Külföldi városok: Strasbourg 2026

Strasbourg

2026. július 6.

Strasbourg egy kb. 300.000 lakosú nagyváros Elzászban, Franciaország keleti határán, ahol az Ill folyó a Rajnába torkollik. A Rajna túlpartján fekvő német Kehl városával az Európa-híd köti össze. Strasbourg Franciaország kulturális és történelmi városa, itt található az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Az Ill folyó szigetén elterülő történelmi városmag 1988 óta a világörökség része.

Az ókorban kelta falu állt a területen, a római időkben a várostól északra húzódott a limes. Már a 4. században püspöki székhely, az 5. században az alemannok, a hunok és a frankok is elfoglalták. A 9. században felépült a város első katedrálisa. 842-ben Német Lajos és Kopasz Károly itt írták alá a Frank Birodalom felosztásáról szóló egyezményt. A 13. században már fontos kereskedelmi központ, 1439-ben felépült a székesegyház északi tornya, amely 1874-ig a világ legmagasabb épülete volt. A 15. században itt élt Gutenberg, ekkor lett a város nyomdaipari központ. 1524-ben felépült az első evangélikus templom a városban. 1618-ban a Német-római Birodalom része volt, de 1638-ban már Franciaországé lett. 1770-ben itt tanult Goethe, 1792-ben pedig egy helyi órásmester írta meg azt a dalt, amely később Marseillaise néven a francia himnusz lett. A város 1871-ben a Német Birodalom része, majd 1918-ban visszakerült Franciaországhoz. A második világháború idején rövid ideig ismét Németország része, de a háború vége óta újra francia. A város híres szülöttei: Marcel Marceau pantomimművész, Claude Rich színész és Arséne Wenger labdarúgóedző.

Reggel pontosan 9-kor indultunk Obertalból Strasbourgba, kb. 1 óra múlva léptük át a határt (vagyis mentünk át a Rajna hídján), majd fél 11-kor leparkoltunk egy parkolóházban. Itt az a rendszer, hogy egész napra 4,2 euró a parkolás és a (még ki sem fizetett!) parkolójeggyel max. 7 személy egész nap ingyen használhatja a város tömegközlekedését!

Az Európa-híd

A Rajna, a határfolyó

Leparkoltunk

Miután kijöttünk a parkolóból, egy fákkal övezett csatorna mellett álltunk, majd elindultunk egy széles sugárúton, a Rue Jean Wenger-Valentin-en. Néhány perc múlva a Wacken nevű villamosmegállóhoz értünk, innen az Allée du Printemps-en folytattuk az utat. Nagyon érdekes volt, hogy az utca bal oldalán modern irodaházak álltak, míg a jobb oldalon bájos (és majdnem teljesen egyforma), villaszerű családi házak. Később utánaolvastam, kiderült, hogy nem véletlenül voltak ilyen egyformák a házak, ez egy Ungemach kertváros nevű lakótelep, az 1920-as években építtette egy Charles-Léon Ungemach nevű iparos. A 140 rózsaszínű vagy halványsárga kertes házba fiatal családok költözhettek, aránylag alacsony bérleti díjat kellett fizetniük, de meg kellett felelniük néhány szabálynak, amelyeket állandóan ellenőriztek is. A cél a népszaporulat növelése volt, így a pároknak több gyerek felnevelését kellett vállalni.

Pillantás a csatornára

Balra a parkoló

Allée du Printemps

Bal oldal

Jobb oldal

Egyforma házak az Ungemach-negyedben

Az utca végén az Európai Parlament

Megérkeztünk az Európai Parlamenthez. Először azt terveztük, hogy csak gyorsan lefényképezzük az épületet kívülről, de Gigiék elmondták, hogy egy rövid regisztráció (és biztonsági ellenőrzés) után előzetes regisztráció nélkül is be lehet menni az épületbe. Úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, nem hagyjuk ki az élményt. Valóban nagyon egyszerűen és gyorsan bejutottunk, az igazolványunkat kellett egy automata pultnál beszkennelni, már ki is nyomtatott egy névjegykártyát, amit ki kellett tűznünk (a látogatás végén ezt elhozhattuk emlékbe), és már mehettünk is. Jól megszervezett útvonalon vezettek végig bennünket, először megnéztük a kerek díszudvart, aztán a többszintes épületben a kiállításokat, majd a legvégén bemehettünk az ülésterembe is, ahol egy nagyon informatív audioguide mesélt az épületről, az itt folyó munkáról, természetesen magyarul. Rengeteg információt hallhattunk az EU történetéről, az itt dolgozók munkájáról, a határozatok előkészítéséről, a szavazásokról. (Sajnos a tetőterasz éppen le volt zárva, oda nem mehettünk fel, pedig Ilonáék szerint nagy élmény.) (Részletek és több kép itt.)

Az Európai Parlament főépülete

Az Európai Unió szimbóluma

A tagállamok zászlai

A Bronislaw Geremek Agóra

Wroclaw város ajándéka 2005-ből

Az épületen belül

Fotó az építkezésről

A dalai láma látogatása

Louise Weiss

Textilkép

Fotóháttér zászlókkal

A kiállítás

Az épület makettje

A főépület

Louise Weiss megnyitja az első ülést

Az ülésterem

Lent médiastúdiók

A lépcsőház

Az üres ülésterem

Timivel és Danival

Jobbra a tojáshéj

Zárt stúdiók

Büfé pipacsokkal

Edith Karlson: Család

Újra a díszudvaron

Az Ill folyó

Az épület északról

Biciklisek az épület előtt

Miután kijöttünk, buszra szálltunk, a főpályaudvarnál szálltunk le, majd a Rue du Maire Kuss-on elsétáltunk az Ill folyóig és átkeltünk a a szigetre, ami a tulajdonképpeni városközpontot jelenti és 1988 óta a világörökség része. Két dolgot akartunk mindenképpen felkeresni, a Petite France-negyedet és a katedrálist. Mivel a negyed közelebb volt, ezért ott kezdtük a városnézést.

Ezzel a busszal megyünk

Főpályaudvar

Indulunk a városközpontba

Pont ezt szeretnénk látni

Az Ill folyó

Saint-Pierre-le-Vieux

Pont Kuss

Pont de l'Abattoir

A híd és a zsilip

Sétahajó az Ill-en

Tulajdonképpen itt kezdődik a Petite France, amely egykor a halászok, cserzővargák és molnárok negyede volt. A név arra utal, hogy itt kezelték a szifiliszben (vagyis a "francia betegségben") szenvedőket, a negyednek sokáig nagyon rossz híre volt, de ma már teljesen biztonságos, sok az étterem és szálloda, a gyönyörű favázas házak között turisták ezrei sétálnak a szűk, középkori utcákon.

Először a Tour de Bourreau hatalmas, négyszögletű tornyát láttuk meg. A "hóhértorony" része a Ponts Couverts-nek, amely az Ill folyó négy ágán átívelő három 13. századi, (egykor) fedett hídból áll és a hozzá tartozó 4 toronyból, amelyek feladata a hidak védelme volt. Szemben a Barrage Vauban látható, amely a 17. század híres hadmérnöke, Vauban tervei alapján rózsaszín homokkőből készült gát és a zsilip védelmét látta el.

Elindultunk a Quai Woerthel-en, (a 3. és 4. ág közötti szigeten), majd átmentünk Ponts des Moulins-on (ami a korábban itt működő malmokra utalt) és a Pont du Faisan-on és már bent is voltunk a negyed központjában, mindenütt favázas házak, a legtöbben üzletek, kávézók, éttermek működnek.

Tour de Bourreau

Szemben a Francia torony, jobbra a Barrage Vauban

Az Ill egyik ága

Háttérben a Ponts Couverts

Favázas házak

Háttérben a Malomhíd

Az Ill kanyarulata

Petite France

Mivel közben megéheztünk, leültünk egy étteremben, aminek "La corde á linge", vagyis szárítókötél a neve. A pincér éppen egy olyan asztalhoz vezetett bennünket, amely közvetlenül a vízparton állt, így csodálatos kilátás mellett ebédeltünk. Nagyon finomat ettünk, én például Taffetas-t kértem, ez Spätzle tejszínes, gombás, petrezselymes szósszal. Érdekes, hogy itt egészen másképp készítik a Spätzle-t, mint Németországban, sokkal rövidebbre szaggatják és miután megfőtt, még meg is pirítják.

Spätzle tejszínes, gombás szósszal

Timi tárgyal a pincérnővel

Az asztalunk a teraszon

Az étterem

Kilátás az étterem teraszáról

Miután jóllaktunk, folytattuk a sétát. Elindultunk a Passerelle des Anciennes-Glacières-on, ami tulajdonképpen egy sétány, ami részben a parton, részben a víz felett vezet, így egészen közelről figyelhetjük meg, hogyan zsilipelnek a kirándulóhajók. Most is végignéztük, ahogy egy kis motorcsónak beúszott a fából készült kapuk közé, a zsilip néhány perc alatt megtelt vízzel, a csónak pedig folytathatta az útját. Mivel 15 éve már voltunk itt Timivel, emlékeztem rá, milyen jó képet csináltunk itt, a háttérben gyönyörű, favázas házakkal. Most előszedtük a képet és megkerestük azt a helyet, ahol készült és megcsináltuk újra, ugyanazzal a háttérrel.

Terasz a folyó partján

Passerelle des Anciennes-Glacières

Házak a vízparton

Kezdődik a zsilipelés

Emelkedik a víz

Megvan a háttér!

A fotó 2011-ből ...

... és most.

