Trogír
2023. augusztus 6-8.
Trogir egy 12.000 lakosú kisváros az Adriai-tenger partján. Tulajdonképpen egy szigeten fekszik, a szárazföld és Ciovo szigete között, (itt lakunk mi), mindkettővel hidak kötik össze. A települést az illírek alapították, majd Ceasar a római birodalom részévé tette. Később Dalmáciával együtt a Bizánci birodalom része lett. A bizánciak helyére avarok és szlávok érkeztek, majd Nagy Károly hódította meg. A 10. században a horvát, majd a magyar királyság része lett, 1420-ban pedig elfoglalta Velence, és Trogir egészen a 18. század végéig a városállam fennhatósága alatt maradt. Elfoglalta Napóleon, volt a Habsburgoké, rövid ideig Olaszországé is, majd Jugoszlávia, végül Horvátország része lett. Ma főleg a turizmusból él, de fontos a hajógyártás, mezőgazdaság és a halászat is.
08.06.
Délután 3-kor értünk Zadarból Trogirba, (fél 2 helyett), gyorsan megtaláltuk a szállást, a Ciovo szigeten áll, ahová két hídon át lehet átjutni, az óvárosi szigeten keresztül. Egy gyönyörű villában lakunk, néhány méterre a parttól, még erkélyünk is van! Kipakoltunk, aztán lementünk az egy percre lévő strandra, negyed 7-ig úsztunk és napoztunk, aztán hazamentünk, hajat mostunk és olvastunk. Kiderült, hogy az ablakot nem lehet becsukni, mivel eddig minden éjjel vihar volt, féltünk, hogy most is az lesz, így szóltunk a tulajnak, hogy szerelje meg.
Trogir, buszállomás
Háttérben az óváros
Kikötő
A sziget felső vége
Ciovo sziget
A szigetre vezető hídon, balra az óváros
Villa Jadran
Étterem
A szobánk
Lépcsőház
Az erkélyünk
Kilátás az erkélyről
A villa kapujában
Strand
Újra otthon
08.07. Trogir
Végül nem volt vihar az éjjel, én viszont nem éreztem jól magam, már tegnap este is szédültem. Végül, 11 óra előtt, azért mégis bementünk a városba, szerencsére csak néhány percre van a központ.
Először végigsétáltunk a parton, a kikötő mellett, gyönyörű volt innen az óváros tornyainak a látványa a kis vitorlások és csónakok fölött. A hídon átkelve először a kis román stílusú templom, a Keresztelő Szent János templom mellett sétáltunk el. A templom a 13. században épült, ma múzeum működik benne. Egy kis sikátoron keresztül máris a főtéren voltunk, ahol megláttuk a Szent Lőrinc katedrális jellegzetes harangtornyát. Úgy gondoltuk, majd inkább este mászunk fel a toronyba, így a katedrális megnézését is elhalasztottuk.
Kilátás a villából a tengerre
A villa kapujában
Kikötő, háttérben az óváros, mögötte a szárazföld hegyei
Ciovo sziget a hídról
Balra Keresztelő Szent János temploma, mellette a katedrális tornya
A Szent János templom homlokzata
Sikátor
A katedrális tornya
Szent Lőrinc katedrális
A katedrális a II. János Pál pápa téren áll, körülötte gyönyörű, főleg velencei stílusú épületek magasodnak. Az egyik ilyen a Városháza, amelyet már a 13.. században is említenek források. Homlokzatán nyitott boltívek, reneszánsz ablakok láthatók és trogiri nemesi családok címerei. Bementünk az udvarra is, gyönyörű lépcsőt és oszlopokat láttunk.
II. János Pál pápa tér
Városháza
Belső udvar
Lépcsőház
A katedrálissal szemben áll a jellegzetes formájú Óratorony, amelynek kupoláját 1447-ben a Szent Sebestyén templomról mentették meg. Az óra alatt látható is Szent Sebestyén szobra. Alatta egy kis múzeum és a korábban itt állt Szűz Mária templom romjai.
Így nézett ki a templom
A templom romjai
Az óratoronytól jobbra áll a Loggia, ami a 14. században épült és a tetejét hat római oszlopfős oszlop tartja. A kőből készült bírói asztal még abból az időből származik, amikor a Loggia-ban nyilvános tárgyalásokat és ítélkezést tartottak. Falát domborművek díszítik és nagyon érdekes, fakazettás a mennyezete. Sajnos szemből nem nagyon lehet látni, mert a tér éttermeinek napernyői eltakarják. A tér másik oldalán, a katedrális főbejáratával szemben áll a velencei stílusú Cipico-palota. Egy római ház maradványaira épült, 1457-ben készült el, méghozzá az akkor legelőkelőbb trogiri család megrendelésére. A legszebb része a két, faragott díszítésű, három részre osztott boltíves ablak.
A napernyők mögött a Loggia oszlopai
A fal előtt a bírói asztal
Mennyezet
A katedrális harangtornya a Loggia alól nézve
A bírói asztal
Balra a Cipico-palota
A katedrális bejárata
A harangtorony alulnézetből
A napernyők mögött az Óratorony és a Loggia
A Loggia mögött, ahogy befordultunk a Gradska-ra, erre a kis sikátorra, (ami tulajdonképpen az óváros főutcája, hiszen ez köti össze a Tengeri kaput a főtérrel és a Szárazföldi kapuval), megláttuk a Szent Borbála templom bejáratát. Nem volt könnyű észrevenni, teljesen a házak között, eldugva nyílt, még szerencse, hogy egy tábla figyelmeztetett rá bennünket. Ez egyébként Trogir egyik legrégebbi temploma, egy korábbi, 9. századi templomot alakítottak át 1000 körül háromhajós bazilikává. Eredetileg Szent Mártonnak hívták, később kapta Szent Borbála nevét. A belső tér nagyon puritán, nagyon keskeny és magas, teljesen egyszerű, sehol egy festmény vagy freskó. A főhajót és a két nagyon keskeny oldalhajót finom oszlopok tartják, kicsit furcsán hatnak rajtuk a dúsan díszített korinthoszi oszlopfők (elképzelhető, hogy ezek máshonnan kerültek ide).
A Szent Borbála templom bejárata
A templom belső tere
Mennyezet
Lent a korinthoszi oszlopfők
Ezután továbbsétáltunk a Gradska-n, bepillantottunk a Szent Miklós bencés kolostor és templom gyönyörű belső udvarára (pálmák és szép oszlopok mindenütt), aztán pedig kimentünk a Tengeri kapun, amely 16. században épült. Két oszlopát, amelyek a kaput keretezik, világosabb színű kőtömbökből faragták. A kaputól jobbra egy kis, cseréptetős épület áll, (ezt is elég nehéz észrevenni, mert eltakarja egy étterem napernyője), ez a kis Loggia. Korábban ez volt a halpiac, de működött itt vámház is, 1527-ben épült, kilenc oszlop tartja a tetőt.
A Szent Miklós kolostor bejárata a Gradska-n
Belső udvar
Kilátás a Tengeri kapun a tengerre
A tengeri kapu a tenger felől
A kapu mögött kanyarog a Gradska
A kis Loggia, előtte napernyők
Kis Loggia
Kilátás a Ciovo szigetre
Ezután a Gradska-n visszamentünk a főtérre, majd a sziget másik oldalára, a Szárazföldi kapuhoz, ami a 16. században épült, Szent János szobra díszíti és egykor egy felvonóhíd is működött itt. A kapu mellett áll egy barokk palota, amiben ma a Városi Múzeum működik.
Főtér
A Szárazföldi kapu
Városi Múzeum
Timi vett ennivalót, a kikötőben, egy szép parkban a a kikötő közelében megettük, aztán hazamentünk, én pihentem a hűvös szobában, Timi pedig délután lement a strandra.
A háttérben a szárazföldre vezető híd
A kikötő mögött a buszállomás
Úton hazafelé, a szigetre
Este 7-kor Timi visszaért a strandról, én pedig jobban éreztem magam, így újra bementünk az óvárosba,. Ezúttal tényleg megnéztük a katedrálist, nemcsak kívülről, hanem belülről is, sőt a harangtoronyba is felmásztunk. Sajnos, mire lejöttünk, a keresztelőkápolnát bezárták, így azt már nem tudtuk megnézni. Részletes leírás és több kép a katedrálisról itt.)
Kikötő
Ciovo szigete a lemenő nap fényében
Szent Lőrinc katedrális
A főbejárat
Templombelső
Az Orisni-kápolna
Kincstár
Kilátás a teraszról a Cipico-palotára
... és az Óratoronyra
Lépcső a toronyban
Kilátás a toronyból
A keresztelőkápolna bejárata
Miután megnéztük a katedrálist, bolyongtunk kicsit az óváros szűk sikátoraiban, mindenütt pici boltok és éttermek, fényesre koptatott kövek és apró erkélyek, Zadar óvárosával ellentétben itt egyáltalán nem láttunk modern épületet. Séta közben megcsodáltuk a Miasszonyunk templom tornyát, majd kiértünk a sziget északi partvonalán a kikötői sétányra. Itt csináltunk néhány fényképet a lemenő nap fényében, aztán már meg is láttuk a sziget északnyugati sarkában álló Szent Márk tornyot. A velenceiek építették 1470-ben, csonkakúp alapon álló kör alakú torony, a tetején lőrésekkel, amelyek mögött egykor ágyú védték a tengerszorost. A torony mellett focipálya, éppen meccset játszottak rajta. A pálya másik oldalán, a sziget délnyugati sarkában áll a Kamerlengo-erőd, ez volt a velencei kormányzó rezidenciája. Eredetileg a velenceiek ellen kezdték építeni, a 13. században, de végül éppen ők fejezték be 1430 körül. Az alapja hatszögletű, a három tornyot és a bástyát magas falak kötik össze. Jelenleg színházi előadásokat, koncerteket rendeznek itt. Ezután végigsétáltunk a sziget északi partján, végig a pálmafák szegélyezte tengerparti sétányon, balra az óváros, jobbra pedig a tenger, yachtokkal, csónakokkal és vitorlásokkal. Mindenütt hömpölygött a tömeg, sokan vacsoráztak az éttermek teraszain, a parton pedig kis bódékban a másnapi hajókirándulásokra kerestek vállalkozó kedvűeket. Elsétáltunk a Szent Domonkos templom és a Berislavic-palota mellett és visszaértünk a szigetünkre vezető hídhoz.
Miasszonyunk templom
Kikötő
Szent Márk torony
Focipálya
Jobbra a torony, balra a pálya, mögötte a tenger
Kamerlengo-erőd
Tengerparti sétány
Ez aranyos!
A pálmák mögött a Szent Domonkos templom
Berislavic-palota
Tömeg a sétányon
Miután átmentünk a szigetre, nem a tengerparton, hanem egy utcával feljebb mentünk haza, így útközben meg tudtuk nézni a Szent Jakab templomot, aminek a tornyát már sokszor láttuk a partról. Így most felülről, a domboldalról közelítettük meg a villánkat.
Szent Jakab templom
Pékség a sarkon
Villa Jadran
08.08.
Reggel összepakoltunk, levittük a bőröndöket a recepcióra (nem volt ott senki, de telefonon megbeszéltük velük, hogy otthagyjuk a csomagokat estig), aztán a 9.30-as busszal átmentünk Sibenikbe. Persze, ez a busz is késett egy félórát, de már meg sem lepődtünk!
Reggeli kilátás az erkélyről
Háttérben az óváros
A hídon
Buszállomás, Trogír
Négy óra után értünk vissza Trogirba, a buszmegálló melletti piacon vettünk ajándékot, gyümölcsöt, aztán délután 5-kor még lementünk a strandra. Úsztunk, napoztunk, aztán visszamentünk a villába a bőröndökért, átöltöztünk és elindultunk a buszállomásra, ahonnan Splitbe utaztunk.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése