Külföldi városok: Sopot

Sopot

2023. július 15.

Sopot egy 33.000-es üdülőváros a Balti-tenger partján, egyenlő távolságra Gdansktól és Gdynia-tól. Míg két szomszédja főleg az iparból és a kereskedelemből él, Sopot egyértelműen az idegenforgalom központja. 1283-ban említik először a kis halászfalut, melynek neve szláv eredetű és forrást jelent. A 19. századtól kezdve Sopot modern fürdővárossá vált, a következő évszázadban szállodák, kaszinó és szanatórium épült itt. 1910-ben már 14.000 lakosa, gimnáziuma és lóversenypályája volt, évente 15.000 fürdővendég érkezett ide. A második világháborúban a város nagy része elpusztult, az üres házakba Lengyelország más részeiből érkezők költöztek

Délután 3-kor érkeztem Gdyniából Sopotba. Miután egy bevásárlóközponton keresztül elhagytam az állomást, egy szép régi házban megtaláltam a turista információt. Kaptam egy térképet és néhány hasznos tippet arról, hol találhatók a legszebb házak a városban. Először végigsétáltam a partra vezető "Monciak" nevű főutcán (hivatalosan a Monte Cassino hősei nevet viseli), megnéztem a 2004-ben épült modern "ferde házat", szebbnél-szebb lakóházakat és nyaralókat, aztán leértem a partra. Itt áll az eredetileg 1824-ben épült Kurhaus, amelyben bálterem, kaszinó, szálloda és étterem állt a fürdővendégek szolgálatára, a Balneológiai Intézet, amely azon a helyen épült, ahol egykor a fürdőalapító, Jean Georges Haffner (Napóleon hadseregének sebésze) első melegvizű fürdője állt. Az intézet 30 méter magas kéménye 1977-ben világítórony-státuszt kapott, mivel az ott elhelyezett lámpa fénye 31 km távolságból is látható volt. Ma ez már csak 13 km, így többé nem is nevezhető világítótoronynak.

Információ

Szent György templom

Sétálóutca

Ferde ház

Balneológiai Intézet

Világítótorony

Kurhaus

Amikor meg akartam nézni a mólót, kiderült, hogy jegyet kell váltani. Bár az összeg nem volt nagy (10 zloty), de nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, miért kell itt fizetni azért, hogy felmenjünk a mólóra, mikor ez mindenhol ingyenes. A fiatalember a pénztárban udvariasan elmagyarázta, hogy azért, mert ez Európa leghosszabb, fából készült mólója, vagyis igazi különlegesség. Meggyőzött! A móló egyébként tényleg hatalmas, 511,5 méter hosszú (vagyis oda-vissza több, mint egy kilométer!), mélyen benyúlik a Balti-tengerbe, állítólag a belélegzett levegő jódtartalma a móló végén a duplája a parti levegőének. Rengetegen sétáltak rajta, hallgatták a hullámverést, nézték a sirályokat és a vitorlásokat. A móló végén még egy étterem is várja az elfáradt sétálókat. A móló két oldalán terül el a strand, ami egyébként (a mólóval ellentétben) teljesen ingyenes.

Európa leghosszabb fából készült mólója

Északi strand

Déli strand

A móló végén

Innen már csak a tenger!

Miután búcsút vettem a mólótól, visszasétáltam a gyönyörű, árnyas, félkör alakú sétányon a déli strand bejáratához, kerestem egy jó helyet a parthoz közel és végre tényleg belementem a vízbe. Meglepő, de egyáltalán nem volt olyan hideg, mint vártam, szerencsére csak a szélén volt hínáros, néhány méterre a parttól már egészen tiszta volt. Sajnos úszni nem lehetett benne, óriási hullámok jöttek szembe, így egy dolgot lehetett tenni: beleugrálni a hullámokba és sikongatni. Ez utóbbi már nem annyira illett a koromhoz, így csak belül örültem. Egy ideig küzdöttem az elemekkel, aztán kifeküdtem napozni.

A strand bejárata

A partra vezető stég

Másfél óra múlva, este hatkor búcsút vettem a tengertől, visszasétáltam az állomásra, ezúttal a sétálóutca párhuzamos utcáján, itt sokkal kisebb volt a tömeg, kevesebb az üzlet, és szebbek a házak. Majdnem mindegyiknek volt egy fából készült, üvegezett erkélye. Felfedeztem egy apró kis teret is, nagyon hangulatos volt a régi házaival, vendéglőjével. Bementem az 1901-ben épült Szent György helyőrségi templomba is, (eredetileg protestáns volt, csak a 2. világháború után lett katolikus), odafelé csak kívülről néztem meg a vöröstéglás épületet.