Stavanger
2026. július 25-27.
Stavanger Norvégia negyedik legnépesebb városa, kb. 150 ezren lakják. A város számos szigeten fekszik a Byfjord partján. A városközpontban található a Breiavatnet nevű tó.
A stavangeri püspökséget 1122 és 1125 között hozták létre, ebben az időben kezdte el építtetni a dómot az első püspök, Reinald fra Winchester. A várost 1125-ben alapították meg. 1425-ben vásárjogot kapott, de csak a 16. században kezdett el fejlődni, főleg a heringhalászatnak köszönhetően. A 17. század elején két pestishullám tizedelte a lakosságot, 1633-ben pedig a város házainak kétharmada (a középkori óvárossal együtt) tűz áldozata lett. 1641-ben, Kristiansand megalapításával Stavanger jelentősége csökkenni kezdett, 1681-ben a püspöki székhely is oda került. 1684-ben egy újabb tűz következtében 1690-ig a vásártartó jog is Kristiansand-hoz került. Csak az 1800-as években következett egy nagyobb fellendülés, először újra a heringhalászatnak köszönhetően, majd egyre nagyobb jelentősége lesz a hajózásnak is. 1873-ban indult a Stavanger Preserving, az első norvég konzervgyár. Az első világháború idején Stavangerben több mint 50 konzervgyár működött, amelyek Norvégia konzervgyártásának 70 %-át adták. Az 1960-as évektől kezdve Stavanger lett Norvégia "olajfővárosa", hiszen a legnagyobb olajlelőhelyek 300 km-re innen az Északi-tengerben találhatóak. Ma sok nemzetközi cégnek van a városban székhelye, több konzervgyár is működik itt. Jelentős a hajóforgalma, az óváros közelében lévő hajóterminálba sok hajó fut be Nagy-Britanniából, Dániából és Norvégia különböző részeiből. Oslo-val vasút és rendszeres buszjáratok kötik össze. Minden májusban jazz-fesztivált rendeznek itt, 2008-ban (Liverpool mellett) Stavanger volt Európa kulturális fővárosa. A közelben található a Preikestolen (Prédikálószék), egy 600 méter magas sziklaorom, ahonnan szép a kilátás a Lysefjordra és a Kjerag, ahol két sziklafal közé szorult hatalmas kődarabot láthatunk 1000 méterre a fjord felett. A városból számos túraútvonal indul, a nyugati tengerparton pedig homokos strandokat találunk.
Végül egy óra késéssel, 16.50-kor érkeztünk Stavangerbe. Közvetlenül az állomás előtt egy gyönyörű tó partján szép épületek és a túlparton egy templom - ez a látvány fogadott a városban. Mivel itt is közel foglaltam szállást, elindultam egy meredek lépcsőn fel a hegyre, modern épületek (főleg szállodák) között. Már korábban írta a szállásadóm, hogy nem lesz könnyű megközelíteni a házat, mert cserélik a vízvezetékeket a környéken, így sok utca le van zárva. Persze, ő azt hitte, autóval jövök, gyalog azért nem volt annyira bonyolult. Néhány perc múlva már ott is álltam a ház előtt, kóddal tudtam bemenni, nem is kellett kulcs. Nagyon szép és kényelmes a szobám (főleg az oslo-i után), saját fürdőszobával. A konyha közös, de amíg itt voltam nem találkoztam senkivel a földszinten, néha halottam hazajönni egy családot, de ők az emeleten laktak. Végre volt rendes ablakom is, ahonnan kiláttam az utcára, ahol klassz fából készült házak álltak. Kipakoltam, kicsit pihentem és fél hatkor már indultam felfedezni a várost.
Megérkeztünk
Kilátás a hegyre vezető lépcsőről
Régi és új
A ház a Mollegata-n
Lépcsőház
Előszoba
Étkező
Konyha
A szobám
Kilátás a szobámból
Fürdőszoba
Mielőtt elindultam, megnéztem a neten, mit érdemes megnézni a környéken, találtam egy klassz blogot, ahol rengeteg információ segített kitalálni, hol is kezdjem a város felfedezését.
Először a szállás közelében fekvő Gamle Stavanger, vagyis az óváros felfedezésére indultam. A műemlékvédelmi épületegyüttes összesen 173, fehérre festett, fából készült házból áll, amelyek nagy része 1820 és 1860 között épült. A házak nagy részében ma is laknak, néhányban üzletek, műhelyek működnek. (Részletek és több kép itt.)
