Mafra
2025. július 25.
2025 nyarán járta Portugáliában, akkor látogattam meg a Mafra-palotát.
A palota és az északi torony
Földszinti folyosó
Először az első emeleti termeket néztem meg, (furcsa érzés volt, hogy szinte egyedül voltam az épületben, viszont szinte minden teremben ült egy teremőr).
Indulok az 1. emeletre
Ezután az egykori kolostor termei következtek, itt működött a kórház. Először az ápoló szerzetesek egyszerűen berendezett szobáit néztem meg, aztán következett a gyógyszertár, amelyben a 18-19. században használt eszközöket állították ki. Akkoriban a gyógyszerek nagy részét a kolostor kertjében nőtt gyógyfüvekből készítették. Az itt található kisebb konyhában főztek a kórház betegeire. A nagy kórteremben a súlyos betegeket szállásolták el, akiket a szerzetesek ápoltak. Az elfüggönyözött ágyakat úgy helyezték el, hogy a betegek az ágyból követhessék a misét.
Ezután az északi szárny második emeletére vezetett az útvonal, ez a királyi lakosztályoknak adott otthont. Az első termet Diana-nak, a vadászat istennőjének szentelték, akit a hatalmas falfestményen is láthatunk nimfákkal és szatírokkal körülvéve. Ennek a teremnek a díszítését 1796-ban a későbbi VI. Joao király parancsára készítették.
Ezután a trónterem, vagy fogadóterem következett, ahol a király az audienciát tartotta. A falfestmény a Lusitania allegóriáját ábrázolja, körben pedig a 8 királyi erényt láthatjuk. A két trónszéket I. József király Lisszabonban, a Praca do Comércio-n álló szobrának avatására készítették 1775-ben.
A Felfedezések termében nagy portugál felfedezők neveit vésték márványba a falakon.
Ezután az északi torony magánkápolnájába értem, ez a király saját használatára volt fenntartva.
Ezután egy nagy terembe értem, az innen nyíló termek a király magánlakosztályához tartoztak. Érdekes, hogy úgy tervezték meg a palotát, hogy a két torony (az északi és a déli) szinte különálló lakásként működött, saját konyhával az alagsorban, étkezővel a földszinten, és szobákkal az emeleten.
Érdekes, hogy a király északi toronyban lévő magánlakosztályaitól egészen a déli toronyig szobák hosszú sorából álló folyosó vezet. Ez az úgynevezett "galéria" 232 méter hosszan húzódik a palota teljes nyugati frontján. Az ablakokból gyönyörű a kilátás az egyik oldalon palota előtti térre, a városra és a környező hegyekre, a másik oldalon pedig a palota épületszárnyai által körbezárt belső udvarra és a palotától északra és keletre fekvő gyönyörű parkra. A folyosó egyik terméből, (az Áldás terméből) le lehetett látni a bazilika főhajójába is, sajnos ezt éppen restaurálták, így csak a felújítást végző munkásokat láttam. A galéria tulajdonképpen már a Felfedezések termével elkezdődött, majd a Sorsok termével és a királyi testőrség szobájával folytatódott (csak a körséta nem ebben az irányban vezetett végig a termeken) és folytatódott egészen a déli torony nagy szalonjáig.
Az Áldás terme fekszik a galéria (és az egész palota) középpontjában, ez a terem tulajdonképpen az alatta fekvő bazilika része, innen követte a királyi család a lent zajló ceremóniákat. A terem erkélyéről, ami a palota előtti térre nyílik, üdvözölte V. Joao király a népet. Az ő márványból készült mellszobra látható a teremben.
A hosszú folyosó a Királyok galériájával és a Francia inváziók termével (a helyi kiírás szerint a Napóleoni inváziók terme) folytatódott.
Az udvaroncok szobája után a déli torony nagy szalonjába értem, az innen nyíló szobák a királynő lakosztályaihoz tartoztak, itt van az a szoba is, ahol II. Manuel király utolsó éjszakáját töltötte, mielőtt 1910-ben a köztársaság kikiáltása után száműzetésbe vonult. (Akkoriban édesanyja, Amélia de Orléans használta a lakosztályt.) Nagyon tetszett a szobák díszítése, az egyiket gyönyörű pillangók díszítették, a másikban pedig madarak és növények sorakoztak a tapétán.
A Brazil teremben a portugál királyi család "brazil ágáról" tudtunk meg néhány információt. 1500-ban egy portugál tengerész fedezte fel Brazíliát, amely egészen 1822-ig, a függetlenség kikiáltásáig portugál gyarmat volt, majd 1889-ig, a köztársaság kikiáltásáig szintén a portugál királyi ház tagjai uralkodtak császárként. A portrék között felfedeztem Maria Leopoldina fényképét, akiről már olvastam a Habsburgs verkaufte Töchter című könyvben (ugyanaz a portré szerepelt a könyv címlapján is, mint itt a falon). A könyv címéből következően ("A Habsburgok eladott lányai") elég sanyarú sorsa volt Brazíliában a szegény hercegnőnek, aki még a 29. születésnapja előtt meghalt, miután 6 gyermeket szült a férjének, Dom Pedro-nak. (Leopoldina apja I. Ferenc császár, nővére az a Mária Lujza, aki Napóleon felesége lett, unokaöccse pedig I. Ferenc József.)
A déli torony királynői lakosztályának szobái után a palota déli szárnyának szobái következtek, az első a Zeneszoba, amelyet a bútorok és a textíliák színe után "Sárga szalonnak" is neveztek. Itt fogadta a 19. században a királyi család a vendégeit. Mellette áll a Billiárdszoba.
A vadászteremben olyan állatok agancsai láthatók, amelyek még ma is megtalálhatók a vadasparkban: szarvasok, zergék, vaddisznók. Carlos király idején ebben a teremben zenélt a királyi zenekar, mialatt a család az ebédlőben a vacsoránál ült.
Ezután néhány gyerekszoba és az étkező következett, majd egy hosszú folyosó, amelynek közepén üvegvitrinekben szobrokat láthattunk. (Korábban a palotának ezt a részét a hercegnők használták, míg a szemben lévő folyosót a hercegek.)
Közvetlenül a könyvtár előterében találjuk a szerzetesek nagytermét, amelyet az egykori kolostorban használt bútorokkal rendeztek be.
És akkor következett a palota egyik legszebb része, a könyvtár. A 18. századi Európa egyik legjelentősebb könyvtára volt ez a kb. 36.000, bőrbe kötött kötetével, amelyek között első kiadások is szerepelnek a tudomány minden területéről. A könyvtárterem is gyönyörű, a padló többszínű márványból készült, a könyvek pedig rokokó stílusú polcokon sorakoznak.
Nem véletlen, hogy ebben a csodaszép teremben ért véget a palota bejárása, innen már csak a kolostor kerengője által körbezárt udvar megtekintése volt hátra.
Forrás: Mafra-palota – Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése