Carcassonne
2026. április 5.
Carcassonne egy kb. 46.000 fős város Franciaország déli részén, Languedoc-Roussillon régióban. Itt található Európa egyik legnagyobb középkori vára.
Az Aude folyó partján már időszámításunk előtt 600 évvel is éltek emberek, a folyópart bal oldalán magasodó hegyen a rómaiak is építettek erődöt. A birodalom bukása után először a vízigótok, majd a szaracénok foglalták el, majd 759-ben a Frank Birodalom szerezte meg. A 12. században a toulouse-i grófok hűbéreseinek kezére került, ők építették ki jelentős várrá az erődöt. A 13. század elején a mai Franciaország déli része nagyrészt csatlakozott a katár eretnekséghez, ezért a francia királyok bűntető hadjáratot indítottak ellenük. A keresztesek 1209-ben elfoglalták Carcassonne-t, a vár pedig királyi birtok lett. Szent Lajos és Merész Fülöp kezdte meg a vár erősítését, ekkor épültek ki a kettős falrendszer tornyai, lebontották a vár tövébe települt falut, a lakóit pedig a folyó túlsó partjára költöztették. Szép Fülöp idején a megrongált román templomot gótikus katedrálissá alakították. A 17. századra a vár állapota leromlott, a 19. század közepén határozat született a lebontásáról. Ekkor Prosper Mérimée országos akciót hirdetett a vár megmentésére, és egy helyi régész segítségével helyreállították Franciaország egyik legjelentősebb középkori várát.
14.20-kor megérkeztünk Carcassonne-ba, jó volt végre levegőhöz jutni, de volt már a lábamban néhány kilométer, ráadásul tudtam, hogy itt elég messze van az állomástól a vár, így jól jött volna az az egy óra, amit végigülhetek a vonaton. Mindegy, azért nekiindultam felfedezni a várost. Az első, amit közvetlenül az állomás előtt megpillantottam, persze megint a Canal du Midi volt, az egykori zsilipőrházban rendezték be az információs irodát, kaptam egy jól használható térképet, és elindultam a vár felé a sétálóutcán.
A Rue du Verdun-ön megnéztem az 1860-ban, neogótikus stílusban épült Dominikánus kápolna homlokzatát, majd megcsodáltam az utca végén, a Gambetta tér sarkán álló Szépművészeti Múzeumot. Innen a Rue du Pont Vieux-n végigsétálva kiértem az Aude folyó partjára, közvetlenül a híd lábánál áll a Notre Dame de la Santé kápolna, amely 1397-ben épült, majd 1500 körül újjáépítették. A francia forradalom alatt lakóházként használták, majd 1857-ben neogótikus stílusban felújították és újra templomként használták.
Az Aude folyó partján készítettem néhány képet, majd átkeltem a Pont Vieux-n, amely 1320 körül épült, 12 egyenlőtlen hosszúságú félköríves ívből áll és jelenleg csak gyalogosforgalom működik rajta.
Miután átértem a túlpartra, megcsodáltam a jobb oldalon egy szépen gondozott (bár kicsit túlzottan is szabályos) emlékparkot, a bal oldalon pedig a híd lábánál álló egykori királyi szövőgyárat, amelyet 1694-ben alapítottak egy korábbi nemesi rezidencia épületében. Elindultam a várba vezető úton, a Rue Trivalle-n, amelyet rengeteg étterem és üzlet szegélyezett. A Rue Gustave Nadaud utcán aztán elindultam felfelé a vár irányába, itt már kevesebb volt az üzlet, inkább lakóházak szegélyezték a meredek utcát. Aztán teljesen elfogytak a házak és megérkeztem a hatalmas vár fala alá. (Részletek és több kép itt.)
Az úton először észak felől megkerültem a külső várfalat, már ott i álltam a Porte Narbonnaise, a vár főkapuja előtt. Rengeteg ember hemzsegett itt, turistacsoportok, családok, sok gyerek, óriási volt a hangzavar.
A kapun belépve egy felvonóhídon keresztül a belső várba jutottam, ez tulajdonképpen egy város a falakon belül, sétálóutcákkal, éttermekkel, szállodákkal, üzletekkel, olyan, mint a Várnegyed Budán. A Rue Cros Mayrevieille-en keresztül egy kis térre jutottam, ahol az utca névadójának mellszobra állt: ő volt az a helyi lakos, aki Prosper Mérimée-vel együtt a 19. században megmentette a várat a lebontástól. Az egyik ajándékboltban megvettem a kötelező könyvet a városról (sajnos később láttam olcsóbbat is), aztán sétáltam a középkori hangulatú, turistáktól hemzsegő utcákon. A chateau-ba, ami tulajdonképpen a belső váron belüli legbelső vár (itt volt a Trencavel grófok lakóépülete), már nem mentem be, inkább a székesegyházra voltam kíváncsi.
A váron belül áll a St. Nazaire bazilika a gyönyörű üvegablakaival és a Pieta-val. 1096-ban kezdték el építeni román stílusban, majd a 13. században gótikus stílusban kiegészítették. Jól esett a hűvös bent, mert már nagyon meleg volt kint a napon, így pihentem is egy kicsit, miközben a színes üvegablakokat csodáltam. (Részletek és több kép itt.)
Mivel lassan 5 óra volt, én pedig még a városban is akartam egy kis időt tölteni, lassan búcsút vettem kedvenc társasjátékunk névadó várától. Úgy terveztem, ezúttal egy másik úton megyek vissza, így a vár nyugati oldalán található Porte d'Aude-on keresztül hagytam el a területet. Ez a kapu a folyóhoz vezet (erre utal a neve is), csak gyalog járható. A két várfal itt olyan közel fut egymáshoz, hogy szinte összeérnek. Miután végigkanyarogtam a falak közötti szűk átjárókon, egy meredek ösvényen ereszkedtem le a folyóhoz. Közben rengeteget fényképeztem, egy kínai családnak hála, rólam is készült (jó) néhány fotó.
Amikor leértem, egy aranyos kis falusias városrész fogadott, ez a Barbacane-negyed. A 19. századig itt állt az a kör alakú építmény, amely a negyed nevét adta, de ezt lebontották és a helyére épült fel a 1859-ben a neogótikus stílusú Saint-Gimer templom. Körbejártam a templomot, sétáltam a csendes kis utcákon, megnéztem a templomtól csupán néhány méterre, a Rue de Barbacane-on álló Saint-Gimer kápolnát, amelyet 17. században emeltek Gimer püspök feltételezett szülőhelyén, aztán visszamentem a hídhoz.
Ezután visszasétáltam a hídon az Aude túlsó partján álló alsóvárosba, a vonat induláság hátralévő időt itt akartam eltölteni.
Még lefényképeztem a tér gyönyörű szökőkútjait, sétáltam egyet a Canal du Midi partján, majd a 18.41-es vonattal visszamentem Toulouse-ba. Óriási volt a tömeg a peronon, lélekben már felkészültem, hogy megint állni fogok, de meglepő módon végül találtam ülőhelyet. Egy anyuka ült mellettem a lányával, a kislány végigénekelte az utat.
Forrás Carcassonne – Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése