Külföldi városok: Split

Split

2023. augusztus 08-10.

Split (magyarul Spalató), Dalmácia legnagyobb, Horvátország második legnagyobb városa, igazgatási és gazdasági központ. Nevének eredetéről két elképzelés van, az egyik szerint görög eredetű, és csipkebokrot jelent, a másik szerint pedig illír eredetű és a latin palota szóhoz igazították hozzá. Ez utóbbit támasztja alá, hogy Split története igazából 293-ban kezdődik, amikor a közeli Salona-ban született Diocletianus császár óriási palotát építtetett a tengerparton és lemondása után itt töltötte élete utolsó éveit. A későbbi város a palota körül alakult ki, horvát, magyar és velencei fennhatóság alatt is volt. Itt szállt hajóra II. András a Szentföldre indulva, ide menekült IV. Béla a tatárok elől (lányai a székesegyházban vannak eltemetve). A térség többi városához hasonlóan állt francia, osztrák, olasz, később jugoszláv, majd horvát fennhatóság alatt. 1912-ben megépült a vasút, ami összeköttetést teremtett Dalmácia és Horvátország többi része között. A belváros 1979 óta az UNESCO világörökségének része.

A 19.20-as helyijáratú busszal átmentünk Trogirból Splitbe, a kéteurós jegyünk 105 percig érvényes volt (ezt Timi vette észre szemfülesen!), ezért még a 11-es buszra sem kellett új jegy, amivel a szállásunkra mentünk. (Azért kicentiztük, még kb. 5 percig volt érvényes a jegy, amikor felszálltunk!) Az apartman (amiről mi azt hittük, hogy hostel) a Marjan domb oldalában álló többszintes ház volt, aminek első emeletén egy lakásban laktunk, együtt a háziakkal, (egy idősebb horvát párral) és a másik szobában francia turistákkal. A háziak nagyon aranyosak voltak, kitettek nekünk egy cetlit a lépcsőre, hogy hol találjuk a szobát, sőt, még finom limonádéval is megkínáltak, este fél 10-ig beszélgettünk. (A nő Hvar szigetéről való, a pasi pedig korábban evezőbajnok volt, aztán oktató.)

A házunk

Üzenet a korláton

A szobánk

Francia erkély

Kilátás a szobánkból

08.09. Split

Reggel megint nem éreztem jól magam, ezért csak 11-kor indultunk a városba. Nem volt gond, hogy a legnagyobb melegben jártuk a várost, hiszen az óváros szűk sikátorai árnyékosak voltak.

A házunk

Marjan-domb

Háttérben a hegyek

A házunk fölött vezető út egyenesen a központba vitt, kellemes volt a séta, az egyik oldalon szép villák, a másikon pedig a Marjan-domb fái. Néhány perc alatt beértünk az óvárosba. Érdekes, hogy a gyönyörű kőből épült házak, sikátorok itt szinte néptelenek voltak, hiszen a turisták inkább a kikötő körül és a palotán belül tolongtak, itt inkább békésnek tűnt az élet. Elmentünk egy modern templomépület és a színház mellett, és már meg is érkeztünk a szűken vett óvárost körülölelő fal sarkához.

Úton az óváros felé

Színház

Bekanyarodtunk a Marmontova utcára, így tulajdonképpen végigmentünk az óváros nyugati fala mentén. Balra fordulva máris az óváros kellős közepén voltunk, méghozzá a Népek terén. A 15. századtól kezdve ez volt a város üzleti és adminisztratív központja, a nemesek impozáns épületeket emeltek a téren. Ilyen a reneszánsz Városháza, ami a 15. század elején épült, földszintjén három boltíves loggia, felső szintjén pedig gótikus ablak található. A tér sarkán áll a gyönyörű Karepic-palota. A nemesi család Trogirból költözött Splitbe 1300-ban, ekkor építették fel gótikus palotájukat egy korábbi, román stílusú ház átépítéseként. Később reneszánsz díszítést kapott. Innen nyílik a Vaskapu, ami tulajdonképpen a Diocletianus-palota nyugati bejárata és mellette áll a 12. századi Óratorony. Megnéztük az 1394-ben épült Ciprianis-Benedetti-palotát is. Ekkor még nem léptünk be a palota területére, hanem továbbindultunk a tenger irányába. Elsétáltunk a Race Bradic téren álló Marian-bástya mellett. A nyolcszögletű bástya az egyetlen, ami megmaradt abból az erődből, amelyet még a velenceiek építettek a 15. század végén. A tér közepén áll Marco Marulic szobra. Ennek a 15. században élt írónak és tudósnak a nevéhez fűződik a horvát nyelvű irodalom megalapítása. Ezután végigsétáltunk a Riva-n, ezen a gyönyörű, pálmafás sétányon, amely végighúzódik a palota déli fala és a tenger között.

Marmontova utca

A várfal északnyugati sarka

Balra a Városháza

Karepic-palota

Vaskapu és Óratorony

A Ciprianis-Benedetti-palota

Marina-bástya

Előttünk a tenger

Brace Radic tér

Fagyivásárlás

Riva

Kikötő

Miután megcsodáltuk a tengeren ringatózó hajókat, úgy döntöttünk, a tengerre nyíló Bronzkapun közelítjük meg a palotát. (Részletes leírás Diocletianus palotájáról és több kép itt.)

