Stockholm
2026. július 20-22.
Délután kettőkor szálltam le a reptéri buszról a Cityterminal autóbuszállomásán. Mivel (szándékosan) az állomás környékén foglaltam szállást, így gyalog indultam el. Ahogy átmentem a Kungsbron hídon a város Kungsholmen nevű szigetére, csak végig kellett mennem a Fleminggatan-on és már ott is voltam a Stockholm Hostel nevű szállásomon. Persze, ha már sétáltam, nem bírtam megállni, hogy ne nézzek be egy-egy kis mellékutcába, sőt, végül a partra is lekeveredtem, ahonnan aztán meredek lépcsősoron kellett újra felkapaszkodnom a hegyre. Jártam egy gyönyörű parkban, ami körül körben színes házak álltak, közepén pedig egy kis kápolna állt. Innen modern műalkotásokkal övezett széles lépcső vezetett le a Barnhusviken partjára.
Balra a buszállomás, szemben a vasútállomás
Kungsholmen házai
Szelfi a hídon
Fleminggatan
Színes házak
Grubbensparken
Sankt Eriks kapell
A Grubben-lépcsőt övező tornyok
Egy fej
A lépcső, lent a csatorna
Lépcső a házak között
A Barnhusviken, háttérben a Sankt Eriksgatan hídja
Kungsholms strand
A híd alatt
Hajó a csatornán
Indulok vissza a hegyre
Fúj a szél
Fél 3-kor értem a hostel elé, néhány perc múlva készen is volt a szobám, ami elég apró, de nagyon kényelmes, saját fürdőszobával. Hivatalosan nincsen recepció, (én is csak véletlenül találkoztam a sráccal, aki a szobát takarította), a bejárati ajtó kóddal nyílik, egyedül a szobának van normál kulcsa, amit egy szintén kóddal nyíló boxba kell betennünk, amikor kimegyünk, nehogy véletlenül elhagyjuk. Gyorsan lepakoltam és már indultam is vissza az állomásra. 15.20-kor már vissza is értem, megkérdeztem, hogy jutok el Uppsala-ba. Egy biztonsági őr (egy kedves hölgy) segített megvenni a jegyet, sehol nem láttam pénztárakat, vagy automatákat, kiderült, hogy egy élelmiszerbolt területén (?) van egy képernyő, ott kellett jegyet venni. Meg kellett adnom a nevemet és a telefonszámomat is. Ráadásul több cég is felel a vasúti közlekedésért, nekem az "ingázó vasút" egyik járatát kellett keresnem (ez kb. olyan mint a HÉV), ennek saját vasútállomása van, ami elég messze volt a központi csarnoktól. Mindegy, volt időm, megkerestem, közben vettem finom péksütit, meg is ettem, amíg vártam a vonatot. 4 óra után indultunk Uppsala-ba, a föld alatt, egy metrómegálló-szerű állomásról, ahol csak akkor nyíltak ki az ajtók a peronon, amikor megjött a szerelvény.
A Stockholm Hostel bejárata
Folyosó
A szobám bejárata
A szobám
Fürdőszoba
Csomagmegőrző
Kulcstartó boxok
Kilátás az előcsarnokból
Újra a hídon
Buszállomás
Váróterem
Ez lesz a vonat
Úton Uppsala-ba
20.26-kor indult a vonat vissza Uppsala-ból Stockholmba, pontosan egy óra múlva meg is érkeztünk. Vacsorára bevásároltam, aztán hazaindultam. Mivel a vonatjegyem a stockholmi tömegközlekedésre is érvényes volt, az állomás mellett felszálltam az 1-es buszra és a szállásomhoz közeli megállóban szálltam le, így 10 óra előtt már otthon is voltam. Megvacsoráztam, naplót írtam és éjfélkor lefeküdtem aludni.
Vasútállomás, Stockholm
Scandic Grand Central
Színház
Buszmegálló
A szállás előtt este 10-kor
Július 21. Drottningholm, Hovgarden
Kedden korán ébredtem, megreggeliztem, aztán elindultam a mai kirándulásra. Az volt a tervem, hogy először kimegyek Drottningholmba, ahol 8 éve jártunk már Timivel, de akkor sem a híres színházat, sem a kastélyt nem néztük meg, most ezt akartam pótolni. 3 napos jegyet vettem, még így is megérte, hogy csak 2 napig használom. Metróval elmentem a Brommaplanra, majd innen a 176-os busszal kimentem Drottningholmba.
A hostel folyosója
A bejárat
Úton a metróval
Megérkeztünk a Brommaplanra
Brommaplan, háttérben a busz
Úton Drottningholmba
18.40-kor értem vissza a Brommaplanra, bevásároltam egy nagy élelmiszerboltban, aztán hazametróztam. Sajnos egy másik kijáraton jöttem ki, így néhány perccel többet kellett gyalogolnom, de 8 előtt így is a szállodában voltam. Vacsorára finom céklasalátát és magvas kenyeret ettem, még megterveztem a holnapi napot (a tervezett vasmű sajnos csak hétvégén van nyitva, de sebaj, van más ötletem is!), aztán naplóírás, spanyol, eszperantó és alvás.
Megérkeztünk a Brommaplanra
ICA, itt vásároltam
Metróállomás
A peronon
Úton a központba
Megérkeztünk
Fleminggatan
Otthon
Július 22. Stockholm
Korán keltem, összepakoltam, lehúztam az ágyneműt, aztán betettem a csomagomat a megőrzőbe. Ahhoz, hogy kinyissam az ajtót, le kellett tölteni egy applikációt, aztán kiválasztani, mennyi időre akarom ott hagyni a táskát. Először valamiért azt hittem, hogy ez ingyenes, de végül fizetni kellett érte. Mivel a 8 óra ugyanannyiba került mint a 12 vagy a 24, végül az utóbbi opciót választottam. 9-kor indultam útnak, metróval bementem a központba, a T-Centralen nevű megállóban megcsodáltam a hangulat falfestést az aluljárókban. 9.20-kor jöttem fel a föld alól a Hötorgeten, hiába próbáltam, nem sok szépséget tudtam felfedezni a fantáziátlan, modern épületekkel körbevett téren.
Indul a nap
Hajó az aluljáróban
Falfestés
Szökőkút
Kulturhuset
Kiállítás a téren
Sétálóutca
Megkerestem a 7-es villamos megállóját, ezzel akartam átmenni Djurgården szigetre, a mai napra ugyanis múzeumlátogatást terveztem. Az első célom a Vasa-múzeum volt, ezt a különös alakú épületet már 8 éve is lefényképeztük Timivel: 3 hajóárbóc nyúlik ki egy furcsa formájú épületből, olyan, mintha a hajó alsó részét egy dobozba zárták volna, de az árbócok már nem fértek volna be. A hajó történetét is olvastuk akkor, de a múzeum sajnos már nem volt nyitva. Most viszont mindenképpen meg akartam nézni, így már nyitásra odamentem. Végül nem villamossal, hanem egy (ugyanazon az útvonalon közlekedő, ugyanolyan számú) busszal mentem át a szigetre. Amikor leszálltam, a buszsofőr megkérdezte, hová megyek, mondtam, hogy a múzeumba, azt mondta, akkor menjek még egy megállót, de én inkább sétálni akartam.
A 7-es buszon
Nybroviken a buszból
A háttérben Skeppsholmen
9.35-kor szálltam le a Djurgårdsbron megállónál, innen besétáltam a hídon keresztül a szigetre.
A szigetre vezető híd
Hajók a csatornán
Háttérben a Nordiska museet tornyai
A sziget térképe
Néhány perces séta után már ott is álltam a Vasamuseet előtt, először megcsodáltam magát az épületet és azt a makettet, ami azt mutatja, hogy nézett ki a terület 1942-ben, amikor még a haditengerészet használta azt. Szerencsére egyáltalán nem volt sor, így hamar bejutottam, az előcsarnokban 4-5 automata volt a falra szerelve, néhány másodperc alatt ki tudtam választani, milyen jegyet szeretnék, kártyával kifizettem, a gép kinyomtatta és már mehettem is be. A múzeum tulajdonképpen egyetlen hajó kalandos, bár meglehetősen rövid történetére épül: A Vasa nevű háromárbócos hadihajó 1628. augusztus 10-én, első útján néhány méterre a kikötőtől felborult és elsüllyedt. Ezután pontosan 333 évig pihent a hajó a tenger fenekén, amíg megtalálták és 1961. április 24-én kiemelték. 1990-ben nyílt meg a múzeum, amit gyakorlatilag a restaurált és darabjaiból újra összerakott hajó köré építettek. 6 szinten, több mint 12.000 m2-en csodálhatjuk meg nemcsak a hatalmas hajót, hanem rengeteg kiállítást a hajó építéséről, a megtalálásáról és a rekonstruálásáról. Megismerhetjük azokat az embereket, akik a hajón szolgáltak, de bepillantást nyerhetünk a 17. századi mindennapi életbe, megismerhetjük a különböző mesterségeket, az akkori ruházatot, a kor történelmét, valamint Svédország kereskedelmi és politikai kapcsolatait.
Óriási élmény volt a múzeum, az első pillanattól kezdve, amikor a belépéskor azonnal mellbe vág az óriási, a víz alatt sötétté ázott deszkákból álló hatalmas hajó látványa, az egykori legénység tagjainak a történetéig (és rekonstruált arcvonásaiig), a hajón talált ruhamaradványok, cipők bemutatásáig. (Részletek és több kép itt.)
A múzeum épülete
A múzeum oldalról
A múzeum alatti csatorna
A terület makettje 1942-ből
Az első pillantás a hajóra
Titanic-kiállítás
Jack és Rose ruhája
A Titanic makettje
Film a Vasa-ról
A hajó oldala
A hajó modellje
Ágyú a hajóról
Az egyik mentőcsónak
Kép a hajó építéséről
A hajó szintjei
A tragédia utáni hivatalos vizsgálat papírjai
A hajó tatja
Egykor ilyen színes volt
A hajó díszeinek festésekor használt festékek
Az áldozatok csontvázai
Ő Beata
... és ruháinak megtalált darabjai
Az ágyúk a fedélközben
Az egyetlen aranytárgy, egy gyűrű
Társasjáték
A hajó a legfelső emeletről
Szelfi a Vasa-val
Miután két órával később, 11.45-kor kijöttem a múzeumból, már óriási sor állt a bejáratnál, több száz méteren keresztül kígyózott, érdekes, hogy mindkét sor egyforma hosszú volt, azoké, akiknek nem volt jegyük, és azoké is, akik már a neten vettek jegyet. A tanulság: érdemes volt korán, nem sokkal nyitás előtt jönni. Megettem az ebédemet (joghurt és péksüti), majd végigmentem a többé-kevésbé türelmesen várakozó tömeg mellett, megkerültem az 1873-ban alapított Nordiska museet gyönyörű épülete mellett és felszálltam a 7-es villamosra, ami közvetlenül a Skansen előtt állt meg. (Érdekes, hogy ellenőr volt a járaton, a 10 nap alatt ez volt az egyetlen alkalom, amikor ellenőrrel találkoztam.) Sajnos nem a nosztalgiavillamossal érkeztem, ami éppen utánunk csilingelt be a Skansen előtti villamosfordulóba.
Óriási sor a múzeum előtt
... még itt is tart ...
... és itt van a vége!
Nordiska museet
Nosztalgiavillamos a Skansen előtt
A bejárat előtt semmiféle sor nem állt, néhány másodperc alatt bejutottam. Mivel már láttam a térképen, hogy óriási területről van szó, (majdnem a sziget felét magában foglalja), tudtam, hogy mindent nem fogok tudni megnézni, így jól jött volna egy prospektus, ami egy térképen megmutatja a legfontosabb épületeket, attrakciókat, hogy azokra tudjak koncentrálni. Sajnos, a pénztárban nem volt ilyen, de szerencsére minden útkereszteződésnél találtam egy-egy információs táblát, ezek alapján tudtam tájékozódni. Végül pontosan délben léptem be és indultam el a hatalmas terület felfedezésére. (Részletek és több kép itt.)
