Külföldi városok: Tátralomnic

Tátralomnic

2024. január 3.

Ótátrafüredről 10.20-kor értünk Tátralomnicra.

Az 1650 fős település egykor kis pásztorfalu volt, a neve szlovákul "kőpatakot" jelent. A fürdő- és üdülőtelep 1892-ben létesült, már három év múlva felépült az első turistaszálló is. 1937-ben készült el a Kőpataki-tóhoz, majd onnan a Lomnici-csúcsra vezető drótkötélpálya. Ma a Magas-Tátra keleti részének üdülőközpontja.

Ittunk egy capuccino-t az állomás melletti kávézóban, aztán elindultunk a sípályák felé. Timi és Dani síelni akartak, így megkérdezték az oktatás, a felszerelés-bérlés és a síbérlet árát, aztán elindultunk a felvonó felé.

Tátralomnic

Vonatunk a hóban

Ittunk egy capuccino-t

Timi és Dani

Síiskola

Sífelvonó

Megvettük a jegyet a lanovkára, úgy döntöttünk, csak a Kőpataki-tóig megyünk, (elég nagy köd volt, így nem sokat láttunk volna a Lomnici-csúcsról sem). A kabinos felvonóból láttuk az alattunk síelőket és a fenyőerdőket a hegyoldalban. Fényképezkedtünk, élveztük a látványt, aztán átszálltunk (a tóhoz két szakasz vezetett fel, A és B, a kettő között át kellett szállni).

A lanovka bejárata

Ez volt a kabinunk.

A közbenső állomás

Síelők

Újra a lanovkán

Kilátás a fülkéből

Alattunk a sípálya

Györgyi a lanovkán

Az obszervatórium a ködben

Amikor kiszálltunk, köd és hóvihar fogadott bennünket. Csináltunk néhány képet (bár a táj nem nagyon látszott), aztán megkerestük a Kőpataki-tavat. Kiderült, hogy ott van előttünk, csak azért nem láttuk, mert belepte a hó.

A felső állomás

A ködben a Lomnici-csúcs

Kőpataki-tó (a hó alatt)

Miután megtaláltuk a tavat és a hóvihar is alábbhagyott, a lanovkával visszaindultunk a völgybe. Lent gyönyörű napsütés fogadott bennünket. Visszasétáltunk az állomásra, a közelében levő Lavina nevű étteremben megebédeltünk. Sztrapacskát ettem, nagyon finom volt és rekordgyorsasággal hozták ki, így pont elértük a vonatot.