A palota déli fala

A palota makettje

Középen a Bronzkapu

Bronzkapu

Alagsor

A timpanon

Az oszlopcsarnok keleti oldalán, a harangtorony alatt átkelve érünk a Szent Dujmo (vagy Szent Duje) székesegyház bejáratához. Kombinált jegyet vettünk, amivel a katedrális mellett a kriptát és a keresztelőkápolnát is meg tudtuk nézni. Először a katedrálist és az épület alatt található kriptát néztük meg. (Részletek és több kép a katedrálisról itt.)

Bejárat

Templombelső

A székesegyház teraszán

Lejárat a kriptába

A kripta folyosója

Kripta

Ezután visszamentünk az Oszlopcsarnokba. A székesegyház bejáratával szemben egy kávézó áll, a Luxor nevet viseli, ami az Oszlopcsarnokban látható szfinxre utal. (Egykor két szfinx őrizte a császár mauzóleumát, de amikor azt templommá építették át, a másikat eltávolították.)

Luxor kávézó

Egy szűk sikátoron keresztül értünk el a Szent János keresztelőkápolnához. Az épületet eredetileg a 6. században emelték, ez volt Jupiter temploma. A kora középkorban alakították át keresztelőkápolnává, itt látható Ravennai János püspök szarkofágja, Ivan Mestrovic Szent János szobra és egy gyönyörű keresztelőmedence a helyiség közepén.

Szent János keresztelőkápolna

Bejárat

A keresztelőmedence oldala

Ezután visszamentünk az Oszlopcsarnokhoz és elindultunk kelet felé, néhány perc múlva elértük a palota keleti falán nyíló Ezüstkaput. Itt kimentünk, elmentünk a Szent Domonkos templom mellett, amelyet a korábban itt álló Szent Katalin kápolna átépítésével emeltek, és kiértünk a piacra. Innen a kikötő mentén elsétáltunk a néhány percre lévő buszállomásra és megnéztük, van-e csomagmegőrző. Mivel elégedettek voltunk az ajánlattal (óránként 20 cent), úgy döntöttük, ezúttal nem hagyjuk majd a bőröndöket a szálláson, inkább már reggel lehozzuk ide, aztán majd este, a busz indulása előtt ráérünk kivenni őket. Így nem veszítünk időt azzal, hogy visszamegyünk a szállásra.

A harangtorony

A székesegyház keletről

A palota fala

Római mozaikok

Ezüstkapu

A palota fala mentén

Balra a piac, jobbra a palota fala és egy torony

Piac

A palota délkeleti sarka, balra a Marjan-domb

Hajókkal

Sellő a hálóban

Háttérben a Marjan-domb

Ezután visszasétáltunk a palotához, az Ezüstkapun keresztül újra beléptünk a palota területére. Visszamentünk az Oszlopcsarnokhoz, majd észak felé fordultunk, és megkerestük a palota tulajdonképpeni főbejáratát, az Aranykaput. Ez volt a legimpozánsabb bejárat, (Salona felé nézett), kis tornyok, félköríves boltívek és szobrok díszítik. A kapun túl, a Strossmayer-parkban áll Ivan Mestrovic 8 méter magas szobra, amely a horvát történelemben fontos szerepet játszó Ninski bíborost ábrázolja.

A palota keleti fala

Timi az Ezüstkapu előtt

A Szent Dujmo székesegyház

Aranykapu

Strossmayer-park

Ninski bíboros szobra

Oszlopcsarnok

Óratorony

Vaskapu és Óratorony

Miután felfedeztük a palotát, hazasétáltunk, ugyanazon az úton, ahol délelőtt bejöttünk a városba.

Úton hazafelé

Dekoráció

A házunk

Marjan-domb

Kilátás a házunkból

Átöltöztünk, aztán lementünk a strandra. Ez egy kis szabadstrand a Marjan-félsziget északi részén, úgy láttuk, főleg a helyiek járnak ide (nekünk is a háziasszonyunk ajánlotta). Már elég késő volt, amikor kiértünk, ráadásul a nap sem nagyon sütött, így miután úsztunk egy jót, kicsit száradtunk, aztán elindultunk haza, méghozzá ezúttal nem az erdei úton, hanem a kikötőben. Aztán vettünk kaját és 8 körül hazasétáltunk.

A Marjan-park bejárata

Úton a strandra

Kilátás a tengerre

A strandon

Kikötő

08.10. Split

Reggel összecsomagoltunk, 9-kor elbúcsúztunk a háziaktól és elindultunk a városba. Beadtuk a bőröndöket a csomagmegőrzőbe, (óránként 20 centért), vettünk ajándékot és gyümölcsöt a piacon, aztán kimentünk a Baciceva strandra. Annyira közel volt a buszállomáshoz (és a vasútállomáshoz meg a kikötőhöz is), hogy néhányan bőröndökkel együtt jöttek ki. Az egész napot itt töltöttük, úsztunk és napoztunk (kicsit le is égünk, eddig sohasem voltunk napközben ennyit a napon), ettünk fügét és barackot, aztán este 7-kor kiváltottunk a bőröndöket, átöltöztünk, megvacsoráztunk, aztán a 21.25-ös busszal elindultunk haza.