A házunk
St. Olaf középiskola
Mollegata
Klinkenberggata
Bethel (volt templom, a irodaház)
John Haugvaldstads gate
Gamle Stavanger
Kilátás a kikötőre
A múzeum bejárata
Einar Hedéns Plass
A kikötő
A múzeum főbejárata
Miután búcsút vettem a gyönyörű, hófehér házaktól, egy meredek lépcsőn lementem a kikötőbe, az úgynevezett Vågen-be. Ez a kb. 3 km hosszú öböl, amely északról nyúlik be egészen Stavanger központjáig, már a történelmi időkben is Stavanger kikötője volt. A Golf-áramlatnak köszönhetően télen sem fagy be a vize. Egykor 250 raktárház állt a parton, amelyekből 60 maradt fent. Egykor az öböl vize egészen a házakig ért, így közvetlenül be tudták rakodni az árut a hajókról a raktárakba. A ma látható széles rakpartot a 20. század elején építették. Mivel az öböl vize még közvetlenül a part mellett is 14 méter mély, így a nagy tengerjáró hajók is szívesen kötnek ki itt.
A Vågen keleti partja
Információs központ
A nyugati rakpart
Viking House
Street Art
Ajándékbolt
Raktárházak, előttük a Rogaland horgonyoz
Stavanger festői kikötője
Középen a Valberg-torony
Jobbra a halpiac és a dóm
A tengerészeti múzeum
Óriási vasmacska
A keleti parti egykori raktárházak
Miután lefényképeztem a Vågen gyönyörű házait és az öböl vizén ringó vitorlásokat, elindultam a néhány száz méterre, egy kis magaslaton álló székesegyházhoz. Mivel már elmúlt hat, nem volt nyitva, de azért körbejártam az 1125-ben eredetileg román stílusban épült, de aztán gótikus stílusban átépített katedrálist.
Alecander Kielland regényíró, polgármester szobra
Torget, kilátással az öbölre
A dóm északról
A nyugati bejárat
Byparken
Galambok és sirályok
A dóm déli homlokzata a két toronnyal
A templom déli homlokzata a Breiavatnet tóra néz, érdekes, hogy egyedül a tó északi partján álló Katedralskole rektorának van joga horgászni a tóban. Az iskola a Kongsgard nevű, hófehér épületben működik, amely a 13. században épült és egykor a stavangeri érek rezidenciájaként szolgált. Az iskola előtt 1963 óta áll egy féltérdre ereszkedő fiút ábrázoló bronzszobor, amely a város jelképévé vált.
Breiavatnet
Szemben a vasútállomás
A tó északi partja
Stavanger Katedralskole
Bagoly az iskola előtt
Andemor
Krokodil a parton
Kiellandshagen park
Sétáltam kicsit a tó körül, lefényképeztem rengeteg sirályt, hattyút és kacsát, majd a főtéren, a Torget-en keresztül visszamentem a kikötőbe. Ezúttal a Vågen keleti partján sétáltam végig, az egykori raktárházakban ma éttermek működnek, a borús, szeles idő ellenére jó volt a hangulat, szólt a zene.
A Skagenkaien nevű rakpart előtt horgonyoz a Rogeland nevű hajó, amely 1929-ben készült el, utasokat szállított Oslo és Bergen között. Sajnos, 1944 április 20-án is éppen a bergeni kikötőben horgonyzott, amikor közvetlenül mellette felrobbant a robbanóanyaggal megrakott Voorbode nevű hajó. A robbanásban súlyosan megsérült a hajó, a legénység egyik tagja, Sofie Olsen és 5 rakodómunkás életét vesztette. A hajót később megjavították, a 2000-es években műemlékvédelem alá helyezték, jelenleg kirándulóhajóként szolgál.
A kikötő északi végében álló sárga épület a Tollboden, vagyis az új vámház, amely 1905-ben épült szecessziós és neobarokk stílusban, mert az öböl túloldalán álló régi vámház már kicsinek bizonyult.
Torget
Vågen
Éttermek a parton
Rogeland
Gamle Stavanger hófehér házai a túlparton
Vera Cruz
Tollboden
TS Royalist
A kikötő északi végénél keletre fordultam, és a földnyelv másik oldalán sétáltam vissza. Közben jó volt a kilátás a Bybru-ra, vagyis a városi hídra, amely 1978-ban készült el, ez Norvégia első és legnagyobb ferdekábeles hídja, 1067 méter hosszú. A kikötőben, közvetlenül a parton áll a Norvég Olajmúzeum, amely 1999-ben nyílt meg, és főleg az északi-tengeri olajkitermelés bemutatására koncentrál.
Háttérben a híd
Bybru
Norvég Olajmúzeum
A kikötőben ismét nyugatra fordultam, a földnyelv közepe felé. Itt található ugyanis Stavanger régi faházakból álló régi központja, rengeteg üzlettel, bárral és étteremmel. A szűk utcák egy emelkedő tetejére futnak fel, amelynek tetején a Valberg-torony áll. Ez a régi, faházas negyed önmagában is érdekes lenne, de a 2000-s évek elején egy helyi fodrász úgy döntött, hogy még izgalmasabbá teszi: az Ovre Holmegate nevű utca házait egy skót művész segítségével színesre festette. A színeket előre megtervezték, hogy harmonizáljanak egymással, az utcát pedig azóta Fargegaten-nek, vagyis színes utcának hívják. A színesre festett házakat ráadásul sokszor művészi graffiti-k is díszítik.
Hetland Sparebank
Sétálóutca
Fargegaten
Színes házak
Bárok és éttermek
Street art
Graffiti
Borozó
Régi faházak
Brodrene Petersen
A hangulatos, favázas negyed közepén magasodó domb tetején áll a Valberg-torony. Az 1853-ban épült, neoromán stílusú, 27 méter magas nyolcszögletű torony 1922-ig tűzfigyelő toronyként működött. A helyén korábban is egy őrtorony állt, ezt még 1658-ban építették fából, de később le kellett bontani. A toronyban most múzeum működik, de kilátótoronyként is használható.
Valberget
Valberg-torony
Ágyúk a torony mellett
Kilátás a kikötőre
Játszótér a hegyen
Loft bár
Szelfi a toronnyal
Újra végigsétáltam a Fargegatan-on, csináltam jó pár fényképet és videót is és újabb graffitiket fedeztem fel.
Vissza a városba
Diszkógömb
Fargegaten
A kikötőbe leérve körbejártam az Olajmúzeumot, az épület előtt jó néhány gépet és berendezést állítottak ki, valamint berendeztek egy nagyon különleges játszóteret is Geoparken néven.
Olajmúzeum
Kikötő
Geoparken
Bybrua
A kikötő melletti házak
Cornelius Cruys admirális szobra
Solvberggata
Mivel már fél 8 volt, lassan elindultam haza, útközben bevásároltam az Extra nevű boltban, aztán a már megszokott úton (lépcsőn fel a hegyre a szállodák között) hazasétáltam. Negyed 9-kor értem haza, megvacsoráztam, hajat mostam, kitaláltam a holnapi programot (mégsem megyek a Prédikálószékre, az információs irodában minden turistát lebeszéltek róla, állítólag napok óta esik, csúsznak a kövek, nagyon veszélyes, így inkább maradok Stavangerben), naplót írtam, aztán alvás.
Extra
A dóm
Kongsgata
A tóparton
La Pére, francia étterem
A norvég kivándorlók emlékműve
Vasútállomás
Breievatnet
Szállodák a parton
A hegyre vezető lépcső
A Templomos Lovagok központja
A házunk
Bejárat
Kilátás az ablakomból este fél 10-kor
Július 26.
Mivel aránylag korán lefeküdtem, másnap már 6-kor felébredtem. Azt terveztem, hogy ma megnézem azokat a múzeumokat, amiket tegnap kívülről láttam. Mivel ezek csak 10-kor nyitnak, ráérősen megreggeliztem, ezúttal egy másik úton sétáltam le a városközpontba. Gyönyörűen sütött a nap, így persze megint csináltam néhány képet a kikötőben, aztán bementem a kikötő melletti ajándékboltba, vettem hűtőmágnest, képeslapokat, egy könyvet a városról valamint egy szép, petrolkék (és természetesen) norvégmintás könnyű kendőt. Ezután elindultam a Gamle Stavanger hófehér házai felé, hiszen az első célom, az IDDIS nevű duplamúzeum itt található.
Indulok sétálni a napsütésben
Faházak a hegyen
Christian Bjelland szobra
Újra a tóparton
Kongsgard
Torget
Balra a Tengerészeti emlékmű
Vågen
Halpiac
Népviseletben
Fent Gamle Stavanger házai
Az IDDIS nevű múzeumot már előző nap is láttam, már akkor elhatároztam, hogy ide mindenképpen visszajövök. Tulajdonképpen két múzeum egyben, egy nyomdaipari és egy konzervmúzeum. Először a nyomdaipari múzeumot néztem meg, ahol az írás, a könyvnyomtatás és a könyvkötés fejlődésének bemutatása mellett megismerhettük a fényképezés, sajtófotózás, sőt, a helyi halkonzervek címkéinek fejlődését is. (Részletek és több kép itt.)
A múzeum épülete
A múzeum belső udvara
Bejárat
Kiállítótér
A betűk fejlődése
A legrégebbi norvég könyv 1200-ból
Nyomdagép
A könyvkötészet alapanyagai
Fekete bársonyba kötött, ezüsttel díszített könyv Stavangerből 1660-ból
Írógépek
Újságok
Konzervcímkék
A nyomdaipari kiállítás utolsó szakasza tulajdonképpen átvezetett a múzeum másik részébe, hiszen a konzervgyár számára készített címkék előállítását láthattuk.
A norvég konzervmúzeumban, amelyet egy valódi konzervgyár épületében rendeztek be, megnézhettük, sőt ki is próbálhattuk, hogyan készültek a világhírű szardínia- és heringkonzervek, láthattuk a füstölés, sózás és csomagolás folyamatát, a gépesítés fejlődését, megismerhettük a dolgozók munkakörülményeit.
Amikor beléptem az üzembe, éppen elkezdődött egy angol nyelvű idegenvezetés, így én is csatlakoztam. Az idgenvezetés elég interaktív volt, éreztük a füstölőkemencék melegét, megtanultuk és gyakoroltuk, milyen technikával kell a levágott fejű halakat a konzervdobozban elhelyezni, működés közben láttuk a konzervdobozt gyártó gépet és a megtöltött konzervek mosását végző gépet.
Miután véget ért a vezetés, még egyszer végigjártam a kiállítást, elolvastam és lefényképeztem az információs táblákat. (Részletek és több kép itt.)
Füstölő
Csomagolás
Egy dobozban 7 darab
Idegenvezetőnk
Sterilizálógép
Mosás
Öltöző
Fürdőszoba
Címkék
A munkavezető irodája
Iroda
A tárgyaló
Szakszervezeti zászló 1880-ból
Miután a konzervgyár emeletén megnéztem az irodákat, öltözőket és fürdőhelyiséget is, lementem a múzeum éttermébe, ahol a hely specialitását, a gratinált szardíniát kóstoltam meg, chilivel és fokhagymával, valamint finom focaccia-val. Amikor kijöttem a konzervmúzeumból, észrevettem, hogy van egy harmadik kiállítás is, a "90-es számú ház", amely 1836-ban épült, a berendezése pedig az 1920 és 1960 közötti időket idézi. Kimentem hát a gyár udvarára (onnan nyílt a ház bejárata) és megnéztem a hófehér faházat. (Részletek és több kép itt.)
A múzeum étterme
Az ebédem
Gratinált szardínia chilivel és fokhagymával
Konyha
Étkező
Az emeletre vezető lépcső
60-as évekbeli nappali
Étkezősarok
Fiúszoba
Lányszoba
Hálószoba
Konyha
Lépcsőház
Az étterem terasza a múzeum udvarán
Délután 2-kor jöttem ki a múzeumból, mivel kombinált jegyet vettem - 170 koronáért a város összes (!) múzeumát meg lehet nézni - igyekeznem kellett, ha még a tengerészeti múzeumot is meg akartam nézni, mert csak négyig voltak nyitva. Azért még tettem egy rövid sétát a Gamle Stavanger negyedben, nehéz volt elszakadni a bájos, hófehér faházaktól és a virággal díszített, macskaköves, szűk utcáktól.
Rénszarvas szőrme
Ɵvre Strandgate
Stavangerplassen
Graffiti itt is
Lejáró a kikötőbe
Néhány perc alatt lent voltam a kikötőben, közvetlenül a parton áll a két korábbi raktárépületből kialakított Tengerészeti múzeum, ami bemutatja a kikötő történetét, az itt dolgozó munkások, kereskedők, kézművesek életét (Részletek és több kép itt.)
