Baden-Baden
2024. július 9.
Baden-Baden egy kb. 60.000 fős fürdőváros, az Oos folyó völgyében fekszik, 2021 óta a világörökség része.
A város területén található fürdőket már a rómaiak is ismerék. A város régi része amfiteátrum-szerűen egy dombon épült, az újabb részek pedig a domb lábánál. A város a középkorban elpusztult, de a 12. században már újra említik. Fénykorát a 19. században élte, amikor a luxusszállodák, a híres kaszinó és a lóverseny számos hírességet vonzott. Nyaralt itt Viktória királynő, I. Vilmos, Napóleon vagy Berlioz. Dosztojevszkij itt írta a A játékos című regényét, sőt, állítólag itt született Tolsztoj Anna Karenina című műve is. A második világháború után a szövetséges hatalmak francia erőinek központja lett, az akkori katonai reptérből alakították ki a mai Karlsruhe/Baden-Baden polgári repülőteret.
Először a Baden-Baden keleti részén fekvő hegyre, a Merkur-ra mentünk fel, itt pedig a Merkurbergbahn-nal, vagyis egy siklóval mentünk fel a hegy tetejére. A siklót 1913-ban nyitották meg, a 668 méter magas hegycsúcsra visz fel néhány perc alatt. Majdnem 1200 méteres hosszával és 58%-os legmeredekebb részével ez Németország leghosszabb és legmeredekebb siklója.
A Merkurbergbahn lenti állomása
Az állomás a hegytetőn
Miután felértünk, sétáltunk egyet a hegytetőn. Gyönyörű volt a kilátás, a hegy oldalában paplanernyősök szoktak elindulni. Körbesétáltunk a tornyot, láttunk játszóteret,
Jobbra az állomás
Kilátás
Étterem a hegytetőn
Túraösvény, jobbra a paplanernyősök kiinduló helye
Háttérben az étterem és az állomás
Belépés csak pilótáknak!
Kút a hegy tetején
A névadó római isten, Mercurius emléktáblája
Mercurius
A torony a hegy tetején
Ilona és Timi az árnyékban
Óriáskockák
Játszótér
Indulunk lefelé
Újra a lenti állomáson
Miután leértünk, visszaültünk a kocsiba és lementünk a városba. A központban sikerült parkolni, így ahogy feljöttünk a föld alól, máris egy gyönyörű parkban találtuk magunkat, egy óriási vízeséssel és egy szép templommal. Az Augustaplatz-on álltunk, szemben velünk pedig az Evangelische Stadtkirche. 1857-ben szentelték fel, neogótikus stílusban épült, részben a helyiek, részben a fürdővendégek kívánságára. (A 19. század közepéig nem volt evangélikus közösség Baden-Baden-ben.)
Szökőkút, háttérben az Evangélikus templom
Elindultunk sétálni, megcsodáltuk a csodálatos épületeket, parkokat és sétányokat.
Az Oos folyó
Miután átkeltünk az Oos-folyón, végigsétáltunk a Lichtentaler Allee-n, amely Németország legszebb fasorai közé tartozik. A 16. században hozták létre, a malomtól a Lichtenthal kolostorhoz vezetett. A 19. század elején angolparkká alakították, majd 1999-ben a Lothar nevű orkán 100 fát tőből csavart ki. A város lakói összefogtak, és 200 új fát ültettek. Az adományozók neveit egy táblán tüntették fel.
A Goetheplatz-on áll a városi színház, amely 1862 augusztusában nyílt meg, kívül klasszicista, belül francia rokokó stílusban épült, a párizsi Opera mintájára. Kimondottan a megnyitóra komponálta Hector Berlioz a Beatrix és Benedek című vígoperáját, amelynek szövegkönyvét ő maga írta, Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabja alapján.
Goetheplatz
Színház
Atlantic Parkhotel
Baden-Baden
Ezután elindultunk megkeresni a város legfontosabb épületét, vagyis a Kurhaus-t. Kiderült, hogy néhány méterre állunk tőle, csak végigséstáltunk az 1864-ben épült Kurhaus-Kollonade-n, vagyis oszlopokra támaszkodó egyemeletes épületek során, amelyek mindegyikében divatos üzletek működnek, elmentünk a most üres "koncertkagyló" mellett, és már ott is álltunk a Kurhaus előtt.
Kurhaus Kolonnade
A "koncertkagyló"
A klasszicista stílusban épült hófehér Kurhaus az 1766-os Promenadenhaus helyén létesült három lépésben. Először a középső rész épült meg 1823-ban, melynek előcsarnokát 8 korinthoszi oszlop díszíti. A jobboldali szárny 1854-ben készült el, ebben kapott helyet a világhírű kaszinó, a baloldali pedig 1917-ben épült, itt van az impozáns előcsarnok és az első emeletre vezető díszlépcső. Az épületben számos rendezvényt tartanak, minden évben itt hirdetik ki az év német sportolója választás eredményét, itt tartotta ülését a NOB 1981-ben, és hírdette ki, hogy Calgary és Szöul lesznek az 1988-as téli és nyári olimpiák színhelyei.
Kurhaus
A Kurhaus parkja
A kaszinó bejárata
Mivel nyitva volt az ajtó, bementünk az impozáns előcsarnokba, sőt, találtunk egy lépcsőt, ami levezetett az alagsorba, ahol a nyerőautomaták voltak. Először csak be akartunk kukkantani, de kiderült, hogy ha leadjuk a személyinket, ingyen bemehetünk és ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. Sőt, még egy 10 euróst feláldozva a szerencsémet is kipróbáltam az egyik gépnél, de kb. 10 mp alatt sikerült elveszíteni a pénzt.
A Kurhaus északról
Miután kiéltem nem létező játékszenvedélyemet, kimentünk az épületből és elsétáltunk a néhány méterre álló Trinkhalle-ig. Az 1842-ben elkészült épület 90 méter hosszú, nyitott oszlopcsarnokát 16 korinthoszi oszlop tartja, falát pedig 14 óriási falikép díszíti, amelyek mindegyike a környék egy-egy kirándulóhelyét mutatja be, a hozzá tartozó legendával vagy mondával. (Emiatt emlegette Johannes ezt a helyet Sagenhalle néven.) Megcsodáltuk a festményeket, elolvastuk a történeteket, sőt, még a vizet is kipróbáltuk az ivócsarnokban. (Forró volt!)
-
Kurpark
A Trinkhalle délről
Az oszlopcsarnok, balra a faliképek
A Mummelsee legendája
Allerheiligen legendája
A Trinkhalle északról
Miután kijöttünk az ivócsarnokból, még egyszer megcsodáltuk a Kurhaus épületét a park keleti részéről, majd a jól ismert úton visszasétáltunk a kocsihoz. Hatkor elindultunk vissza Obertalba.
Kurhaus
A házak között látszik a Merkurberg
Augustaplatz