Point Saint-Martin

A túlpart a hídról

Nem volt könnyű elszakadni a folyóparton álló színes, favázas házak látványától, de végül elindultunk a katedrális felé. Útközben megálltunk a Place Gutenbergen, amelynek közepén 1840 óta áll Gutenberg szobra, aki 400 évvel azelőtt, 1430 körül érkezett a városba és nyitotta meg itt a műhelyét. A teret egyébként az antik római város két főutcájának kereszteződésében alakították ki, nyugati részét az úgynevezett "Neues Bau", vagyis Újépület zárja, amely ironikus módon a város egyik legrégebbi épülete, 1585-ben készült el. A 18. században ez volt a városháza, ma pedig a Kereskedelmi és Iparkamara működik benne. Mivel nagyon meleg volt, jólesett egy finom fagyi az ebéd után.

Hotel Le Bouclier d'Or

Rue des Dentelles

Középkori favázas ház a Grand Rue és a Rue Sainte-Barbe sarkán

Timi és Dani a Rue Gutenbergen

Távolban a katedrális tornya

Place Gutenberg

Gutenberg szobra, mögötte a "Neues Bau"

A tér déli része

A tér déli sarka

A tér északi sarka

Fagyizunk

Rue des Hallebardes

Az utca végén már látszott a székesegyház tornya. A tér északi oldalán álló információs irodában sikerült végre egy könyvet is vennem a városról. (Sajnos, Németországban nem nagyon árulnak olyan képeskönyveket, amelyeket minden városról, vagy régióról szoktam venni, általában az ajándékboltokban lehet őket kapni.)

A katedrális északnyugati sarkával szemben áll egy gyönyörű, fafaragásokkal és festéssel díszített ház, a Maison Kammerzell, amelynek kőből épült földszintje 1467-ben épült, majd 1587-ben egy sajtkereskedő még 3 favázas emeletet építtetett rá. Ma szálloda és étterem működik benne.

Ezek után bementünk a katedrálisba és megnéztük a csodálatos üvegablakait, az asztronómiai órát és az "Angyalok oszlopát". A toronyba ezúttal nem másztunk fel, de így is nagy élmény volt a csodaszép épület. (Részletek és több kép itt.)

A Hotel Kammerzell étterme

A tér sarka

Maison Kammerzell

A székesegyház

A nyugati homlokzat egyik kapuja

Főhajó

Orgona a levegőben

Színes üvegablakok

Szószék 1487-ből

Szentély

Francia zászló az oltár lépcsőjén

Rózsaablak a nyugati homlokzaton

Angyalok oszlopa 1225-ből

Csillagászati óra

Oldalhajó

Mellékoltár

Szárnyasoltár

Modern üvegablak

Stáció

Színes üvegablak

Szent Antal

Harangtorony

A katedrális déli oldala a Place du Cháteau-ra néz, amely az itt álló Cháteau des Rohan-ról kapta a nevét. A Rohan-palotát 1742-ben emelte a város hercegérseke, ma itt működik az Iparművészeti, a Szépművészeti és a Régészeti Múzeum. A mellette lévő 14. és 17. századi épületekben látogatható a székesegyház múzeuma.

A katedrális déli oldala

Place du Cháteau

Balra a volt jezsuita kollégium, jobbra a Rohan-palota

A székesegyház makettje

Timi a szökőkútban

A Rohan-palota bejárata

Az északi homlokzat

A székesegyház délről

A Szűz Mária kapu a déli homlokzaton

A volt jezsuita kollégium

A székesegyház múzeumának épületei

Place du Cháteau

Timi és Dani a téren

A nyugati homlokzat középső kapuja

A székesegyház nyugati homlokzatával szemben, a Rue Merciere sarkán álló gyönyörű favázas épületben működött (egészen a közelmúltig) Franciaország legrégebbi gyógyszertára, a Pharmacie du Cerf, amelyet 1268-ban alapítottak. Jelenleg egy iroda működik benne, az ott dolgozó kedves hölgy megengedte, hogy készítsek egy képet a boltozatos belső térről.

Place de la Chatédrale, balra az egykori gyógyszertár

A Rue Merciere sarka

Az üzlet kirakata

A belső tér

Az épület a katedrális felől

A tér nyugati részének házai

Maison Kammerzell

A katedrális északi homlokzata

A torony

A Szent Lőrinc kapu

A torony észak felől

Búcsút vettünk a katedrálistól és lassan elindultunk vissza a parkolóba. A Rue de Dóme-on mentünk észak felé, amikor az egyik házon érdekes emléktáblát láttunk, állítólag 5 uralkodót is vendégül láttak a házban, köztük Habsburg Rudolfot, I. Miksát és V. Károlyt is.

Az emléktábla

Rue de Dóme, háttérben a katedrális keleti sarka

Kiértünk a Place Broglie-ra, mivel még nem jött a villamos, gyorsan lefényképeztem az itt álló Hotel de Ville-t, vagyis a Városházát. A térre tulajdonképpen a palota hátsó frontja néz, a főhomlokzat a Rue Brúlée-re nyílik. Az épület 1736-ban épült barokk stílusban a Hanau-Lichtenberg család palotájaként, majd 1805 óta ez a Városháza. A tér keleti végét az 1821-ben neoklasszicista stílusban épült Operaház főhomlokzata zárja le.