Sigval Bergesen hajómágnás szobra
Ajándékbolt
Trollok
Kirándulóhajó
Strandkaien
A múzeum bejárata
A két kereskedő- és raktárház
A múzeum épületei
Az 1953-as tűz
Kiállítótér
Hajók minden méretben
A rakodás eszközei
Eredeti ajtó
Elise levele 1455-ből
Raktár az emeleten
Kilátás a kikötőre
Faragott figurák
Korabeli bolt
Tengerészeti csomók
A Monsen hajózási vállalat irodája
Vitorlakészítő műhely
Lépcsőház
Délután 3-kor jöttem ki a múzeumból, úgy döntöttem, ha már ezt a napot múzeumlátogatásra szántam, kihozom belőle a maximumot és még megnézem a stavangeri városi múzeumot is. Mivel ez is csak 4-ig volt nyitva, el is indultam a Muségata felé. A dóm mellett, (stílszerűen az iskola kerítése előtt), egy padon megettem az uzsonnámat, a Skolebrød (vagyis "iskolakenyér") nevű kókuszos, vaníliakrémes süteményt. Ezúttal kelet felől kerültem meg a dómot, így megcsodálhattam az egykori Marienkirken rekonstruált alapfalát a Domkirkeplassen-en. A városközpontban elmentem az 1866-ban, neoromán stílusban épült, vöröstéglás St. Péter templom előtt, majd a vasútállomás fölött egy felüljárón, egy forgalmas út alatt pedig egy (graffitivel gazdagon díszített) aluljárón, és már ott is álltam a Stavanger Museum előtt.
Szelfi a kikötőben
Torget
Skolebrød
Sirály a főtéren
A dóm a tenger felől
A dóm kelet felől
Az egykori Mariakirken
Laugmannsgata
Hospitalsgata
Savor étterem
Olive tratteria
Petrikirken
A vasút- és buszállomás felülről
Dísztó az állomás mögött
Graffiti
Aluljáró a múzeum felé
Végül 15.35-kor érkeztem meg az 1877-ben alapított Stavanger múzeum épülete elé, amelyet 1893-ben emeltek, de sajnos a 60-as években egy modern betonirodát húztak fel elé, így az utcáról alig látszik a szép épület. Gyorsan bemutattam a jegyem a pénztárnál, szerencsére még beengedtek, bár már kevesebb, mint félóra volt zárásig. Sőt, még tippeket is adtak, mit hol találok, (mondtam, hogy főleg a történelem és a néprajz érdekel), bár végül tulajdonképpen a múzeum összes kiállítását meg tudtam nézni. A város történetével foglalkozó kiállítást alaposan megnéztem, (rengeteg kép, videó, hangeffekt tette izgalmassá), aztán a maradék időben gyorsan végigszaladtam a természettudományos részlegen és a gyermekkort bemutató játékkiállításon is. (Részletek és több kép itt.)
Stavanger Museum
Lépcsőház
Kőből faragott emlékkereszt 1028-ból
Keresztelőmedence
Ég a város!
Stavanger utolsó katolikus püspökének palástja
12. századi ágy
Kerámia az 1700-as évekből
1960-as évek
2000-es évek
Természettudományos kiállítás
A gyermekkor múzeuma
Kézműves műhely
A környék makettje, középen a múzeum
Négy óra után néhány perccel jöttem ki a múzeumból. Úgy gondoltam, a nap hátralévő részében még megnézem a városközponttól nyugatra fekvő Eiganes városrész néhány fontos épületét. Ezen a környéken is váltakoztak a fehérre festett, fából készült házak és a modern épületek.
Graffiti itt is
Régészeti múzeum
Játszótér a hegyen
Néhány perces séta után megérkeztem a helyi Műcsarnok, vagyis a Kunsthall 1925-ben emelt épületéhez, amelyet VII. Haakon király nyitott meg a város fennállásának 800. évfordulóján. Innen egy modern lakótelepen haladtam keresztül, mivel éppen hazaérkezett egy lakó, megfigyelhettem, hogy szép kertesházak alatt földalatti garázsok találhatók, ahonnan lifttel lehet felmenni a lakótérbe.
Kunsthall
Érdekes szobor
Az épület főhomlokzata
A Műcsarnokkal szembeni domboldal
Modern lakótelep
A növények és a ház alatt a mélygarázs
Régi faház
Holbergs gate
Kék-fehér ház
Színes üvegablak
Ezután megkerestem a város három házmúzeumának otthont adó történelmi épületeket, amelyek gyakorlatilag egymás közelében helyezkednek el.