Az 1891-ben alapított Skansen a világ legrégebbi szabadtéri néprajzi múzeuma. A Skansenben 150 történelmi épületet láthatunk: lakóházakat, farmokat, valamint egy ma is használatban lévő templomot, amelyek történelmi hűséggel mutatják be a svéd nép életét a középkortól napjainkig. A területen egy kisebb állatkert is található, amely a Skandináviában honos állatokat mutatja be, valamint több kézművesműhelybe is benézhetünk, ahol munka közben figyelhetjük meg az üvegfúvókat, kovácsokat, pékeket. Ezen kívül van itt szabadtéri színpad, több étterem és kávézó is.
A Skansen bejárata
A terület térképe
Skogaholm manor
Konyhaépület
Szélmalom
Farmház
Harangtorony
Iskolaépület
Tanterem
A tanár lakásának nappalija
Farmház
Seglora templom
Kovácsműhely
Mérföldkő 1666-ból
Farmház
Ekshärad farmház
Farmház Hög-ből
Faluház 1908-ból
Vaddisznók
Barnamedve
Kilátás Östermalm partjára
Vastveit tárolóház a 14. századból
A sikló felső állomása
Älvros farmház
A Lodge, Hazelius egykori irodája
Viking rúnakő a 11. századból
Fűszernövénykert
A "piros sor", ma irodaépület
Menedék az eső elől
Hazelius-ház
Jacobsberg
Patika
Petissan (kis kávézó)
Vegyeskereskedés
Városi utca
Nyomda és könyvkötőműhely
Zenekar a kapualjban
Cserzőműhely
Az aranyműves háza
Pékség
Keramikusműhely
A cipész háza
Takarékbank
Szabadtéri színpad
Kilátás Gröna Lund vidámparkjára
Ágyúk a dombtetőn
Kilátás Södermalmra
Üvegfúvóműhely
Mozgólépcső a hegyre
Gubbhylan étterem
Háttérben az üvegveranda
Tekepálya 1868-ból
A Skansen makettje
Novilla 1833-ból
Kalle és Emma
Ajándékbolt
Fél ötkor jöttem ki a Skansen-ből, vagyis 4 és fél órát töltöttem bent, igaz, ebből kb. 20 percet egy ház verandáján ülve és arra várva, hogy elálljon a szakadó eső. Még így is úgy éreztem, hogy nem láttam mindent, igazából erre több nap is kevés lenne.
Visszaindultam a városba, a Hötorget-en szálltam le a 7-es buszról. Úgy éreztem, itt az ideje enni valami meleget (főleg, hogy még mindig szakadt az eső), ezért bementem a Gallerian nevű plázába. Először egy étterembe akartam beülni, de aztán megláttam egy IKEA-t, így aztán ott ettem a legautentikusabb svéd ételt, vagyis Köttbullar-t (svéd húsgombócot, szósszal, krumplipürével, sült krumplival, zöldborsóval és vörösáfonyával) és desszertnek Kanelbulle-t, vagyis fahéjas csigát.
Megjött a busz (a villamossínen)
Hötorget
Gallerian
Köttbullar
Kanelbulle
A pláza
Miután jóllaktam, úgy gondoltam, még korán van, hiszen még csak 6 óra múlt, így elindultam még egy utolsó sétára Stockholm legszebb részén, az óvárosban, vagyis a Gamla Stan-on. Ezt a részt Timivel 8 éve már alaposan felfedeztük, most csak egy hangulatos koraesti sétát akartam tenni a lassan alábbhagyó esőben. Közvetlenül a királyi palota előtt szálltam le a buszról, elég erős szél fújt a parton, majdnem elvitte az ernyőmet. Aztán ahogy bementem a házak közé, egyre kellemesebb lett az idő, lassan az eső is elállt, az utcák pedig már nem voltak olyan kihaltak, néhányan vacsorázni mentek, néhányan pedig (velem együtt) egyszerűen csak élvezték a szűk, macskaköves utcák, a középkori házak hangulatát. (Az egyik ajándékboltban pedig végre találtam egy könyvet Stockholm-ról.)
