Cascais

Cascais

2025. július 24.

Cascais Lisszabon egyik elegáns elővárosa, kb. 200.000 lakossal. 

A város első említése a 12. századból származik, sokáig csak egy kis halászfalu volt. (A csak-ot azért erősen idézőjelbe kell tenni, az egyik útikönyvben olvastam, hogy a helyiek azt állítják, Amerikát igazából egy itteni halász, Afonso Sanches fedezte fel 1482-ben, Kolumbusz Kristóf csak az ő útját ismételte meg.) Cascais eredetileg Sintra városhoz tartozott, majd 1364-ben függetlenné vált. II. János portugál király egy kis erődöt épített itt. 1580-ban Alba hercege megtámadta Cascaist, majd 1589-ben megérkeztek az angolok, hogy megtorolják a Spanyol Armada egy évvel korábbi támadását. Az 1755-ös földrengés a város nagy részét elpusztította, majd 1807-ben Napóleon foglalta el. A város akkor vált kedvelt üdülőhellyé, amikor 1870 körül I. Lajos portugál király a 17. századi erődöt kastéllyá alakíttatta ét, ahol a királyi család a nyarakat töltötte (az erőd egyik szárnya ma is a mindenkori portugál elnök nyári rezidenciája).  1878-ban már volt elektromos közvilágítás, majd kaszinók, golfpályák és sportklubok épültek. A vasút 1889-ben ért el idáig. Közben a szomszédos Estoril is luxus üdülőhellyé vált, több uralkodócsalád menekült oda, mivel Portugália semleges maradt a II. világháborúban. (Itt telepedett le Horthy Miklós is.)

Ma Cascais kedvelt üdülőhely és sportközpont, jelentős idegenforgalommal.

50 perces út után, 16.10-kor érkezett a vonat Cascais-be. A térkép szerint az állomástól csak néhány percre van a tengerpart, így először arra indultam el. Hullámos mintával kirakott térkővel borított szűk kis utcákon jutottam el a Praia da Rainha-ra, vagyis a Királynő strandjára, Nevét Amália királynőtől kapta, akinek nagyon tetszett ez az apró, de nagyon festői strand.

Cascais, vasútállomás

Díszes utcanévtábla

Praia da Rainha

Innen a festői, alacsony házakkal szegélyezett Rua Fernandes Thomaz vezetett a város kikötőjéhez. Mielőtt odaértem, elmentem a Seixas-palota mögött, amely 1890-ben épült, díszítésében keveredik a mánuel és a gótikus stílus.

Rua Fernandes Thomaz

A palota észak felől

A Seixas-palota hátsó frontja, szemben a part

Atlanti-óceán

A palota mellett egy hosszú horgászmóló nyúlik be a tengerbe, különböző horgászkellékeket tárolnak itt, hálókat, köteleket, nagyon autentikus a környezet. Fiatal gyerekek fejest ugrottak a vízbe a mólóról, nem nagyon érdekelte őket a fürödni tilos tábla. 

Szemben a Praia da Ribeira

Paláció Seixas

Part menti sziklák

Szemben a citadella

A palota a mólóról nézve

A móló vége

A csónakok kiemelésére szolgáló daru

Miután visszajöttem a mólóról, kicsit otthagytam a tengert és a házak között sétáltam. Egy szép parkot is találtam, ahol kicsit pihentem az árnyékban.

A kikötői rendőrség épülete

Művészeti Galéria

Hangulatos étterem

Favázas ház

Sétálóutca

Szökőkút

Jardim Visconte da Luz

Luis de Camoes szobra

Largo Luis de Camoes

Régi ház csempével

Mivel itt minden út a tengerpartra vezet, néhány perc múlva megint a víznél kötöttem ki, konkrétan a városka főterén, az Október 5-e téren. A tér északi részén áll a Régi városháza, amely 1821-ben épült, 1930-ig itt ülésezett a városi tanács. (A két harang miatt először templomnak néztem az épületet.) 

Praca 5 de Outubro

Régi városháza

Étterem a főtéren

Mellette áll a jelenlegi városháza, amely eredetileg egy palota volt, a 18. század végén épült, korábban kaszinó is működött benne. A földszintjén egy klassz kiállítás mutatta be a város történelmét, azt, hogyan vált Cascais a kis halászkikötőből divatos nyaralóhellyé. Bár eredetileg nem terveztem múzeumlátogatást, de nem tudtam ellenállni az informatív, interaktív (és teljesen ingyenes!) kiállításnak. Eredetileg azt gondoltam, csak néhány teremről van szó, amit 5 perc alatt megnézek, és már megyek is tovább felfedezni a várost, de végül félórát maradtam, akkor is csak azért jöttem ki, mert még strandolni is akartam és már elmúlt öt óra. (Részletek és több kép itt.)

Városháza

Többnyelvű tábla

Színes díszítés a falon

A Városháza bejárata

Római-kori mozaik

Cascais első ábrázolása  (15. sz. közepe)

Cascais-i charta 1514-ből

Fürdőruhadivat a 20. század elején

Antoine de Saint-Exupéry neve egy bejelentőlapon

Miután kijöttem a múzeumból, úgy gondoltam, megnézem a múzeumban már látott citadellát, ami az öböl túlpartján áll. Végigsétáltam a Praia da Ribeira mellett (közben elhatároztam, ide jövök majd vissza strandolni), útközben megnéztem a Portugál felfedezések című emlékművet, amely egy fiatal nőt ábrázol, aki a horizontot pásztázza. 

Praia da Ribeira

Itt fogok strandolni!

A Portugál felfedezések emlékműve

Villák a parton

Kikötő halászcsónakokkal

Cunami esetén arra kell menekülni

Közvetlenül a kikötő mellett áll a citadella, vagyis a Nossa Senhora da Luz-erőd, amelynek legrégebbi részei a 15. századból valók. (Részletek és több kép itt.)

Az erőd északi bástyája

Sétány az erőd fala mellett

Az erőd bejárata

Az erőd udvara

Palota az erőd udvarán

Az erőd egyik bástyájának a sarka

Falak között

A tengerre nyíló kapu

Kikötő, jobbra az erőd fala

Kikötő

Végül fél 6-kor úgy döntöttem, eleget mászkáltam a városban, most már jöhet a strandolás. Sokan már hazafelé indultak, de még így is jó néhányan voltak a parton. Belementem a vízbe, de nem sokáig úsztam benne, mert rettenetesen hideg volt! Gabi (az egyik résztvevő a tanfolyamon) volt kint tegnap, és mesélte, milyen hideg a víz, de nem hittem neki. Kicsit lebegtem a hullámokon (ahhoz képest, milyen erős szél fújt, alig mozgott a tenger), aztán kimentem napozni. Közben a ma vásárolt könyvet olvastam.

A parton

Búcsúszelfi a parton

A lassan kiürülő strand

Hétkor búcsút vettem a strandtól és a tengertől, aztán sétáltam egyet a szűk kis utcákon, amelyek tele voltak üzletekkel, bárokkal és éttermekkel. Útközben elmentem a Nossa Senhora da Misericordia templom előtt, az egyhajós templomot a 16. században emelték.

Díszes utcanévtábla

Sétálóutca

Igreja de Nossa Senhora da Misericordia

A templom előtti tér

A templom északi fala

Hullámos minta a térkövezett utcán

Miután kisétáltam magam, az Avenida Valbom-on beültem a Flecha Azul nevű étterembe. Illetve egészen pontosan a teraszára, így amíg vártam az ételt, figyelhettem a sétálókat az utcán. Zöldséglevest rendeltem (úgy láttam, mindig van egy zöldségkrémleves az étlapon, ami minden nap változik, emellett általában egy halból vagy/és tenger gyümölcseiből készült levest kínálnak még a legtöbb étteremben), narancsos sárgarépakrémlevest hoztak, nagyon finom volt. Főételként természetesen halat rendeltem, méghozzá grillezve, zöldségekkel, ez is nagyon finom volt, különösen citrommal meglocsolva.

Flecha Azul

Sopa de legumes

Dourada Grelhada

Miután jóllaktam, visszasétáltam az állomásra és a 20.40-es vonattal visszamentem Lisszabonba. Teljesen tele volt a vonat, alig találtam helyet, végül egy félig üres kocsiban ültem le, útközben kiderült, hogy azért voltak ilyen kevesen, mert nem működött a légkondi. Amikor megérkeztünk Lisszabonba, megkönnyebbülten szálltunk le, az állomáson jó pár fokkal hűvösebb volt, mint a vonaton. 

Szemben a vasútállomás

A lisszaboni vonat

Forrás: Cascais – Wikipédia