Külföldi városok: Albi

Albi

2026. április 5.

Albi egy kb. 50.000 fős város Franciaország déli részén. A város neve örökre összeforrott a 12-13. század nagy vallási mozgalma a kathar eretnekség fogalmával, hiszen 1165-ben egy Albi melletti kis faluban Lombers-ben gyűltek össze először a mozgalom hívei. A katharok hite a bogumil eretnekségnek egy módosított formája, amely eredetileg a Balkánról került kereskedők útján erre a vidékre. Az albigensek kereszténynek vallották magukat, bibliaként János evangéliumát ismerték el, de elutasították a katolikus vallás szinte minden más hittételét. Ince pápa 1209 nyarán keresztes hadjáratot hirdetett ellenük, sorra foglalták el a városokat, végezték ki az elfogott albigenseket. A hadjárat 1244-ben ért véget, a katolikus egyház azonnal megkezdte a püspöki palota és a katedrális építését.

Megérkeztünk

Albi, vasútállomás

Körforgalom pálmákkal

Fél 9-kor érkeztem Albiba. Bár nem volt sok időm (kb. 3 órát terveztem Albiban tölteni), de amikor a Maréchal Joffre sugárúton sétálva észrevettem a Parc Castelnau zöld fáit és napsütötte tisztásait, nem tudtam ellenállni, és sétáltam egy kicsit a békés parkban.

Castelnau park

Furcsa padok

Jeanne d'Arc szobra

Végigsétátam a Général de Gaulle sugárúton, a bal oldalon a médiakönyvtár, homlokzatán a város híres szülöttének, Henri de Toulouse-Lautrec-nek a képei, a jobb oldalon pedig a 2014-ben elkészült Grand Théátre modern, színes épülete áll, amelynek nagy részét egy (árnyékolóként szolgáló) fém rácsszerkezet borítja. Innen néhány méterre, a virágokkal borított, bájos Lapérouse téren áll a névadó La Pérouse gróf emlékműve, aki a városban született és híres tengerész valamint felfedező volt.

Médiakönyvtár (Toulouse-Lautrec-kel a homlokzatán)

Grand Théátre

Place Lapérouse

La Pérouse gróf emlékműve

Palais de Justice

A tértől északra kezdődik Albi óvárosa, szűk sikátorokon, apró tereken keresztülvágva igyekeztem a városközpont felé. A középkori házak nagy része téglából épült, favázas, de áll itt néhány újabb épület is. A negyed legszebb és legrégebbi háza a szintén favázas Régi Albi Ház, amelynek felső szintjén egy nyitott padlás található. Jelenleg kiállítások működnek benne.

Szűk sikátor

Téglaházak

A háttérben a katedrális tornya

Favázas ház

Rue de Saunal

Le Pérouse gróf egykori háza

... és az emléktáblája

Rue Henri de Toulouse-Lautrec

Régi Albi Ház, jobbra a katedrális tornya

Középkori házak

Néhány perc múlva már ott is álltam a világ legnagyobb téglából épült katedrálisának a tövében. Próbáltam lefényképezni, de az ellenfényben alig látszott, így úgy döntöttem, átmegyek a folyó túlpartjára, onnan biztosan szebb képeket lehet majd csinálni, ezért elindultam a Tarn folyó egyik hídja felé.

A fal mögött a katedrális

A déli homlokzat

A különleges formájú torony

Rue du Castelviel és a torony

Művészeti galéria

Középkori ház

Festett tűzfal a Place du Cháteau-n

Háttérben a híd

A híd egyik pillére (még a parton)

Néhány perc múlva már az 1869-ben átadott, téglából készült viadukt előtt álltam, ami igazából egy vasúti híd, így nem is tudtam volna átkelni rajta, ha nem építenek hozzá 2025 nyarán egy modern gyalogos és kerékpáros hidat. A "La Passerelle" a viadukt ívei között lebeg, a város felől nagyrészt takarja a híd, de a pillérek között pihenőhelyeket alakítottak ki, padokkal, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a folyóra, a katedrálisra és a néhány száz méterre álló Pont Vieux-re.

A vasúti híd

A Tarn folyó

A sétány kezdete

La Passerelle

A katedrális és a Berbie-palota

A folyó nyugat felé

Háttérben a Pont Vieux

Jobbra a palota, háttérben a híd

Miután átértem a túlpartra, végigsétáltam a Rue de Lamothe-on. Kicsit csalódott voltam, mert az utca nem a parton vezetett, hanem a házak között, így nem volt meg a remélt kilátás a katedrálisra. Az egyik kis téren ugyan látszott a templom, de csak egy kerítés fölött, a folyó nélkül. Ennek a negyednek a neve egyébként Madeleine, egy kis kitérővel megnéztem az azonos nevű templomot is.

Háttérben a székesegyház

Szelfi a téren

Église Sainte-Madeleine

Rue de la Madeleine

A templom a Rue Rinaldiról

Rue Rinaldi

Amapola étterem

Néhány perc múlva már újra a parton voltam, itt aztán megkaptam azt a kilátást, amire vágytam! Tisztára, mint egy képeslap: a folyó, fölötte a vár masszív téglafala és bástyái, és az egészet megkoronázta a katedrális különleges formájú tornya. Rengeteg fotót és videót készítettem, egy indiai-francia párral kölcsönösen lefényképeztük egymást, aztán beszélgettünk is egy kicsit. A hölgy elmesélte, hogy az anyukája valamikor itt lakott, de ő maga még sohasem járt itt. Irigykedtek, amikor hallották, hogy egy teljes hét szünetem van, ők csak 3 napig szabadok, de azt a pár napot kihasználják és kirándulnak egyet.

A híd, amin beszélgettünk, a Pont Vieux, vagyis Régi híd nevet viseli. 1035-ben épült, ez Franciaország legrégebbi, ma is használatban lévő közúti hídja. A legrégebbi, ma is látható részei a 13. századból származnak, amikor a hidat újjáépítették. A középkorban Albi fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, a Tarn folyó átkelője már akkor vámszedőhelyként működött. A hídon toronykapu, kápolna és felvonóhíd is állt, a 15. században pedig házakat építettek rá, bőrösök, cipészek, takácsok, molnárok és gyümölcsárusok laktak (és dolgoztak) itt. Az 1766-os nagy árvízben a házak súlyosan megsérültek, ezért lebontották őket. 1820-ban a hidat kiszélesítették és a kőhidat téglával burkolták. A legutóbbi felújítás két évig tartott és 2025-ben fejeződött be.

A hídtól északkeletre áll az 1868-ban, kőből és téglából épült Pont Neuf, vagyis Új híd, amely a régi híd tehermentesítésére szolgált.

A folyó, a vár és a katedrális

Jobbra a viadukt

Szelfi a hídon

Pont Neuf

A Madeleine-negyed részlete

A Pont Vieux északi hídfője, háttérben a Madeleine-templom tornya

A Tarn északi partja

Balra a Galambok szigete

Pont Neuf

Zsilip a déli parton és a Pont Neuf

A Pont Vieux és a túlpart

Miután rengeteg képet és szelfit készítettem, nagy nehezen búcsút vettem a hídtól és a lélegzetelállító kilátástól, elindultam a várhoz vezető, meredeken emelkedő úton, a Quai Choiseul-ön felfelé.

Kilátás a hídra

A Quai Choiseul házai

Quai Choiseul

A várfal és az egyik tornya

Lejárat a partra

Jobbra a várfal

Étterem a palotával szemben

A dombra felkapaszkodva már ott is álltam a Berbie-palota hatalmas falai előtt, amely a 13. században épült püspöki palotaként, ma pedig a város híres szülöttének, Henri de Toulouse-Lautrec-nek a múzeuma működik benne. (Részletek és több kép itt.)

Palais de la Berbie

A palota egyik kapuja

Kerek bástya

A palota északkeleti sarka

A kert részlete, háttérben a folyó

A belső várfal

Szelfi a kertben

A kápolna ablaka

A palota mögött a katedrális

A várban

Városnéző kisvonat a palota előtt

Kiderült, hogy a várban működő Toulouse-Lautrec múzeum csak 10-kor nyit, addig meg még volt egy pár percem, így először bementem a katedrálisba. Éppen a tízórás misére gyülekeztek az emberek, de azért körbe tudtam nézni.

A Sainte-Cécile székesegyház két évszázadon keresztül, 1282 és 1480 között épült, ez Franciaország egyik leglátogatottabb temploma. Déli gótikus stílusban épült, külseje szigorú, erődre emlékeztet, ezzel ellentétben áll belső gazdagsága, díszítése és műalkotásai. Ez a világ legnagyobb téglából épült katedrálisa, egyben Európa legnagyobb festett katedrálisa.

Először a Rue de la Tempolarité-n elindulva északról körbejártam a templomot, majd a déli főbejáraton léptem be. (Részletek és több kép itt.)

A templom keletről

Rue de la Temporalité

Házak az északi fallal szemben

A nyugati homlokzat harangtornya

A 16. századi baldachin a déli oldalon

A baldachin mennyezete

A festett belső tér

Mennyezet

Főoltár

Szent Cecília, fölötte az ereklyetartó ládika

Oltár

Az apszis fala és mennyezete

A kórus

Oldalkápolna

A belső tér

Szószék

A baldachin keletről

Bélelt kapu

Firenzei Domonkos kapu

Mivel közben elmúlt 10 óra, visszamentem a Berbie-palotába és megnéztem a Toulouse-Lautrec kiállítást, amely a művész több mint ezer művét (festményeket, rajzokat, litográfiákat és plakátokat) őrzi, ezzel ez a világ legnagyobb Toulouse-Lautrec gyűjteménye. (Részletek és több kép itt.)

A kiállítás bejárata

A művész fényképe

Szelfi a várban

A palota udvara, lent a múzeum bejárata

Magas falak

Szelfi a várudvaron

A kiállítás plakátja

Kiállítóterem

Vuillard: Toulouse-Lautrec portréja

Fénykép a művészről és barátairól (1883)

Boltozatos mennyezet

Önarckép 1880-ból

Tartóoszlop

Egy celeyran-i munkás

Keskeny ablak

Kiállítótér

Adele de Toulouse-Lautrec (a művész édesanyja) portréja

M. Désiré Dihau (1890)

M. Maurice Joyant

A kiállítás egyik terme

Marcelle

Harisnyáját felhúzó nő

Szalon a Rue de les Moulins-en

Saint-Michel torony

Kandalló

Mozaikpadló

Palotaterem - plakátokkal

Zongora

Kilátás a folyóra

A kert részlete

Festett mennyezet

Komód

Kilátás a várudvarra

Folyosó

De Lude püspök Főlépcsőháza

Mennyezeti freskó

Díszes ajtó

Díszes korlát

Vastag falak

Maga az épület is gyönyörű volt, és tényleg hihetetlen gazdag gyűjteményük van a festő minden korszakából. A múzeum ajándékboltjában találtam könyvet is a városról, így minden szempontból elégedetten jöttem ki a múzeumból. Amikor megnéztem az órát, kiderült, hogy még van egy félórám addig, amíg el kell indulnom az állomásra, így megnéztem, milyen messze van a St. Salvi templom, ami egyébként rajta volt a listámon. Kiderült, hogy csupán néhány percre van, így elindultam, hogy megnézzem. A főtéren, a székesegyház előtt éppen könyvvásár volt, néhány euróért kínáltak könyveket a sátrak alatt. Néhány perc alatt a Rue Mariés utcán voltam, innen egy széles lépcső vezetett fel a templom bejáratához. A Saint-Salvi a város legrégebbi temploma, a 10. században épült, ez a környék legnagyobb román stílusú temploma. (Részletek és több kép itt.)