Külföldi városok: Zsolna

Zsolna

2025. december 31.

Zsolna (szlovákul Zilina) egy 80 ezres város Szlovákiában, a térség közigazgatási, ipari és oktatási központja. Az Északnyugati-Kárpátok ölelésében, a cseh és a lengyel határ közelében fekszik, fontos vasúti és közúti csomópont, a Baltikumot és Oroszországot köti össze Magyarországgal és Dél-Európával. A várost először 1208-ban említik, (bár területe már az őskorban is lakott volt), neve a szláv Zela személynévből származik. A tatárjárás után, a sziléziai németek betelepedése után indult fejlődésnek, a 13. században a Magyar Királyság részeként közigazgatási központ volt. 1312-ben Károly Róbert szabad királyi városi rangot adományozott a településnek, míg Nagy Lajos 1381-ben kiadott kiváltságlevele egyenlő jogokat adott a szláv és a német lakosságnak. 1378-ban Lukovai Miklós lemásolta a magdeburgi törvényt, amelyet a német telepesek hoztak magukkal. Ez volt Zsolna város könyve, amely az egyik legrégebbi szlovák nyelvi emlék. Zsolna virágkorát a 17. században élte, (1665-ben megnyílt az első nyomda, 1691-ben a jezsuiták gimnáziumot alapítottak), majd rövid hanyatlás után a 19. század végén ismét fellendült a gazdasága. Ekkor érkezett meg a vasút a városba, 1872-ben Kassával, majd 1883-ban Pozsonnyal jött létre összeköttetés. Ekkor több gyárat alapítottak a városban, 1903-ban pedig itt rendezték a Felvidék legnagyobb vásárát. A 20. században két alkalommal is Szlovákia fővárosa volt. 1960-ban létrejött az egyetem, majd az 1970-es évek elején kezdték építeni a repülőteret. Főleg élelmiszeripara, faipara és építőipara jelentős, 2004 óta itt működik a Kia autógyár.

Fél 10 előtt érkeztünk meg Zsolnára. Átsétáltunk a szemben lévő buszállomásra, megkérdeztük a buszt Csicsmányba, de sajnos lehetetlen egy nap alatt megjárni, így lemondtunk róla. Besétáltunk a központba, először az Andrej Hlinka teret néztük meg. A téren áll a névadó katolikus pap és politikus Hlinka bronzszobra, amelyet 1994-ben avattak fel. A tér nyugati oldalát szökőkutak díszítik és innen indul az a hatalmas lépcsősor, amely a néhány méterrel magasabban álló katedrálishoz vezet.

Buszállomás

Andrej Hlinka tér

Óriáskerék és karácsonyi vásár

Andrej Hlinka szobra

Háttérben a katedrális

Szökőkút

Óriáskerék

Zilina felirat

A katedrálishoz vezető lépcsősor

Miután felmentünk a lépcsősoron, már ott is álltunk a katedrális előtt. Néhány méterre tőle áll a Burian-torony, amely 1536-ban épült, őrtoronyként, harangtoronyként és tűzfigyelő toronyként is használták. Ide nem mentünk be, de megnéztük a mellette álló Szentháromság székesegyházat. (Részletek és több kép itt.)

Burian-torony

Szentháromság székesegyház

Bejárat

Főoltár

Stáció

Freskó a mennyezeten

Modern faragás

Betlehem

Miután kijöttünk a templomból, továbbindultunk a Mária térre. Az óriási, 100x100 méteres tér a város központja, 9 utca indul innen sugárirányban. A tér története az 1300-as évekre nyúlik vissza, a körülötte álló épületek földszintjén egykor kézműves boltok és műhelyek működtek. Az épületek felső emeletei árkádok fölé nyúlnak, így a tér körül körben fedett sétányok jöttek létre, amelyeket a helyiek laubne-nak neveznek. Az épületek alatt gótikus pincék is találhatók. A tér közepén tartják a karácsonyi vásárt. Körbefényképeztem a tér árkádos házait, a nagy részüket szépen felújították, különböző színekben pompázik a homlokzatuk.

A lépcső, jobbra a katedrális oldala

Farska utca

Mária tér

A tér körüli árkádos házak

A tér északkeleti oldala

Lahódky étterem

A vásár bejárata

A tér keleti sarkán áll a gótikus stílusban épült Városháza, amelyet 1508-ban említenek először. Később reneszánsz stílusban építették át, a jelenleg is látható épület 1894-ben készült el, barokk-szecessziós stílusban. Most főleg reprezentatív célokat szolgál és itt van a házasságkötő terem is.

Városháza

A tér keleti oldala

A tér nyugati oldalát két épület uralja, a kapucinus kolostor, amelyet a 18. század elején még a jezsuiták építettek, majd gimnáziumot alapítottak benne. Később árvaház, majd kórház és iskola is működött az épületben, a 2. világháború idején zsidó gyerekeket bújtattak itt. A mellette álló, vele egy időben (1754-ben) épített, barokk stílusú Szent Pál templomnak két 32 méter magas tornya van. (Részletek és több kép itt.)

A kolostor és a templom

A tér déli oldala

Szökőkút

A kolostor épülete

Szent Pál templom

Főhajó

Stáció

Főoltár

Jézus a jászolban

Betlehem

Szószék

Freskók a mennyezeten

Miután kijöttünk a templomból, még csináltunk néhány képet a szakadó hóesésben a tér közepén elhagyatottan álló fabódékból (csak néhány volt nyitva), a békebeli körhintáról és a teret körülvevő színes házakról. Ezután elindultunk észak felé a Hodzova utcán, megnéztük a Prima Banka zöld-fehér, szecessziós stílusú épületét.

A templom árkádja alatt

A tér északi sarka

A templom északról

A karácsonyi vásár bejárata

Bódék és a templom

Körhinta

A vásár bódéi és mögöttük a tér színes házai

Ház a tér északi sarkán

Boltíves árkádok

Farska utca

Hodzova utca

A Prima Banka épülete

A bank bejárata

A Hurbana útra kiérve éppen szemben álltunk a Szent Borbála templom egyszerű, vörös-bézs színű homlokzatával. A barokk templomot és a hozzátartozó kolostort a ferencesek építették 1731-ben, (akiket Eszterházy Pál nádor hívott be Zsolnára), ma a domonkosok tulajdonában van.

Balra a Szent Borbála

Szent Borbála templom

A templom melletti tér

Innen néhány percre áll az Új Zsinagóga, vagyis Zsolna neológ zsinagógája, amely 1931-ben készült el, modern stílusban épült (tetején óriási kupolával), de csak 10 évig használták zsinagógaként. A háború után szintházként, koncertteremként, sőt az egyetem Auditorium maximumaként is használták. Az 2011-ben kezdődött felújítás során megpróbálták az épület eredeti állapotát visszaállítani, miközben művészeti központként hasznosítják.

Zsinagóga

Az épület a Hurbana felől

A keleti homlokzat a Kuzmányho utca felől

A zsinagógával szemben, az út túloldalán áll az 1907-ben épült Rosenfeld-palota, amelyet szecessziós stílusban építettek Rosenfeld Ignác, zsidó bankár számára, a bécsi Belvedere mintájára.

Rosenfeld-palota

A palota kapuja

Főbejárat

A zsinagóga mellett áll az 1912-ben, neoklasszicista stílusban épült Pénzügyi palota, amelyben ma a Banka Zilina működik.

Banka Zilina

Ezután a Sladkovicova utcán visszasétáltunk a Mária térre, az árkádok alatt felfedeztünk egy éttermet, de úgy gondoltuk, úgyis be kell vásárolnunk a plázában (ma szilveszter van, korábban zárnak a boltok!), először ott is megnézzük, mi a kínálat, ha nem találunk jobb lehetőséget az ebédre, akkor visszajövünk. (Végül így is tettünk.) Így visszasétáltunk a Farska utcán a székesegyház elé, hiszen a lépcső másik oldalán nyílt a Mirage nevű bevásárlóközpont. Bevásároltunk, de az éttermek kínálata nem nyerte el a tetszésünket. Így visszamentünk a térre, és megebédeltünk a Zilinska Kozlovna étteremben. Húslevest és marhahúsos spagettit ettünk, nagyon finom volt, ráadásul ez az ebédmenü része volt, csak 8,5 eurót fizettünk.

Sladkovicova utca

Betlehem az erkélyen

Háttérben a Mária tér

A székesegyház és a Burian-torony

Jobbra a templom, balra a pláza

Mirage bevásárlóközpont

A plázában

Újra a Farska utcán

Az árkádok alatt

Az étterem

Húsleves

Marhahúsos spagetti

Az étteremben

Karácsonyi dekoráció

Miután átmelegedtünk és jóllaktunk, elindultunk a következő célunk felé. Ehhez át kellett sétáltunk a város északi részére, a Vág folyó túlsó partjára, ott áll Budatin vára, amit még világosban meg akartunk nézni. Útközben elmentünk a szecessziós stílusban épült Iparkamara épülete előtt, amelynek teljes neve: Baross Gábor Kézművesház. A Zsolnai Ipartestület építtette 1910-ben, a homlokzatán a két torony között Baross Gábor szobra látható. A dualizmus fiatalon elhunyt "vasminisztere" felvidéki képviselő volt, 1891-ben Zsolnán textilgyárat alapított, ez a Slovena, ami mellett később mi is elsétáltunk.

Házak a Hurbana utcán

Freskó a falon

Iparkamara

Feszület a ködben

Felüljáró

Slovena gyár

Aluljáró

Hóborította park

Sétány a Vág mentén

A Vág folyó

Miután átsétáltunk a Vág folyó felett átívelő hídon, megérkeztünk Budatinba, ami Zsolna egyik városnegyede. Kanyargós úton jutottunk el a várhoz, (alig találtuk meg a bejáratot), amelyet még a 13. században emeltek két folyó találkozásánál. A bejáratnál ittunk egy forró csokit, aztán körbejártuk a várat, sétáltunk a gyönyörű parkban, megnéztük a Kiszuca és a Vág találkozását. (Részletek és több kép itt.)

Budatin

Szemben a vár tornya

Hurban lovasszobra

Az emlékmű

Aluljáró

A vár graffitin

Nem ez a bejárat!

A várhoz vezető út

Dekoráció az ablakban, háttérben a vár

Itt a főbejárat!

A park főkapuja

Forró csoki és a vár

Budatin vára

A lakótorony

Faház a vár udvarán

Helyreállított épület a várudvaron

A múzeum bejárata

A park fái

A vár a park felől

Bejárat a park felől

A kávézó terasza

A Kiszuca torkolata

Bicikliút a Vág mentén

A park részlete

A vár a park fái között

A park kapuja

Mivel már sötétedett, ugyanazon az úton visszasétáltunk a városba, ezúttal rövidebb volt az út, mert csak a vasútállomásig kellett elmennünk. Fél ötkor már az állomáson voltunk, csak egy óra múlva ment a vonatunk, ezért én még visszaszaladtam a városközpontba, hátha találok valahol képeslapot a városról, de már semmi sem volt nyitva. Csináltam néhány képet a kivilágított főtérről, aztán a kivilágított Národná utcán visszamentem az állomásra. Ekkor vettem észre azokat a gyönyörű üvegablakokat, amelyek a vasútállomás utcai frontját díszítik. 17.45-kor indult vissza a vonatunk Rózsahegyre.