Kikötő a palota előtt
Skeppsbron
Hajó a Stockholms ström-ön
III. Gusztáv szobra
A királyi palota
Szemben (jobbra) a Nemzeti múzeum
A palota a part felől
A palota déli szárnya
Slottsbacken
XIV. Károly János szobra
A palota déli szárnya
Slottsbacken, kilátással a tengerre
Tessin-palota
Finn templom
Bíróság
III. Gusztáv obeliszkje
Stockholm katedrálisa, a Storkyrkan
A palota nyugati szárnya
Szemben a Német templom tornya
Szűk utca a Gamla Stan-on
Stortorget, a Gamla Stan főtere
Stortogrbrunnen
Nobel-díj múzeum
A Stortorget színes házai
Nobel-díj múzeum, balra mögötte a Storkyrkan tornya
Västerlånggatan
Kirakat
Miután egy félórát bolyongtam a Gamla Stan, hangulatos utcáin, a Västerlånggatan nevű sétálóutca kiért a sziget északi partjára, ahonnan egy gyalogoshíd (a Stallbron) vezetett át a Helgeandsholmen nevű kis szigetre. Itt áll a Riksdagshuset, vagyis a parlament épülete, ami szinte az egész szigetet elfoglalja, az út tulajdonképpen az épület két része között vezet. A sziget északi végén a Riksbron vezet át a központi szigetre, és innen a Drottninggatan egyenesen a városközpontba vezet.
Mynttorget
A királyi palota északi oldala
Ledamotshuset
Stallbronn, háttérben a Városháza tornya
Szemben a Riksdagshuset
A parlament keleti épülete
Balra a nyugati épület
Riksbron
Jobbra Helgeandsholmen
Középen a Sagerska huset, a miniszterelnök rezidenciája
Drottninggatan
St. Jacob kyrka
Este 8-kor értem a Hötorget-re, innen metróval akartam visszamenni a szállodába, de a metró csak az Odenplan-ig járt, a hangosbemondó azt tanácsolta, innen oldjuk meg másképp. Mivel napijegyem volt, nem izgultam, de aztán mégis elég kalandos úton jutottam haza. Amikor az Odenplan-on feljöttem a föld alól, egy többsávos, forgalmas úton, a Karlbergsvägen-en álltam. Tulajdonképpen nem voltam messze a szállodától, akár gyalog is hazasétálhattam volna, de ha már napijegyem van, gondoltam, minek gyalogoljak az esőben, így inkább elindultam a Dalagatan felé, onnan indult a busz. Sajnos az egyik lámpánál rengeteget vártam, (valószínűleg elromlott, mert végig pirosat mutatott), aztán azt sem találtam el elsőre, az utca melyik oldalán van a jó buszmegálló, így pont az orrom előtt ment el a busz. Mindegy, megvártam a következőt és azzal mentem el a Fleminggatan-ig.
Hötorget
Sergels torg
Metrómegálló
T-Centralen
Vasa Real a Karlbergsvägen-en
Gustav Vasa skola
Vasaparken
Dalagatan, buszmegálló
Este 9-re értem vissza a szállodába, kivettem a táskát a csomagmegőrzőből, leültem kicsit pihenni az étkezőben, feltöltöttem a telefont, megcsináltam a spanyolt és az eszperantót, ettem egy kis gyümölcsöt, aztán este 10-kor visszaindultam az állomásra. Az 1-es busszal közvetlenül a buszállomás mellett szálltam le, néhány percet vártam és már be is állt az Oslo-i busz. A jegyem az ablak mellé szólt, egy jól megtermett srác ült mellettem, amikor elindultunk, keresett egy másik helyet, ahol egyedül ülhet, de aztán mindig felszállt valaki, akinek oda szólt a jegye, így mindig visszajött. 23.10-kor indultunk el Oslo-ba.
Újra a szálláson
Kép a folyosó falán
Az előcsarnok
Jobbra az üres recepció
Az állomáson
Stockholm éjjel
A buszállomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése