Bled 2

 Bled 

2024. december 30.

2024 szilveszterét Szlovéniában töltöttük. December 30-án, reggel 7 előtt néhány perccel érkeztünk Bledbe Ljubljana-ból. Már napokkal ezelőtt írtam a szállásadónknak, hogy reggel érkezünk majd, van-e lehetőség arra, hogy (még a hivatalos bejelentkezés előtt) letegyük a bőröndöket a szálláson, azt válaszolta, hogy persze, csak egy félórával azelőtt szóljak, hogy megérkezünk. Próbáltuk húzni az időt, végül hétkor írtam neki, hogy megérkeztünk Beldbe, reméltem, nem lesz túl morcos a korai ébresztő miatt. Körbenéztünk a buszállomáson, semmi nem volt nyitva (egyébként később sem láttuk nyitva az épületet), lefényképeztük a menetrendet, aztán elindultunk a szállás felé. Kicsit furcsa volt a sötét, teljesen üres városon keresztül bandukolni, alig láttunk embert az utcán. Felfelé kellett mennünk, némelyik utca elég meredek volt, nem bántuk, hogy nem hóban, vagy jégen kellett húzni a bőröndöket. Láttunk gyönyörű villákat és elhanyagolt, régi házakat is, amelyekre ráfért volna a felújítás.

Indul a busz Bledbe

Bled, buszállomás

Menetrend

Végül a Partizanska utca elején megtaláltuk a Pri Kokolu apartmanházat. Megvártuk a fél 8-at, akkor írtam a háziaknak, hogy megérkeztünk. Vendéglátónk, Nejc, nagyon kedvesen fogadott bennünket, kávéval, mézes pálinkával és igazi bledi krémessel várt bennünket az egyik üres apartmanban. (A bledi krémes, vagyis a kremsnita, ikonikus helyi édesség, amelyet a tóparti Park Hotelben készítettek először az 1950-es években, és azóta is az eredeti recept szerint sütik.) Közben kiderült, hogy már a szobáink is készen vannak (egy kétágyas szobát és egy kéthálószobás apartmant foglaltunk), így fel is tudtunk menni. Az apartmanunkban  a két hálószoba mellett van egy amerikaikonyhás nappali, ahol egy kétszemélyes kanapén aludni is lehet, így végül mindhárman külön helyiségben aludtunk. A két kis szobában egyáltalán nem volt fűtőtest, így a nappaliban lévő klímával kellett felfűtenünk őket, reggelre mindig le is hűltek rendesen.

Pri kokolu apartmanház

Bledi krémes mézes pálinkával

Hálószoba

Nappali

Konyha

Kilátás az ablakból

Háttérben a hegyek

Lépcsőház

Az apartman előtere

Kiülős rész az apartman előtt

Miután kipakoltunk és pihentünk egy kicsit, 9-kor elindultunk felfedezni a várost. Bled egy kb. 5000 fős kisváros a Júliai-Alpokban. Már a kőkorszak óta lakott hely, a bledi vár első említése 1004-ből származik, 1278-ban Habsburg Rudolfhoz került. Bled a középkori Krajnai Hercegség része volt, majd az Illír tartományokhoz tartozott. 1918-ig a Monarchia része volt, majd a Jugoszláv Királysághoz csatolták. A városban áll Tito egykori nyári rezidenciája, amelyben ma luxusszálloda működik. A turizmus felvirágzása a 19. század második felében kezdődött, egy svájci üzletember fedezte fel. Számos arisztokrata látogatott ide a világ minden tájáról a város enyhe éghajlata miatt. Ma is fontos turisztikai, kongresszusi és sportközpont, de fontos kiindulópontja a Triglav vagy a Vintgar-szurdok felé vezető hegyi túráknak is. 

Először a már ismert úton, a buszállomás felé indultunk el, ezúttal lefelé. Most már le tudtuk fényképezni az idefelé, a sötétben már látott szép villákat, szállodákat és üzleteket. 

Így néz ki a vegyesbolt

Bled Hostel

Vila Mila

A Szent Márton templom tornya

Fiáker

A távolban a vár

A Gostilna Pri Planincu vendéglő

Buszállomás

Amikor leértünk a buszállomásra, továbbindultunk az innen csak néhány percre lévő tó felé. Egy szép parkon sétáltunk keresztül, ahol mindenütt a karácsony nyomait láttuk, fafigurás életképek a füvön és a kis díszes szaletlikben.

Életkép a parkban

Park a tó mellett

Háromkirályok és Timi

Szaletli

És akkor végre megpillantottuk a tavat, és rajta az ikonikus szigetet a templommal! 

A Bledi-tó Szlovénia második legnagyobb tava, 2,1 km hosszú és 1, 4 km széles, területe 145 hektár, legnagyobb mélysége 30 méter. A Júliai-Alpokban található, gleccserek hozták létre, hegyek és erdők veszik körül, népszerű turisztikai célpont.

Távolban a sziget a templommal

Szent Márton templom

Pletna, mint dekoráció

A vár és a templom a parton

A sziget még közelebbről

Szelfi a várral

Sziget, vár és templom - és mi hárman

Timi és Dani a parton

Titokzatos sín a tóban

Faházikó a tóparton

Timi és Dani és a szív

Egy szerelmes történet Bledből

Majd este látszik a világítás is

A tó keleti partja

Szép képeket csináltunk a ragyogó napsütésben, aztán megkerestük a helyet, ahonnan a hajók indultak a szigetre. Néhány perces sétával megérkeztünk a tó keleti részére, ahol a kikötő található.  

Innen indulnak a pletnák, ezek a hagyományos, csak Bledben használt hajók a szigetre. A pletna egy 7 méter hosszú, 2 méter széles, laposfenekű hajó, ami kb. 20 embert tud szállítani. A hajók oldalról nyitottak, felülről piros és kék színű napvédő tetők védik az utasokat. A kapitány két óriási evezővel irányítja a helyi vörösfenyőből készült hajót, amelyeknek története 1590-re nyúlik vissza, ekkor kapták a tavon való szállításra a jogot azok a Mlino környéki családok, akiknek a földje kevésbé volt termékeny. A foglalkozás azóta is generációról generációra száll.

Hédi és Etelka  a motoros csónakot választották, mi pedig beszálltunk az egyik pletnába. Sajnos, várnunk kellett, addig nem indultunk el, amíg nem volt tele a hajó. Majdnem félórát ültünk a hidegben (többen meg is unták a várakozást, és elmentek, így még kevesebben lettünk), mire végre összejött a létszám és fél 11-kor végre elindulhattunk.

Kikötő pletnákkal

Már bent ülünk

Timivel a csónakban

Végre indulunk!

Videó az útról

Timi és Dani útközben

Távolban a sziget

Bled és a hegyek

A vár és a templom

Szelfi a pletnán

Közeledünk a szigethez

Kikötő és a lépcsősor alja

Kb. 25 perc után, 10.50-kor kikötöttünk a szigeten. A kapitány közölte, hogy mennyi időnk van, kb. 40 percet tölthettünk a szigeten, 11.35-kor indulunk vissza.

Elindultunk fel a meredek lépcsősoron, (útközben találkoztunk Hédiékkel, akik addigra már megnézték a szigetet és már visszafelé indultak), bal oldalon egy kis kápolnát láttunk, majd elmentünk a Poticnica mellett, ahol a híres helyi ünnepi kalácsot, a potica-t lehet kapni, amelyet sós vagy édes töltelékkel is készítenek. A következő ház a Püspöki palota amelyben most kis múzeum, ajándékbolt és kávézó működik. Előtte áll a zarándokok védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló barokk kőszobor.

Szelfi a szigeten

Kikötő a hajónkkal

A templomhoz vezető 99 lépcsőfok

Kis kápolna a lépcsősor bal oldalán

Poticnica

A templom

A Püspöki palota

Mária Magdolna szobra

A sziget északi részébe vezető út

Ezután megvettük a belépőjegyet, amivel meg lehet nézni a templomot, fel lehet menni a harangtoronyba és meg lehet nézni egy kiállítást is. 

Először a 17. században épült Mária mennybemenetele templomba mentünk be. (Részletek és több kép itt.)

Mária mennybemenetele templom

A templom déli oldala, jobbra a harangtorony

Kőtöredékek az árkádsor alatt

Gótikus bejárat

Dani harangoz

Aranyozott főoltár

Timi harangoz

Én is megpróbáltam

Szószék

Főoltár

Gótikus lámpaoszlop

A harangtorony bejárata

A toronyba vezető lépcső

A toronyba vezető lépcsősor

Az ingaóra ingája

Kilátás a templom tetejére

Timi és Dani a toronyban

Fagerendák

Miután lejöttünk a toronyból megnéztük a Püspöki palotában lévő kiállítást. Az épület földszintje a 17., az első emelet pedig a 18. századból származik. Homlokzatán a brixen-i püspök címere látható 1701-ből. A házban egy kis kiállítást nézhetünk meg a szigeten talált régészeti leletekről, Preseren költészetéről, a templom kegytárgyaiból és szép festményeket a tóról és a szigetről. (Részletek és több kép itt.)

A püspök háza

A címer a falon

Postaláda a bejárat mellett

Cserépkályha

Kilátás a tóra

Preseren költészete

A földszinti előtér

Gótikus Madonna-szobor

Freskótöredék

Festmény Bledről

A sziget képe egy német nyelvű könyvből

Az emeleti kiállítóterem

Kegytárgyak

Film a szigetről

Miután megnéztük a kiállítást, ideje volt elindulni a kikötőbe és visszahajózni a szárazföldre. Visszafelé Timiék megszámolták a lépcsőfokokat, tényleg 99!!

A tó pletnával

Lefelé a lépcsőn

Búcsúszelfi

A Poticnica alulról

Pletnák

Mivel mindannyian visszaértünk a kikötőbe, (18-an voltunk a hajón), a jelzettnél néhány perccel korábban, már 11.30-kor elindultunk visszafelé. Gyönyörű volt a kilátás a városra, a szikla peremén egyensúlyozó várra, a templomra és háttérben a hegyekre.

A háttérben a város és a Karavankák hegyvonulatai

A kapitány és a sziget

A bledi vár

A kikötő

Dél előtt néhány perccel kikötöttünk és elindultunk vissza a központba. 

A hajó és a kapitányunk

A vár és a templom a túlparton

Pletnák a parton

Miután visszasétáltunk a tó északkeleti partjára, megéreztük a kirakodóvásár bódéiból szálló illatokat, így úgy döntöttünk, itt ebédelünk. Mindenképpen valami helyi specialitást akartunk megkóstolni, így én egy jota nevű káposztából, babból és szalonnából készült egytálételt választottam, Dani ugyanezt evett, de egy jókora adag füstölt húst is kért hozzá, Timi pedig a helyi kolbászt kóstolta meg, káposztával és krumplival. A tó partján ebédeltünk, jóllaktunk az étellel és a látvánnyal is. 

Kirakodóvásár

Jota

Fiákerek

Miután jóllaktunk, elindultunk az 1905-ben épült neogótikus Szent Márton templom felé. (Részletek és több kép itt.)

Indulás a templom felé

Elhanyagolt ház

A templom  a tó felől

Szűz Mária oszlopa

A templom nyugati homlokzata

Főbejárat

Szentély

Az utolsó vacsora

Lenin mint Júdás

Szószék

Betlehem

Orgona

Háromkirályok a sarokban

Modern freskók

A templom előtti téren, a Slovenski trg-on, megnéztük a Plébánia hivatal épületét, szemben vele pedig a Régi plébániát, amelyben most kávézó, ajándékbolt és négycsillagos szálloda működik.

Plébánia hivatal

A hivatal bejárata

Régi plébánia

A Slovenski trg a templommal

Ezután elindultunk a vár felé vezető lépcsőn. Meredek út vezetett fel, néhol lépcsőkön, néhol kavicsos ösvényen kapaszkodtunk egyre feljebb a 130 méter magas sziklán álló várkastélyhoz, amelynek története 1004-re nyúlik vissza, ezzel ez Szlovénia legrégebbi vára. (Részletek és több fotó itt.)

Irány a vár!

A várhoz vezető út

Kilátás a tóra

A fák mögött a vár

A vár előtti terasz

Felértünk

Szelfi a várral

Kilátás a tóra

Harcos a vár bejárata előtt

A vár keleti bástyája

A vár kapuja

Kút a várudvaron

Várudvar

Háttérben a sziget

Szelfi ellenfényben

Balra a kápolna, jobbra a múzeum

A várkápolna szentélye

A múzeum bejárata

A világ legrégebbi szőlőtőkéjének leszármazottja

Betlehem a várkápolnában

Freskók a kápolna falán

A múzeum bejárata

A kiállítás részlete

Cserépkályha

Timi és Dani a múzeumban

A vár építésének fázisai

Nadesda Kafol pipagyűjteménye

A bohinj-i vasút története

Turizmus Bledben

Ajándéktárgyak

Árnyékszék

Az emeletre vezető lépcső

Fotókiállítás

Lépcsőház

Várudvar

Borpince

A vár nyomdája

A nyomdász munka közben

Miután megnéztük a várat, elindultunk lefelé a már jól ismert meredek lépcsőn. Miután leértünk, nem a templom felé fordultunk, hanem a tóhoz vezető ösvényen folytattuk az ereszkedést. A tavat megkerülő sétányon nyugat felé indultunk, sokan sétáltak velünk együtt a lemenő nap fényében. Gyönyörű volt az út, körben fenyőerdők, kilátás a tóra és a szigetre, jó levegő, nem is volt nagyon hideg, jól esett a séta.

Virágzik a primula

A tavat megkerülő sétány

Sétány az erdőben

A Vila Zlatorog bejárata

Vila Zlatorog

A templom a szigeten

Lent a strand

Visszaértünk a Solvenski trg-ra, és a Riklijeva utcán hazaindultunk. Szép házakat, villákat, szállodákat és vendéglőket láttunk útközben.

A plébánia a tó felől

Slovenski trg és a régi plébánia

Riklijeva cesta

Mielőtt hazamentünk, még bevásároltunk a boltban, három napra, hiszen itt január 2-ig zárva lesznek a boltok. Vettünk szilveszterre virslit, mustárt és persze pezsgőt is. Aztán hazamentünk és hamar lefeküdtünk, hiszen az előző éjszakai alvást is be kellett pótolnunk.

Vegyesbolt

Kút a bolt előtt