Trieszt
2018. július 27.
Trieszt egy kb. 200.000 fős kikötőváros a róla elnevezett öbölben, közel az olasz-szlovén határhoz. Már a bronzkorban is lakott volt, kelták és illírek éltek a mai város területén. A rómaiak Tergeste néven kolóniát hoztak itt létre, számos templom, színház, emlékmű épült ekkor. Később Nagy Károly birodalmának része lett, majd a Velencei Köztársaság foglalta el. A 16. században rövid ideig spanyol uralom alá került, majd a Habsburg Birodalom része lett. A város 19. században élte virágkorát, fellendült a kereskedelem, a hajógyártás, számos bank és biztosítótársaság nyitott itt irodát. 1854-ben megnyílt a Semmeringi vasút, így Trieszt közvetlen vasúti kapcsolatba került Béccsel, majd 1858-ban hajógyárat alapítottak itt. 1898-ban újabb kikötő épült, majd 1909-ben vasúti összeköttetés létesült Salzburg felé. A századforduló körül számos palota épült, sok bécsi építész tervezett itt is épületeket, főleg eklektikus stílusban. Az első világháborúban az isonzói front a várostól néhány kilométerre húzódott, sok külföldinek el kellett hagynia a várost. A háborút követően Trieszt az Olasz Királyság része lett. A második világháború után a város és környéke nyílt területnek számított, majd 1954 óta tartozik ismét Olaszországhoz.
15.45-kor érkeztünk Grado-ból Triesztbe. Kicsit csepergett az eső, de nem bántuk, legalább kicsit hűvösebb volt a leégett vállunknak. Elindultunk a Corso Camillo Benso Conte di Cavour-on, megnéztük a Banca d'Italia és a Generali biztosító impozáns épületeit, majd néhány perc múlva már a Ponte Verde-n álltunk, amely a tenger és a Canal Grande között áll, vagyis egyik irányban a végtelen vizet látjuk, a másik irányba nézve pedig a csatorna két partját díszítő palotákat, ringatózó csónakokat és a tengerrel szemben a Szent Antal templom neoklasszicista épületét. Hát, nehéz volt választani, merre is nézzünk!
A bank főhomlokzata
A Generali biztosító épülete
Kilátás a tengerre
Vitorlások a kikötőben
A Canal Grande és a Riva Tre Novembre sarkán áll Trieszt egyik legszebb és legrangosabb épülete, az 1805-ben elkészült Palazzo Carciotti. Építtetője, a görög származású ruhakereskedő, Demetrio Carciotti megvásárolt 5 házat a Canal Grande jobb oldalán, ezek helyén épült fel a palota, amelynek homlokzatát 10 szobor és 4 velencei stílusú váza díszíti, tetején pedig egy óriási, rézbevonatú kupola látható, amelyen egy napóleoni sas trónol. Eredetileg a tulajdonos is az épületben lakott, (az első emeleten egy tengerre néző lakásban), a földszinten pedig istállók és raktárak voltak. 16 lakást is kialakítottak benne, de működött itt kiadóvállalat és több kereskedőház irodája is. 2024 decemberében a Generali biztosító vásárolta meg az épületet.
Balra a Palazzo Carciotti
Palazzo Carciotti
A Canal Grande-t a 18 század közepén hoztak létre (egészen pontosan 1756-ban), hogy a hajók közvetlenül a kereskedelmi vállalatok raktárépületei előtt köthessenek ki. Egy velencei építész tervezte, az eredetileg már itt lévő sólepárlók árkait ásták tovább. A csatorna egykor egészen a Sant' Antonio Nuevo-ig tartott, de a felső részét 1934-ben betemették, így jött létre a templom előtt a Piazza Sant' Antonio Nouvo.
A csatorna jobb oldalán (ha a tengernek háttal állunk) egy kis teret találunk, ez a Ponte Rosso tér, amely egykor a város piactere volt, főleg zöldséget és gyümölcsöt árultak itt.
Balra a Palazzo Gopcevich
A csatorna egyik hídja
Piazza dell Ponte Rosso
Universitá Popolare di Trieste
Fontana del Giovannin del Ponterosso, mögötte a Palazzo Genel
A Canale Grande egy szakasza
A Canale Grande-t keletről a Piazza Sant' Antonio Nuovo zárja le, itt áll az 1849-ben, neoklasszicista stílusban épült Sant’ Antonio Nuovo templom, amelyet természetesen mi is megnéztünk. (Részletek és több kép itt.)
Pálma a Piazza Sant' Antonio-n
Piazza Sant'Antonio
Főhajó
A tér déli oldalán áll az 1869-ben felszentelt szerb-ortodox templom, a San Spiridone, amelyet a 18. század közepe óta működő trieszti ortodox közösség használ.
Középen a San Spiridone
San Spiridone
A templom homlokzata
A Canal Grande másik oldalán James Joyce ír író és költő szobra áll, aki 1904-től 1920-ig Triesztben élt.
A csatorna partján a La delizie étteremben megvacsoráztunk, paradicsomos gnocchit és sonkás-sajtos tortellinit ettünk, közben csodáltuk a Canale Grande-t.
Kilátás a csatornára az étteremből
Az étterem terasza a csatorna partján
A terasz a hídról
Miután jóllaktunk, sétálni indultunk a Borgo Teresiano negyedben, amely természetesen Mária Teréziáról kapta a nevét, aki a 18. században bővítette a várost, ekkor jött létre többek között ez a negyed is. Néhány perc múlva elértük a Piazza della Borsa-t, vagyis a Tőzsde teret, amelynek névadó épülete az 1806-ban épült Tőzsde palota, amelyben ma Kereskedelmi Kamara működik, és amelynek klasszicista homlokzata első látásra inkább egy görög templomot juttat eszünkbe. A téren áll I. Lipót 1660-ban készült bronzszobrának másolata, amelynek eredetijét a Habsburg uralkodó látogatásának emlékére állították fel.
Piazza della Borsa Lipót szobrával
A régi tőzsde épülete
Trieszti utcakép
I. Lipót szobra a téren
Ezután átsétáltunk a néhány percre lévő Piazza dell ’Unitára, (teljes nevén Piazza Unitá d'Italia-ra, vagyis az Olasz egység terére), amely a legnagyobb tengerre néző tér Olaszországban (12.000 négyzetméter!). Körülötte mindenütt gyönyörű homlokzatú barokk és neoklasszicista paloták, de a legszebb része mégis az, ahol egyetlen palota sem áll, hiszen az északnyugati része közvetlenül a tengerre néz! Korábban ez kikötő volt, de az 1850-es években felszámolták.
A tér északi oldalán áll a Prefettura di Trieste, vagyis a Kormányzói Palota, amelynek homlokzatát mozaikok díszítik. Ez a tér legfiatalabb épülete, 1905-ben készült el.
Prefettura di Trieste
A palota főhomlokzata
A palota nyugati szárnya és a tenger
A palota mellett áll a Casa Stratti, amelyet 1839-ben építtetett egy görög kereskedő, aki azonban az építkezés magas költségei miatt teljesen eladósodott, így az épületet 1849-ben eladta a Generali biztosítótársaságnak, akiknek azóta is itt van a székhelyük. A palota klasszicista homlokzata 1872-ben készült el. Az épület földszintjén működik a Caffé degli Specchi, a város leghíresebb kávézója, ahol a már említett James Joyce mellett Rilke is megfordult.
Casa Stratti
A tér délkeleti oldalán, a tengerrel pontosan szemben áll az 1875-ben, eklektikus stílusban emelt Városháza. Előtte áll a Fontana del Quattro Continenti, vagyis a Négy kontinens kútja, ahol mind a négy (akkor) ismert kontinenst egy-egy állat jelképez. (Ausztráliát akkor még nem ismerték!)
Városháza
A Városháza a Kormányzói Palota mellől
Balra a Casa Stratti
Balra a Városháza, a szökőkút mögött a Palazzo Pitteri
Fontana del Quattro Continenti
A tér délnyugati részén, a Kormányzói Palotával szemben áll a Trieszti Lloyd Biztosító székháza, amely 1883-ban épült olasz reneszánsz stílusban.
Palazzo del Lloyd Triestino
Miután körbesétáltuk (és körbefényképeztük) az óriási teret, visszasétáltunk az állomásra. Útközben megnéztük a Szent Miklós görög ortodox templom egyszerű homlokzatát, aztán bevásároltunk a Spar-ban.
Úton az állomásra
Este hétkor indult vissza a buszunk Koperbe, mivel az út a tengerparton vezetett, újra megcsodáltuk azokat az épületeket, amiket az előbb már láttunk.
Trieszt a buszból, balra a Palazzo Carciotti
Források:
Trieszt, a méltánytalanul hanyagolt olasz város - Monarchia túrák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése