Külföldi városok: Selmecbánya

Selmecbánya

2026. január 2.

Selmecbánya az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa, ahol főleg ezüstöt bányásztak. A kb. 9000 fős kisváros egy völgykatlanban fekszik a Selmeci-hegységben, kb. 600 méterrel a tengerszint felett. A város alapításának legendája szerint egy pásztor két szalamandra segítségével találta meg a város közelében fekvő ezüst- és aranylelőhelyeket. IV. Béla 1238-ban emelte szabad királyi városi rangra, a tatárjárás után a király bajor és szász bányászokat telepített ide. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt, virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. 1627-ben a világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban, 1717-ben itt kezdődött meg az iskolarendszerű bányászati szakemberképzés, amit 1735-ben III. Károly felsőoktatási szintre emelt, ezzel megszületett a világ első (!) műszaki felsőoktatási intézete, a Bergschola, vagyis a Felsőfokú Bányatisztképző Intézet. 1770-ben Mária Terézia akadémiai rangra emelte a Bergschola-t, így ez lett a világ első bányászati akadémiája. 1782 Selmecbánya volt a Magyarország harmadik legnagyobb városa Pozsony és Debrecen után, elővárosokkal együtt 40.000 lakosa volt! Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz is. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől hanyatlott, így a lakosság száma is csökkent. Bányavárosból lassan iskolavárossá vált, de a 20. században ezt a szerepét is elvesztette. Az oktatási intézmény 1919-ben átköltöztették Sopronba, majd 1949-ben Miskolcra. A várost hegyek közti, elzárt helyzete miatt a gazdasági fejlődés elkerülte, lassan elszegényedett. Ma főleg a turizmus és a vendéglátás a vezető ágazat, a történelmi városközpontot és a környék ipartörténeti értékeit 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A város környéki csipkeverők munkája is nagyon híres, 10 csipkeverőnő készítette II. Erzsébet menyasszonyi fátylát!

Pontosan délben érkeztünk Selmecbányára, a Dolná utcán indultunk el a központ felé, először nem túl szép arcát mutatta a város, fantáziátlan lakótelepi házak között gyalogoltunk a meglehetősen távol lévő városközpont felé. (Ráadásul végig felfelé kellett mennünk, hiszen a város központja már magasan a hegy oldalában fekszik.) A jobb oldalon, a lakótelepi házak között áll egy kis kápolna, a Szent Erzsébet kápolna, amelyet a 14. század közepén építettek gótikus stílusban, mad 1574-ben beillesztették a város alsó kapujába. 1879-ben útépítés miatt a nagy részét (a kapuval együtt) lebontották, majd 1895-ben egy neogótikus felújítás követően újra kápolnaként szentelték fel.

Ahogy továbbhaladtunk a Dolná, majd a folytatásán, a Kammerhovská utcán, főleg a jobboldali házakat fényképeztük, néhány épület erősen felújításra szorul, egy-kettő kimondottan romos állapotban van, de ahogy közeledtünk a központ felé, egyre szebbek és gondozottabbak lettek az épületek.

Megérkeztünk

Selmecbánya, buszállomás

Szent Erzsébet kápolna

Bútorgyár

Schindlerka

Romos ház az úton

Középkori házak

A Dolná utca felső szakasza

Penzión Cosmopolitan

A cipőgyár épülete

Villa Maria

A Kammerhofská utca bal oldalán található a Glanzenberg-táró lejárata és mellette a múzeum épülete, ahol jegyet kell venni a bánya bejárásához. Sajnos, aznap már nem indult idegenvezetés, pedig biztosan nagy élmény lehet végigjárni a térség egyik legrégebbi tárójának járatait. Néhány méterre innen, egy kis parkban áll az elesett hősök emlékműve, amelyet 1952-ben állítottak fel, akkor még felszabadítási emlékmű néven. Az utca túloldalán áll a Bányahivatal gyönyörűen restaurált épülete.

Csille a Glanzenber-táró bejárata mellett

A múzeum udvara

Az elesett hősök emlékműve

Bányahivatal

A Glanzenberg-táró

Feszület a táró bejárata mellett

A bejárathoz vezető lépcső

A Kammershofská utca

Romos épület

Hotel Salamander

Emelkedik az út

Hotel Grand Matej

Repülő a lépcsőn

Panziók a Visnovského utcán, háttérben a Leányvár

A Kulturális központ előtt áll Andrej Kmet, vagyis Kmety András szobra, aki katolikus papként elsőként foglalkozott régészettel, de egyben történész, néprajzkutató, geológus és botanikus is volt. A főutca itt kezdődő szakasza az ő nevét viseli.

Kulturális központ

Kmety András szobra

Andrejk Kmet utca

A jobb oldalon üzletek

A megemelt járda

Díszes házfal egy sikátorban

A kanyargós Andrej Kmet utca a Városház térre vezet. A tér keleti sarkán áll egy óriási, sárga színű, 19. századi klasszicista saroképület, a Fritz-ház, amelyben a Bányászati Levéltár anyaga kapott helyet. (A ház egykori tulajdonosa, Andreas Fritz ajándékozta a jezsuitáknak a Scharfenberg hegyet, amelyen később a Kálvária épült.) Mielőtt megnéztük volna a Városházát és a mellette álló Szent Katalin templomot, elindultunk jobbra, észak felé, hogy eljussunk a sétánk legtávolabbi pontjához, az Óvárhoz.

Háttérben a templom

Az Andrej Kmet utca vége

Fritz-ház

Balra a Városháza, mellette a templom

Szobor a sarokban

A templom mögött a Városháza tornya

Az észak felé vezető utca egy idő után kiszélesedett, ez a Szentháromság tér, közepén Szlovákia legmagasabb pestisoszlopával, amelyet az 1711-es pestisjárvány után emeltek, majd az egyszerű oszlopot később átalakították. A tér mindkét oldalán gyönyörű, színes, középkori épületek, egy részükben múzeum, a többiben üzletek és éttermek működnek.

Szentháromság tér a pestisoszloppal

A Szent Katalin templom észak felől

A RUINbar étterem

Hédi a téren

A pestisoszlop

Art ajándékbolt

A tér északról

Ahogy továbbhaladtunk, a tér összeszűkült és közben meredeken emelkedett. Néhány száz méterrel feljebb, a jobb oldalon egy hatalmas, halványkék épületet láttunk, ez az 1830-ban épült klasszicista épület a reformkorban alapított Evangélikus líceumnak ad otthont, falán magyar nyelvű emléktábla emlékeztet arra, hogy Mikszáth Kálmán és Petőfi Sándor is az iskola növendéke volt. Petőfi 1838 és 39 között tanult itt, egészen addig, amíg magyarul nem beszélő, szlovák tanára meg nem buktatta magyar történelemből, ami miatt apja megvonta tőle támogatását.

Evangélikus líceum

Emléktábla a bejárat mellett

Petőfi emléktáblája

Mikszáth emléktáblája

Penzión na trojici

Hédi a líceum előtt

A tér nyugati oldala

A tér északról, balra a líceum

Kis köz a hegyoldalban

Jula Bindera galériája, háttérben a líceum

A galéria után egy éles kanyarral elindultunk visszafelé a Starozámocká (vagyis Óvár) utcán. Ez az utca egy emelettel feljebb, a hegyoldalon vezetett egyenesen a várhoz.

A galéria épülete a fenti utcáról

Starozámocká utca

A várhoz vezető út

Kilátás a városra

Néhány perc séta után felértünk a hegy tetején álló Óvárhoz, amelyet egy 13. századi templom átépítésével alakítottak ki. (Részletek és több kép itt.)

A vár kaputornya

Az Óvár bejárata

A déli bástya

Masszív várfalak

A külső és a belső vár

Boltozatos mennyezet

Miután kijöttünk a várból, úgy döntöttünk, nem a már ismert, hosszú, kanyargós úton megyünk le a hegyről, hanem a városba levezető meredek lépcsők egyikét választottuk, így néhány perc alatt leértünk a központba. Itt áll a 14. századi reneszánsz Városháza, amelynek helyén korábban egy egyszintes, gótikus épület állt, ebben ülésezett a városi tanács. Az épületet 1488-ban kibővítették, ráépítettek egy emeletet, majd 1788-ban tornyot is építettek hozzá. Különlegessége, hogy az óratoronyban lévő óra számlapján a mutatókat felcserélték, a kismutató mutatja a perceket, a nagy pedig az órát. (A legenda szerint a városon átutazó kereskedők nem akartak hozzájárulni a torony építési költségeihez, ezért a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni az időt.) Az épülethez a 16. században egy kápolnát építettek, de azt a 18. században lebontották, ma ezen a helyen áll a Szűz Mária-szobor.

A Városháza mellett áll a Szent Katalin templom, amelynek építése egy évvel az 1443-as földrengés után kezdődött meg. A kis kápolnát aztán lebontották, helyére 1500-ban készült el a ma is látható templom, amely 5 évvel később tornyot is kapott. 1776-ban készült el a Nepomuki Szent János kápolna, a templom alatti kriptában számos városi híresség nyugszik. Az eredeti főoltár már nincs meg, képei szétszóródtak a világban, egy részük Budapesten, Esztergomban, sőt a francia Lille múzeumában található.

A Szent Katalin templommal szemben, az utca túloldalán, két ház közé beszorítva áll az 1796-ban, copf stílusban épült, torony nélküli Evangélikus templom, amelynek felépítését II. József türelmi rendelete tette lehetővé.

Lefelé a várból

Városháza

A Szent Katalin templom északi része

Balra, a Városháza mellett a Szűz Mária-szobor

A Felkelők emlékműve

Városháza, előtte a Szűz Mária-szobor

Házak a Városházával szemben

Jobbra az Evangélikus templom

A Szent Katalin templom nyugati fala

Az, hogy a város hegyoldalra épült, nemcsak abból látszik, hogy a főutca folyamatosan emelkedik, hanem abból is, hogy az utca két oldala sem egy magasságban van. A főutca bal oldalán néhány száz méteren keresztül az úttestnél több méterrel magasabban fut egy járda, ahonnan az éttermek és az üzletek nyílnak, sőt, most még a karácsonyi vásár néhány bódéja is látható volt. A terasz végén áll Selmeci Náckó bronzszobra, a vidám fickó állítólag a bányákban szórakoztatta a bányászokat.

Andrej Kmet utca a teraszról

Az Andrej Kmet utca, balra a bevásárló-terasz

Betlehem

Selmeci Náckó szobra

Freskók a ház falán

A Kultúrház, mögötte a Szűz Mária Mennybemenetele templom

Jobbra Kmety András szobra

Mivel felfelé jövet főleg az utca jobb oldalát fényképeztük, így akkor nem vettük észre a bal oldalon a város egyik legérdekesebb épületét, a Kammerhof-ot, vagyis a Kamarapalotát, amelynek az épületét 1550 körül alakították ki több régebbi ház össze- és átépítésével. Itt működött a bányaigazgatóság, a pénztár, itt volt a bányaigazgató lakása. Ma bányászati múzeumnak ad otthont.

Kammerhof

A múzeum bejárata

Először az volt a tervünk, hogy a 13.45-ös (közvetlen) busszal indulunk vissza, de ezt csak futva értük volna el, így inkább a 14.15-össel indultunk vissza Besztercebányára.