Külföldi városok: Rózsahegy

Rózsahegy

2025. dec. 30. - 2026. jan. 3.

Rózsahegy (szlovákul Ruzomberok, németül Rosenberg egy 26 ezres kisváros Szlovákiában, a Vág és a Revuca folyók összefolyásánál. Nevét arról kapta, hogy a vadrózsával benőtt Horka nevű dombon alapították szász bányászok a 13. században. (Bár a területén már a késő bronzkorban éltek emberek.) Első írásos említése 1233-ból származik, 1328-ban pedig már városi jogokat kapott. Határában ezüstöt és rezet bányásztak. A 15. században az addig alapvetően német város a huszita uralom révén szlávvá változott. A 16. században vásártartási joggal rendelkező mezőváros, fejlett kézműiparral, evangélikus latin nemesi iskolával, majd 1729-ben létesült piarista gimnáziuma. 19. századi fellendülését faiparának és papírgyártásának köszönheti, fokozatosan a szlovákok pénzügyi, ipari és kulturális központja lett.

Miután leszálltunk a buszról, az információban megkérdeztük, mikor megy busz Vlkolinec-be, aztán megkerestük a szállásunkat. Csak néhány percet kellett gyalogolni, először egy gyalogoshídon átkeltünk a Vág folyón, majd végigmentünk a Mostova utcán, és már ott is álltunk a szállás előtt. Egy étterem van a földszintjén, a recepció is itt működött, megkaptuk a kulcsot, szerencsére a hölgy jól beszélt angolul. Az apartmanunk az első emeleten van, kényelmes, tágas és jó meleg. Kipakoltunk és már indultunk is vissza a buszállomásra.

Megérkeztünk

Autóbuszállomás Rózsahegy

A Vág folyó

A túlparton az óváros tornyai

A gyalogoshíd

A város északnyugati része

Mostova utca

A Podhora utca

A szállásunk bejárata

A Laverna étterem udvara

A nappaliban az ágyam

Főzősarok

Hálószoba

Szekrény

Fürdőszoba

A függőfolyosó

Mivel Vlkolínec tulajdonképpen Rózsahegy egyik városrésze, helyi busszal kellett mennünk, méghozzá a 4-essel. Nagy nehezen megtaláltuk, kiderült, hogy a vasútállomás elől indul. 14.38-kor indult a busz.

16.12-kor értünk vissza Rózsahegyre. Mivel lassan lement a nap, már csak egy rövid sétára indultunk a városban, végigmentünk a kivilágított Mostova utcán, megnéztük a főtéren a karácsonyi vásárt, aztán beültünk a szállásunk alatti étterembe és megvacsoráztunk. Helyi káposztalevest ettünk kolbásszal, gombával, krumplival és füstölt hússal, főételként sztrapacskát kértünk, sajnos kiderült, hogy amit mi sztrapacskának hívunk, az itt a káposztás változatot jelenti, amire mi gondoltunk (juhtúrós, szalonnás), azt itt haluska-nak hívják. Rendes volt a pincérnő, szó nélkül visszavitte a konyhába a káposztásat, amikor látta az arckifejezésünket és hozott helyette juhtúrósat. Nagyon finom volt, ráadásul 10 % kedvezményt kaptunk az árból, mert a szálloda vendégei vagyunk. (Sőt, megengedték, hogy fél adagot kérjünk a levesből.) Így végül összesen 12 eurót fizettünk a vacsoráért.

Mostova utca

Karácsonyfa

Betlehem

Karácsonyi vásár

Árusok a vásárban

A főtérre vezető lépcső

Podhora utca

A házunk előtt

Az étterem és a szállás bejárata

Az étterem

Káposztaleves

Juhtúrós sztrapacska (vagyis haluska)

Karácsonyi dekoráció az étteremben

Miután jóllaktunk (és még 6 óra sem volt), úgy döntöttünk, hogy sétálunk még egyet. Amikor kiléptünk az étterem ajtaján, szakadt a hó! (És aztán gyakorlatilag el sem állt 3 napig.) Először visszamentünk a főtérre, aztán átgyalogoltunk a hídon, mert délután a buszállomás mellett láttunk egy Coop-ot. Sajnos, néhány perccel azelőtt zárt be, hogy odaértünk, így hazasétáltunk, felmentünk a lakásba, naplót írtunk és duolingóztunk.

Podhora utca

Hóóesésben

Karácsonyi vásár

Hóborította utca

A gyalogoshíd

A házunk terasza

Függőfolyosó

December 31. Zsolna

7-kor keltünk, megreggeliztünk, 8-kor elindultunk az állomásra, szakadó hóesésben. A 8.37-es vonattal indultunk Zsolnára.

A hóborította teraszunk

Podhora utca

Mostova utca

Karácsonyfa

Házak a Mostován

A gyalogoshíd

A Vág folyó

Vasútállomás

Díszes oromzat

A peronon

Jön a vonatunk!

Az állomás a vonatból

Este 7 óra előtt néhány perccel értünk vissza Rózsahegyre, (itt is szakadt a hó!), besétáltunk a központba, kicsit élveztük a főtéren a szilveszteri mulatság hangulatát. (A Mostova utcán láttunk egy furcsa szögben álló lógó jégcsapot, a rejtély megfejtése, hogy a lámpaoszlop reggel még meg volt dőlve (valaki kidöntötte), akkor még függőlegesen állt a jégcsap, de időközben a lámpát visszaállították a helyére, a jégcsap viszont maradt.)

Rózsahegy vasútállomás

A vonatunk

Mostova utca

Jégcsap - furcsa szögben

Szilveszter a központban

A lacikonyha kínálata

Úgy döntöttünk, felfedezzük a város azon részét, amit eddig még nem láttunk, ezért elindultunk egy szűk sikátorban felfelé vezető lépcsőn. Néhány perc múlva már az Andrej Hlinka téren álltunk. A tér számos híres épülete közül az első, az 1897-ben épült, vörös színű Városháza. A hatalmas, neoreneszánsz épület déli részén a plébánia működött, itt élt és dolgozott Andrej Hlinka. A Városháza előtt 1858 óta áll egy oszlopon a Szeplőtelen Szűz Mária szobra. A mögötte lévő fasort 1888-ban létesítették, a tér polgár- és kézművesházai szecessziós stílusban épültek. A Városháza mellett áll az 1992-ben alapított szent András Gimnázium modern épülete. A kettő között pedig a 13. század végén épült Szent András templom impozáns épülete áll. Mivel már nem volt nyitva, elhatároztuk, hogy másnap visszajövünk, most csak körbejártuk, nagyon hangulatos volt a szakadó hóesésben a szépen gondozott park, a templomhoz vezető széles lépcsősor és főleg a gyönyörű kilátás az alattunk elterülő városra. Egy másik lépcsőn mentünk le, egyenesen az utcánkba értünk le, néhány perc alatt hazasétáltunk.

Velky zavoz

Háttérben a Városháza

Szeplőtelen Szűz Mária szobra

Városháza

Adventi koszorú

Szent András Gimnázium

Szent András templom

Hlinka emléktáblája

Angyal harsonával a városháza mellett

Hlinka szobra

Jan Vojtassak püspök mellszobra

Kilátás a városra

Jobbra a lépcső

Szent József szobra

A terasz, háttérben a gimnázium

A templom keletről

Kilátás kelet felé, középen a Zsinagóga

A park részlete

A lejárat

A lefelé vezető lépcső

Leértünk a Podhora-ra

A szállodánk bejárata

Függőfolyosó

8 óra előtt hazaértünk, éjfélig beszélgettünk, üzeneteket írtunk, aztán megfőztük a virslit és pezsgőt bontottunk.

Jan. 1. Liptószentmiklós, Jasna

Újév reggelén 8-kor keltünk, kényelmesen megreggeliztünk, 9.20-kor elindultunk sétálni. Újra felkapaszkodtunk a dombra, éppen mise kezdődött a Szent András templomban, így be tudtunk menni, bár csak néhány fényképet készítettem bent. (Részletek és több kép itt.)

Podhora utca

A lépcső

Misére igyekvők

Templombelső

Főoltár

Kilátás világosban

Gimnázium

Hlinka tér a Mária-oszloppal

Városháza

Velky zavoz utca

Miután világosban is megnéztük a Hlinka tér épületeit, lesétáltunk a dombról. Néhány méterre a Podhora és a Mostova utcák kereszteződésétől áll az 1928-ban épült Kultúrház, névadója természetesen Hlinka, aki a saját vagyonából támogatta az építkezést.

Újra lent

Kultúrház

Mostova utca

Milo Urbán, szlovák író emlékműve

Régi tapasztalatunk, hogy újév napján érdemes inkább a természetben tölteni a napot, (hiszen az üzletek, múzeumok úgyis zárva vannak), ezért úgy döntöttünk, a közeli Liptószentmiklósra megyünk, a térképen láttunk egy szép tavat (vagyis inkább víztározót) a közelben, arra gondoltunk, majd ott sétálunk. Aztán persze egészen másképpen alakult a nap, mint ahogyan terveztük...

10.20-kor indult a vonat Liptószentmiklósra, felmentünk Jasná-ra is a Déményfalvi völgyben.

Vasútállomás

A 17.16-os vonattal indultunk vissza Rózsahegyre, fél hat után már otthon is voltunk, 10 perc alatt hazasétáltunk a szállásra.

Újra a vasútállomáson

Megérkeztünk Rózsahegyre

Főtér

A kapunk

Jan. 2. Selmecbánya, Besztercebánya

Reggel 8-kor keltünk, megreggeliztünk, 8.45-kor útnak indultunk. Eddig minden reggel nyitva volt a szálloda (és egyben étterem) kapuja, de most zárva volt, nekünk kellett kinyitni. (Emlékeztettük magunkat, nehogy holnap azelőtt adjuk le a kulcsot, hogy kinyitnánk a kaput.)

A 9 órás busszal indultunk el Besztercebányára, megnéztük Selmecbányát is.

A főtér

A buszunk

Fél 8-kor értünk vissza Rózsahegyre, hazasétáltunk, a szálloda éttermében megvacsoráztunk.

Rózsahegy, autóbuszállomás

A kivilágított híd

A kapu (ezúttal nyitva)

Laverna étterem

Kandalló az étteremben

Fokhagymakrémleves

Sült csirke gombaszósszal, céklakrémmel és parmezánchips-szel, salátával

Este a teraszon

Jan. 3. Ruzomberok, Csongrád

Utolsó nap reggel 7-kor keltünk, befejeztük a pakolást, megreggeliztünk, aztán bedobtuk a kulcsot a postaládába (előtt persze kinyitottuk a kaput), a tiszteletünkre megint szakadt a hó! Kiballagtunk a buszállomásra, 8.35-kor (pontosan) indult a Flixbus. A már megszokott úton indultunk haza, Donovaly, Besztercebánya, Zólyom, útközben egyszer megálltunk egy néhány perces pihenőre. 12.40-kor értünk Budapestre, 13.00-kor indult a buszunk haza, 3-kor már a lakásban voltam. (Csongrádon egyáltalán nem volt hó, ami szilveszterkor esett, az is elolvadt, mire hazaértünk.)