Külföldi városok: Tübingen

Tübingen

2026. július 4.

Tübingen egy 93 ezres kisváros Baden-Württembergben, Stuttgarttól kb. 40 km-re délre, a Neckar folyó partján. Ez az egyik legrégebbi német egyetemi város, a Tübingeni Egyetemet 1477-ben alapította Szakállas Eberhard gróf.

A település első nyomai kb. 14.000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, a Római Birodalom idején pedig a város mai területén húzódott egy fontos védvonal, a Neckar-Limes. A várost 1078-ban említik először, 1231-ben városi jogokat kapott. Tübingen fejlődése 1477-ben, az egyetem alapításával kezdődött, számos híres tudós, költő, irodalmár és politikus tanult és tanított itt, többek között Kepler, Hölderlin, Hauff, Alzheimer és Joseph Ratzinger. Az egyetem főleg teológiai, botanikai, őslénytani, germanisztikai és filozófiai és orvosi kutatásairól ismert, de a Linux egyik felhasználói felülete is egy volt tübingeni diák nevéhez fűződik.

Negyed 3-kor érkeztünk Tübingenbe, a Markt am Nonnenhaus nevű pláza mélygarázsban parkoltunk, majd elindultunk felfedezni a várost. Ahogy feljöttünk a föld alól, máris egy gyönyörű téren találtuk magunkat: meseszép favázas házak mindenütt, rengeteg fa, kávézók és éttermek, hömpölygött a tömeg a szűk utcákon. Először megcsodáltuk a pláza névadó épületét, a Nonnenhaus-t. Ez Németország egyik legjobb állapotban megmaradt beginaháza, 1488-ban eredetileg dominikánus apácák lakták, aztán költöztek be a beginák. 30 méteres hosszával ez a város egyik legnagyobb favázas háza. A középkori épületet 2008-ban restaurálták, ma lakások és két üzlet található benne. Az épület csatornára kinyúló részében, amely egykor WC-ként funkcionált, ma egy hegedűkészítő műhely működik. Végigmentünk a macskaköves Lange Gasse-n, és már ott is álltunk a Stiftskirche előtt. Az apátsági templom előtti téren áll a Georgsbrunnen, amely a 15. században készült és fontos része volt a város vízhálózatának.

Tübingen, Markt am Nonnenhaus

A Nonnenhaus homlokzata

A járda fölött a hegedűkészítő műhely

Egy aranyműves műhely

Híd a csatorna fölött

Játszótér

Lange Gasse

Georgsbrunnen

Stiftskirche

Tipikus utcarészlet

Néhány perc múlva megérkeztünk a lejtős, háromszög alakú Marktplatzra. Bár a piactér első írásos említése 1302-ből való, állítólag már 1191-ben is tartottak itt vásárt. A teret 15-16. századi házak szegélyezik, köztük a dúsan díszített, 1435-ben épült Városháza. A tér közepén álló reneszánsz szökőkút, amely Neptunt ábrázolja háromágú szigonyával, 1617-ben készült el. A tér felső részén kinéztünk egy éttermet, ahol Spätzle-t lehetett kapni, de kiderült, hogy az ebédidőnek már vége, legközelebb csak 5-kor nyit a konyha. Végül egy utcával távolabb a Krumme Brücke nevű étteremben ebédeltünk, mindannyian helyi specialitásokat ettünk, még ajándék kávét is kaptunk, mert túl sokat kellett várnunk a pincérre!

Marktplatz

Neptun-kút

A kút és a tér alsó része

A teret szegélyező házak

Városháza

A Lichtenstein étterem

Majdnem itt ettünk ...

Timi és Dani a Marktgasse-n

Marktgasse

A Krumme Brücke étterem

Kilátás az étteremből

Sertéssült barnamártással, Spätzlevel és salátával

Itt ültünk

Az étterem terasza

Csatorna az út mentén

Miután jóllaktunk, folytattuk a városnézést. Mivel Tübingen egyetemi város, ennek a nyomait kerestük. Először az egyetem két legrégebbi épületét, az Alte Burse-t és az Alte Aula-t akartuk felfedezni, ezért végigmentünk a Haaggasse-n, elmentünk a Holle anyó kávézó mellett. Újra megcsodáltuk a Marktplatzot, majd továbbmentünk a Neckar felé.

A háttérben Hohentübingen vára

Frau Holle kávézó

A Városháza

Újra a Marktplatz-on

Festett homlokzat

Morbid reklám csontvelő-adományozáshoz

Macskaköves utca

A szeminárium északi fala

Az óváros térképe

Klosterberg

Bár eredetileg az Alte Burse-hez igyekeztünk, ahogy leereszkedtünk a macskaköves Klosterberg-en, megláttunk egy kívülről dísztelennek tűnő épületet. Kiderült, hogy az Evangelisches Stift előtt állunk, amely a város egyik legfontosabb épülete. 1536-ban alapította Ulrich württembergi herceg protestáns szemináriumként, egy korábbi Ágoston-rendi kolostorban. 1790 és 1793 között egyszerre volt az intézmény hallgatója Hegel, Schelling és Hölderlin, akiknek a barátsága nagy hatással volt a német irodalom és filozófia későbbi fejlődésére. Ma az egyetem teológiai kara működik itt, de az egykori kerengőt, a díszudvart és a bolthajtásos folyosókat meg lehet nézni.

Balra a Stift

Házak a Klosterberg mentén

Stiftbrunnen

A szeminárium bejárata

A belső udvar

Műalkotások az udvaron

A kerengő

A kút a Klosterberg házaival

Ezután végigmentünk a Bursagasse-n, és már ott is álltunk az Alte Bursa előtt. A Neckar folyó partján álló monumentális épület 1478 és 1482 között épült, eredetileg diákszállónak. 1803 és 1805 között átalakították, később itt működött a város első kórháza. Ma az egyetem FilozófiaiTanszékének és Művészettörténeti Intézetének ad otthont. Érdekes, hogy két lépcső vezet az épülethez, a két filozófiai iskola, a nominalisták és a realisták kibékíthetetlen ellentétére utalva.

Bursagasse

Alte Burse

Az egyik lépcső

A lépcső tetején

Melanchton emléktáblája

Háttérben az ifjú pár

Az épülettel

A két bejárat

Lementünk a Neckar partjára, kicsit üldögéltünk a parton, megcsodáltuk a velencei gondolákra hasonlító jellegzetes helyi csónakot, a Stocherkahn-t, amit egy hosszú rúddal irányítanak, úgy, hogy a meder alján letámasztják.

Neckar

Stocherkahn-ok a parton

Pihenő a Neckar partján

Csak lányok

Ezután továbbindultunk, végigmentünk a Neckar menti sétányon, láttunk egy szobaszínházat, egy nőknek szóló könyvesboltot, és egy kőoroszlánt, amely a legenda szerint a nagy humanista, Johannes Reuchlin házát jelölte, majd egy meredek lépcsőn felkapaszkodtunk a Stiftskirche elé.

Könyvesbolt nőknek

Reuchlin oroszlánja

Ez már az Alte Aula épülete

Oda kell felmenni

A templom mellett áll az Alte Aula épülete, amely 1547-ben épült oromzatos, favázas épületként, 1777-ben kapta mai, későbarokk formáját. Itt működött az egyetem levéltára, könyvtára és voltak itt előadótermek is. A felső szinteken volt a gyűlésterem és a Szenátus üléstermei. A 2012-es felújítás során 1547-ből származó festményeket is találtak. Érdekes, hogy Münzgasse felőli bejáratnál csak 3 szintet látunk, de az épület folyóra néző homlokzata két szinttel magasabb.

Az épülettel szemben álló épületben volt a Gestapo főhadiszállása, itt szervezték meg a zsidók táborokba szállítását is. (A tübingeni zsidók közül mindössze ketten élték túl a holokausztot.) Az épület egyik ablaka alatt egy érdekes táblát láttunk, "Hier kotzte Goethe" felirattal. Mivel nem tudtuk mire vélni, úgy döntöttünk, este megkérdezzük Johannes-t, hátha ő tud valamit erről. Végül arra jutottunk, hogy ez egyfajta ironikus válasz a mindenütt megtalálható: "Itt járt Goethe" feliratú táblákra, a szomszéd házon is látható egy ilyen. A házban működött ugyanis az 1659-ben alapított Cotta kiadóvállalat, amely többek között Goethe, Schiller, Wieland, Herder, Hölderlin, Kleist és a Humboldt-fivérek műveit is kiadta. A ház vendége volt 1797. szeptember 7. és 16. között Goethe, akinek - későbbi feleségének írt levele szerint - nem különösebben tetszett a város. Talán ezt akarták a helyiek megbosszulni az említett táblával ...

Alte Aula

A Gestapo egykori főhadiszállása

Cotta-Haus

Goethe emléktáblája

A tér legfontosabb épülete azonban az 1490-ben épült evangélikus apátsági templom, vagyis a Stiftskirche St. Georg, amelyet belülről is megnéztünk. (Részletek és több fotó itt.)

Stiftkirche St. Georg

Hálózatos boltozat

Faragott figurák a kóruspadokon

Karcsú oszlopok

Orgona

Modern üvegablak

A templom belső tere

A templom északról

Georgsbrunnen

Miután megnéztük a templomot, visszaindultunk a parkolóhoz. Megint végigmentünk a Lange Gasse-n, útközben megcsodáltuk a Wilhelmsstift Teológiai Szeminárium díszes épületét, amely egy korábbi ferences kolostorban működik. A plázában vettem képeslapot (sajnos könyv nem volt) és fél 7-kor hazaindultunk.