Belgrád
2009. október 24-28.
Belgrád (eredeti magyar néven: Nándorfehérvár) Szerbia fővárosa és egyben legnagyobb városa.
A város a Száva és a Duna összefolyásánál, a Pannon-síkság és a Dinári hegység találkozásánál fekszik, Szerbia északi részének közepén, ahol a Kárpát-medence a Balkán-félszigettel találkozik. Belgrád történelmi magja (az egykori Nándorfehérvár) a Kalemegdan-hegyfokra épült a Száva folyó jobb partján. A második világháború után a város a Száva bal partján terjeszkedett és így magába olvasztotta Zimony városát.
Belgrád ma Szerbia kereskedelmi, kulturális, gazdasági és tudományos központja, lakosainak száma 1,2 millió, ez az ország népességének 21%-a.
Az i.e. 3. században a kelták éltek itt, majd Singidunum néven római kolóniává vált. 878-ban említik először Belgrád néven. A középkorban bizánci, frank, bolgár, magyar és szerb uralkodók birtokolták, amíg az oszmán törökök el nem foglalták. A várost és várát számos alkalommal ostromolták. 1456. július 4 és 22 között a nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály és Hunyadi János fontos győzelmet arattak II. Mehmed oszmán szultán ostromló hadserege fölött, több évtizedre visszavetve a török hatalom balkáni terjeszkedését.
24-én reggeli után városnézésre indultunk, Klári autóval bevitt bennünket a központba, ahol leparkoltunk és aztán felfedeztük a várost.
Kláriék háza, itt laktunk
Az első, amit megnéztünk, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésének épülete, vagyis a Parlament volt.
A monumentális, szimmetrikus épületet 1907-ben kezdték építeni, neoklasszicista stílusban. 1936. október 18-án lett készen és két nap múlva már meg is tartották itt a parlament első ülését.
A Nemzetgyűlés épülete
A Parlament előtt
Klári mesél, mi hallgatjuk
Szökőkút
Timi és a szökőkút
Ezután megnéztük Belgrád szórakoztató negyedét, a Skadarlija-t, nagyon hangulatos része ez a városnak, macskaköves kis utcák, régi, szépen restaurált, színes házak, rengeteg étterem és kávézó. Az egyik oszlopon a világ más szórakoztatónegyedeinek nevét (és irányát) tűntették fel, pl. Montmartre, Plaka, Grinzing.
Timi a táblákkal
Egy hangulatos vendéglő
Pihenőhely
A Skadarlija központja
Rengeteg virág
Miután végigsétáltunk a Skadarlija negyeden, visszamentünk a központba és megnéztük Belgrád egyik legfontosabb terét, a Köztársaság teret. Itt áll az 1844-ben alapított Nemzeti Múzeum, amelynek gyűjteménye 1950-ben költözött az itt álló épületbe, amely 1903-ban készült el és eredetileg egy pénzintézet működött benne. A tér másik híres épülete az 1869-ben átadott Nemzeti Színház. A tér közepén áll 1882 óta Mihailo herceg szobra, amely Szerbia első olyan köztéri emlékműve volt, amely egy uralkodót lovon ábrázolt.
Köztársaság tér a lovasszoborral
Nemzeti Múzeum
Nemzeti Színház
Ezután elindultunk Belgrád leghíresebb sétálóutcáján, a Knez Mihailova utcán. Az utca vonala követi az egykori római település egyik tengelyét, az oszmán időkben kertek, kutak és mecsetek álltak itt, ma pedig fontos bevásárlóutca számos elegáns üzlettel, amelyet reprezentatív épületek szegélyeznek, amelyek 1870 és 1925 között épültek. Mivel ez az utca köti össze a városközpontot a Kalemegdan-nal, rengeteg turista nyüzsög itt, mi is ezen indultunk el az erőd felé. Útközben egy táncbemutatóba csöppentünk, fiatalok táncoltak az utca közepén. Cseperegni kezdett az eső, de ez nem zavart meg bennünket. Klári ismerősei, egy kedves házaspár is csatlakoztak hozzánk, velük indultunk el felfedezni a várat.
Szökőkút a Knez Mihailova-n
Táncbemutató a sétálóutcán
Séta az esőben
Ezután a Kalemegdan parkba értünk, amely egy két részből álló szabadidős övezet (Kis- és Nagy-Kalemegdan), az 1880-as években hozták létre és magában foglalja az egykori erőd romjait, számos múzeumot és az állatkertet is. A parkból gyönyörű a kilátás a Szávára, amely itt ömlik a Dunába. Először egy szép sétány végén a Hála Franciaországnak című emlékművet néztük meg, amelyet 1930-ban állítottak fel és arra a segítségre utal, amelyet Franciaország az első világháborúban nyújtott Szerbiának. A közelében áll a Halász-szökőkút, amelyet egy 1906-ban felállított szobor díszít. A bronzszobor egy halász küzdelmét ábrázolja egy kígyóval.
Stílusos ajándékárus
Kalemegdan park, háttérben az emlékmű és a vár
Timi a Halász-szökőkútnál
Ezután balra fordultunk és kimentünk a park szélére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a Száva és a Duna túlpartjára és a két folyó torkolatára. Kisütött a nap, olyan szép idő lett, hogy a kabátot is levettük, egy szál pólóban sétáltunk a várfal sétányán.
Kilátás a parkból
Kalemegdan-park
Timi a várfalon
Timi mögött a torkolat
Sétány padokkal
Háttérben az erőd
Nándorfehérvár vára
Az erőd falai a Szávával
A csapat az erőd falánál
A 17. század végén épült Király-kapun léptünk be az erődbe. Először a maketten megfigyeltük, hol vannak és hogyan is néznek ki a megmaradt épületek, aztán megnéztük a Győztes című szobrot, amit 1928-ban állítottak fel a balkáni háborúkban és az 1. világháborúban aratott győzelmek emlékére.
Király-kapu
Timi a vár makettjével
Győztes
A Száva és a Duna találkozása
Hédivel, Klárival és Klári barátaival
Ezután sétáltunk a falak és a megmaradt épületek között. Mivel Timi már tanulta Dugovics Titusz történetét, szerette volna tudni, melyik volt az a bizonyos bástya. Kicsit csalódott volt, amikor kiderült, hogy ez csak egy monda, de úgy éreztem, igenis szükség van a legendákra, ezért együtt kijelöltük az egyik bástyát: ha megtörtént volna, akkor biztosan itt történt volna a hőstett.
A várfalon
Timi a romok között
Az erőd közepén kétnyelvű emléktábla hirdette a nándorfehérvári diadalt, örültünk a magyar nyelvű szövegnek, de nem értettük, miért szerepel a magyar nyelvű változatban is Belgrád neve Nándorfehérvár helyett.
Emléktábla
Timivel a falakon
Diákok Dugovics Titusz bástyája (?) előtt
A csapatunk
Az erőd falai
Timi és Hédi a várfalon
Timi a magasban
Hédi fényképez
Az erőd területét végül az Óratorony alatti kapun hagytuk el. A 27 méter magas tornyot a törökök építették a 18. század elején, az óraszerkezet még ma is működik, a torony pedig a város egyik szimbóluma. A várárokban haditechnikai kiállítást néztünk meg, főleg tankokat, légvédelmi rakétákat láttunk.
A kapu alatt
Haditechnikai kiállítás
Óratorony
A csapat az Óratorony előtt
Az erőd épülete a zászlóval
Pihenő a parkban
Ezután hazamentünk Kláriékhoz, ettünk és beszélgettünk.
Este az Akvarijus étteremben ebédeltünk, itt ettünk először sült paprikából készült előételt, amit aztán otthon sokszor elkészítettünk.
Klári és Hédi az étteremben
Timi eszik
Terített asztal
Az Akvarijus étterem
Timi az étterem melletti dombon
A "templomunk"
Timi egy szökőkútban
2009. október 26.
Délelőtt gyönyörű időben a Duna partján tettünk egy hosszabb sétát. Végigmentünk a rakparton, megnéztük a vízen ringatózó csónakházakat és bárokat, az elhaladó óriási uszályokat, a vízre leszálló vadkacsákat. A parton az egyik étteremnek gyönyörű volt a kertje, gondosan ápolt ágyások, virágok és egy kis híd, a háttérben pedig a vár dombra felkúszó falai; gyorsan csináltunk is néhány képet.
Timi a parton
Hédivel
Uszály
Bárok és éttermek a vízen
Vadkacsák
Timi az új sállal
Hédi fényképez
Távolban a vár
Étterem a Duna partján
Az étterem kertjében
Ezután elindultunk a domboldalon a vár irányába, ezúttal alulról, a folyópart felől közelítettük meg.
Kalemegdan a partról nézve
Őrtorony
A Győztes
A Száva és a Duna találkozása
Győztes
Óratorony
Timi és egy ágyú
Hadtörténeti kiállítás
Óratorony, alatta a várkapu
Miután elhagytuk a vár területét, kimentünk a városba, sétáltunk és vásároltunk, elmentünk az első nap már látott szórakoztató negyedbe is.
Díszes csatornafedél
Sétálóutca
Timi és a szökőkút
Nemzeti Múzeum a lovasszoborral
Köztársaság tér
Vásárlás
A Köztársaság tértől néhány méterre a Pionirski parkban pihentünk egy kicsit. Itt áll a Novi Dvor, vagyis az Új palota, amelyet 1922-ben emeltek a jugoszláv királyság rezidenciájaként, ma pedig a Szerb Köztársaság elnökének székhelye.
Balra a Parlament kupolája
Új palota
Pionirski park
Ezután gyalog hazaindultunk, először a Kralja Milana, majd a Bulevar Oslobodenja utcákon, útközben végre belülről is megnéztük a "mi templomunkat", vagyis a Szent Száva templomot, ami mellett minden este elmentünk, de eddig csak kívülről (és mindig sötétben) láttuk.
Kiratka
Forgalmas utca
Régi és új
Ékszertartó falevélből
Először a Szent Száva Kistemplomot néztük meg, amely 1935-ben épült, mindössze 3 hónap alatt. (Részletek és több kép itt.)
A Kistemplom homlokzata
Freskók
Ezután következett a neo-bizánci stílusban épült Szent Száva templom, amely a világ legnagyobb ortodox temploma. (Részletek és több kép itt.)
Szent Száva templom
A templom homlokzata
Miután kijöttünk a templomból, hazaindultunk, megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni.
Balra a Szerb Nemzeti Könyvtár épülete
Az utcánk
Timi a ház előtt
27-én reggel sétáltunk egyet Kláriék házának közelében, az utcában álló, szépen restaurált, gyönyörű villák főleg nagykövetségeknek adnak otthont.
Kláriék háza
Ez még felújításra vár
Bevásárlóközpontbaan
Ezután kocsiba ültünk, Klári elvitt minket az állomásra, ahonnan busszal mentünk ki Zimonyba. Útközben a városközpontban láttuk a háború következményeit, néhány házon még nem hozták rendbe a délszláv háború okozta sebeket.
A háború nyomai
Vasútállomás, Belgrád
Miután hazaértünk Zimonyból, megettük a finom vacsorát, aztán újra elindultunk a városba.
Timi a vacsoraasztalnál
Nappali
Klári férje festményen
Konyha
Utazóláda, mint bútor
Folyosó
Szemben az erkély (előtte a kutya)
Timi az étkezőasztalnál
Kláriék kutyája
Vacsora
Először megnéztük a Parlament közelében álló Szent Márk ortodox templomot. (Részletek és több kép itt.)
Szent Márk templom
Dusán cár sírja
A templom makettje
Ezután megnéztük a kivilágított várost, végigmentünk a kivilágított sétálóutcán, megnéztük az 1823-ban megnyitott "?" nevű kávézót, vagyis kafana-t, amely Belgrád legrégebbi, még ma is működő kávézója.
A Parlament épülete
Szökőkút előtt
Apró nyuszik
A város legrégebbi vendéglője előtt
A ? kávézó ablaka
Ezután megnéztük Ljubica hercegnő 1830-ban épült rezidenciáját, ahol Milos Obrenovic herceg élt családjával, Ljubica hercegnővel és két fiúkkal. Innen nem messze áll az 1840-ben épült Mihály Arkangyal Bazilika. Meglátogattuk kedvenc kendőárusunkat is, akitől korábban több kendőt is vettünk.
Ljubica hercegnő rezidenciája
Mihály Arkangyal Bazilika
Graffiti
Belgrád éjjel
Kedvenc kendőárusunk
Bájos kirakat
Éjszaka vidáman
Sétálóutca éjjel
28-án reggel Új-Belgrád állomásról indult a vonatunk a haza. Rengeteget késett, így volt időnk megnézni azt a szeméttelepet, ami az állomás környékén volt. Este értünk haza.
Az állomás alatt
A peronon
Körben lakótelepek
Díszes karfa
Megjött a vonatunk!
Forrás: Belgrád – Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése