Külföldi városok: Galway

Galway

2025. október 31.

Galway egy 80 ezres kikötőváros Írország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján, a Corrib-folyó torkolatánál. Galway a középkor óta az Ír-sziget egyik legforgalmasabb és leggazdagabb városa volt szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően. Az ír O'Flaherty klántól a normannok foglalták el 1234-ben, de a város polgárai 1396-ra átvették a város igazgatását. 1270-től fallal vették körbe a városukat, mivel a környékbeli ír kiskirályok folyamatosan fosztogatták a gazdag kereskedővárost. A portugál és spanyol kikötővárosokkal folytatott kereskedelemnek köszönhetően a 15. századra Galway a Brit-szigetek leggazdagabb települései közé tartozott. A várost a középkor folyamán 14 kereskedőcsalád irányította, közülük választottak minden évben új polgármestert. Minden családnak külön temploma volt, ezek közül egyedül a St. Nicholas-templom maradt meg. (A városban kereskedőként többször megfordult Kolumbusz Kristóf, állítólag az első hajóútja előtt ebben a templomban imádkozott a sikerért.) A forradadom után az angolok a városnak megtiltották a a spanyolokkal és portugálokkal való kereskedést, ebbe a gazdaság majdnem beleroppant, de végül a halászat, a könnyűipar, az oktatás és az idegenforgalom újra fellendítette a város gazdaságát.

2020-ban Európa kulturális fővárosa volt, ez az ír népzene egyik fellegvára.

10.45-kor érkeztünk meg Galway-be, a buszállomásról nyugat felé indultunk el a Forster Street-en. Nemsokára a gyönyörű, zöld pázsittal borított Eyre Square-re értünk. Megkerültük a teret, majd a William Street-en tovább indultunk nyugat felé. Az utcán gyönyörű, középkori házakat láttunk, mindjárt az utca elején pedig Oscar Wilde és Eduard Vilde bronzszobrát, amelynek érdekes története van: az eredeti szobor 1999 óta Tartu-ban áll, (hiszen Eduard Vilde egy észt író), majd 2004-ben, Észtország EU-csatlakozása alkalmából állították fel a szobor másolatát itt, Galway-ben. A két író egyébként a valóságban sohasem találkozott. A William Street aztán a Shop Street-ben folytatódott, itt kezdődik a város egyik legérdekesebb része a Latin negyed, itt találhatók a város leghíresebb kocsmái, éttermei, üzletei, szállodái és történelmi épületei.

Megérkeztünk Galway-be

A város térképe

Eyre Square

A tér keleti sarka bárokkal

Oscar Wilde és Eduard Vilde szobra

William Street

Középkori részletek

A Shop Street és az Abbeygate Street sarkán áll a Lynch-kastély. A középkori, erődített házat a 14. században építette az anglo-normann Lynch család, amely a várost uraló 14 hatalmas törzs egyikéhez tartozott. A mészkőből készült négyszintes kastély nagy része a 16. századból származik, faragott ablakok, párkányok és stukkók díszítik, ma bank működik benne.

Lynch-kastély

Graffiti a falon

Claddagh Gyűrűk Múzeuma

Megérkeztünk a Szent Miklós templomhoz, bár éppen nem volt nyitva, de azért az egyik oldalajtón keresztül be tudtunk lesni az 1320-ban alapított templomba. (Részletek és több kép itt.)

Szent Miklós templom

Fából készült dongaboltozat

Templombelső

Ezután továbbindultunk a Latin negyed felfedezésére, megnéztük Galway néhány ikonikus kocsmáját, például a Kings Head-et. Ez egy 13. századi, tehát már 800 éves épületben működik, amely egykor a polgármester otthona volt. Szintén egy 13. századi épületben működik a 400 éves Quays söröző, ami kívülről kicsinek tűnik, de belül kibővítették, sőt, a földszintet lesüllyesztették, így egy templomszerű, magas belső tér jött létre. Az emeleti helyiségben, a Music Hall-ban tartják minden évben az ír népzenei tehetségkutató versenyt.

Ékszerbolt

The Kings Head

Murphy's Bar

High Street

Lakóház 1580-ból

Festmények az 1651-ben épült ház falán

The Quays

Druid Lane

Timivel a Quays előtti padon

Galway Girl

Freskók az ékszerbolton

A Quay Street a folyó felől

A Latin negyed bejárata a folyó felől

Kiértünk a Corrib folyó partjára, itt áll a Spanish Arch, vagyis a Spanyol ív, amely az egykori városfal megmaradt darabja. A fal 1584-ben épült a város rakpartjainak védelmére, a 18. században az Eyre család meghosszabbította a rakpartot The Long Walk néven, ekkor hozták létre a két ívet (a másik az ún. Vak ív). 1755-ben az íveket elpusztította az 1755-ös lisszaboni földrengés által kiváltott szökőár, de később újjáépítették őket. 2006-ig itt működött a Városi Múzeum, de ekkor áthelyezték egy új épületbe, amely közvetlenül az ív mögött áll.

A Corrib folyó és a Wolfe Tone híd

A múzeum korábbi épülete

A Spanyol ív és a Vak ív

A spanyol ív délről nézve

A városfal részlete

A Városi Múzeum bejárata

A múzeum modern épülete

Nimmo's bár

A Corrib folyó sirályokkal

Háttérben a Claddagh Quay házai

Ezután végigsétáltunk a Long Walk-on, ami tulajdonképpen egy szép házsor a folyó mentén. A 18. században építtette az Eyre család, a célja az volt, hogy az utca hullámtörőként szolgáljon a mögötte lévő kikötő számára. Eredetileg több boltív is vezetett innen a városba, de ezeket is az 1755-ös szökőár pusztította el. A nevével ellentétben mindössze 314 méter hosszú utca bájos, színes házaiban egykor kézművesek laktak, köztük pl. kötélverők, akik az utcán terítették ki a köteleiket. Az 1900-as évek elején a város ezen része elhanyagolt környéknek számított, a rosszul megvilágított utcán tyúkok kószáltak, számos bűncselekmény történt itt, pl. egy helyi képviselőt is itt gyilkoltak meg az 1920-as években, holttestét pedig a folyóba dobták.

A Corrib folyó túlpartján áll Caddagh, a korábbi halászfalu, (ma Galway része), egykor ennek lakosai látták el a várost tengeri élelemmel. Az eredeti, nádfedeles kunyhókból álló falut az 1930-as években lebontották és önkormányzati lakótelepet építettek a helyére.

The Long Walk

Háttérben Claddagh házai

Színes házak a parton

A Long Walk-on

Vitorlás az ablakban

A Corrib folyó

Miután végigsétáltunk a Long Walk-on, kiértünk a földnyelv végére, innen visszafordultunk a kikötő felé. Végigsétáltunk a Dock Street-en, megcsodáltuk a vízen ringó vitorlásokat, majd befordultunk a Spanish Parade-ra, amely szép ívben kanyarodott vissza a Latin negyed felé.

A földnyelv vége, balra a kikötő

Szelfi a parton

Hajók a kikötőben

A kikötő bejárata

Vitorlások

Balra a Dock Street házai

A városi kikötő

Régi és új

Színes ajtók a Spanish Parade-on

Graffiti

Szobor egy ügyvédi iroda előtt

A Quay Lane sarka

Visszamentünk a központba, útközben újra elmentünk a Caddagh gyűrű történetét bemutató múzeum előtt. A híres gyűrűt a legenda szerint az 1700-as években egy Richard Joyce nevű ír férfi találta ki, aki egy hajóútja során fogságba esett, eladták rabszolgának. A gazdája egy mór ötvösmester lett, itt kitanulta a mesterséget, majd visszatért szülőfalujába, Claddagh-ba, feleségül vette kedvesét és ezüstműves műhelyt alapított. A gyűrű mintájában, amely két kéz által közrefogott koronás szívet ábrázol, egyesül az összetartozás három szimbóluma: a hűség, a szerelem és a barátság. Írországban gyakori Valentin-napi ajándék, de a barátságot és a szülői szeretet is jelképezheti. A gyűrű legendáját bemutató múzeumtól nem messze áll a Szent Ágoston templom, amelyet 1859-ben építettek neogótikus stílusban helyi mészkőből. A katolikus templomban ma koncerteket, kiállításokat és előadásokat is tartanak. Visszasétáltunk az Eyre Square-re, megkérdeztük, hogy tudnánk kimenni a Moher-sziklákhoz, de sajnos túl hosszú lett volna az út, már nem tudtunk volna visszamenni Dublinba. Így úgy döntöttünk, inkább megnézzük Limerick-et, ezért visszamentünk a buszállomásra, megettük az otthonról hozott szendvicseket és a 13.30-as busszal elutaztunk Limerick-be.