Külföldi városok: Trakai

Trakai

2025. július 11.

Trakai egy kb. 6000 fős kisváros, Vilnius-tól mindössze 30 km-re. A középkorban 1316 és 1323 között Ó-Trakai volt a Litván Nagyfejedelemség fővárosa. A legenda szerint Gediminas vadászat közben talált egy gyönyörű dombot az erdőben és ide költöztette Kernave-ból a fővárost. A város nevét először 1337-ben említik egy oklevélben. A 13. és 14. század a Német Lovagrend keresztes hadjáratai elleni harcokkal telt. Vytautas litván nagyfejedelem 1409-ben Trakai-t tette meg a középkori litván állam fővárosává.

A 14. század második felében egy kővárat kezdtek építeni Ó-Trakai-ban, amely a nagyfejedelem átmeneti rezidenciája volt. Ezt a 14. század végén lerombolták és nem is építették újjá, helyén a 19. század második felében egy neogótikus templomot emeltek. Mivel az óváros a tavak miatt nem tudott terjeszkedni, ezért az új városrész az óvárostól több kilométerre alakult ki.

A város fő nevezetessége a Galve tó egyik szigetén álló vízivár, amelynek építését állítólag Vytautas fejezte be.

Fél 10 után néhány perccel érkeztem Trakai-ba, először természetesen megnéztem (és le is fényképeztem) a menetrendet, aztán alaposan tanulmányoztam a város térképét, készítettem egy tervet, mit is akarok megnézni. (Közben Travellina tippjét is megfogadtam a karaiták házainak felkereséséről: Litvánia - legjobb látnivalók - Travellina) Már a térképen is látszott, hogy egy meglehetősen hosszú (több kilométeres) út vezet a várhoz, előbb végig kell sétálni a városon, majd az egyre keskenyedő földnyelven keresztül több hídon átkelve juthatunk el a szigeten álló várba.

Trakai, vasútállomás

A város térképe, lent a vasútállomás, fent, a szigeten a vár

Az állomás

Rögtön az állomással szemben, az út túloldalán egy sétány vezetett le a Galve tó partjára. Nagyon szép volt a környéke, nádassal, stéggel, a parton a fák között házakkal. Nem is mentem vissza a főútra, hanem a parton vezető sétányon indultam el, szép, fából készült házakat láttam. Aztán az első keresztutcán balra kanyarodtam, a piac mellett visszaértem a főutcára, a körforgalom mellett jobbra a buszállomás modern épülete, majd a Trakai felirat mellett mentem el.

A Galve tó

Horgászmóló

Nádas

Házak a tó partján

Horgászstég

Csónak a parton

Jobbra sétány, hátul középen az állomás

Virágos stand a piacon

Autóbuszállomás

Trakai felirat

A körforgalomnál északra indultam, végig a Vytauto utcán, érdekes volt, hogy a bal oldalon régi, színes házak álltak, melyeknek hátsó kertje a tóra nézett, a jobb oldalon viszont modern lakótelepek, üzletek sorakoztak.

Színes ház

A ház mögött a tó

Lakótelep a jobb oldalon

Étterem a parton

Még 1,8 km a vár!

Hagyományos házak

Néhány perc múlva a Maironis utca sarkán megpillantottam a Szent Szűz Mária Születésének templomát. Az ortodox templomot 1863-ban építették, többek között Maria Alexandrova orosz cárné bőkezű adományának segítségével. Ma is a helyi orosz ortodox közösség használja.

Szent Szűz Mária Születésének temploma

A templom nyugatról

A templom egy kis dombon áll, körülötte szép park, a távolban pedig már látszott a Szűz Mária templom tornya. Miután körbejártam, belülről is megnéztem a 15. század elejéről származó templomot, amely 2017 óta Basilica minor ranggal büszkélkedik. (Részletek és több kép itt.)

A fák között a templom

A Trakai-i Madonna

A Szűz Mária bazilika délről

A templom főbejárata

Nyugati homlokzat

Főhajó

Freskótöredék

Főoltár

Stációk

A templom északról

Miután megnéztem a templomot, továbbindultam észak felé, a vár irányába. A Vytauto utca élesen balra kanyarodott, az út és a víz között állt az önkormányzat modern épülete, vele szemben pedig, a kettéváló út közötti apró füves szigeten egy fehér kőoszlop, rajta Nepomuki Szent János szobrával. Az utca itt nevet változtat és Karaimu néven fut tovább, hiszen itt kezdődik az a terület, ahol a karaiták színes házai találhatók. Ez a különleges népcsoport a zsidó hitet vallja, de nem fogadja el a Talmud-ot. Fénykorukat a 10-11. században élték, Litvániába pedig 1397 körül kerültek, amikor Vytautas nagyfejedelem behívta őket a Krím-félszigetről és letelepítette őket Trakai környékén. Még ma él a városban néhány karaita, akik őrzik a nyelvüket és a hagyományaikat. Színesre festett, fából készült házaikon 3 ablak van: egy az Istennek, egy a családnak és egy Vytautas-nak. Hagyományos ételük a kibinai, ami egy hússal vagy zöldséggel töltött pirogszerű tészta (pont ilyet hoztam magammal mára, pedig amikor tegnap este megvettem a boltban, még nem tudtam, hogy ez éppen az itteni specialitás).

Csokimúzeum

Nepomuki Szent János szobra az oszlopon

Önkormányzati Hivatal

A karaiták története

Az első fontos látnivaló az út jobb oldalán álló kék, fából készült épület, a régi postahivatal, amelyet 1810-ben építettek a dominikánusok, majd 1864-ben átadták a helyi rendőrségnek. 1887-től egészen 1860-ig posta (és távíró) működött benne, jelenleg pedig a Trakai Történelmi Nemzeti Park igazgatóságának irodáinak ad otthont.

A híres, szigeten álló vízivár mellett itt, a félszigeten is épült a 14. század végén egy vár, ennek megmaradt épületeiben jelenleg a Történelmi Múzeum kiállításai láthatók. (Megfogadtam, hogy ha visszafelé jövet lesz időm, mindenképpen megnézem, de persze annyi időt eltöltöttem a várban, hogy végül ez kimaradt.)

Az egykori postahivatal

A Történelmi Múzeum bejárata

Háttérben a vár egyik bástyája

Panzióvá alakított régi ház

Művészeti iskola

Hamarosan a karaita nép történetét bemutató Néprajzi Múzeum elé értem. Az Európában egyedülálló kiállítás bemutatja ennek a különleges népnek a történetét, hagyományait, mindennapi életét, használati tárgyait. Egy kedves hölgy kalauzolt körbe, én voltam egyedül a múzeumban. (Részletek és több kép itt.)

A múzeum bejárata

Az alapító emléktáblája

A kiállítás részlete

A gyűjtemény alapítója

Karaita szótárak

Karaita család népviseletben

A múzeum épületével szemben, az utca másik oldalán áll a Kybynlar, vagyis az az étterem, ahol a karaiták hagyományos ételét, a kibinai-t kínálják.

Néhány méterre a múzeumtól áll két fontos karaita épület, az iskola és a kenesa, amely tulajdonképpen a karaita közösség temploma volt. A barokk stílusú, fából épült zsinagóga 1800 körül készült el. A téglalap alaprajzú, nyeregtetős, kis toronnyal ellátott épületet az 1890-es években restaurálták, ma múzeumként működik, sajnos most nem volt nyitva.

Karaita iskola

A kenesa kapuja

Kenesa

A Kenesa parkja

Ezután továbbindultam a színes faházak között, és néhány perc múlva kiértem a tó partjára, ahol csónakok és kisebb hajók ringatóztak a vizen, a távolban már látszott a szigeten álló vár, ahová egy másik szigeten át vezetett az út. Természetesen mindkét szigetet csak hídon lehetett megközelíteni, így miután csináltam néhány fényképet, útnak is indultam.

Karaimu utca

A hajók mögött a vár

Trakai vára a szigeten

Az első szigetre vezető híd

Szelfi a várral

Üzletek a tóparti sétány mentén

A vár a hídról

Vitorlások és sétahajók a parton

Szelfi szélben

Az első hídon átkelve megérkeztem egy apró szigetre, ahol több sétány is vezetett a fák között, de én a legrövidebb utat választottam és a tó partján egyenesen a másik híd (és a vár) irányába indultam. Közben elmentem Vytautas nagyherceg fából faragott emlékoszlopa mellett és néhány perc múlva meg is érkeztem a sziget túloldalára, ahonnan a második híd vezetett át arra a szigetre, ahol a vár áll.

A sziget partja

Hullámok és felhők

Vytautas oszlopa a szigeten

Partmenti sétány

Kilátás a tóra

A második híd és a vár

Sétahajó a tavon

Néhány kedves kínai turistával együtt érkeztem a hídhoz, kölcsönösen lefényképeztük egymást, aztán felfedeztük a várat, amelynek legrégebbi részei a 14. század második felében épültek és amely egykor a litván nagyhercegek rezidenciája volt. (Részletek és több kép itt.)

A várba vezető hídon

Trakai vár

Várudvar

Porcelánok

Hintó

Kiegészítők

Ablak

Vadászati kiállítás

Konyha

Pipák

Ebédlő

Hálószoba

A toronyba vezető lépcső

A lakótorony

A vár makettje

Várudvar

Trónterem

A grünwaldi csata

Színes üvegablak

Karaita otthon

Kapu és a délnyugati bástya

Miután alaposan megnéztem a várat (2 órát töltöttem bent), letelepedtem a várudvaron egy padra és megettem a tegnap este vásárolt csirkehússal töltött kibinai-t, amiről ugye azóta kiderült, hogy éppen Trakai egyik legfontosabb specialitása. Sajnos, közben esni kezdett, így lassan búcsút vettem a vártól és a hidak és szigetek rendszerén keresztül visszaindultam a városba. Ahogy partot értem, bementem az idegenforgalmi irodába, ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert klassz könyvet, képeslapokat és egy textiltáskát is vettem.

Kibinai

A vár kapujában

Sétahajó a vár melletti kikötőben

Vitorlások

Szemben a trakai-i parti sétány üzletei

Ajándékbolt és sétahajó

Idegenforgalmi iroda

Ezután ugyanazon az úton, amin jöttem, visszaindultam a központba. Ezúttal más szögből fényképeztem le a színes, deszkákkal borított hagyományos házakat, a kenesa-t, a kék postahivatalt és a városháza modern épületét.

Színes házak a Karaimu utcán

Kenesa

Postahivatal

Hátul a bazilika tornyai

Városháza

Graffiti

A Mária templom nyugati homlokzata

Mária templom

Szobor a szökőkútban

A Galve tó

Három óra után értem vissza az állomásra, ezúttal a vonat kívülről volt falevelekkel és állatokkal díszítve. 15.30-kor indultunk vissza Vilnius-ba, egy fiatal (és nagyon hangos) amerikai fiatalokkal teli csoporttal utaztam együtt, így olvasni nem tudtam, de legalább feltöltöttem a telefont.