először a Szent Borbála templom gyönyörű homlokzatát néztük meg, aztán balra fordulva már ott is álltunk a Szent Jakab katedrális keleti sarkánál. Megkerestük a főbejáratot és megnéztük a katedrálist, ami a világörökségi listán is szerepel. (Részletes leírás és több kép itt.)
Szent Borbála templom
Balra a katedrális sarka
A Szent Jakab katedrális keletről
Emberfejek a külső falon
Oroszlános bejárat
A katedrális előtti tér
Főhomlokzat
Templombelső
Lejárat a keresztelőkápolnába
Keresztelőkápolna
Az oroszlános bejárat előtt
Kilátás a tengerre a katedrális lépcsőjéről
Jobbra a katedrális, szemben a Szent Borbála
Miután megnéztük a katedrálist, megcsodáltuk a tér másik oldalán álló kétszintes régi loggiát, amely 1543-ban épült és egykor a városi tanács ülésezett benne. A földszintjén nyitott oszlopcsarnok áll 9 nagy boltívvel, a felső szint pedig az oszlopos korlátos loggia. Elindultunk a mellette lévő lépcsőn felfelé, hogy megnézzük a hegy tetejére épült Szent Mihály erődöt. Szűk sikátorokon, meredek lépcsőkön másztunk felfelé, úgy tűnt, itt már kevesebb a turista, nem voltak üzletek és éttermek, csak a helyiek házai. Elmentünk a Szent Lőrinc kolostor mellett, majd a Szent Anna temető magas falai mellett megláttuk a Szent Mihály erődöt. Ez az egyik legrégebbi védmű a városban, miután egy villámcsapás miatt felrobbant, helyreállították, de a tornyait már nem építették újjá. Jelenlegi kialakítása 16-17. századi. Nem mentünk be, de így is megcsodálhattuk a tengerre nyíló kilátást.
Jobbra a régi loggia
A loggia és mellette a lépcső
Sikátor
A katedrális fentről
Szent Lőrinc kolostor
Jobbra a Szent Anna temető
Szemben az erőd falai, jobbra a temető
Kilátás az erődből
A Szent Mihály erőd fala
Miután megnéztük az erőd masszív falait, elindultunk lefelé, újabb szűk sikátorok, aprócska terek, hangulatos éttermek között haladtunk. Végül választottunk is egyet az utóbbiak közül, egy kis árnyas téren, kockás abrosszal letakart asztalok: pont ilyet kerestünk!
Az étterem bejárata
Nagyon hangulatos!
Halleves
Grillezett cápafilé krumplival és mángolddal
Lasagne rákkal
Mivel csak néhány utcára voltunk a buszállomástól, gyorsan odaértünk. (Már leszálláskor megvettük a jegyet visszafelé, így igyekeztünk, hogy elérjük.) Útközben azért még felfedeztünk egy kis parkot az óváros szélén, benne Kazimir király szobrával.
Park, háttérben a tenger
Kazimir király
Buszállomás
A tenger a buszállomás előtt
A 14.20-as busszal visszamentünk Trogirba, onnan pedig továbbutaztunk Splitbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése