Külföldi városok: Gdynia

Gdynia

2023. július 15.

Gdynia egy 250.000-es város a Gdanski-öböl partján, 1253-ban említik először a kis pomerániai halászfalut, itt épült a lengyel tengerpart első temploma. Ahogy a környék többi városa, Gdynia is tartozott a Német Lovagrendhez, Poroszországhoz és Lengyelországhoz is. 1870-ben még csak egy 1200 lakosú halászfalu és üdülőfalu volt, de 1920-ban úgy döntöttek, itt kell megépíteni az ország legnagyobb kikötőjét. (A szomszédos Gdansk ekkor Danzig Szabad Város néven a Népszövetség ellenőrzése alatt állt.) 1938-ra Gdynia lett a legnagyobb és legmodernebb kikötő a Balti-tenger partján. A kikötő építésével párhuzamosan egy modern kikötővárost is építeni kezdtek, 1939-re a lakosság száma elérte a 120.000-et.

Mivel mára kánikulát jósoltak (35 fok, ez azért még otthon is ritka, hát még itt fenn északon!), ezért mára strandolást terveztem. Úgy gondoltam, bejárom a Trójmiescie vagyis a Háromváros (Gdansk - Gdynia - Sopot) 2 utóbbi tagját, ráadásul kaptam egy titkos tippet is, Gosia szerint a Balti-tenger legszebb strandja Gdynia-Orlowo-ban van, szóval ezt is számításba vettem. 9.09-kor indult a vonat Gdynia-ba, fél 10-kor már ott is voltam.

Először egy meglehetősen hosszú gyaloglás várt a városon keresztül, mindenütt modern épületek, lakótelepek, csupa beton és üveg minden. De végre kiértem a kikötőbe, megcsodáltam a yachtokat és vitorlásokat, valamint a két múzeumhajót, a Blyskawica rombolót és a Dar Pomorza fregattot.

Megérkeztem

Gdynia vasútállomás

Sea Towers

Blyskawica romboló

Dar Pomorza fregatt

Kirándulóhajó

A fregatt és a Sea Towers

Miután végigsétáltam a kikötőn, megérkeztem a homokos strandra. Bár nem itt terveztem a fürdőzést, de nem bírtam megállni, hogy ne menjek bele, persze csak addig, hogy a fürdőruhám száraz maradjon. Aztán napoztam egy jó félórát, aztán felöltöztem és visszasétáltam a vasútállomásra. Útközben még bekukkantottam két templomba is, a második egy különleges, modern templom volt, a Jézus Szíve templom. (Részletes leírás és több kép itt.)

A fák mögött a part

Boldogságos Szűz Mária bazilika

Sirály a bicikliúton

Jézus Szent Szíve templom

Modern templomtorony

Templombelső

Utolsó vacsora

Mozaik az oltár mögött

Újra az állomáson

Fél egykor indult a vonat, 10 perc múlva már Gdynia Orlowo állomáson voltunk. Útközben kicsit izgultam, nehogy jöjjön a kalauz, mivel Gdynia-ban az egész visszaútra (vagyis Gdanskig ) megvettem a jegyet, egy pasi az automatánál megesküdött, hogy meg lehet szakítani az utazást, de én azért nem voltam ebben olyan biztos.

Orlowo tulajdonképpen Gdynia egyik városrésze, kb. 7000 lakosa van, népszerű fürdőhely, legfőbb nevezetessége a Kepa Redlowska nevű szikla a tengerparton. Mivel Gosia szerint ez a sziklás part a legszebb az egész partvidéken, úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom ki.

Itt is egy elég hosszú séta vezetett a partra, de végre nem betondzsungelben, hanem egy csendes, kertvárosias részen ballagtam a strand felé. Közben gyönyörű lakóházakat és nyaralókat csodáltam meg az út két oldalán.

A strandra érve először végigsétáltam a mólón, aztán a parton egy bódéban vettem finom füstölt, sült halat, (kártyával is lehetett fizetni!), letelepedtem a homokba egy színes halászcsónak mellé és megettem, aztán itt is kipróbáltam a tengert. Itt sem volt sokkal tisztább, de valóban gyönyörű volt a fákkal borított szikla, előtte a homokos part és a végtelen tenger. Itt is napoztam egy félórát, bámultam a hullámokat és azt tettem, amit németórán tanulunk a Balti-tengerről: An der Ostsee kann man Muscheln und Bernstein sammeln. (Sajnos, ez utóbbit, vagyis borostyánt nem találtam!)