Az első a Holmeegenes nevű ház, amelyet 1864-ben épített egy Kielland nevű, mezőgazdasággal foglalkozó birtokos. Mivel Dániában tanult, az építkezés során a dán és az észak-német építészeti stílusból inspirálódott. Kielland később csődbe ment, a birtoknak több tulajdonosa is volt, 1893-ban egy faiskolát létesítettek a területén. Utolsó tulajdonosa, Gunhild Pedersen, 2006-ban halt meg, ő egész életét (91 évet) itt töltötte. A házat 2005-ben műemlékké nyilvánították és 2020-ban megnyitották a nagyközönség előtt. A berendezés szecessziós és neoreneszánsz stílusú, de Gunhild szobáját érintetlenül hagyták.
A domb tetején Holmeegenes
A farmház
A kőkerítés mögött Holmeegenes
Gyönyörű lakóház az Eiganesveien-en
Munkehagen park 1897-ből
Innen néhány méterre áll a Breidablick nevű villa és a hozzá tartozó angolpark. A kastélyt Lars Berentsen, hajótulajdonos, kereskedő és politikus (Stavanger egyik leggazdagabb polgára) építtette 1882-ben. A reprezentatív otthon, amely egy svájci nyaralóra hasonlít, de középkori, és norvég építészeti elemeket is tartalmaz, 1965-ig a család tulajdonában maradt, majd az utolsó családtag halála után a park kezelését a város vette át, a ház pedig a Stavanger Múzeumhoz került és 1975-ben nyílt meg a nagyközönség számára.
Breidablick bejárata
Melléképület
A villa a parkban
Breidablick
Különleges fenyő
Az angolpark részlete
Az egyik bejárat
Pontosan vele szemben, az utca másik oldalán nyílt a következő kastély, a Ledaal parkjának kapuja. A gyönyörű kúriát 1803-ban építtette Gabriel Kielland, az ország egyik legnagyobb kereskedőházának a tulajdonosa. A házat eredetileg nyaralónak és vidéki pihenőnek használták, de később a család állandó lakóhelyévé vált. A ház neoklasszikus stílusban, dán hatásokkal épült. A belső tér nagyrészt a kor neoklasszikus ideáljait tükrözi, amelyeket az ókori formák inspiráltak. Az épület 1936-ban került a múzeumbirtokába. 1949 óta a Ledaal-kastély királyi rezidenciaként funkcionál Stavangerben. A kúriát a kétezres évek fordulóján jelentős felújításnak vetették alá, és ma múzeumként, királyi rezidenciaként, valamint a Stavanger városának reprezentatív helyszíneként működik.
A park bejárata
A sétány végén a kastély
Síremlékek a park fala mellett
Ledaal
Belső udvar melléképületekkel
A kastély északról
Főbejárat
Melléképületek
A kastély északnyugatról
A park sétánya, a fal mögött a kastély fala látszik
Miután mindhárom kastélyt körbecsodáltam (sajnos, csak kívülről, mert már egyik sem volt nyitva), hazaindultam. Innen csak néhány száz méterre laktam, így pár perc alatt hazaértem. Útközben még megnéztem a Hermetikklaboratoriet nevű épületet, amelyben három étterem is működik (az egyik Michelin-csillagos).
Lakótelep a park mellett
Hermetikklaboratoriet
Este fél 6-kor értem haza, vacsorára megint a tőkehalból é sárgaharcsából készült halpogácsát (a neve Lofotburger) sütöttem ki (tegnap két adagot vettem), polarbrod-dal (helyi lapos kenyér), koktélparadicsommal és helyi joghurttal ettem. Aztán naplót írtam, összepakoltam és korán lefeküdtem.
Hazaértem
Ebédlő
Konyha
Sül a halburger
Vacsora
Kilátás az ablakból éjjel fél 11-kor
Július 27.
Reggel korán keltem, összepakoltam, 7.10-kor már indultam is le a hegyről a buszállomásra. Borult, esős idő volt, hiába kerestem, nem volt kiírva, honnan indul a busz, de kiderült, hogy a Flixbus-nak állandó kocsiállása van, így biztosan oda jön majd. Sorban állni nem kellett, hiszen még otthon megvettem a jegyet, tudtam, hol fogok ülni, így még sétáltam egyet a tóparton. Aztán megérkezett a busz és 7.50-kor elindultunk Bergen felé.
Indulok az állomásra
Információs táblák a környékről
A tó a lépcső tetejéről
A tópart esőben
Buszállomás
Megjött a buszunk
Indulunk
Forrás: Stavanger – Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése